|Mesék a múltról, hírek a jövőről|- Faramir Fanfiction (Kérés)
@ayooitsfrii kérése
Faramir küzdött, de az ellenség nagyon erős volt. Több karcolás is volt a testén és kezdett fáradni. Hirtelen egy ork termett előtte és leterítette a földre. Meglendítette a kardját és.......
------------
- Áhh! - Sikított Alíz és bebújt a takaró alá. - Ez nagyon ijesztő. - Mondta.
- Bogyó, ez csak egy mese. - Kuncogott Faramir és felemelte a takarót, hogy az 5 éves lánya kitudjon mászni.
- Olyan félős vagy. - Nevetett a bátyja.
- Nem is igaz! - Alíz elborította a fiút és elkezdtek birkózni.
- Kendrix, ne piszkáld a húgodat! Alíz, te pedig próbáld nem megverni! - Mondta játékosan az apjuk.
- De ő kezdte!! - Mondták egyszerre. Faramir megforgatta a szemét és visszaült a helyére.
- Szeretnétek hallani a mese végét? - Kérdezte.
- Igen!! - Mondták és visszaültek az ágyra, az apjuk elé.
- Khm, szóval!
-----------
Az ork felemelte a kardját és készült lecsapni a védtelen Faramirra, amikor egy másik kard megállította. A férfi felnézett és meglátta a világ legszebb nőjét. Barna haja lobogott a szélben, teste kecsesen mozgott miközben barna szemében égett a düh és a határozottság.
-----------
- Anyaaaaaaa! - Sikította Alíz.
- Igen, anya mentett meg a csúnya, gonosz orktól.
- Ő a legmenőbb az egész világon. - Álmodozott Kendrix.
- Csak nem rólam beszéltek? - Kérdezte egy hang.
- ANYAAAA! - Ordított a két gyerek és Fridus karjaiba rohantak.
- Annyira hiányoztatok. - Mondta, miközben szorosan megölelte őket.
- Apa most mesélte el az első találkozásotokat. - Mondta izgatottan a fiú.
- Nem fogtok rosszat álmodni? - Kérdezte a nő.
- Nyugi anya, már nagyok vagyunk. - Mondta Kendrix, de Alíz megijesztette és a kisfiú hangosan felsikított. - Te buta! - Mondta és elkezdte kergetni a húgát.
-----------
Fridus kint állt az erkélyen és a csillagokat nézte amikor két erős kéz fonódott a dereka köré.
- Szia szerelmem. - Suttogta a férje és megpuszilta az arcát. - Mi a baj?
- Semmi, csak egy kicsit fáradt vagyok. - Mosolygott és megcsókolta.
- Feküdj le! Biztos fárasztó napod volt.
- Hát egy gyerekkel a hasamban, tényleg nem volt könnyű. - Mosolygott. Faramir lefagyott, de pár perc múlva megfordította a feleségét, hogy a szemébe tudjon nézni.
- Terhes vagy? - Kérdezte könnyes szemmel.
- Igen! - Fridus mosolyogva bólintott és letörölt egy könnycseppet. Faramir boldogan megcsókolta és megölelte, majd legugolt.
- Ígérem, hogy vigyázni fogok rád és örökké szeretni foglak. - Suttogta és megpuszilta a növekvő hasát.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro