Rohantam ahogy csak bírtam, nem volt megállasom, Miyuki úgy üldözött, mint akit puskából lőttek ki, vagy még gyorsabban. Próbáltam őt lerázni mindenféle képpen, szaladtam a házak tetején, a földön, a falakon, boltokon keresztül, sőt, még a fürdőn is átszaladtunk, teljesen véletlenül. Viszont az a rész elég kényes volt, hisz nem csak a lányok, de szintén akaratlanul, még a fiúk részén is átszaladtam... Na már most... a saját nemünkhöz tartozó szakoszon még végig üldözött társam, ám amint átszökelltem a nem éppen rám tartozó kis részlegbe, már meg is állt. Na igen, viszont én nem, és telibe bele estem a fürdővízükbe, ami elég nagyot csattant. Fel sem fogtam mi történt, csak annyit éreztem, hogy víz vesz körül, és nem kapok levegőt, habár akartam magamhoz venni. Amit feljöttem a víz alól, egyből egy köhögőroham jött rám, levegőhöz jutásomat, illetve a víz kibocsátását a tüdőmből elősegítve ezzel. Mire végre nagy nehezen befejeztem a fuldoklásomat, már a minden ott lévő tekintet rám szegeződött. Mikor felnéztem vettem észre, hogy nem egy szempár bámul engem, a legtöbben elpirulva, lesokkolódva. Volt ott mindenféle ember, vékony, kevésbé vékony, izmos, kevésbé izmos fiúk, férfiak. Zavartan körbe néztem, és próbáltam felfogni a helyzetet, egy-két különlegesebb egyeden meg is akadt a szemem olyan három másodperc erejéig, majd amint teljesen eljutott agyamig a felismerés, miszerint én bizony a rossz fürdőhelyen vagyok, tányér nagyságúra nyílt szemekkel kezdtem el magyarázkodni.
- Jesszus! Nagyon sajnálom! Bocsánat! Ezer bocsánat! Nem láttam semmit!- takartam el szemeimet jobb kezemmel. Pár pillanatig még így maradtam, a szinte mellkasomig érő vízben, míg páran arréb csoszogtak, vagy úsztak- Öhm... tudom, hogy nem vagyok olyan helyzetben, de kérhetnék egy törülközőt, ami lehetőleg nem vizes?- kérdeztem, szabad kezemet tarkómra vezetve, egy kínos mosollyal arcomon.
- Minek az neked?- kérdezte az egyik srác.
- Mert éppen menekülőben vagyok, és nem akarok csurom vizesen menni...
- Pedig nem áll rosszul- nevetett.
- Nagyszerű- jelentettem ki szarkasztikusan- Azért adnál egyet?- kérdeztem kissé idegesen.
- Persze, gyere ide érte.
- Kösz, de inkább megvárom, míg te jössz ide.
- Akkor egy darabig nem jössz ki onnan- kacagott még jobban, mire mások is rákezdtek. Erre csak még idegesebb lettem.
- Tudod mit?!- vigyorogtam- Remélem a rák hét fogásos lakomája leszel! Csá, te barom!- vezettem bele chakrámat tenyerembe, majd lábaimba, így felmásztam a víz tetejére, majd egy gyilkos pillantással, illetve egy elvetemült mosollyal ajándékoztam meg a hang tudaljdonosát, végül egy meghajlással és egy felugrással a fürdő tetején rontottam tovább a levegőt. Amint ezt megtettem Miyuki is észbe kapott. Azonnal üldözni kezdett.

Alig ugrottam két háznyit, a még csurom vizes cipőm miatt megcsúsztam, így leestem a tetőről, amiről épp ugrani készültem a másikra. Gratulálok Kasumi. Ennyire még te sem lehetsz szerencsétlen... Szólalt meg belső énem.
- Kuss legyen!- ordítottam rá, amint földet értem. Mivel ezt nem csak magamban mondtam, mások is hallották, és elég furcsán néztek rám. Nem sok időm volt velük foglalkozni, mivel Miyuki a nyomomban volt, ezért gyorsan felpattantam, és futottam tovább. Lemaradási ideje elegendő volt nekem ahhoz, hogy megtévesszem. Egy klónomat Midorivá változtatva beküldtem a legközelebbi üzletbe, míg jómagam a mellettem lévő rakás dobozra ültettem, és alakváltó jutsuval én is egy lettem közülük, chakrámat pedig elrejtettem amennyire csak tudtam. Még épp időben változtam át, hiszen Hófehérke már meg is jelent a kis utcából kijőve. Körülnézett, majd amint kiszúrta másomat a boltban, afelé vette az irányt. Mikor beért én visszaváltoztam, és felugráltam a háztetőre, amiről alig két perce estem le.

