- Miért nem írsz többet?  Vagy már nem olyan fontos mint egykor?

- Tudod, akárhányszor magam elé rakok egy papírt és megragadom a tollat...az sosem azért van mert minden rendben van velem. Ha írok az azért van, hogy az érzések amik nyomják hosszú ideje a lelkemet valahogy megszabaduljak tőlük. Mert amikor megérzem a papír érintését különös transz vesz birtokába. És olyankor azt kívánom, hogy a valóság bár ne jönne vissza. 

- És most minden rendben? - nézett mélyen a szemembe. 

- Sosem lesz minden rendben. De egy idő után megpróbálok tovább lépni a sok rosszon, ami velem történik. Azt hiszem ez az oka annak, hogy nem ragadok papírt.

- És így nem is hiányzik?

- De. De a saját harcomhoz képest túl egyszerű lenne.