Hongjoong a tüzet éltette, Seonghwa folyamatosan magyarázott neki, Wooyoung San ölében ülve csókolózott a párjával, Mingi a patak előtt állt, míg Yunho fotózgatta őt, Yeosang pedig elmerengve merült a gondolataiba.

- Sangie, te szereted a mályva cukrot? - kérdezte Jongho.

- Igen. - bólintott Yeosang. - Miért?

- Vettem egy csomaggal, és arra gondoltam, ha esetleg egy tovább kint maradsz velem, akkor megehetjük.

- De cuki vagy! - visított fel Yeosang.

- Ki cuki? - kapta felé a tekintetét Seonghwa.

- Jongho.

- Ja, akkor jó. - bólintott a rangidős majd visszafordult a párjához. - És akkor megláttam, hogy a brokkoli csak-

Jongho már előre ivott a medve bőrére vagy, hogy szokták aztat mondani.

- Öltsünk már bort a pörköltbe. - mondta San.

- Támogatom! - kiabált Yunho. - Jól van kicsim, még egy kicsit menj balra. Igen! Ott nagyszerű! - szentelte közben a figyelmét Mingire.

- De én nem szeretem a szeszt. - hisztizett Wooyoung.

- De kiscicám, teljesen elpárologna az alkoholtartalma. Csak az íze miatt kell bele. - magyarázta neki San. - És ha véletlenül mégsem, részegen irtó szexi vagy. - suttogta a szerelme fülébe, mire Wooyoung felkuncogott.

- Ha a feleségem megengedi, akkor tehetünk bele bort. - mondta Hongjoong.

Mindenki nagy szemekkel nézett Seonghwa-ra, mire ő összeszorította az ajkait.

- Az engedélyem nélkül hoztatok alkoholt?

- Neeem! - mondta San.

- Természetesen nem. - tagadta Yunho.

- Dehogy. - csóválta a fejét Jongho.

- Jó, akkor ha valaki elmegy venni, és fél órán belül visszaér, akkor tehetünk bele. - mondta Seonghwa.

Yeosang jelentkezett, mivel úgy tűnt senkinek sem nagyon fűlik ehhez a foga. Szóval Jongho még mielőtt bárki is megszólalt volna, gyorsan közölte, hogy megy másodiknak.

- Jó. De siessetek. - mondta Seonghwa szigorúan.

- Igenis, anyu. - állt fel Jongho, és magával húzta Yeosang-ot.

Így kell ezt csinálni.

~

- Hol van már az a rohadt bolt? - idegeskedett Jongho, mikor már hat perce vezetett.

- Izé... Biztos, hogy ne nézzem meg guglin? - ajánlotta fel Yeosang édesen.

"Basszus, de kurva cuki." Gondolta Jongho. Ám ő is jól tudta, ahogy azt minden valódi alfahím, hogy az igazi férfiak nem kérnek segítséget.

- Nincs rá szükségem. - mondta Jongho. - Mikor kissrác voltam rengetegszer voltam az erdőben, és soha nem tévedtem el. - mondta filmekből lopott merengő tekintettel.

Ez tulajdonképpen nem volt hazugság, de technikailag igaz sem. Jongho kissrác korában mindössze kétszer volt erdőben és egyszer el is tévedt.
Ám az, hogy ezt mondta Yeosang-nak, nagyszerűen bevállt. Az idősebb fiú egy rajongó mosollyal és 'az életemet is rád bíznám' tekintettel nézett rá.

"Pf, kibaszott nagy kan vagyok." Vigyorgott Jongho magában.

Percek elteltével kezdett a szituáció egy kissé kínossá válni, így hát Jongho mondta az ő is mézes borsójának, hogy szálljanak ki a kocsiból, ugyanis innen már gyalog kell menni.

Yeosang pedig hitt neki.

Mikor Sangie nem figyelt mert nekiállt virágot szedni, a kibaszott nagy kan titokban megnézte, merre van a legközelebbi bolt.

- Tizennyolc kilóméter?! - sikított fel, kicsit talán túl hangosan.

- Mi tizennyolc kilóméter? - pillantott rá Yeosang.

- Figyelj Sangie-ya, rájöttem, hogy véletlenül rossz helyen szálltunk ki. Hehe. Na, gyere vissza. - intett Jongho.

Yeosang nem tűnt úgy mintha nagyon neheztelne, egyszerűen csak vállat vont, és továbbra is mosolyogva ugrándozott Jongho előtt, miközben a kocsihoz mentek.

A maknae-nek megvoltak az okai, hogy miért ilyen menthetetlenül szerelmes, és ezek nagyon jó okok voltak.

