Tényleg nem volt mérgező az étel, amin eléggé meglepődtem. Sőt, egyenesen finom volt. Nagyon örültem az ingyen kajának, amiből párat el is tettem sunyiban, mikor senki nem figyelt. Tartékolni mégiscsak kell.
- Jól laktatok?- kérdezte egy idő után az arckeretes.
- Áh, ez csodás volt!- simogatta kerek hasát a szőke fiú, ami elő csalt belőlem egy halk kuncogást.
- Idióta, nem tőled kérdezte- fortyongott a rózsaszín.
- Szerintem is jó volt- válaszoltam vidáman bólogatva.
- És te?- fordult barátosném felé a vallató.
- Köszi, tele vagyok- vigyorgott, mint a tejbe tök.
- Szuper, akkor indulhatunk!- egyenesedett fel a férfi.
- Örültem a találkozásnak!- álltunk fel Hófehérkével.
- Köszönjük a kaját!- intettem.
- Ti is velünk jöttök- jelentette ki a férfi. Meglepődött pillantádosokat váltottunk egymással a mondat hallatán. Személy szerint, eszem ágában sem volt a kelleténél több időt velük tölteni, de ezzel szerintem nem voltam egyedül- Most, hogy elmondtátok, hogy tolvajok vagytok, azt hiszitek elengedünk titeket?
- Mm... ja?- értetlenkedett társam.
- Nem tűntök komoly bűnözőknek. Miért nem dolgoztok, mint a többi ember?- kérdezte a sápadt arcú. Wáo, amióta találkoztunk, ez az első, hogy beszélni hallottam. Asszem... Viszont a kijelentésén eléggé felidegesítettem magam.
- Szóval azt hiszed, mindenki becsületesen megdolgozik a megélhetőségéért? Azt hiszed, hogy rögtön bűnöző, aki lop?- váltottam komoly hangnemre, enyhén gyilkos tekintettel megfűszerezve, amit megilletődve tapasztaltak.
- Arra nem is gondolsz, hogy esetleg valaki azért vesz el másoktól, mert muszáj?- folytatta a mellettem lévő- Az élet nem olyan könnyű, mint azt hiszik egyesek. A világ tele van keserűséggel, és nyomorral. Rengeteg ember éhezik, és ha esetleg túl akarják élni az éjszakát, lopnak. Azt mondod, ő is bűnöző?!- szónokolt Miyu is hasonló módon.
- Ti nem tűntök éhező rászorulóknak...- mondta enyhén oldalra döntött fejjel a szőkeség.
- Idióta! Egy szóval se mondtam, hogy mi ilyenek vagyunk. Csupán rá akartalak bírni titeket, hogy ne ítéljetek el minket, csak mert szerintetek illegálisan szerezzük a kaját- háborodott fel még jobban, majd durcásan keresztbe fonta karjait maga előtt- Végre komoly akartam lenni, de ezt is elbohóckodta valaki...- hisztizett.
- Lényeg a lényeg, nem óhajtunk veletek menni!- zártam le a témát vigyorogva. Ezekután intettem egyet társamnak, egy kacsintással megfűszerezve. Ez volt a jel. Barátom előkapott egy füstbombát, melyet rögtön a földhöz vágott, míg én létrehoztam egy pár fokkal erősebb genjutsut, mint a múltkor. Egyéb dolgunk nem volt, csak jól lakottan, könnyedén, boldog szívvel otthagyni őket. Ami majdnem sikerült is, ha nem jelent volna meg előttünk egy fekete körvanalas, piszkosfehér alapú, elég 2D-s tigris. Miyuki kezéből pisztolyt formált, és egy víz cseppel fejbe találta a nagymacskát, amely szinte egyből szétloccsnat, ezzel egy tintapocsolyát alkotva. Eléggé furcsálltam, hogy ilyen könnyen legyözhető volt. Hisz ezek nem tűntek olyan kis kezdő ninjáknak, akkor mégis hogy hogy nem futotta valami ennél kicsivel erősebb támadásra? Mivel mindketten elgondolkoztunk egy-két másodpercre, amint visszatértünk a való világba, gyorsabb tempóban kezdtünk ismételten ugrándozni a faágakon, ezzel lehagyva ellenfeleinket. Hirtelen viszont sok-sok fagerenda szerűség tekert minket körbe, ezzel teljesen meggátolva minket a mozgásban.
- Hé hé hé! What is it?!- kiáltottam reflexszerűen. Igen, szokásom csak úgy más nyelven beszélni, még jó magam sem tudom miért.
