Sajnálatos módon nem tudtam visszaaludni, ugyanis lábak hangos trappolására lettem figyelmes, amik egyre közelebb férkőztek a lépcső alján fetrengő, holttesthez túlságosan is hasonlító lényemhez. Valahogy nem tudott érdekelni, hogy kik kíváncsiak az előbbi robaj forrására, egészen addig az egy pontig, amíg valaki meg nem szólalt.
- Ez meg kinek a hullája?- kérdezte az egyik ébresztőm.
- Nem haltam még meg!- emeltem fel bal karomon ujjaimat.
- Jesszus Atyám! Ez beszél!- ugrott egyet a hang forrása.
- Mit vártál, hogy majd énekelek?- kezdtem kicsit felébredni. Kezeimmel feltornáztam magam ülő helyzetbe, bár lábam még mindig nem volt mellettem, és a tömegre néztem. Volt ott egy szürkés, szinte fehér, lenyalt hajú fiú, ijedt, csodálkozó tekintettel, akinek köpenye csak félig volt felhúzva, így egy része kilátszott fedetlen felsőtestének. Egy ezüst nyaklánc lógott mellkasára, ami egy kör volt, benne egy háromszöggel. Mellette a szöszi, furcsálló szemekkel nézett rám. Másik oldalán egy a középsőnél magasabb, barnás fejkendőt viselő valaki állt, akiből így sajnos nem láttam sokat, mögötte egy... hát... egy cápaember, vagy nem is tudom hogy mondjam. Egy furcsa fejvédő volt rajta, haja sötétkében pompázott, ugyanennek a színnek egy világosabb árnyalata volt jellemző bőrére. Arcán valamiféle kopoltyúk, vagy legalábbis annak kinéző valamik helyezkedtek el szeme alatt, amely teljesen olyan, mint egy halé, és akár tagadjuk, akár nem, az egész srác úgy nézett ki, mint egy óriás halacska. Mellette egy kékes-lilás hajú, alsó ajka alatt egy piercinggel rendelkező lány állt, akinek egy egyszerű, mégis gyönyörű papírrózsaszerűség díszelgett haja bal oldalán. Nem messze tőle egy... hát egy növény is helyet kapott, akinek feje körül mintha csáprágói lettek volna amik mindjárt felfalják esze tokját, zöld haja rövid volt, az arca meg két különböző univerzum. A jobb oldala - vele szemből nézve - falfehér, jó nem az itteni falakhoz kell mérni, míg a másik koromfekete, szeme pedig csak egy sárga pont, viszont csak azon a felén, a másik már szerencsére emberibb volt. Majd egy a sötétebbnél is sötétebb hajú, magas fiú, aki egész ismerősnek tűnt, bár nem láttam túl sokat belőle, csupán a haja maradt meg. És végül, de nem utolsó sorban egy elég ijesztő fej bámult rám, csíkokban álló hajával, arca mintha fából lett volna kifaragva, de mégsem tűnt annak. Mintha egy teljesen új anyagból, esetleg agyagból készült volna. Élettelen szemei kíváncsian, értetlenül néztek rám. Hogy ez hogyan lehetséges? Fogalmam nincs, de megtette. Valamivel feje mögött egy fémből készül farok, szúrós véggel. Természetesen nem valószínű, hogy tényleg vasból, vagy rézből, esetleg más hasonló anyagból kreálták volna, de teljesen úgy nézett ki.
- Hát te meg ki az anyám kínja vagy?- bökdöste meg homlokomat, szinte teljesen az arcomba mászva a félmeztelen.
- Az anyádnak nagyobb kínja is van nálam, nyugi!- mosolyogtam kedvesen, miközben elsöpörtem kezét.
- He?~
- És attól tartok te vagy az a bizonyos kín- kuncogtam. Na, igen, ezt a megszólalásomat azonbam már nem díjazta az előttem lévő, és felemelt hanggal válaszolt.
