\______/

Olyan voltál mint illúzió
Egy álmomban látott vízió
A tárgyak érkeztek helyetted
Miközben mit kértem: idődet

Új jövevényeket választod
Elrabolt téged sok átkozott
Ha néha megkaptam idődet
Később aztán miért vetted el?

Velem neveden sem osztozol
Osztozik rajta más valahol
Somewhere they share yours
While my heart silently roars

Keeping me on the edge
Even if I chase you trying to catch
you. only you cuz' I feel betrayed
even the walls are whispering 'You failed'

I failed as your son, your offspring
Have you ever heard me sing?
Were you even present on my school events?
Or did you just let my pain turn into said poems?

You did, you filthy man!
And even though I remained your fan
Hoping when I heard 'your' footfalls
But they were just all inside my head, false

It would be more beareble if you were just dead
Because knowing you exist and the other kids you had
Makes me wonder if I was even planned
Maybe planned but I did not proceeded to maintain your interest

But I got used to the loneliness
Yet, it's sometimes a mess
Káosz, veled vagy nélküled
De én akkor sem viselem nevedet

Elcsigázottan, alig-alig vonszolva magam a fáradtságtól érkeztem meg haza a kórházból valamikor a délután folyamán. Szegény kis Jisungom ténylegesen is elaludt ott helyben, én pedig végig ott ültem kitartóan felette vagy húsz percen keresztül, mikor is bejött az orvos szólni, hogy mostmár hagyjam pihenni a kis mókust. Természetesen örökké Jisung mellett szerettem volna maradni, de megértettem, hogy nyugodtan kell őt hagynom aludni, hogy mielőbb felépüljön. Elvittem hát a fiatal férfi előzőleges engedélyének jegyében az autóját, s visszafurikáztam vele Jisung lakásáig az Oddinary utcába, hogy behozzak onnét pár fontosabb holmit a szerelmemnek. Fürgén összeszedtem tehát pár ruhát és cuccot egy kisebb táskába, majd biztos ami biztos, adtam Haroo-nak enni és inni, nehogy a barátom kiscicája éhezzen holnapig. Megsimogattam a bolyhos kisállat buksiját, aztán értelemszerűen visszavittem a kórházba Jisungnak a táskáját, benne a kért ruhaneműkkel, aki épp jócskán félálomban leledzett, mikor megérkeztem hozzá. Álomittasan, félig lehunyt pillákkal adott nekem egy aprócska, erőtlen búcsúcsókot, majd egy érzelmes ölelést követően véglegesen is magára hagytam őt mára a kórház épületében, holott vele szerettem volna lenni. Megígértettem vele, hogy később este még mindenképpen ír nekem, illetve holnap is, hogy pontosítson, mikor jöjjek el érte. Remélni mertem, hogy mostmár valóban minden rendben lesz a párommal, s lassacskán én magam is lelki nyugalomra lelhetek — csak San tartsa szépen csukva a száját ahogy megígérte.

Hát, ez végül nem egészen lett így, nem nagyon lelhettem lelki nyugalomra, tekintve, hogy mikor hazaértem, egyből a nagyban a nappali kellős-közepén vitatkozó családom „idillikus" képe fogadott. Anyu épp Johnnyval üvöltözött teli torokból, apu és Chaeryeong pedig csak sopánkodva hallgatták a két szájhőst. A köztük folyó hajcihőt egyébként egy olyasféle bagatell csekélység váltotta ki, hogy az a drágalátos Johnny anyu állítása szerint 'direkt' nem rakta be maga után a koszos tányért és bögrét a mosogatógépbe, hogy őt idegesítse, illetve a házisárkány még mindig igencsak pikkelt rá, amiért ma reggel nem kelt fel időben, s nem furikázott el engem és a nővéremet iskolába.

Természetesen azt a rátarti Johnnyt sem kellett félteni — a férfi ugyanis játszi könnyedséggel, lazán, frappánsan visszafeleselt anyunak, aki erre nyilván csak még dühösebb lett, Chaeryeong a fejét fogta, apu meg kétségbeesetten próbálta megfékezni az idióta fiát és a feleségét, nem sok sikerrel persze. Ez számomra egyébként annyiban jelentett pozitívumot, hogy anyu kivételesen elfelejtett engem csesztetni a semmiért, s kivallatni, hogy vajon honnan jövök haza ilyen késő délután. Felsurrantam hát az emeletre a szobámba, amíg megtehettem.

