@ProtossLady Kérése. 

Figyelem:

- Öngyilkossági gondolatok vannak ebben a fejezetben. Ha nem szereted, vagy te is harcolsz a démonjaiddal csak saját felelősségre olvasd!

- Kiskorúaknak, nem ajánlott.

Főhősnő neve: Ariadne

Faj: Ember

- Itt táborozunk. - Szólt Thorin és mindenki elkezdett kipakolni. Innen már láttátok a Ködhegységet, de még hosszú út áll előttetek. Mindenkinek volt feladata csak neked nem. Nagyon haszontalannak érezted magad és idegesített, hogy rajtad kívül mindenki elfoglalja magát. Lassan odasétáltál Thorinhoz, aki a térképet olvasta, de felnézett amikor meghallotta a lépteidet. - Mit akarsz? - Kérdezte mérgesen. Nagyon féltél tőle, ezért halkan kezdtél beszélni, remélve, hogy nem haragítod magadra.

- Segíthetek valamiben? - Kérdezted.

- Te? Te konkrétan mindenre IS alkalmatlan vagy! Most menj, mielőtt olyat mondok, amit még az őseim is megbánnak. - Visszafordult a térképhez. Visszaakartál fordulni és bebújni a takaród alá a durva hangnem miatt, de túlságosan bizonyítani akartál, ezért még egyszer beszélni kezdtél.

- De ha lesz valami, akkor majd szólsz? - Remegett a hangod. Thorin hirtelen felállt és megragadta a karodat. Nagyon megijedtél és kapkodtad a levegőt.

- AZT MONDTAM NEM! HÁT NEM ÉRTED, HOGY TE EGY GYENGE, SEMMIRE KELLŐ NŐ VAGY? SEMMI HASZNOD ÉS MÉG BAJT IS HOZOL A FEJÜNKRE. TE CSAK EGY KIS KORCS VAGY AKIT EGY BOLOND VARÁZSLÓ KERESETT MEG, HOGY SEGÍTS NEKÜNK. NEM VESZED ÉSZRE, HOGY MINDENKI UTÁL? CSAK AZÉRT KEDVESEK VELED, MERT VAN PUNCID ÉS KITUDOD ŐKET ELÉGÍTENI. SENKINEK NEM KELLESZ ÉS NEM HIÁNYOZNÁL, HA HIRTELEN ELTŰNNÉL. EGYSZERŰEN SZÁNALMAS VAGY!!

Ezek a mondtatok a szívedig hatoltak. Folytak a könnyeid, de nem csak a kiabálástól. Évek óta küzdöttél az öngyilkossági gondolatokkal. Nagyon nehéz életed volt, amit senkinek nem említettél, mert féltél, hogy elhagynak, vagy hisztis kislánynak fognak nézni. Mindig mindenkinek megakartál felelni, ami a szüleid miatt alakult ki. Kiskorod óta vertek, vagy szavakkal bántottak, amikor nem azt csináltad amit ők akartak, vagy nem feleltél meg az elvárásaiknak. 5 éves voltál amikor először megvágtad magad és ez állandó lett. Mindig mindenki furcsának talált, mert csendes voltál és nem barátkoztál, pedig már sokszor megpróbáltad. A földbe tapostak és soha nem tudtad milyen szeretve lenni. Soha nem volt igazi személyiséged és célod, csak próbáltad túlélni a napokat. Soha nem hittél a csodában és a megmentőbe, aki majd segít neked, mert tudtad, hogy nincs ilyen. Nem volt olyan, hogy "otthon", nem volt család, barátok, boldogság. Egész életedben egyedül voltál és tudtad, hogy az is maradsz.

Az egész tábor meglepetten és dühösen nézett a királyukra. Nem érdekelte őket a róluk szóló mondtad, mindenki a lány miatt aggódott. Tudták, hogy milyen érzékeny és látták, hogy remeg Thorin karjaiban és kapkodja a levegőt. Semmit nem mondott nekik a múltjáról és az érzéseiről, de látták a hegeket a karján. Mindenki csalódott a királyukban.

Thorin dermedten állt és a lány kezét szorította. Ariadne remegett és a könnyei csak szaporodtak. Tudta, hogy átlépett egy olyan határt, amit nagyon nem kellett volna. Ő csak távol akarta tartani magát, hogy ne legyen szerelmes, nem akarta megbántani. Zöld szemében nem szomorúság volt, hanem félelem. Hirtelen kiszakította a karját és elfutott. Thorin dermedten állt és nem tudta, hogy mit csináljon. Bántott egy nőt, ráadásul egy olyan nőt aki valószínűleg több fájdalmon van túl és még mindig nem látja a fényt az alagút végén.

