A világ átvert és én hittem neki. Megkapta, amit akart, a szemeimből szüntelenül hulló könnyeket, mégsem volt elégedett.

A szívem csak érte dobogott és hinni akartam, hogy amit teszek, helyes...

Felnyitottam a laptopomat és bekapcsoltam. A háttérképen én szerepeltem és a szerelmem, amint egymást faljuk, nem éppen valami szolid módon.

Képtelen voltam a hatásoktól megszabadulni és egy manipulálható ember voltam. Nem tudtam nem figyelni, és ez részben tönkretette az életemet.

A szerelmem egy fiú volt és én is fiú voltam.

Beléptem az internet világába és az egyik oldalon találtam pár homofóbot, akik az olyanokat, mint én, undorítónak tartották.

Egy kis üzenő ablak ugrott elő, amiben az egyik „barátom" meglehetősen durván kigúnyolt.

- Neked dugják a seggedbe, vagy te teszed be másnak?

El tudtam képzelni, hogy milyen is lehetett az arckifejezése... Mocskosnak nevezett magában, szidott, amiért egy ilyen emberrel kellett egy világban élnie, a halálomat kívánta, vagy csak egyszerűen ki akarta tölteni a haragját és erre pont megfelelő voltam.

Folytak a könnyeim. Csak sírtam és sírtam, keservesen. Miért bántottak? Miért voltak olyan emberek és politikusok, akik a médiában is azt hangoztatták, hogy a melegeknek élniük sem lenne szabad?

Egyszerűen talán csak szerettem kínozni magam, hogy aztán a karjaiba temetkezhessem, arcomat vállába fúrjam, hagyjam elkalandozó kezeit mozogni, melyek fel- le simogattak, majd megcsókoljon, és azt mondja: szeret.

Ez alkalommal is az ölébe rántott és elhúzta kezeimet, melyekkel addig kivörösödött szemeimet takartam.

- Ne tedd ezt magaddal – kérlelt. – Ne kínozz engem is, könyörgöm.

A szívünk össze volt kötve.

- Nem fogadnak el az emberek – hüppögtem. – Sosem fognak őszintén rám mosolyogni.

- Akkor hagyd, hogy az én mosolyom mindenki másét pótolja – ajkai szomorkásan felfelé görbültek. – Hagy legyek egy pótlék, aki mindentől megvéd.

Tenyeremet megcsókolta, majd a nyakamat is megpuszilta.

Nem akartam megváltozni, sem elhagyni őt. Az ok ennél sokkal egyszerűbb volt. Talán mégis az élet volt az, ami összetartott minket.

Beleszerettem az érzésbe, hogy megvigasztaljon.

___________________________________

Szép jó napot^^

Ez is novella lenne, egy ilyen kis három perces féleség...

Remélem tetszett, ezt a mai média órám ihlette. Thanks for the teacher xD

Haru Amadare