Bekuckóztam a biztonságot nyújtó szobámba, s leültem az ágyam közepére. A kissé összegyűrődött paplanom felületén épp ott pihengetett mindhárom kiscicám; Soonie, Doongie és Dori egymással szorosan összebújva szundikáltak, én pedig ettől egyből kedvet kaptam egy kis rajzoláshoz.

Elővettem hát a vázlatfüzetemet és a grafitceruzámat, hogy alkossak valami szépet, de előtte még gyorsan küldtem egy üzenetet Jisungnak Messengeren, hiszen felettébb aggódtam érte. Sejtettem, hogy a barátom nem fog egyhamar válaszolni, elvégre most valószínűleg alszik, viszont legalább hadd tudja Jisung, hogy most is gondolok rá.

Nyuszim, Ma 16:48
Tudom, hogy most nem fogsz válaszolni egy ideig, kicsim, de azért este legalább írj egy-két szót, hogy mi van veled❤️
Remélem, minden rendben van, pihenj❤️
Aztán holnap elmegyek érted❤️
Nagyon szeretlek❤️
SENT

- Baszki! - kaptam oda kezemmel elhűlten a szám elé, realizálva, hogy mégis mi a frászkarikát írtam le az imént. Te jó ég, mi az isten nyila?! Mi ütött belém?! Jisung ezt nem láthatja meg, nem, nem... Egyetlenegy isteni szerencse, hogy Jisung érthető módon nem volt elérhető jelenleg, így nekem volt alkalmam nemes egyszerűséggel csak visszavonni az alábbi, nem egészen átgondolt üzenetemet.

Lee Minho unsent a message.

Nyuszim
Bocsi
Csak elírtam valamit
Nagyon hiányzol, csak rád gondolok❤️
SENT

Basszus.

Nem értettem magam, nagyon nem, hiszen az előbb mégiscsak azt írtam Jisungnak első hirtelenemben, már-már ösztönösen, hogy szeretem, amely kijelentésnek azért igen-igen súlya van. Nem is kicsi, s Jisung biztosan bepánikolt volna, ha a hivatalosan kezdetét vett párkapcsolatunk legelső napján rögtön ilyen ropogós üzenetet kap tőlem. Jisung egy csodálatos, gyönyörű teremtés, imádom őt minden tökéletlenségével egyetemben, s valamiért elképesztően mélyen kötődöm hozzá, azonban abban már koránt sem vagyok annyira biztos, hogy szeretem-e a kis mókust. Nagyon korai kijelentés még ez szerintem — szerelmesnek szerelmes vagyok beléje őrülten ugyan, ez tény, de vajon mióta nevezhető a szerelem szeretetnek? Van-e egyáltalán erre konkrét, egyhangú válasz a világon? Mindez rettenetesen összezavart, tekintbe, hogy míg véleményem szerint én mindent megteszek azért, hogy Jisungnak minden szempontból jó legyen, addig az ő feléről nem igazán érzékelem ugyanezt az igyekezetet. Sokszor tűnik úgy, hogy neki csak addig van rám szüksége, amíg ápolgatom a lelkét. Tudom, hogy szegénykém komoly mentális problémákkal küzd, s kitudja milyen szörnyű részleteket nem osztott még meg velem a múltjából, ezért azon vagyok, hogy minél megértőbb, elnézőbb és türelmesebb legyek vele, hiszen szeretem őt.

Khm, vagyis szerelmes vagyok belé.

