Összefoglaló: A családodnak volt egy furcsa szokása, amit a haláluk után is betartasz és most Éomer is részt vesz.

- Éomer, idejönnél egy kicsit? - Kiabáltál a másik szobából.

- Igen, már is megyek. - Mondta és pár másodperc elteltével már ott állt az ajtóban.

- Gyere és állj fel erre a sámlira. - Vezetted oda. Ő felállt és kérdőn nézett rád. - Rendben, most ne mozogj!

- Mit csinálsz? - Kérdezte és kitárta a karjait.

- A családomnak volt egy furcsa szokása. Minden karácsony előtt pulcsit kötünk a másiknak, ezzel kifejezve, hogy törődünk a másikkal, mint lelkileg mint testileg. - Magyaráztad.

- Elég fura családod volt. - Mondta nevetve.

- Tudom, de én akkor is szerettem őket. - Megmérted Éomert és elengedted.

- Ugye nem olyan csúnya karácsonyi pulcsit kötsz, mint a testvérem? - Kérdezte reménykedve.

- Ki tudja? - Mosolyogtál.

------

Cifra káromkodást hallottál a dolgozó szobából. Kinyitottad a szemed és láttad, hogy Éomer nincs melletted. Kikecmeregtél az ágyból és elindultál a hang felé. Láttad, hogy Éomer az egyik ruhádat méregette, több-kevesebb sikerrel

- Te mit csinálsz? - Kérdezted kómásan.

- A családod szokásának a lényege az volt hogy kimutassa a szeretetét a másik felé és én is ezt akartam csinálni. Nem akartam szólni, mert megakartalak lepni. - Nem tudtál mit mondani. Nagyon kedves volt és meghatódtál.

- Köszönöm. De ha már itt vagyok akkor mérj meg. - Mondtad és felálltál a sámlira. Éomer ügyetlenül megmért és elkezdte tervezni a pulcsit. Kidugta a nyelvét és koncentrált.

---------

- Áú. - Mondta Éomer és a szájába vette az ujját. Megint megszúrta megát. Éowyn megtanította kötni, de nem volt profi.

- Nem kell megcsinálnod, nekem már az is elég, hogy gondoltál rám. - Mosolyogtál.

- Elkezdtem és be is fejezem. - Mondta, de még egyszer megszúrta az ujját. Örültél, hogy valaki törődik veled és a szokásaiddal.

---------

Kikerekedett szemekkel nézted a 3-szor nagyobb pulcsit. Az ujjak hosszúak voltak, szálak álltak ki a ruhából és rettentően kicsi volt a nyak része.

- Szép? - Kérdezte reménykedve, de tudta a választ.

- Hááááát...... a szándék a fontos. - Kínosan mosolyogtál.