Louis korholta magát, amiért elaludt, végig ébren szeretett volna maradni, hogy ha valami baj történik, akkor tudjon nekik segíteni. Ki tudja, mi történt, míg ő aludt?

A műszerfalra pillantott, hogy megnézze, hány óra. Pár perccel múlt hajnali három.

Kiszállt az autóból a friss levegőre. Kellemes hideg járta körül. Felpillantott a tiszta égre, és a csillagokat figyelte. Imádta a természet szépségeit. Valószínűleg bármeddig elálldogált volna az autó mellett a csillagokat figyelve, ha nem vágódik ki mind a négy ajtó egyszerre hatalmas robajjal.

Louis rosszat sejtve figyelte, ahogy a két szélső ajtón Veronica és Cole egyszerre rohantak ki. Azonnal észrevette feszes testtartásukat. Aggodalmasan egymásra pillantottak, majd Cole Jeffrey szobájába rohant be, Veronica pedig Elizabeth-ébe.

Elindult, hogy segítsen a fiataloknak, de azonnal megtorpant, mikor Cole az alig mozgó Jeffrey-t támogatva jelent meg, Veronica pedig a zokogó és reszkető Elizbeth-tel.

Ahogy közelebb értek, végigmérte őket, de nem kérdezett. Már megszokta, hogy ne kérdezzen. Ha azt akarják, hogy tudjon valamiről, elmondják neki.

– Szedd össze, kérlek, a dolgainkat – mondta Veronica, amikor Louis mellé ért. – Mindjárt segítek én is.

Fél óra múlva álltak készen az indulásra. Összepakolva, kifizetve. A fizetést Veronica intézte. A kelleténél kicsit többet hagyott a pulton, mivel csak találomra tette az asztalra. Nem emlékezett pontosan, mennyit kellett fizetni, a férfit pedig nem akarta kihívni.

Az autóban senki sem ejtett szót arról, ki mit élt át, csupán megbeszélték, hogyan érzik magukat, semmi több.

Louis amennyire csak lehetett, a halvány fényben szemügyre vette őket a visszapillantóban. Elizabeth szeme vöröslött, de már nem sírt, hanem magát átölelve remegett. Jeffrey a körmét rágta, és üveges tekintettel bámult ki a sötétségbe. Louisnak feltűnt, hogy nem hozta magával a gitárját. Veronica már nem az anyósülésen ült, hanem Cole mellett, a hátsó ülésen. Tekintetében bűntudat fénye csillogott, bármelyik felnőtt tisztán látta volna. Cole a kamerák felvételeit nézegette, majd idegesen felpillantott.

Már a negyedik kamerán nem talált felvételt. Törlődtek volna? Az összesről? De hogyan? A többiekre nézett. Mindenki nagyon rosszul festett. A legjobbnak látta, ha egyelőre nem szól róla. Letette a kamerát, majd belesüppedt az ülésbe. Lehunyta a szemét.

Louis újra az útra figyelt, és miközben a festőien gyönyörű tájon hajtottak keresztül – az éj csillagos leple alatt, mellettük az elsuhanó fákkal –, még csak nem is sejtette, mit éltek át az imént.