Összefoglaló: Tóvárosban nehéz az élet, de Bard segít nektek.

Leraktad a 2 pici gyereket és ránéztél a bátyjukra.

- Ha bármi baj van, csak szólj.

- Ne aggódj, minden rendben lesz. - Mosolygott. - Te csak élvezd az esti sétát.

- De...

- Semmi de. - Sóhajtott. - Tudom, hogy nem könnyű az ikrekkel és még én sem találtam rendes munkát. Minden nap kidolgozod a lelkedet és a munka mellett velünk is foglalkoznod kell. Tudom, hogy szereted a csillagokat, ezért mondtam, hogy elmehetnél sétálni, bár egy esti sétánál többet érdemelsz. - Mosolygott szomorúan. Viszonoztad a mosolyát és megölelted. Szerencsés voltál, hogy ilyen fiad van. Férjed 2 éve elhunyt, ezért rád hárult minden feladat. Tim most 11 éves, az iker gyerekek, Jess és James 6 évesek.

- Rendben, köszönöm picim. - Megpusziltad a homlokát és kimentél az ajtón, majd felmásztál a tetőre. Végigfutottál a házakon, de megálltál egy nagyobb épületen. Kifújtad magad és lefeküdtél a tetőn. Innen tökéletesen lehetett látni a várost és a csillagokat az égen. Nagyot sóhajtottál és egy pillanatra lehunytad a szemed. Hirtelen egy kis kopogást hallasz és azonnal felemelted a fejed.

- Elnézést Viola, nem akartalak megijeszteni. - Mondta Bard.

- Semmi baj. Te mit keresel itt? - Kérdezted.

- Ugyan azt mint te. - Lefeküdt melléd és a csillagokat nézte. Leraktad a fejed és folytattad a csillagok nézését. Nagyon boldog voltál, hogy ott volt Bard. Nagyon szeretted a személyiségét és a kinézetét. A családja nagyon aranyos volt és a felesége volt az egyik legjobb barátnőd. - Mi a helyzet otthon?

- Az ikrek kezdik érteni a helyzetünket, ezért mostanában nem szoktak csínytalankodni, de még mindig sok baj van velük. Tim nagyon szeretne segíteni, de még nem talált munkát. - Magyaráztad. - Mondjuk nem szeretném, hogy ilyen fiatalon dolgozzon, de más lehetőség nincs.

- Megértem. Szívesen elviszem magammal révészkedni. Adok neki pénzt és tanulni is tud tőlem.

- Nem kell pénz, elég ha adsz 3 halat. - Mondtad.

- De 4-en vagytok. - Nézett rád értetlenkedve.

- Így is sokat kérek tőled és nem szeretném elvenni a várostól az ételt.

- Viola.... 1 halról van szó. - Mondta, de ő is tudta, hogy Tóvárosban az soknak számít.

- Kibírom étel nélkül, de ha nagyon éhes leszek, akkor majd eszek valamit. - Magyaráztad, még mindig a csillagokat nézve. Bard megfogta az álladat és elfordította a fejedet. Belenéztél a szemébe és érezted a meleget a hasadban.

- Nagyon szerencsések a gyerekek, hogy ilyen anyjuk van. - Mosolygott. - Csodás anya vagy. - Megpuszilta a homlokodat és felállt. Kinyújtotta a kezét és felsegített a földről. - Jobb lesz ha vissza megyünk, nem akarom, hogy megfázz. - Mondta miközben rád terítette a kabátját. Visszakísért a házadhoz és adott egy puszit az arcodra. - Jó éjszakát.

- Jó éjszakát. - Mosolyogtál. Bementél a házba és láttad, hogy a fiad a kanapén alszik. Gyengéden felébresztetted és elküldted aludni. Te is bementél a szobádba és észrevetted, hogy rajtad maradt Bard kabátja. Érezted, hogy valami van a zsebébe és kivetted. Egy nagy kenyér és sajt volt a kezedbe, egy cetlivel együtt.: "Egyétek meg! Ne merd visszahozni!" Te csak mosolyogtál Bard nagylelkűségén és örültél, hogy holnapra van reggelitek. Bard végtelenül kedves volt és imádkoztál, hogy soha senki ne használja ki.