Én próbálok mindent megtenni Jisungért, tényleg, de... Nem fogok köntörfalazni, hisz' annak semmi értelme; tisztában vagyok azzal, hogy Jisung egy enyhén toxikus személy... Na jó, igazából eléggé toxikus a kis drágám, illetve szegényke mondhatni egy energiavámpír, hiszen folyamatosan más lelkét pátyolgatni bizony elveszi az ember erejét — az enyémet is. Ennek ellenére azonban semmilyen szín alatt nem vagyok hajlandó lemondani róla — Jisung megérdemli a szeretetet, és tőlem meg is fogja kapni. Lehet nem ő a legtökéletesebb fiú a Föld nevű bolygón, de az enyém, ez pedig megfizethetetlen. Kettőnk közt olyan mély lelki kapcsolat van, amilyen manapság kifejezetten ritka ebben a felszínes világban. Szegény tündérkém nem tehet arról, hogy ennyi trauma érte őt a múltban, s ámbár kissé szélsőséges, Jisung tudja magáról, hogy mik a gyengeségei, és láthatóan igyekszik rajtuk folyamatosan változtatni. Az hamis, álságos szeretet, ha valakit csupán a kedvező külső adottságai, illetve csakis kizárólag a jó tulajdonságai miatt szeretünk; igaz szeretet az, ha a hibáival együtt zárjuk be szívünkbe az illetőt. Ennek tükrében nem érdekel tehát, hogy Jisung mennyire toxikus; hamarosan remélhetőleg úgyis összecsiszolódunk, megnyílik előttem és képesek leszünk közös erővel fejlődni.

Az elmélyült morfondírozásom közepette a kezem mondhatni magától mozgott, a vonalak pedig szinte odavarázsolódtak a grafitceruza jóvoltából a papírlapra. Nem tartott hát soká, míg a vonalak összességéből kirajzolódott az eddig üresen kongó lapon Jisung portréja.

Nyelvem hegyét kidugva épp az utolsó simításokat végeztem a mesterművemen, mikor valaki fia borja váratlanul kopogtatott kívülről az ajtómon. Összerezzentem a nem várt neszre, s rögtön ijedten csuktam össze a vázlatfüzetemet, mintha legalábbis valami rosszban sántikáltam volna.

- Igen, tessék? Gyere be - szóltam ki egykedvűen. Valószínűleg amúgy csak Chaeryeong hív nézni a Szulejmán legújabb epizódját, vagy esetleg anyu hozta vissza a frissen mosott ruháimat.

Az engedélyemre máris nyílt a falap, s legnagyobb meglepetésemre maga Johnny dugta be azt a hülye tökfejét a résnyire nyitott ajtón, mire jómagam egy felettébb enervált sóhajt hallattam. Nem értettem, mit akar ez a szerencsétlen tőlem, mit pofátlankodik be ide hozzám, de egy biztos, nekem nincs semmi kedvem hozzá és a hülyeségeihez, az érzelmeimet pedig egyáltalán nem rejtettem véka alá. Az arcomra volt írva minden.

- Mit akarsz tőlem, John hyung, hm?! - szólítottam meg őt formálisan, nyers hangon, még a 'Johnny' becenevet is játszi könnyedséggel hagyva el.

- Bejöhetek, tökmag? - kérdezte meg tőlem lazán a féltestvérem, amely kéretlen megszólítástól egyszeriben fellobbant szívemben a harag skarlátvörös lángja.

- Ne szólíts így, basszus! - rivalltam rá idegbetegen a szórakozott tekintetű férfira. - Gyerekkorom óta ezzel az idióta becenévvel basztatsz egyfolytában, holott tudod jól, mennyire utálom! Mellesleg meg rohadtul nem vagyunk olyan kapcsolatban, szóval igazán befejezhetnéd már!

- Jaj, milyen hisztis kis tündérke vagy, öcsipók - gúnyolódott rajtam egy sort Johnny. - Minden buzi ilyen nyafka? - tette fel magának a költői kérdést, nekem pedig úgy kellett kontrollálnom magam, hogy ne képeljem fel ezt a barmot.