Midori mögé érve nyaka köré fonta kezeit, majd mondott neki valamit, ám a barna hajú azonnal szét is pukkant. Miyuki értetlen fejét látva azonnal elkapott a röhögőgörcs, hangosan kacagva szórakoztattam az utca népét.
Az áldozat trappolva jött ki az üzletből, "hallhatatlanságom" miatt pedig egyből kiszúrt.
- Kasumi!~- ordította üldözőm. Nevem hallatán azonnal a tömegbe vetettem magam, ezzel újra kezdve a fogócskánkat. Vagyis majdnem. Ugyanis ő szerencsétlensége sikeresen eltanyált, pár méter után. Hát ez nagyszerű. Hogy. Lehetsz. Ekkora. Balfék?!
- Csöndbe legyél! Te is az vagy!- vitatkoztam magammal. Ismételten. Szokásom... Mindenesetre fölnézve egy felém rohamosan közeledő Hófehérkével talátam szembe magam. Abban a pillanatban, hogy elért volna, egy magas, zöld mellényes, fehér, vagy inkább ezüstös hajú pali termett közöttünk, akibe társam egyenesen beleszaladt. Na ezzel még nem is lenne semmi baj, ha nem épp felém kezdtek volna zuhanni. Elgurultam alóluk, mielőtt hét tonnás súlyukkal agyon nyomtak volna.
- Idióta! Hát nem látod, hogy ölni készülök?!- ordított a hosszabb fehér hajú. Eme kijelentésére minden szempár ideges tekintetekkel jutalmazott. Hogy nekem nincs annyi eszem, hogy a gyilkolásról nem kéne az utcán hangosan beszélni még érthető. De Miyu! Hogy neked sem?  Szidtam le magamban, ugyanis valamiért nem jött ki hang a torkomon.
- Hát, sajnos azt nem engedhetem- szólt mély hangján az idegen. Amint kiejtette ezt a pár szócskát partnerem lesokkolódva kezdte el felmérni, továbbra is rajta fetrengve. Ez annyira viccesen nézett ki, hogy azonnal nevetésben törtem ki.

Néhány másodperc kacagás után elég levegőt kaptam ahhoz, hogy kérdőre vonjam a sárga szeműt.
- Kigyönyörködted magad Hófehérke?
- Pofa be Tintafej!- kiáltott rám, amin ismét jót mulattam- Esetleg jóvá tehetném valahogy?- érdeklődött földön ülve, a már talpán álló férfitól.
- Mégis mit? Nem tettél kárt semmiben.
- Kasu viszont igen!- mutatott rám dühöngve- Összetörte a bögrémet!- lettem hangosabb erre a mondatra.
- Ilyen fontos volt neked az a bögre?- kérdezte, mire a tolvajlány csak bólogatott- Akkor menjünk, és vegyünk újat!- nyújtotta Miyu felé kezét.
- Rendi!- ujjongott, majd hagyta magát felsegíteni. Egy kicsit elidőztem a pali felmérésével. Fehér haj, jounin mellény, kesztyű, az egyik szeme le van takarva. Olyan ismerős. De honnan? Míg ezen gondolkodtam észre vettem, hogy engem bezzeg senki nem akar felsegíteni... Mi ez már?! Azt a hülyét felsegíti, de engem nem?! Milyen férfi az ilyen?! Bosszúsan felállítottam magam a már egész kényelmessé vált földről, majd ismét haragom kiváltó okára nézve fejbe vágott a valóság. Ez nem a másoló ninja? De!~ Ez tuti az! Mi is volt neve? Kakake Hakashi? Jó ez nagyon furán hangzik.... Hatake Kakashi! Az az! Kedves Hatake Kakashi. Megemlegeted te még, hogy nem segítettél fel. Kezdtem a tőlem egyre távolodó hátát gyilkos szemekkel figyelni.

Mire kínzást tervezgető gondolataimból visszatértem a valóságba, addigra már a bemutatkozásnál jártak.
- Jah, majd elfelejtettem! A nevem Miyuki!- Na azt már nem!
- Örvendek a szerencsének, én Ka...
- Én is örvendek, Kasumi vagyok, Miyuki legjobb barátnője!- nyújtottam felé kezemet. Amint megrázta azt, enyhén megszorítottam, és elmegyógyintézetbe való tekintettel néztem csodálkozó szemeibe. Végül elrántottam kezemet, és tovább haladtunk.

Egy üzlet ajtaján akartunk belépni, amikor egy zöld kezes-lábasban, jounin mellényben megjelent egy fekete, bili hajú pasas, aki leszólította a Fehéragyar fiát. Így azok ketten elvoltak tájolódva tőlünk. Köszönöm! Néztem az égre. A kis lepasszolt már épp szóra nyitotta volna száját, de nemes egyszerűséggel megragadtam kezét, és beráncigáltam a boltba, magára hagyva az édes párost.
- Hé ezt most miért?- kérdezte ingerülten.
- Egy köszi is megtette volna- váltottam bunkó stílusba- Elegem volt nézni, ahogy önmagadról is megfeledkezve bámulod...- forgattam szemeimet.
- Én nem is...
- Ez milyen?- nyomtam arcába egy bögrét normális hangsúlyba váltva, így elnémítva társam, mielőtt még elkezd nekem hisztizni- Szerintem cuki!
- Aw~!- olvadt el amint sikeresen kiásta fejéből a tárgyat- De ez nem pónis...- adta ki a minta milyenségét meghatározó parancsot. Visszatettem a már általam is megvizsgált kiskuytás poharat helyére. Szemem megakadt a tökéletes kakaó tárolón, amit felkapva egyből a válogatós kezébe nyomtam.
- Ezt nézd!- mosolyogtam. A bögrén egy szárnyas lovacska volt, akire legjobban eltúlozva sem lehet azt mondani, hogy vékony, fölötte pedig egy fogyókúrás szöveg díszelgett- Illik hozzád!- nevettem. Mellesleg nekem tényleg tetszett..
- Na!~ Nem is vagyok dagadt! Ennyire nem...- tette hozzá, de nem elég halkan, hogy ne halljam.
- "Ennyire nem!~"- ismételtem barátom mondatát elvékonyított hangon. Már épp bevágta volna a durcát, amikor megpillantott egyet. Feje mellé emelve pedig ezt mondta:
- Nekem ő kell!- csodált meg egy gömbölyű, halvány rózsaszín, illetve fehér színekben pompázó, unikornis szarvval, két kis füllel díszített, nagyon aranyos bögrét. Nagyszerű...