Világos volt. Kezeimet szemeim elé helyzetem, hogy lássak az erős fényben. Nem tudtam merre megyek vagy, hogy miért megyek. Nem tudtam, hol vagyok. Körbenéztem, majd hirtelen megállt a szemem két alakon a messzeségben. Elindultam feléjük miközben kértem tőlük, hogy álljanak meg. Egyre nagyobb léptekkel haladtam és minél közelebb értem annál ismerősebbek voltak.

- Anya? Apa? - kérdeztem félve, amikor már csak pár lépésnyire voltam tőlük.

- Harry! - fordult meg, majd nyújtotta felém a kezét édesanyám. - Gyere ide! - kérlelt kedvesen. Kezemet belecsúsztattam puha tenyerébe és ölelésbe húztam. Ölelkező párosunkat pedig édesapám zárta karjai közé.

- Az édes Potter család! - szólt közbe egy ismerős hang. Rögtön szétrebbentünk és megláttuk a Sötét Nagyurat.

- Be kell vallanom meghatódtam. Sok esztendő múlva újra látja egymást a család. Aranyos. - lépett Voldemort mellé Lucius és Draco Malfoy.

- Mi van Potter? Hiányzott anyuci meg apuci? - érkezett meg Bellatrix is.

- Hagyjátok őket békén! - kiáltottam miközben harciasan tettem egy lépést feléjük.

- Milyen aranyos. Kár, hogy meg fognak halni. - nevetett tudjuk ki. - Avada Kedavra! - ejtette ki a halálos varázsigét. Pálcájából hatalmas zöld fénysugár lövellt ki, amely egyenesen eltalálta a szüleimet, akik ezek után holtan estek össze.

- Ne, ne, ne, ne, ne! - Csak ennyit tudtam kinyögni. Odafutottam hozzájuk és megsimítottam sápadt arcukat. - Anya! Apa! Gyertek vissza! - ordítottam sírva. Hirtelen csak egy kezet éreztem a vállaimon. - Mit akarsz Malfoy?

- Harry! Harry kelj fel! - mondta mélyen a szemembe nézve.

- Tessék?

- Harry kelj fel! - rázta meg kissé a vállamat a Mardekáros. - Harry ébredj már fel! - Hirtelen kipattant a szemem és felültem az ágyon, ami körül az összes szobatársam álldogált. A pólóm tiszta izzadság volt a homlokommal, a tarkómmal, és igazából minden mással együtt.

- Jól vagy? - kérdezte még mindig a vállamat fogva Ron.

- I-igen csak egy rossz álom. Most pedig el kell mennem Dumbledorhoz. - jelentettem ki, felpattantam az ágyról és egyenesen az irodája ajtajáig szaladtam. Türelmetlenül kopogtattam az ajtón, de nem jött ki senki. Viszont mielőtt megismételhettem volna hallottam, ahogyan valaki bentről közelít az ajtó felé. Dumbledor professzor először csak hosszú, ősz szakállát dugta ki az ajtó résén, majd megláthattam félkör alakú szemüvege mögé rejtett szemeit is.

- Mit keresel itt Harry? - kérdezte megilletődve.

- Beszélnem kell önnel professzor úr. Sürgős! - Meg sem vártam, hogy beengedjen. Gyorsan besurrantam a karja alatt és bele is kezdtem a mesémbe. Elmeséltem neki az álmot szóról szóra. Beszéltem neki az üres világos térről, a szüleimről, Voldemortról és a többiekről, akik vele voltak, és beszéltem az édesanyám és az édesapám haláláról.

- Ez elég érdekes. - kezdett el gondolkozni, de ennél többet nem szólt.

- Tudja ön is professzor, hogy ha Voldemorttal álmodom, akkor az sosem jelent jót. Lehet talált módot a visszatérésre? - kérdeztem aggodalmasan.

- Ne mondj ilyet fiam! Szólok a Rendnek, hogy nézzenek utána, de másnak ne szólj. Nem szeretnék felesleges rémületet kelteni az emberekben ameddig nincs biztos információ.

- Rendben. - bólintottam egyet, majd elhagytam az irodát. Visszasétáltam a klubhelyiségbe ahol már szinte senki nem volt. A nagy részük már biztosan elment reggelizni. Meglepetésemre Ron is ezek közé az emberek közé tartozott, de ennek az oka valószínűleg az, hogy felébresztettem és az ébredés után húsz percen belül muszáj ennie. Hisz ő Ronald Weasley. Gyorsan elmentem lezuhanyozni, felvettem a taláromat és lesiettem a Nagyterembe. Helyet foglaltam Hermione mellett, aki éppen egy hatalmas könyvet olvasott miközben eper lekváros pirítóst evett. Nagyon bele volt merülve érkezésemre viszont felfigyelt.

- Szia, Harry! Jobban vagy már? - érdeklődött a lány.

- Igen már jobban. - bólogattam miközben elkezdtem én is enni. Igazából nem voltam túl jól. Hasogatott a fejem és olyan érzésem volt mintha egy hideg fuvallat ment volna végig a testemen, de csak belülről.

Az elő óránk ilyenkor Átváltozástan McGalagony professzorral, de az említett személy a reggeli után rögtön megkeresett, hogy Dumbledor javaslatára ma nem megyek be a tanítási órákra. Az órák utáni kis Dracos együttlét viszont ma sem marad majd el. Ezek után megkértem Hermionét, hogy majd írja össze nekem a házi feladatokat s ez után ők elindultak órára én pedig elindultam a Griffendél klubhelyisége felé.