- Nem akardd, hogy a te kínod is legyek!- mivel még jobban belenyomult arcomba a drága, abban a pillanatban vágtam tenyerem képébe, amint úgy éreztem, hogy túl sok esélye van hozzám érni. És hát... mit ne mondjak nagyot csattant.
- Mássz már ki a fejemből, te nem normális!- kiáltottam én is.
- Ne merészelj hozzáérni a fenséges képemhez a mocskos ujjaiddal!- tartotta el kezemet csuklómnál fogva.
- Ahhoz nyúlok az ujjaimmal amihez akarok!
- Oh, megmondjam hova nyúlj velük legközelebb?!
- Majd az ásóhoz fognak nyúlni amivel leütlek!
- Na, azt szeretném én látni!
- Elég!- hallottunk egy női hangot, amely nem meglepő módon a lila hajútól jött. Nem tűnt valami szigorúnak, sőt, ha nem ebben a szervezetben - vagy minek hívjamban - lenne, azt mondanám, hogy talán nála kedvesebb ember nincs is a Földön- Menjetek vissza reggelizni, vagy csináljátok a dolgotokat!- adta ki a parancsokat, amire mindenki elballagott. Meglepett tekintettel néztem, ahogy ilyen mértékben hallgtank rá, és még a hangját sem kellett felemelnie. Csodálkozásomból a lány keze rángatott ki, amelyet felém nyújtott. Értetlen tekintetemre egy kedves mosollyal válaszolt, amire sikerült felfognom, hogy éppen segíteni akar. Óvatosan megfogtam végtagját, rátámaszkodva pedig felálltam.
- Köszi!- vigyorogtam, amire egy bólintást kaptam.
- Ne foglalkozz Hidannal, nem éri meg rápazarolni a gondolataid- erre a mondatára felkacagtam.
- Majd észben tartom!

Egy percnyi néma csend után kikaptam azt a megtisztelő feladatot, hogy mutatkozzak be a többieknek, hogy könnyebben megismerjenek. Hiszen, bár nem vér szerint, mégis ők szinte egy családként bánnak egymással, akik számíthatnak egymásra. Nagyon meghatott ez a gondolatmenet, amit egyébként egy szóval sem említett, mégis annyi kedvem volt szóba állni velük, mint szúnyogokkal ebédelni.
- Figyi, be tudnál mutatkozni helyettem?- kérdeztem reménytelt szemekkel.
- Hogy én?- nézett furcsán a lány.
- Igen!~ Nem vagyok valami jó ebben...
- Ha nagyon szeretnéd bemutathatlak...
- Köszi, köszi, köszi! Megtisztelnél vele!- minden reakciója egy bólintás volt.
- Mit mondjak?
- Hogy Kasuminak hívnak és... öhm... mentem bútort lopni!- vigyorogtam.
- Hogy bútort?- kaptam ismét egy kérdő tekintetet.
- Igen, bútort! Szúrja a szememet, hogy nincs semmi a szobámban, na nem mintha kritizálni szeretném a vendégszereteteteket, de én örülnék egy-két plusznak- váltott örömöm egy kisebb kínérzetbe. Újra fejbiccentést kaptam válasz gyanánt, amit én egy engedélynek vettem a tolvajlásra, ezért egy olyan mosollyal ajkaimon készültem útnak eredni, amilyet egy kisgyermek vág, amikor szülinapjára megkapja az áhított játékait, és végre valahára játszhat velük, ezután pedig rohantam is kifelé. Ahol szinte egyből meg is álltam, mert fogalmam sem volt, mégis hol a retekben vagyok.

Vállrántva kezdtem szökdelni egy tetszőleges irányba, "vagy kilyukadok valahol, vagy nem" címszóval. És, mint később megtudtam a lány valóban bemutatott a többieknek azokkal az információkkal amiket adtam neki. Illetve, hogy a lenyalt hajútól jöt az első reakció, miszerint: Bírom ezt a csajt!