- Kisértelek néha? Megjelenek minden ok nélkül az álmaidban? Mert ha igen, az csak is csak azt jelentheti, hogy még számítok. És ha számítok...

- Sebezhetővé teszel. Ezt akartad mondani, igaz? - szorítottam össze a fogaimat. 

- De persze ez csak akkor igaz, ha valóban így érzel. 

- Mit akarsz hallani? Hogy az a kis részem aki még bízik abban, hogy jó leszel és helyes útra térsz még él? Hogy minden érzésem amit valaha éreztem irántad felerősödik akárhányszor vissza térsz? Mert ha ezt várod akkor csak egy dolgot mondhatok. 

- Ne! - szólt közbe. - Ne mondd ki! Mert ha kimondod az azt jelenti, hogy el kell mennem innen és soha többet nem jöhetek vissza. 

Letöröltem a könnyeimet és meggondolás nélkül mondtam ki amit gondoltam. 

- Gyűlöllek! Mennyj a pokolba! - azzal hátat fordítottam neki és ott hagytam a tudattal, hogy soha többet nem látom azt az embert, aki a mindent jelenti nekem.