- Mi van Potter? Lógsz az órákról? - szólalt meg a folyosó másik végén egy ismerős hang.

- Lehet csak az én látásom csal, de jelenleg a folyosón vagy nem pedig órán szóval kérlek, világosíts fel. Ki is lóg az óráról?

- Pomona Bimba beteget jelentett, úgyhogy nincs első órám. Szóval történetesen te vagy az egyetlen személy, aki engedély nélkül járkál ezen a folyosón órák alatt.

- Már elnézést kérek, de én kaptam engedély Dumbledortól az egész tanítási nap alól.

- Nyílván. - forgatta meg a szemét. - Harry Potterrel megint kivételezik mindenki! Hisz miben is jobb ő mindenkinél? Jaj, tudom! Semmiben. - szinte már köpte a szavakat egy gunyoros mosoly kíséretében.

- Nem kivételezik velem senki!

- Ó, tényleg nem? Akkor miért te vagy az egyetlen, akinek megengedték, hogy ne menjen be órákra?

- Az nem egy halálfaló fiára tartozik. - válaszoltam én is ugyan olyan gúnyos hangnemmel, mint ő, és elkezdtem elindulni oda ahová eredetileg is menni szerettem volna. Nem haladtam sokat hisz egy lassú, lenéző hangzású taps miatt megálljt parancsoltam lábaimnak.

- Na, ez az igazi Harry Potter! Nem a kis szende szűz.

- Miről beszélsz Malfoy?

- Úgy véded a kis Grangert abban, hogy nem a sárvérűsége határozza meg, és, hogy ő milyen okos és a mugli családból származása ellenére is többet tud az iskoláról és varázsigékről, mint bárki. Azt mondod, a vér nem számít, de ha már valaki egy halálfaló gyermeke az már azonnal rossz ember? Akkor a vér mégis számít Potter? Ne tagadd, hogy ugyan olyan előítéletes vagy, mint mindenki más egyszerűen csak szereted magad megjátszani a szeretetért. Vajon a szüleid is ilyenek voltak? Előítéletes képmutatók? - tette fel azt a bizonyos költői kérdést a szőkeség, ami nálam elpattintotta a húrt.

- Azért sárvérűnek lenni kicsit más, mint egy halálfaló fiának. Amúgy pedig fogalmad sincs, hogy milyenek voltak a szüleim és hála Voldemortnak és az édesapád segítségének már én sem fogom soha megtudni. - kiabáltam rá idegesen. A festmények egyszerre szólaltak meg csendre intve minket, de egyikünk sem tulajdonított nagy figyelmet neki. Könnyek szöktek a szemembe a szüleim halálára gondolva, de nem fogok sírni. Előtte nem!

- El ne sírd magad Potter. Örülj neki, hogy már nem élnek. Így nem fogod látni a csalódott arcukat, amit te okoztál nekik.

- Nem okoznék nekik csalódást. - kezdtem bele a mondandómba és minden szónál egyre közelebb léptem hozzá mindaddig, amíg már alig volt közöttünk hely. - Az egyetlen ok, amiért ezt mondod nekem az az, hogy te folyamatosan csalódást okozol apádnak, aki emiatt minden nap emlékeztet, hogy nem vagy alkalmas a Malfoy névre. Tán csak nem megver, ha rosszat csinálsz, csak úgy, mint ahogy valószínűleg az anyáddal teszi? Az is egy hatalmas idióta, amiért még nem hagyta ott a családod. Vagy talán ő is egy gyáva féreg, mint a férje és a fia? - tudtam, hogy ezzel talán egy kicsit túllőttem a célon, de azt akartam, hogy fájjon neki, amit mondok. Úgy, mint nekem fáj az, amit ő mond.

- Ha már a szádra mered venni az apámat, akkor vedd. Ócsárold, gyávázd le, csinálj, amit akarsz, de azt nem tűröm el, ha az anyámról bármit is mondasz. Ő egyáltalán nem gyáva. A legerősebb nő, akit valaha ismerek, szóval ne merj róla mondani bármit is, mert következő alkalommal egy tanár láttán sem fogom visszafogni magamat úgy, mint az első napon. - mondta majd elviharzott. Szavaiból csöpögött a düh. Talán sikerült a legérzékenyebb pontjára tapintanom. Pont a monológja végeztével lett vége az első órának. Felmentem a Griffendél klubhelyiségébe ahová eredetileg is szerettem volna menni, majd ledőltem az ágyamra és ott vártam az órák végét.

...

Ma nekünk három, Dracoéknak pedig négy órájuk volt és így pont volt időm elkérnem azt a papírt amire Hermione írta fel, hogy mi volt ma a házi. Szerencsére csak Bájitaltanból kellett megírni egy négyszáz szavas beadandót az Amortentiáról ugyanis azt mondták, hogy holnap azt fogjuk elkészíteni. Szóval elmentem a könyvtárba, beszerveztem a könyveket, amik kellenek, majd a fogalmazáshoz és utamra indultam. Még McGalagony professzornál is percekkel hamarabb értem fel a harmadik emeletre, ami nem szokásom.

- Üdvözlöm Mr. Potter! - köszönt McGalagony professzor miközben lassan lépkedett fel a lépcsőn.

- Jó napot professzor! - köszöntem neki vissza. Kis idő múlva Draco is csatlakozott hozzánk. Undorodva végignézett rajtam majd belépett a terembe. Követtem a lépteti és leültem a szokásos helyemre. Majd pedig megkezdődött az újabb két óra csendes pokol.