- Kussolj már, te bunkó paraszt! - dörrentem rá fortyogva a féltestvéremre, lendületből felülve az ágyon mérgemben, elvégre egy ilyen szánalmas alakkal szemben nem hagyhattam magam. - Csukd már be legalább azt a kicseszett ajtót akkor, nem akarom, hogy anyuék végighallgassák, mekkora egy tahó vagy! - szóltam rá, mire Johnny szófogadóan becsukta maga után a szobám ajtaját, s kevélyen nekidőlve a falnak hallgatta a számára valószínűleg nevetséges kirohanásomat. - Egyszerűen nem vagy normális, hyung! Hogy kérdezhetsz tőlem ilyesmit?! Először is, értelmes ember nem dobálózik a 'buzi' szóval, mert képzeld el, az sértő! Másrészt pedig nem vagyok nyafka, és meleg sem vagyok, ezerszer megmondtam!

- Hát, tökmag, nekem mondhat bárki bármit, szerintem nincs olyan, hogy biszexuális, vagy éppenséggel minek vallod magad - hümmögte eltöprengve Johnny, a jóváhagyásom nélkül leülve az ágyam végébe, a három ébredezni kezdő kiscicám pedig értetlenül nézett fel a huszonkilenc éves férfire.

- Mi van? Te meg miről beszélsz?!

- A biszexuálisok olyan buzik, akik nem fogadták még el teljesen azt a tényt, hogy csak a faszt szeretik - közölte velem bölcsen Johnny, én pedig nem tudtam eldönteni, hogy ez a pasas magától ennyire hülye vagy valaki éppenséggel fogja neki a kezét. - Mi van veled mostanában, tökmag? Van most pasid? - kíváncsiskodott kéretlenül.

- Semmi közöd hozzá! - forgattam meg rá jelentőségteljesen a szemeimet mellkasom előtt szorosan összefont karokkal. - Szinte nem is ismersz, szóval ne tegyél úgy, mintha haverok lennénk csak azért mert ugyanaz az apánk! - szúrtam neki oda rosszmájúan.

Johnny viszont látszólag nem sértődött meg, csupán egy cinikus félmosollyal a szája sarkában ingatni kezdte a fejét.

- Nagyon ellenséges vagy ma velem, öcsipók. Ezt tanítják neked az iskolában, hm?

- Hah, ezt most pont te mondod nekem?! - horkantam fel gúnyosan. - Nem én vagyok egy kibaszott bűnöző! - szúrtam oda csak azért is.

- Hah, az már a múlt, tökmag - sóhajtott fel drámaian Johnny. - Igen, bevallom, elkövettem anno pár hibát és kurvára megérdemeltem, hogy lesitteltek, de azóta megváltoztam. Hidd el nekem, öcsipók, más ember lettem, és már egy jó ideje próbálok munkát találni, de ez nem olyan könnyű büntetett előélettel. Sehova nem akarnak felvenni, mert érted, pénzt nem akarnak rábízni egy olyanra mint én.

- Hah, csodálod? Ki bízna rá pénzt egy ilyen piti kis tolvajra mint te? - forgattam meg feléje cinikusan a szemeimet. - Már ne is haragudj meg, John hyung, de engem rohadtul nem győzöl meg ilyen könnyen arról, hogy te megváltoztál. Tuti most is csak azért jöttél ide hozzánk pitizni, hogy ingyen szállást kapj, meg pénzt csikarj ki apuból! - vádoltam őt meg, aminek hallatán Johnny csak mély hallgatásba burkolózott. - Sosem érdekelt téged az, hogy mi van velünk! A féltestvérem vagy, és mégis egy kibaszott idegen, érted?!

- Most még komolyan neked áll feljebb? - vonta fel a szép ívű, sötét szemöldökét felháborodottan Johnny. - Neked legalább van apád, és egy teljes, egész családban élsz, nem mint én! Nekem szerinted jó volt azt, hogy a saját apám telibe leszar engem, és attól függetlenül, hogy én is ugyanúgy a fia vagyok, mint te, rám kibaszottul nem kíváncsi?! Nem értem, Minho, hogy apu engem miért nem szeret úgy, mint téged, Chaeryeongot és Sunmit! Én csinálhatok konkrétan akármit, még akkor sem figyelt rám a tulajdon apám, amikor kibaszottul a börtönben voltam! Soha nem érdekeltem őt igazán, otthagyott engem a francba, és egyértelműen titeket választott helyettem! Alig láttam egész életem során a saját apámat, szerinted ez számomra milyen rohadtul szar érzés volt?! Néha feltűnt nálunk, hozott ajándékokat, de a legnagyobb ajándék a figyelme lett volna, amit viszont kibaszottul nem kaptam meg! Ha megszületik a kisbabám, én nem ilyen apja leszek! - vágta nekem oda a fájdalmasan csengő szavait Johnny, mire rögvest megállt bennem az ütő, de olyannyira, hogy a férfi félig-meddig apakomplexusos kiakadására nem is bírtam többé reflektálni, holott kellett volna.

