Miközben egy kettő szövegemet kerestem a dvd-imen belefutottam egy nagyon régi nyúlfarknyi nagyságú írásomba, amiről azt hittem, hogy elveszett. Komolyan lemondtam róla, mert sajnos nem egy szövegem veszett el egy rendszer összeomlást követően. Pedig gyakran mentem a szövegeimet. Na, de ez és más - de majd később lesz publikus - írásaim meglettek és ennek örömére ezt a kis picike szöszt megosztom veletek.
Ez a kis részlet még az előtt készült, mielőtt egyáltalán a Magányos hegy közelébe került volna a kis csapat és bevillant nekem, milyen is lehetne. De persze, aki ismeri a sztorim szállát tudja hogy nem volt ilyen... kedves? Nem... idilli hangulatú az ott lévő idő.
Remélem ez kis részlet azért tetszik majd nektek :)

„ - Ha ez tűzhalált jelent, akkor együtt égünk el – mondta Thorin.

- Milyen romantikus – sóhajtott fel Artemys – de ha nem haragszol meg Thorin én inkább élve jutnák ki. Nincs kedvem pecsenyét sütögetni avval a döggel kint – biccentett a fejével az ajtó felé a nő. Társai megeresztettek egy apró mosolyt. Thorin a fejét ingatva lépet a nő elé és kezeit Artemys vállaira rakta.

- Te még az ilyen keserű percben sem adod meg magad a szomorúságnak és a félelemnek. Nem is tudod menyit jelent ez nekünk – csókolta homlokon a nőt – örülök, hogy itt vagy. Artemys összekulcsolta a kezeit és körbe nézet.

- De komolyan gondoltam, hogy nem akarok fűbe harapni. Túl sok tervem van, amit eddig nem vittem véghez. A veletek együtt töltött pár hónap rá döbbentett, hogy ideje férjhez mennem gyerekeket szülnöm, majd elkényeztetni az unokáimat. Felejtsétek el, hogy ma vagy holnap, vagy bármikor egy nyomorult sárkány vagy csatába meghalok, ha ennek az egésznek vége felhúzom a zászlót, zsákba teszem a kincsemet, leteszem a kardot és megpróbálok normális korom béli életet élni. Thorin szélesen elmosolygott.

- Legyen hát. De férjet találtál-e?

- Mellettetek? Horkant fel a nő, mire a társaság nagyon halkan felkuncogott, amíg meg nem ütötte a fülüket a hegy mélyéből felhangzó veszedelmes morgás.

- Azt hiszem, most indulnunk kell – Lépet el az ajtótól Tristan – ha szerencsénk kitart, mind túléljük. „