*Dream*

Már november 30.-a van azon tűnödtem hogy elmegyek karácsonykor George-hoz, persze úgy hogy ő erről semmit se fog tudni. Sapnap még nem tud róla de tervezem neki is elmondani, mert azért elég feltűnő lenne ha egyszer csak nem lennék itthon ő meg egyedül van. Márcsak a jegyemet kéne megvenni hiszen jegy nélkül elég nehéz lesz eljutnom majd Angliába. Meg is néztem a neten hogy mikorra tudnék jegyet venni, december 10.-én van leghamarabb, nagyot is néztem hogy miért ilyen korán van repülőjegy, de le foglaltam mert nem volt más választásom. Mivel van még addig egy kis időm, így mindenkitől el tudok majd köszönni, és beavatni őket persze úgy hogy George semmiféle képpen ne tudja meg, szeretném ha meglepetés lenne, remélem örülni fog nekem. Le is mentem Sapnap-hez hogy elmondjam neki mit is tervezek. Le is bagtattam a lépcsőn, mikor megláttam hogy ül á kanapén es telefonozik, nem ertem miért ott de mindegy.

-Sapnap! - szóltam neki nem túl hangosan.

-Igen? - kérdezte de rám se nézett.

-Mondani szeretnék valamit. - hallgattam el egy pillanatra amíg mond valamit.

-Mit szeretnél? - de még mindig a telefonját nyomkodta.

-Fontos dologról lenne szó. - megint megálltam egy kicsit.

-Micsoda? - itt már letette végre a telefonját és rám nézett.

-Hát...- itt egy kicsit húztam az agyát hamar sokáig nem figyelt rám.

-Mondjad már! - itt egy kicsit felemelte a hang színét.

-Jó nah, szóval december 10.-én megyek Angliába, meglepem George-ot, de persze majd 24. - én terveztem ténylegesen oda menni hozzá.

-Ezt komolyan mondod? - ugrott fel hirtelen.

-Igen, mert hülyeség lenne szerinted? - kicsit itt szomorú lettem hogy lehet hogy nem kéne mennem.

-Nem az nyugi, csak meglepődtem hogy ezt most tényleg akarod-e, szerintem meg egy nagyon jó ötlet, George tud róla?

-Nem, de nem is akarom neki elmondani, mondom meglepetés.

-És ha nem fog rá érni? Soha nem tudhatod hogy van-e bármilyen programja, főleg karácsonykor.

-Basszus, ebbe bele se gondoltam, mi van ha van valami más programja. De jó úgy örülök hogy nem gondolok végig sose semmit, most mit tegyek? - itt már kétségbe voltam esve, le is ültem hátha segít, ekkor Sapnap le ült mellém.

-Figyelj, meg fogjuk oldani, minden rendben lesz, majd segítek neked, nem feltűnően de kérdezgetni fogom hogy miket tervez, és akkor majd tudni fogjuk. - nyugtatott volna meg, hogy ne legyen egy kész idegroncs.

-Mondjuk ez nem is olyan rossz ötlet. Sapnap te egy zseni vagy. - ugrottam hirtelen a nyakába, éreztem is hogy meglepődött, de vissza ölelt amint tudott.

-Tudom, de akkor menjünk mostmár végre arra a vacsorára mert el fogunk késni, csak gondoltam szólok. - juttatta eszembe a mai napi programunkat.

-Tényleg, jó hogy szólsz. Teljesen ki ment a fejemből, megyek el készülődök gyors, egy pár perc és írt vagyok. - rohantam fel amilyen gyorsan csak tudtam.

Egy pár perc múlva már szinte indulásra kész voltam, vissza lerohantam ahol már Sapnap az ajtóban állt készen. Én is gyors felvettem a kabátom és a cipőmet, be is zártuk magunk után az ajtót és ültünk be a kocsiba. Mikor meg érkeztünk a megadott helyre már mindenki ott volt, Sapnap és az én családom egy része, azért tervezték ezt a vacsorát hogy megbeszéljük ki mit tervez az ünnepekre. Hogy ne legyenek kavarodások, mert már volt egy párszor, csak hogy mondják egy példát amikor mentünk a szüleimhez ott vártunk kint egy ideig mikor fel hívtam őket hogy hol vannak, mondták hogy ők meg nálunk várnak. Szóval igen ilyen a mi szerencsénk.