- Mi van?! - hápogtam lehidaltan a féltestvérem szeme közé bámulva. - Mi az, hyung, hogy megszületik a gyereked? Ezt most mégis hogy érted?

- Ne mondd el még apunak, kérlek! Meg egyenlőre Chaeryeongéknak sem, jó? Én szeretném majd nekik elmondani ha eljön az ideje... habár kitudja, hogy aput mondjuk érdekelné-e egyáltalán, hogy unokája lesz - köszörülte meg a torkát Johnny, valamivel bizalmasabb hangnemre váltva, én pedig fel sem fogtam a szavait. - Tudod, tökmag, hamarosan babócám fog születni, és megmondom neked őszintén, hogy a lehető legjobb apukája szeretnék lenni a babócámnak a világon. Ha már nekem nem volt apám, akkor én nem drága ajándékokat, hanem a jelenlétemet és a figyelmemet szeretném biztossá tenni a gyerekem életében.

- Óh... - emésztgettem a hallottakat. Nehezen tudtam elképzelni, vizualizálni lelki szemeim előtt a bűnöző tendenciájú, számomra igencsak ellenszenves Johnnyt felelősségteljes apaszerepben. - Komolyan apa leszel? Te?

- Igen - bólintott a féltestvérem, arcán pedig ezúttal valóságos boldogság tükröződött. - A mennyasszonyom most tíz hetes terhes.

- Mennyasszonyod? - pislogtam megkukulva, s ekkor tudatosítottam csak igazán, hogy tulajdonképpen semmit sem tudok Johnnyról, de tényleg semmit. Most azonban valamiért mégis elkezdett foglalkoztatni, hogy az a férfi, aki eddig taszított egész lényében, s akit egy szívtelen bűnözőnek tartottam ezidáig, hogyan képes mégis ennyire lágy tekintettel beszélni a születendő kisbabájáról? Lehet Johnny nem is akkora kretén, csak én vagyok vele szemben túlságosan kritikus és elutasító.

- Te csak egy „piti kis tolvajnak" látsz engem, és rohadtul ítélkezel felettem - idézett engem szurkálódva. - De képzeld el, nem vagyok én ám olyan gonosz, mint hiszed. Elmondom, ha érdekel, mi van jelenleg az én életemmel.

- Érdekel - feleltem egyből.

- Komolyan?

- Komolyan, elvégre ez új, hogy te mint vőlegény és apa, szóval kíváncsivá tettél.

- Ezt jó tudni - mosolyodott el kissé zavartan a férfi, helyezkedve az ágyamon, miközben Soonie macskám fogta magát, s váratlanul odabújt Johnny combjához. - Óh, szevasz, te kis szőrcsomó - simogatta meg lendületesen a cicám puha bundáját az említett. - Szóval, a mennyasszonyommal, Soyeonnal négy éve vagyunk együtt, és körülbelül két éve kértem meg a kezét, mert egyszerűen imádom azt a nőt. Soyeon a leggyönyörűbb nő, emellett irtó szexi, okos, intelligens, bátor...

- Hol ismerkedtetek meg? - húztam fel a térdeimet, figyelmesen hallgatva Johnnyt.

- Ööö, hát igazából Soyeon az egyik haverom húga, szóval őáltala. Öten laktunk együtt abban az albérletben, ahonnét most ki lettünk baszva. Emlékszel amúgy azokra a csoportos rablásokra meg lopásokra, amikért aztán ugye lecsuktak egy évre?

- Hogyne emlékeznék - dörmögtem szarkasztikusan válaszul. - És?

