◇Levi◇

Egy nagyon ismerős vinyogó hang ütöte meg fülem.És már az asztalunk mellett is termett az exem,Petra Ral.
-Szioka,édes.-cincogja vékonyított hangon,mitől a hideg ráz.Eren csak értetlenül néz hol rám hol Petrára.
-Szia-morgultam flegmán-Mit akarsz?
-Csak köszönni akartam a barátomnak.-mosolygott aranyosan,a kijelentésére Eren ledermedt és elfehéredett.
-Nem megmondtam világosan,hogy nem akarok már tőled semmit és vége.Szakítottunk.-mondom érzelem mentes arccal majd visszafordulnék eddigi tásoságom felé.
-Nem teheted ezt velem!Nem ezt érdemlem!-tört ki hisztérikusan, hadonászva kezeivel.
-Tényleg nem ezt érdemled.-mondom nyugodtan,és az ajtó felé mutatok-Takarodj.Innen.Ki.-tagoltam neki, hogy végre valahára fel tudja fogni amit mondok neki.Erre dacosan hátradobta a haját és távozott.
-Sajnálom.-nézek Erenre-Az exem volt.Már vagy 2 hete dobtam csak nem tudja elfogadni.
-Semmi gond.Kicsit meglepett a kirohanása, kedvesnek látszott.-néz rám vidáman csillogó zöld szemeivel.
Kezdem egyre jobban megkedvelni régi barátomat.Félek a gondolataim következményétől.Ez helytelen dolog, de mégis vonz.