- Kettőtök közül te vagy a szánalmas! - Szólt csendesen Fili. Mindenki egyetértett és egy emberként fordultak el a királytól.

Thorin tudta, hogy most nagyon elrontotta és gyorsan a lány után futott. Kis idő után megállt egy fa mögött és hallgatózott. Hallotta Ariadne sírását és szaggatott lélegzetét.

- Igaza van. - Mondtad. - Szánalmas és haszontalan vagyok. - Sírtál. - Senkinek nem kellek, de akkor miért vagyok még mindig itt? - Kérdezted, miközben felálltál és elővettél egy tőrt. - Mi értelme itt lennem, ha soha senki nem szeret és nincs értelme az életemnek. - Remegtél és a könnyeidtől alig láttad a kezedben lévő tőrt. - Próbáltam túlélni és megtalálni a helyemet, de soha nem sikerült. Én csak azt akartam, hogy valaki szeressen, foglalkozzon velem...... mellettem legyen. - A sírástól alig tudtál beszélni. - Én csak boldog akartam lenni! - Felemelted a tőrt és a torkodhoz tartottad.

- NEE!! - Thorin odarohant és kikapta a kezedből a tőrt. Letérdeltél és sírtál. Thorin elhajította a tőrt és letérdelt. - Annyira sajnálom Ariadne! Kérlek bocsáss meg! - Mondta sírva és magához ölelt. - Sajnálom, hogy alábecsültelek és bántottalak. Sokkal erősebb vagy mint bárki gondolná, kérlek ne add fel! Olyan sokáig eljutottál, most nem adhatod fel! Nem halhatsz meg, nem AKAROM, hogy meghalj!!! - Mindketten sírtatok. Nem tudtad elhinni, hogy majdnem megtetted, de megmentettek. Thorin szörnyen érezte magát. Nem tudta, hogy ekkora súlyt cipelsz és undorodott magától, amiért nem vette észre.

- Miért éljek? - Kérdezted. - Nincs célom, nincsenek barátaim és családom. Haszontalan vagyok és nem érdemlem meg a boldogságot. - Thorin megfogta az arcodat és belenézett a zöld szemedbe.

- Mindenki megérdemli a boldogságot, különösen azok akik ilyen erősek. - Mondta. Kék szemeiből még mindig folytak a könnyek. - Kérlek ne add fel! Eddig vártál a boldogságra és bár te azt gondolod, hogy hiába vártál én azt mondom, hogy van remény. Olyan sokáig bírtad és rettentő büszke vagyok rád! - Ennél a mondatnál még erősebben sírtál.

- Ezt még soha, senki nem mondta nekem. - Thorin még egyszer megölelt. Eddig úgy érezte, hogy méltatlan a szerelemre amíg nem szerzi vissza a hegyet és nem akart egy random lányba beleszeretni, de még is beleszeretett. Bár nagyon félénk voltál és Thorin nem tudott rólad sokat, de amikor a többiek beszéltek veled látta a szemedben a szeretetet és a reményt. Egy része megakart védeni és megismerni, a másik része elakart taszítani. Amikor kiabált, nem gondolt a következményekre, de hála Mahalnak megjött az esze és utánad sietett. Bele se akart gondolni, hogy mi lett volna, ha senki nem jön.

- Ariadne. - Megfogta az álladat és felemelte. - Próbáltalak ellökni, de nem sikerült. Napról napra egyre szerelmesebb lettem és bele se merek gondolni, hogy mi lett volna, ha nem jövök utánad. Szeretlek és ígérem, hogy soha többé nem leszel egyedül. - Csodálkozva néztél rá. Soha nem gondoltad volna, hogy valaki szeretni fog és hogy viszonozni fogják az érzéseidet. Olyan elképzelhetetlen volt.

- Tényleg? - Ez volt az egyetlen szó amit tudtál mondani.

- Igen! - Mosolygott Thorin. - Ennyire nehéz elhinni? - Kérdezte.

- Soha nem szeretett senki. Nehéz elhinni, hogy végre valaki szeret. - Mondtad őszintén. Thorin szomorúan mosolygott és gyengéden megcsókolt.

- Ne aggódj, most már itt vagyok és senki nem fog bántani. Mindig melletted leszek.

- Megígéred? - Évek óta nem kérdeztél ilyet, mert nem bíztál az emberekben és tudtad, hogy elhagynak.

- Megígérem! - Újra megölelt és te visszaölelted. Életedben először érezted, hogy szeretnek és csodálatos érzés volt. Végre láttad a fényt!