Dís dudorászva fésülte alvó fivérének haját. Frerin szétvetett lábakkal a hasán összekulcsolt kézzel horkolt, miközben húga színesebbnél színesebb masnikkal díszítette fel gyanútlan testvérbátyát. Thorin ekkor lépet be az ajtón és megdermedve figyelte Dís művét. A kislány egy oda tolt asztalon ült körülötte ékszerek és szalagok. Hosszú barna hajában kicsi gyöngyök fénylettek kék szemei boldogan csillogtak. Ruhája vörös bársony volt melyen hófehér hímzések voltak. Frerin, aki éppenséggel húga kedvére tett a nagy kényeztetés közepette elaludt. Rakoncátlan fekete fürtjeit Dís gondos munkájának köszönhetően fonatok csatok tették szebbé és igazán színesebbé. Ruhája gyűrött volt és hiányos. Csak egy alig díszített tunika volt rajta és a kopott gyakorló nadrágja. Csizmája a kandalló előtt hevert ahogyan oda dobta.

- Bátyus – mosolygott a kislány, mikor észrevette Thorint – Frerin megengedte, hogy játsszak a hajával. Ugye csinos lett? - Thorin összekulcsolt kezekkel méregette az öccsét és próbálta visszatartani a feltörni készülő nevetését.

- Az... nagyon csinos lett így. Ügyes vagy Dís - A lány még szélesebb mosolyt villantott és Thorin meglátta az előző napi lépcsőn való leesésének eredményét. Egy foga lett hiányosabb a széles mosoly.

- Rakjak bele csatot?

- Szalagot inkább... nézd, van még aranysárga – mutatott húga mellé Thorin lelkesen.

- Igazad van. Frerin biztosan boldog lesz, ha meglátja milyen szépé varázsoltam, mert hát szegény nagyon ronda. A nagypapa is örült meg apa is, de utána azt mondták mennyek máshová játszani. Mond, a megengeded, hogy befonjam a hajadat és a szakállad? Nem rakok szalagot a tiédbe, mert tudom, hogy nem szereted.

- Persze – mosolygott kedves Dísre Thorin.

- Képzeld ma kaptam egy új babát apától. Szép ruhácskákkal meg ékszerekkel. Kapta fel maga mellé hegyezett párnáról a babát – hát nem meseszép? Még koronája is van. A nagypapától meg egy fakardot kaptam, de mikor levertem vele az egyik boros üvegét elvette tőlem – biggyedt le az ajka.

- Visszaszerzem neked. Megküzdök érte, hogy visszakapd – pöckölte meg a húga orrát.

- És akkor gyakorolunk? Én is harcos akarok lenni, mint te és Frerin. Ugye te is segítesz? Rázta fel erő teljesen a bátyát Dís. Frerin felriadt.

- Mi van?

- Azt kérdeztem tőled, hogy segítesz, hogy harcos legyek– csipkedte meg a bátya arcát.

- Dís, elég. Rendben csak ne csipkedj. A lány összecsapta a kezeit és a babáját felkapva leugrott az asztalról és kirohant a szobából.

- Elmondom a nagypapának – kiáltotta vissza. Frerin az arcát dörzsölve és szúrósan nézet a húga után miközben Thorin rosszmájúan elmosolygott.

- Amúgy öcsém ma nagyon ki csípted magadat.

- Miért is? Igen, megengedtem Dísnek, hogy fésülje a hajam... - Frerin megállt a mozdulatába, mikor jóban szemügyre vette bátya nevető tekintettét és rémültem kapott a hajához ahol egy tucatnyi szépen megkötött masniba akadt a keze – DÍS!!! Erről nem volt szó!!! Rohant Frerin a húga után. Thorin csak a fejét ingatta és szép lassan a testvérei után eredt, miközben legszívesebben felnevetett volna, ahogy figyelte, ahogyan öccse hajában lobognak a szalagok.

Egy újabb szösz, ami már kapcsolódik a Múlt árnyai fichez ezek a Durin szöszök lesznek, amik Thorin és testvéreinek életét kísérhetjük végig ;) Remélem tetszett nektek. A fenti képet évekkel ezelőtt rajzoltam úgy ahogyan ezeket a szöszöket is xD.