- Ez kérlek szépen az én fa technikám- ugrott mellénk Arckeret-sensei. Fa technika? Basszus ez melyik hokage mutatványa is volt? Ahj, ezt neked Kasumi, amiért soha nem figyeltél shinobi történelem órán! De nem én tehetek arról, hogy olyan unalmas volt a suli!
- Ki vagy te, az Első Hokage?- kérdezte Miyuki. Na bakker! Az első volt az... Még egy ilyen hülye ne teremjen, mint én!
- Hívj inkább Yamatonak- mosolygott. Yamato... Hogy nekem erről miért ugrik be a paradicsom?
- Jaj, Yamato-taicho, ne mosolyogjon ennyit, mert megijeszt!- nyavajgott a szöszi- Igazam van Sakura-chan?- fordult a pinky felé.
- Azt mondtad "Sakura"?- erdeklődött eléggé vidáman társam. Hát ebbe meg mi üthetett?- Jaj, nincs semmi rossz szándékom, csupán amikor megláttam a hajad színét, nekem is a cseresznye virág jutott eszembe!- próbálta menteni a menthetőt.
- Narutonak csigavonalat kéne rakni az arcára, hátha őt is megismerik- vigyorgott a sápadt arcú.
- Naruto? Az nem egy kaja?- döntöttem oldalra fejecskémet, furcsálló tekintettel.
- Ez az én nevem! Uzumaki Naruto! Jól jegyezzétek meg, mert egy nap én leszek a Hokage!- húzta ki magát büszkén a fiú.
- Ó!~ Te az az Uzumaki Naruto vagy?- kérdeztük Hófehérkével szinte egyszerre- Te vagy a róka fiú?- néztünk rá már-már példaképként csodáló szemekkel. Viszont a "róka fiú" megnevezés valahogy nagyon nem tetszett neki, amiért el is komorodott.
- Elég az, hogy Naruto- mondta kissé szomorúan, duzzogva.
- Oké zsoké! Már csak az i betű van vissza- bólogatott lelkesen barátnőm. I betű? Ez mekkora már! Kellő képpen meg is kuncogtam ezt a mókás nevet, mikor az úgy nevezett "i betű" meg is szólalt.
- I betű? Ez egy becenév?
- Ja, valahogy úgy.
- Azt olvastam, hogy csak barátok becézik egymást... Ezek szerint te barátként tekintesz rám, szóval nekem is kell kerítenem neked egy becenevet- gondolkodott el. Társai tekintetéből kiolvasva nem lehetnek valami vonzó becenevei. Nah, ezt most megkaptad Miyuki! Kárörvendtem magamban- Legyél Sárgaszemű Angyal- kezdtem el egyből nevetni, majd felfogtam, hogy ez a szemetes láda egy "angyal" lett, és egyből nem volt olyan jó kedvem. Mindegy, majd úgyis megismeri! Könyveltem el magamban. Majd rájöttem, hogy nekem is kell egy becenév, ami jobb, mint az a rémes "Tintafej".
- Hé, én is kérek becenevet!- kiáltottam a srácra.
- Neki már van neve! Ő Tintafej!- nevetett Hófehérke. Ezzel ki is érdemelte gyilkos pillantásaim tömkelegét.
- Te legyél Mélytengeri Kígyó!- mosolygott ártatlanul a fiú. Pár perc néma csend telepedett a kis társaságra. Értetlen arckifjezéssel bámultam a sápadt arcút, majd Miyuki hangos röhögése megtörte az eddigi némaságot.
- És még én vagyok a kígyó szemű! Te kígyó!- erre a kijelentésre csak morogni tudtam. Ezzel eléggé visszafogtam magam, hiszen, ha nem tettem volna, ordibálva vezényelem el drága barátomat egy sokkal melegebb éghajlat legmélyebb zugába. Ezek után fogtam magam, és vettem egy mély levegőt, majd elszámoltam tizenhatig. Ekkor elég nyugodtnak éreztem személyemet, hogy ne kezdjek el üvöltözni.
- Ha nem lennék megkötözve, akkor meglátogathatnád Iwagakurét, mert odáig minimum elütlek- jelentettem ki enyhén mérges, mégis nyugodt hangnemben, de ezzel együtt komolyan. A címzett ismét nevetésben tört ki, amely jó kedvét fogva tartónk szakította meg.
- Remélem kifecsegtétek magatokat. Indulhatunk?
- Nem!- vágta rá fogoly társam- A paradicsom palántával mi lesz?!- He?!