Összefoglaló: Élet egy farkassal.

- Készen vagy? - Kérdezted.

- Pillanat. - Pár perc múlva Haldir kijött a szobából. - Mehetünk. - Mosolygott és kinyitotta neked az ajtót. Elhatároztátok, hogy elmentek kirándulni.

Az erdő a házatok mellett eddig ismeretlen volt, de most felfedeztétek. Különleges fák, növények és állatok voltak. Láttatok vaddisznót a gyerekeivel, rókát a párjával és medvét. Kezdett sötétedni és haza akartatok menni, de hirtelen valami hangot hallottatok. Közeledtetek a hang forrásához és láttatok egy gyönyörű vízesést.

- Nézd! - Mutattál a sziklára és láttad, hogy egy fehér farkaskölyök küzd az életéért.

- Megmentem. - Mondta a szerelmed és felmászott a sziklára. A kölyök egy szikláról lógott le, alatta pedig az ismeretlen mélység, amit a haboktól nem lehetett látni. Haldir gyorsan felmászott és kinyújtotta a kezét, de nem érte el a farkast. Hallottad, hogy valami elreped és a szikla leszakadt, de Haldir nyújtózkodott és elkapta az állatot. Megkönnyebbültél és odamentél hozzájuk.

- Minden rendben? - Kérdezted és a farkas azonnal hozzád akart menni. Megfogtad és megsimogattad.

- Meghúzódott a bal első lába és a jobb hátsó combján egy vágás van. - Magyarázta.

- Haza visszük? Az anyukáját sehol nem látom és nem akarom sérülten elengedni.

- Rendben. Megpróbálom meggyógyítani, de utána elengedjünk. - Mondta, bár tudta, hogy nehezen fogod elengedni, mert nagyon ragaszkodó voltál és láthatóan a farkas is ragaszkodott hozzád. Hazamentetek és adtatok neki enni és inni. Haldir mondta, hogy pár hét és meggyógyul. Elmentetek aludni, de a kis farkas nem akart a helyén lenni, ezért felemelted és magad mellé fektetted, de hozzád bújt.

- Miért ragaszkodik ennyire? - Kérdezted, bár egyáltalán nem bántad.

- A farkasok nagyon ragaszkodnak az anyjukhoz. Gondolom érzi, hogy nő nemű vagy, ezért biztonságban érzi magát, amikor veled van.

- Nem tartjuk meg? - Mosolyogtál.

- Nem! - Elszomorodtál. - Bár..... - Ránéztél - Ismerve téged és magamat, nem biztos, hogy elengedjük. 

-----------

- Luna! - Nevettél. A farkas megnyalta az arcodat, hogy felébredj. Már több hónapja veletek élt és szinte minden reggel így kezdődött. - Rendben, felkelek. - Mondtad. Luna leugrott az ágyról és elfutott a konyhába.

- Luna, nyugalom! - Nevetett Haldir és odaadta a reggelijét. Nagyon pörgős volt, de nem bántátok.

-----------

Altattad Sarah-t és láttad, hogy Luna halkan besétál. Próbált belenézni a kiságyba, de nem tudott, ezért Haldir felemelte, hogy megnézze a Sarah-t. Luna csóválta a farkát és nagyon boldog volt. Örült, hogy megérkezett az új családtag.

-----------

Luna feküdt az ágyában és lassan pislogott. Te és a családod körülötte ültetek. Sarah már 10 éves volt, Amy pedig 5.

- Hova megy Luna? - Kérdezte Amy.

- Egy olyan helyre, ahol nem fog szenvedni és örökké boldog lesz.

- És soha többé nem látjuk? - Amy már majdnem sírt. Te is próbáltad visszatartani a könnyeidet, de nehéz volt. Luna több mint 12 évig veletek élt és a család tagja volt.

- Egyszer majd látjuk. - Mondta Haldir, mert látta, hogy alig bírsz beszélni.

- Most elkell tőle búcsúzni? - Kérdezte Sarah. Te csak bólintottál. Sarah gyengéden megölelte Lunát. - Köszönöm, hogy játszottál velem és megvédtél. - Mondta sírva. Amy is odament és megölelte.

- Köszönöm, hogy a társam voltál és boldoggá tettél. - Haldirral odamentetek és ti is megöleltétek. 

- Remélem boldog leszel kicsim. - Szinte a gyereked volt.

- Mindig szerettünk és szeretni is fogunk. - Mindenki sírt és hallottátok, hogy Luna is nyüszít, majd elernyed a teste. Egy szebb helyre került!