Ma végre péntek van. Az elmúlt pár napban Dracoval a barátságunk jól haladt. Nem mentünk bele mély témákba csak felszínes dolgokról társalogtunk, már ha beszélgetésre került a sor. Tegnap pedig beszéltem Siriussal és elmondtam neki, hogy meleg vagyok. Rettegtem a véleményétől, de szerencsére pont az történt amit Malfoy mondott nekem. Büszke volt rám, amiért bátor voltam és felvállaltam. Már csak Hermione nem tud róla, de őt csak azért hagytam utoljára, hogy túl legyek a nehezén ugyanis tudom, hogy a Griffendéles lány el fogja fogadni.

A második órám Sinistra professzorral volt asztronómia. Ez az óra megint csak össze volt vonva a Hugrabugosokkal. Viszont amennyire unalmasnak indult annyira érdekes lett, amikor a professzor kijelentette, hogy egy felsőbb éves Hugrabugos diák fog majd mesélni az órán. Számomra pedig csak még érdekesebbé varázsolta az egészet a tény, hogy a diák az Cedric Diggory lesz.

- Sziasztok! - lépett be a tanterembe a magával ragadó kisugárzásával. Ívelt, bár vékony ajkai mosolyra húzódtak és a diákok között megakadt a szeme rajtam. Éreztem, ahogy az arcom pírbe borult, amitől a Hugrabugos csak még inkább elmosolyodott. Egész órán az arcát vizsgáltam és alig tudtam figyelni arra, amit mond. Annyira elmélyültem a gondolkozásba, hogy már csak a diák sereg kicsődülésére figyeltem fel. A táskámba tettem a könyvemet és kisiettem az ajtón.

- Harry! - hallottam meg a hangját mögöttem. Rögtön meg is álltam és visszafordultam.

- Szia Cedric! - köszöntem vidáman.

- Tudod arra gondoltam, hogy ma lemehetnénk a Három Seprűbe meginni valamit.

- Nekem még lesz egy órám utána pedig Malfoyal kell lennem, de ha három óra múlva is szabad leszel, akkor elmehetünk.

- De ti nem utáljátok egymást? - kérdezte érdeklődve.

- De. Nem is jó kedvemből vagyok vele. Majd elmesélem ma, ha szeretnéd.

- Akkor három óra múlva találkozunk. - mosolygott rám és egy köszönés után elment.

...

- Miért mosolyogsz ennyire Harry? - kérdezte Ron miután véget ért az utolsó óránk.

- Cedric elhívott ma a Három Seprűbe szóval oda megyek, miután vége van a büntetésemnek Dracoval. - meséltem boldogan.

- Szóval ez egy randi.

- Ez nem egy randi. - vágtam rá azonnal. - Vagyis szerintem nem. Jó lenne, ha az lenne, de nem beszéltünk olyan sokszor. Valószínűleg amúgy heteró.

- Pánszexuális. - javított ki vörös hajú barátom. A szívem azonnal gyorsabban kezdett el dobogni és belém szállt a remény, hogy ez talán tényleg egy randi. Az agyamban össze vissza kezdtek el suhanni a gondolatok. Egyszerre kezdtem el izgulni és rettegni. Amíg nem volt a fejemben annak a lehetősége, hogy lehet ez több mint egy baráti találkozás nem kezdtem el agyalni azon, hogy mit vegyek majd fel, vagy hogyan viselkedjek. Nem izgultam azon, hogy talán ha jobban megismer, akkor majd nem tetszem neki sem pedig azon, hogy ez lehet az első kapcsolatom egy fiúval és a tapasztalatlanságom talán elijeszti vagy nevetségessé tesz a szemében.

- Ú, Harry első randija! – szólalt meg Ron a másik oldalamon ezzel engem kiszakítva a gondolataim közül.

- Kivel lesz Harrynek randija? - csapódott hozzánk Hermione.

- Elmondom, de előtte másról kell beszélnünk. - mondtam a mellettem sétáló lánynak.

- Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz! - nyugtatott meg Mione én pedig csak bólintottam egyet.

- Meleg vagyok. Már tudom egy ideje csak kicsit féltem elmondani az embereknek. De igazából most, hogy már minden számomra fontos személy tudja, úgy érzem, hogy már nem kell félnem. Illetve Cedric elhívott a Három Seprűbe. Bár nem biztos, hogy ez egy randi. Ettől függetlenül nagyon kedvelem őt. - meséltem a legjobb barátnőmnek.