- Hát, az van, hogy nem csak a haverok, hanem Soyeon is benne volt ezekben a rablásokban, szóval ő is volt börtönben.

- Az igen - forgattam a szemeimet lenézően, s most mondhatni csalódtam Johnnyban, habár én voltam a naív, hogy egyáltalán bizalmat szavaztam neki; azt hittem, egy normális nővel alapít családot, de ezek szerint összeállt a két bűnöző. Zsák a foltját mindig megtalálja ezek szerint. Nem lennék a jövendőbeli gyerekük helyében. - Akkor a saját fajtádból választottál nőt - jegyeztem meg csak azért is.

- Látod, megint ítélkezel - szembesített könyörtelenül a hozzáállásommal Johnny, s bár minden erejével azon volt, hogy ne mutassa ki előttem sértettségét, szemeiből mégis tökéletesen kiolvasható volt, hogy bizony az imént megbántottam, emiatt pedig azonnal kínzó bűntudatom támadt. - Nem minden bűnöző gonosz. Most csak azért, mert évekkel ezelőtt tettünk valami rosszat a mennyasszonyommal, még mi is emberek vagyunk, és igenis megérdemeljük a megbocsátást, mivel rohadtul megbántuk a tetteinket. Szeretnénk új életet kezdeni, de rohadtul meg van kötve a kezünk, mert egy: sehol sem kapunk munkát büntetett előélettel, kettő: momentán nincs hol laknunk, és három: most jön a babóca is. Minél hamarabb munkát kell találnunk, hogy ki tudjunk bérelni valami aprócska garzonlakást.

- Kérj pénzt aputól - javasoltam, elvégre számomra csak ez tűnt az egyetlen ésszerű megoldásnak. - Ha elmondod neki, hogy gyereked lesz, biztosan segít kibérelni valahol egy lakást nektek.

- Nem akarok tőle azért ennyi pénzt kérni. Oké, hogy eddig mindig adott, nem is keveset, de azért most mégsem ezer wonról van szó - vetette ellen elhúzott szájjal Johnny. - Seoulban egy kisebb vagyont kóstol egy albérlet. A mennyasszonyommal meg úgysem bírnánk fizetni normális munka és kereset híján. Meg persze anyád sem repesne az örömtől, ha apu egyik pillanatról a másikra beleinvesztálna az én jövőmbe.

- Hát szerintem meg inkább invesztáljon bele egy keveset, és lakj normálisan külön a családoddal, minthogy itt nyomorogjunk öten.

- Ennyire zavarok? Nincs hova mennem, nem érted? Hidd el, én is szívesebben laknék a mennyasszonyommal, mint veletek, pláne így, hogy rohadtul senki nem kíváncsi rám.

Erre a megjegyzésére mindössze egy fáradt sóhajtásszerűséget hallattam, mert Johnnynak bizony teljesen igaza volt. Tényleg nem szívesen fogadtuk őt be magunkhoz, mert attól függetlenül, hogy mi négyen is mindig úgy veszekszünk, mint a kutyák, összeszokott társaság vagyunk, s roppantul nehezünkre esik megszokni egy új embert a köreinkben. Ez akkor is így volt, mikor Sunmi noona költözött hozzánk egy kis időre a két kicsivel — hiába, ha alkalmazkodni kell az új körülményekhez, az mindannyiunknak nehezére esik.

- És kerestél már munkát? - kérdeztem meg.

- Folyamatosan azt csinálom, tökmag, de semmi - fújtatott mérgesen Johnny. - Nem vesznek fel sehova. Egy ideig mindenkinek szimpatikus vagyok, de amikor megtudják, hogy voltam börtönben rablásért és társai, borul minden, mehetek isten hírével. Remélem, legalább rakodómunkásnak felvesznek a szupermarketbe, ott mégsem kell pénzzel dolgoznom, érted.

- Értem, igen - biccentettem, s bevallom, valahol rettenetesen megsajnáltam Johnnyt. - Szar lehet. És a mennyasszonyod?