Ám Jongho egy dolgot elfelejtett. Megnézni a pontos útvonalat a bolthoz.

- Ugh, biztos, hogy erre kell menni? - kérdezett rá Yeosang. - Olyan helynek tűnik ahol bármikor felbukkanhat egy John Do. Vagy egy jól fésült kopasz ember. Nem azért, hogy megijesszelek.

- Tudom mit csinálok. - mondta Jongho.

Jongho nagyon jó volt abban, hogy olyan dolgokat állítson hatalmas önbizalommal, amiket még őmaga sem hisz el.

- Oké. - nyugodott meg Yeosang.

~

- Eyo, van egy jó és egy rossz hírem. - vakarta a tarkóját Jongho.

- Mi az? - nézett rá Yeosang kíváncsian.

- Látom a boltot. - mutatott előre Jongho. - De kifogyott a benzin... - motyogta.

- Mi?! - kapta a szája elé a kezét Yeosang. - Fel kell hívnunk Seonghwa-t!

- Seonghwa-t? Megőrültél? Szétbassza a fejünket. - kerekedett el Jongho szeme. - Azt tanácsolom, hogy vásároljunk be, és csak utána aggódjunk azon, hogy mit hoz a jövő. - nyitotta ki a kocsiajtót.

- Hát... Hát jó. - egyezett bele Yeosang, furcsán összevonva a szemöldökét.

Jongho amellett, hogy kibaszott nagy kan, még egy igazi úriember is volt, ezért természetesen kinyitotta az ajtót Sangie-nak.

- Köszönöm. - mosolygott rá Yeosang.

A Kang Yeosang-hoz hasonló személyek igazán szerették, ha megteszik értik ezeket az apró gesztusokat, de nem bélyegzik őket életképtelennek. És erre csak az igazi úriemberek voltak képesek. Ritka egy kombináció volt a hatalmas nagy kan, és az igazi úriember, Jongho mégis elhitte magáról, hogy ő mindkettő.

Szóval, sétálgattak-sétálgattak, csendben egymás mellett, egészen addig, míg meg nem érkeztek a bolthoz.

Jongho magabiztosan az ajtóhoz sétált, majd a kiírásnak megfelelően húzni kezdte maga felé.

Ám ez nem működött.

- Áh, biztos rosszul írták ki. - kuncogott a barna hajú fiú, és tolni kezdte.

Ám ez sem működött.

- Jongho-ya... Szerintem zárva van. - szólalt meg Yeosang.

- Mi? Ezt miből gondolod? Ki sincs írva. - nézett rá Jongho.

- Igen, de nem tudod kinyitni, szóval szerintem zárva van. Ez észszerű válasz lehet arra a kérdésre, hogy miért nem tudod kinyitni. - magyarázott az idősebb fiú.

- Viszont én egy hatalmas nagy kan vagyok, úgyhogy megoldom. - közölte Jongho.

- Hogy mi vagy? - ráncolta Yeosang a homlokát, mire Jongho egy kicsit zavarba jött.

Rájött, hogy véletlenül hangosan is hatalmas nagy kannak nevezte magát.

- Semmiiii - intett Jongho nevetgélve, majd felemelte a lábát, és belerúgott az ajtóba. - Eyooo, ez nem olyan mint a filmekben. - realizálta. - Viszont ott egy busz. - mutatott oldalra a buszmegállóba. - Szerinted elérjük ha futunk, Sangie-ya?

- Persze. - bólintott Yeosang. - Ha futunk biztos.

Egy fél másodpercig egymás szemébe néztek, majd sebesen futni kezdtek a buszra.

- Ez... A busz... Megy a városba? - lihegett Jongho.

- Igen. - bólintott a sofőr.

Jongho nagyvonalúan fizette a saját, és Yeosang jegyét is, majd elindultak szabad helyet keresni.

Pech, csak egyetlen egy volt.

Jongho tehette volna azt, hogy leülteti Yeosang-ot, ő pedig áll. De tehette azt is, hogy ő leül, a másik fiút pedig az ölébe húzza.

Igen. Ő a második opciót választotta.

- Uh, izé... - motyogott Yeosang zavartan.

Jongho egyszerűen imádta, hogy most az ő kezében van az irányítás. Nem mintha egy buszon mármit is csinálhatott volna Yeosang-gal, de azért mégis, na.

- Mondd. - suttogta a fülébe.

Olyasmi kérdésre számított, hogy 'juj, mivan ha az emberek félreértik?' vagy 'miért ültettél az öledbe?' de Yeosang egy cseppet sem tűnt idegesnek a helyzet miatt, helyette azt kérdezte;

- Hova megyünk?