Igazából csak azèrt mondtam hogy siesünk hogy Jungkook mögött tudjak menni.
Tudom. Beteges de most mit tehetek?
Fülig szerelmes vagyok belé.
Ezelen nincs mit tenni. Lehet hogy a sors is úgy akarta hogy pont az úton robanyon le a kocsijuk.
Vagy csak puszta vèletlen lenne?

Örök rejtély.
Egy jó 10 perc múlva meg is èrkeztünk az iskolához.Hozzá teszem. Jungkook segített mert Taehyung már a bolt irányába vette az utjátát.
Nagyon sokkat nevettem Yoongin ès Taehyungon. Mint kèt szerelmes úgy veszekedtek egymással.
-Na akkor èn megyek fel egy emelettel.-mondta Yoongi majd megölelt engem.
-Ès èn?!-kèrdezte Tae.
-Ki? Èn nem látok senkit.-mondta nevetve majd felsietett.
-Szerinted elfog veszni?-kèrdeztem mire egy nagyot bólintott.
-Nem Yoongi lenne ha ne tudna elveszni egy olyan folyosón ahol csak egyenesen kell menni.-mondta nevetve mire èn is elnevetem magam.
-Igazad van.-mondtam majd bementünk a terembe.
Pont volt kèt üres hely. Mintha csak miránk vártak volna. Mondom.
Megint csak a SORS.
El is küzdött az óra az osztályfőnökkel.
-Jó reggelt mindenkinek. Ma jött hozzánk kèt új fiú. Kèrlek legyetek velük kedvesen ès segítsetek nekik beilleszkedni.-mondta a tanárnő mire mutatta hogy álljunk fel.
Fel álltunk ès...ennyi megállt a tudomány mind a ketőnkben.
-Kèrlek mutatkozatok be.-mondta egy nagy mosollyal.
-Hello. Èn Kim Teahyung vagyok. 18 èves. Ennyi.-mondta majd leült. Huhh, sose voltam jó ilyenekben. Lámpalázas vagyok.
-Ömmmm.P..Park Ji...Jimin v..vagyok. 18 è...èves.-mondtam majd leültem.
Egy srác elkezdett nevetni.
-A...az j..jó.-mondta majd mindenki nevetni kezdett.
Na de ami ez után történt az nagyon meglepő volt.

Jungkook felállt a szèkèből majd felgyürte a fiút a falra.
Valamit mondot neki amin a fiú csak bólintott egyet.
Ès ennyi. Kiviharzott a teremből pont csengetèsre.
-Okè?-mondta Tae ès egymásra nèztünk.
-Ez fura volt.
-Az.-mondta az ajtót nèzve.