-Akkor kinek milyen terve van az ünnepekre? - kérdezte először az anyukám mindenkitől.

-Mi otthon leszünk egész végig kivéve 25.-én. - válaszolt rá Sapnap anyukája.

Igazából ez ment így tovább mikor márcsak mi maradtunk ketten Sapnap-el.

-Én otthon leszek igazából, de majd inkább én megyek hozzátok. - válaszolt nekik Sapnap.

-Hogy hogy te jössz hozzánk? - kérdezte meg az anyukája.

Ekkor rám nézett hogy én mondjam el nekik hogy mi is van azaz lesz igazából.

-Hát én úgy terveztem hogy december 10.-én Angliába utazok hogy meglepem egy barátomat. - félve néztem rájuk, nem tudtam mit fognak szólni ehhez.

-Akkor nem is leszel itthon már az idén? - jött a kérdés az anyámtól.

-Nem leszek már, de majd mindenképpen írok nektek hogy mi van velem.

-Hát fiam te tudod, de azért vigyázz magadra. - jött megint azzal a dumával hogy vigyázzak de közben meg nem is akarja hogy menjek, ő nem az a engedékeny szülő.

-Minden rendben lesz anya, hidd el.

-Hát azért ennek annyira nem örülök hogy csak úgy el mész, úgy hogy ez már fix hogy mész. - kicsit hallatszodott a hangján hogy mérges.

-Ez az én döntésem. - vágtam vissza, kicsit idegesen.

-Hogy beszélsz te velem fiam? Biztos hogy nem foglak el engedni téged egy másik kontinensre, a barátod biztos meg fogja érteni.

-De menni fogok, nem te mondod meg nekem! - inkabb el se mondtam már hogy amúgy George erről nem is tud, mert akkor biztos még idegesebb lett volna.

-Nem, nem fogsz menni a jegyedet meg mond le. - itt már szinte majdnem hogy ordibált.

-Nem érdekelsz, én mentem. - olyan gyorsasággal álltam fel hogy majdnem felboritottam mindent, de nem érdekelt, meg fogtam Sapnap kezét, hogy jelezzem neki hogy megyünk, vette a jelet és fel állt ő is, és jött utánam, gyorsan mentem alig tudott beérni. Gyors beszáltam a kocsiba és amilyen gyorsan csak tudtam elhajtottam onnan. Sapnap egész úton csendbe ült mellettem, hisz úgy volt vele hogy jobb otthon megbeszélni mint most itt a kocsiban. Elég hamar haza is értünk, ki nyitottam az ajtót ledobtam magamról mindent és futottam fel a szobámba, aminek az ajtaját be is csuktam és ledőltem az ágyra, a kezemet az arcomra tettem és sóhajtottam egy jó nagyot, egyszerűen olyan ideges voltam, meg egyben szomorú is, nem tudom hogy lehet egy ilyen anyám. De akár mit mond en akkor is elmegyek Angliába és meg látogatom George-ot ha addig élek is, semmi sem állíthat meg hogy azt tegyem amit szeretnék. Be is bújtam az ágyba fejemre húztam a takaróm, a telefonomat direkt ki is kapcsoltam hogy senki se zavarjon, nem akartam senkivel se beszélgetni, főleg nem anyámmal biztos hogy hívott volna hogy ne menjek, biztos is hogy meg akar még akadályozni, de nem hagyom neki, amíg ezeken gondolkodtam hamar el fogott az álom.

*Sziasztok, gondoltam írok én is egy ilyen karácsonyi/téli könyvet remélem ez is tetszeni fog, nagyon megjött hozzá a kedvem, próbálok majd mindig részt írni, de ha nem mindig sikerül akkor téli szünetben biztos hogy írni fogom hogy kész legyek vele. Puszi ❤️*