- Jaj, Harry! Nagyon örülök, hogy ilyen boldog vagy és annak is, hogy felvállalod magad. Gondolom, hogy ez milyen nehéz lehet, de bármi van, én itt vagyok.

- Tudom Hermione és köszönöm! - mosolyogtam a Griffendéles lányra és gyengéden megszorítottam a kezét.

...

- Nagyon boldognak tűnsz Potter. - állapította meg Malfoy a büntetésük vége felé járva.

- Ma nagyon jó napom volt. - magyaráztam meg burkoltan a jó kedvem miértjét.

- Mi történt? - kérdezte kíváncsian.

- Randim lesz.

- Kivel? - kérdezett vissza szinte azonnal.

- Cedric Diggory. - Malfoy felhördült a név hallatán. Tipikus. Mindenkit vagy utált, vagy megvetett, vagy egyszerűen csak irritálta. Szerintem egy nevet sem tudnék mondani akit, szeret az iskolából. Még talán kedvelni se kedvel senkit.

- Értem. Amúgy van valami, amit meg szeretnék veled beszélni. - mondta a szőke és egyenesen a szemembe nézett. Szemeiben nem látszott semmi érzelem. Bár ez nála nem ritka. Talán az egyetlen érzelem, amit eddig láttam az arcán az a düh volt. Ezen kívül olyan volt mintha nem lennének érelmei. Ijesztő volt néha, de néha valami kissé vonzott is ebben.

- Rendben.

- Már van egy hete, hogy barátok vagyunk és azt beszéltük meg, hogy ha ez számomra nem kedvező, akkor vége lehet. - kezdett bele én pedig nyeltem egy nagyot. Tudtam, hogy mit szeretne ezzel mondani és valamiért szomorúsággal töltött el, hogy már nem leszünk barátok. Van egy olyan érzésem is, hogy a piszkálások is vissza fognak térni. - Nekem nem kell ez a barátság és szeretném, ha vége lenne.

- Ha így szeretnéd, akkor legyen így. - válaszoltam és abban a pillanatban kinyílt az ajtó. Felkaptam a cuccaimat és kimentem a teremből. Felsiettem a szobámba ahol éppen Ron és Hermione ültek az ágyon és valamin nagyon nevettek.

- Na, hogy ment? - kérdezte Ron.

- Rosszul, mint mindig. - válaszoltam vállát vonva. - Viszont most ne foglalkozzunk Dracoval. Nekem mindjárt találkozóm van Cedric Digorryval.

...

Gyorsan készültem el ugyanis nem akartam sokat gondolkozni azon, hogy hogyan nézek ki. Nem szerettem volna túlöltözni, hisz még mindig van bennem egy kis kétely, hogy ez nem egy randi és amúgy is csak a Három Seprűbe megyünk, ahová furcsa lenne beállítani egy ingbe. Így végül egy fekete farmerbe és egy bordó pulcsiba indultam el. A hajam kuszán állt, de nem tudtam vele mit kezdeni.

- Szia, Harry. - köszönt nekem a Hugrabugos miután odaértem a megbeszélt helyre.

- Szia. - köszöntem vissza és nagy meglepetésemre Cedric ölelésbe húzott. Beszívtam frissítő illatát és a gyorsan dobogó szívem kissé lenyugodott az érintésétől. Amikor elváltunk végignéztem rajta és rá kellett jönnöm, hogy ő mindig csodásan néz ki. Egy fekete garbós pulcsit viselt bézs szövetnadrággal. A haja rendezetten ékeskedett a feje tetején arca pedig a kissé hideg levegőtől halvány rózsaszín árnyalatot vett.

- Miért is kellett Dracoval lenned? - kérdezte tőlem érdeklődve miután helyet foglaltunk.

- Még az egész év elején kezdődött. Elkezdett megint olyan dolgokat mondani, amit nem kellett volna. Dühös lettem, de egy ideig vissza tudtam fogni az indulataimat. Aztán felhozta a szüleimet és egyszerűen csak elvesztettem a fejem. Megütöttem majd verekedni kezdtünk. Büntetésből pedig minden nap két óráig össze vagyunk zárva egy régi osztályterembe, hogy sikerüljön megkedvelni egymást. - meséltem el neki röviden. - Eddig nem megy túl jól.

