Most olyanokkal jöttem, ami valamiért kimaradtak a nagyobb fejezetekből, de úgy gondolom azért kíváncsiak lennétek rá, egyfajta pótlékként :) Remélem tetszik nektek :)

***

- Ne hasonlítgass hozzá, aki gyáván egy másik mögé bújva él túl egy csatát – csapott a vízbe a férfi dühösen, mire Tristan felmordult és Lea szeme is megvillant.

- Holnap elmegyünk! Sziszegte a nő – köpök az eskümre! (Frerin-re gondolt Thorin. Ebben a jelenetben Artemys bele lökte a vízbe)

***

- Meghalt – suttogta Artemys és leült a székre, majd a fejét ingatva nézet Bard legkisebb gyerekére, aki a nővér szoknyájába kapaszkodott – nagyon sajnálom. Rendes ember volt és nagyon megszerettem, míg itt voltam.

- Ő is nagyon szeretett téged – mondta Bard, majd intett a legkisebb lányának, aki félszegen oda szaladt az apjához – ezért nevezte el a lányunkat Dilda-nak. Emlékszel még te mondtad ezt a nevet és neki különösen megtetszett.

- Igen – mosolygott Artemys – nagyon hasonlítasz édesanyádra – fordult Dildahoz a nő.

- Tényleg? Lelkesült fel a kislány.

- És pont, olyan kotnyeles is – nevetett fel Bard és megcsipkedte a lánya arcát – menj és segíts Sigrid-nek az ebédben. De most te mesélj, nekem miért utazol egy tucat rossz kinézetű törpel? Bökött a nő háta mögé a férfi, mire a törpök felmordultak. Artemys maga mögé nézet, majd vállat vont.

- Ők az én népem – sóhajtott fel a nő – a nagyapám Ervus egy köztiszteletnek örvendő befolyásos törp és egyben a törp tanács egyik tagja. Az ő nevében megyek a Vasdobokra egy esküvőre és mivel ők is oda tartottak velük utaztunk – bökött Leara és Tristanra, akik próbáltak úgy tenni mintha nem most hallanák először a mesét.

- Kinek az esküvőjére? Talán a tiedére igyekszel, csak titkolod? Kérdezte nevetve Bard, mire Thorin felmordult.

- Ha rajtam múlik biztosan nem.

- Ahhoz megyek, akihez akarok.

- Ehhez nekem is lesz egy két szavam.

- A kedvemért dőlj a kardodba – húzta el a száját Artemys, majd Bard felé fordult – de mond, tudsz nekünk szerezni fegyvert?

- Nem ígérek semmi, mert a fegyvertárban van az összes elzárva. De igyekszem.

- Köszönöm – mosolygott Bardra a nő.

- Addig ne köszönj semmit, sem amíg nem lesz a kezetekbe. Emelete fel az ujját Bard, majd lassan felállt az asztaltól – ne menjetek ki a házból, ha lehet, mert bajba sodortok engem is. Ne feledd, Tóváros ura nem kedvel téged.

- Ez miért nem lep meg minket – szólalt meg Tristan a fejét ingatva – igazán csodálkoznék, ha lenne egy olyan hely ahol örömmel fogadnak.

- Edorasban nagyon szerettek. Az egyik lovas úr még a kezemet is megkérte – nevetett fel Artemys – jóképű, okos, bátor igazán szép beszédű férfi volt. Kár, hogy a csapatával együtt lemészárolták az orck-ok. Igazi veszteség volt.

- Mit kerestél te a lovas uraknál? Kérdezte Fili kíváncsian.

- Utazgattam és ott kötöttem ki.

- Ott is bajba kerültél? Kérdezte Bard mosolyogva.

- Nem mondhatnám... bár egy kocsmai verekedésbe bele keveredem ott találkoztam Thengel-el a királlyal is.

- Még is, hogyan? Kérdezte Lea sápadtan.

- Őt vágtam fejbe egy korsóval – nevetett fel Artemys – jó barátsággal váltunk el azért ezt leszögezném. Ethelwen-nek neveztek el vagy is Thengel ezt a Rohír nevet adta nekem. Mosolyodott el nosztalgikusan a nő – utána mentem Godorba.

- Ott fejbe verted a helytartót? Vigyorgott Bard.

- De hogy nem is találkoztam vele –legyintett a nő – csupán pár napot töltöttem a városban, majd aztán vissza fele jöttem. Semmi nagy dolog nem igazán történt velem.

***

- Most nagyon boldoggá tettél, hogy segíteni akarsz nekik, hiszen nem csak a ti kincseiket lopta el, ha nem az övéket is. Imádkozom Ilúvitárhoz, hogy legyen velünk kegyes és a kincset tényleg meg tudjuk szerezni és persze túléljük – Húzta el a száját Artemys, mire Thorin halkan elnevette magát.

- Nekem már az is igazi kincs, hogy nevetni látlak boldogsággal az arcodon. Érintette meg a nő arcát Thorin – remélem, ez akkor sem változik, mikor visszatérek jogos trónomra, mert szeretném, ha te ott lennél mellettem.

- Ez majd megválaszolja a jövőben hozott döntések Thorin. De amit ma tettél annak igazán örülök, és ha ilyen maradsz jó eséllyel nem foglak tarkón ütni.

- Mert azt én szoktam - vigyorgott szélesen a férfi, mire a nő hasba vágta.

- Nem is engedem többet. Köszönöm, hogy segítesz nekik. Az adott szó számomra nagyon fontos ezt ne feledd.

A Rohan-os illetve a Gondori részek, majd az örök barátságban fogtok olvasni :)

***

A rakparton állt Artemys és a pánsípján játszott, miközben a hideg szellő lengette a köpenyét és a haját. Lea, aki figyelte a nővérét szomorúan figyelte és az öccsére nézet, aki ugyan olyan gondterhelten nézet vissza rá.

- Szerinted miért ment bele, hogy vele marad? Kérdezte Tristan – hiszen bizonytalan az érzéseivel.

- Talán éppen ezért – válaszolta Lea – valami van a háttérben, amiért igen mondott Thorinnak és úgy hiszem, valami féle próba lehet az. Egy próba, amin el fog bukni ismerve a nagy szavak mögött rejlő valóságot. Thorin nem való hozzá én azt mondom.

- Ebben igaza kell adnom neked – sóhajtott fel Tristan.