- Ne foglalkozz vele. Önző és öntelt. Az utolsó ember, akinek a kedvességét megérdemli az te vagy. - próbált megnyugtatni és az asztalon pihenő kezemre tette az övét. Boldogan rámosolyogtam. Igaza van. Malfoy nem érdemli meg a kedvességem!

- Beszélgethetnénk valami másról? - kérdeztem ő pedig bólintott egyet.

- Arra gondoltam, hogy ezt a randevút megismételhetnénk újra. Persze csak ha neked is megfelel.

- Ez egy randi? – kérdeztem tőle hisz eddig még nem voltam benne teljesen biztos.

- Igen. – válaszolta boldogan. Nem tudtam visszafogni a hatalmas mosolyomat. Mi most éppen randizunk. Én es Cedric randizunk!

- Ebben az esetben igen. Szerintem is meg kéne ismételni majd. - válaszoltam neki. Ezek után már csak jókedvűen beszélgettünk szinte mindenről. Csodálatosan éreztem magam. Cedric elképesztő. És egy kicsit sem olyan, mint Malfoy.

...

- Túl jó volt ahhoz, hogy igaz legyen. - meséltem este Ronnak.

- Én nagyon örülök nektek Harry. Cedric jó srác és én támogatom az ötletet. - válaszolta bíztató mosollyal a vörös.

- Köszönöm. Csak azt nem tudom most már, hogy hogyan szabaduljak meg Malfoytól. Fogalmam sincs, hogy mégis hogyan szabaduljak el a délutáni büntetésből.

- Majd kitalálunk valamit. De most már aludjunk. Későre jár. - tanácsolta és teljesen egyet értettem. Lekapcsoltuk a lápmákat és én szinte rögtön elaludtam.

Egy sötét helyen ébredtem. Semmit sem hallottam vagy láttam. Elindultam előre, de bármerre is mentem vagy néztem semmi sem változott.

- Harry Potter. - hallottam meg hirtelen. Valaki suttogta a nevem. A hangja ismerős volt és hideg borzongás futott végig a testemen.

- Ki van ott? - kiáltottam, de semmi.

- Figyeld az időt!  - suttogták újra.

- Ki van ott? Milyen időt? - kiáltottam újra. Ijesztő volt és el akartam szabadulni onnan. El akartam futni, de a testem nem mozdult.

- Visszajövök érted Harry Potter! - suttogta és abból, ahogy a nevemet köpte rájöttem ki is volt az. Voldemort. A fejemben van. Próbáltam elzárni a gondolataimat majd olyan érzésem volt mintha egy áramütés száguldott volna végig a testemen és hirtelen lihegve ültem fel az ágyon. Verejték csúszott le a homlokomon majd Ron hangját hallottam.

- Harry! Minden rendben? Szóljunk Dumbledornak? - kérdezte aggódva, de én csak szó nélkül felálltam és elindultam. Ron követett és egyenesen Dumbledor irodájában mentünk.

- Miben segíthetek Harry? - kérdezte érdeklődve, de valószínűleg miután végignézett rajtam rájött.

- Álmodtam. Vagyis igazából bemászott a fejembe. Azt monda, hogy figyeljem az időt. És hogy visszajön értem. Lehetséges ez professzor?

- Erősödik az biztos. De hogy képes-e visszatérni azt nem tudom. Nem tudjuk hány segítője van és, hogy mi a terve. Egyelőre az egyetlen dolog, amit tenni tudunk, hogy felkészülünk a legrosszabbra is és várunk. - válaszolta tehetetlenül.

- Tényleg nem tehetünk semmit? Maga a leghatalmasabb varázsló és meg ön sem tud mit tenni professzor?

- Sajnálom fiam. Ennyit tehetünk jelenleg.

Dühös voltam. Mindenkire. Valamit tennünk kell, mert nem a legjobb taktika megvárni még sikerül neki visszaszerezni a régi erejét majd újra megpróbálni sereget szervezni és megölni mindenkit. Leginkább engem.

De sajnos nem tehettem mást. Ha Dumbledor ezt tanácsolja, akkor senki nem fog ellenszegülni és velem Voldemort után kutatni. Úgyhogy gondolkodás helyett megpróbáltam inkább vissza aludni.