- Soyeon még anno elvégzett egy műkörmös tanfolyamat. Próbál ő is elhelyezkedni valami szalonban, de ott azért mégiscsak pénz kerül a kezébe a kuncsaftoktól, szóval nem igazán akarják őt alkalmazni sehol, nemhogy zsebreteszi. De nem is neki kéne dolgoznia, hisz' én vagyok a férfi, nekem kell eltartanom a terhes mennyasszonyomat. Egyetlen, sőt, utolsó reményem, hogy a börtönben elvégzett szakács kurzusommal felvesznek esetleg valami nem túl nívós étterembe főzni, meg megpróbálok megint találni valami modelles, reklámfotózós munkát. Az nem fizet rosszul.

- Remélem, hogy sikerül - mondtam ki őszintén a gondolataimat. - Szurkolok.

- Köszi, tökmag, jólesik, hogy végre megértesz. Vagy legalábbis meghallgatsz. Örülj, hogy neked minden a segged alá van tolva, és a legnagyobb gondod az, hogy kész van-e a lecke vagy sem.

- Hah, ne becsülj alá, John hyung, mert azért nekem is vannak ügyes-bajos dogaim a gimin kívül - mérgelődtem, konkrétan mindenre utalva aminek Jisungnak van köze. Lehet akármilyen hányattatott élete és sorsa Johnnynak, azt kötve hiszem, hogy a férfi valaha is járt volna a saját osztályfőnökével.

- Mint például? - kíváncsiskodott erre Johnny.

- Semmi közöd hozzá.

- Naaa, tökmag! - kapott meg Johnny a bokámnál fogva, s kezdte hisztisen rázni az eddig békésen nyugodó lábamat. - Eddig én meséltem, szóval mostmár neked is kell, hogy kvittek legyünk. De ha nem mondod magadtól, akkor majd én kérdezek - jelentette ki lelkesen.

- Úgysem fogok válaszolni - duzzogtam, visszahúzva Johnnytól a lábamat.

- Dehogyisnem.

- Tényleg nem.

- Azt majd meglátjuk, huncut tökmag - vigyorgott bele a képembe magabiztosan. - Choonhee és apu tudják, hogy van pasid? - kérdezett rá neutrálisan Johnny, ráadásul nem is valami halkan, nulla diszkrécióval a részéről, mire bennem feltámadt a jeges rémület, s mutatóujjamat menten a szám elé kapva utasítottam a bátyámat csendre.

- Hallgass, John, mert még anyuék meghallják és félreértik! - üvöltöztem suttogva. - Te meg mégis miről beszélsz, hm?!

- Először is, lefelejtetted a hyungot, tökmag - javított ki. - Másodszor pedig, nagyon jól tudod, miről beszélek - súgta oda nekem Johnny, tudálékosan somolyogva. - Tudom, hogy van barátod - szembesített.

- Nincsen! - tagadtam le ösztönösen, miközben süllyedő érzés keletkezett a gyomromban. - Honnan szeded?! Jézusom!

- Elég rosszul titkolod, tökmag. Azt a dédelgetett vázlatfüzetedet - pillantott rá jelentőségteljesen a közvetlenül mellém lerakott rajzos noteszemre, amely telis-tele volt a portréimmal és műveimmel Jisungról. - ma reggel ott hagytad lent az étkezőasztalon. Gondolom, suliba akartad vinni, csak itthon felejtetted, de inkább örülj, hogy én néztem bele és nem apu vagy Choonhee.

- Milyen jogon nyúlsz hozzá a dolgaimhoz, te majomszájú?! - akadtam ki. - És milyen jogon kutakodsz a rajzfüzetemben?! - rivalltam rá habzó szájjal a férfira, még mindig kitartóan suttogva, nehogy anyuék meghalljanak. - Azok privát rajzok, nem volt jogod őket megnézni a tudtom és beleegyezésem nélkül! Még senkinek nem mutattam meg eddig azokat a rajzokat, szóval rohadj meg, John!

- Csitulj már, tökmag! - förmedt rám egy fokkal hangosabban Johnny. - Nem akartam először belenézni, de aztán kíváncsi lettem, hogy miket firkál az öcsipókom.

- Pompás! - sziszegtem idegesen. - Ezek a rajzok pedig nem firkák, hanem művészet! És akkor sem volt jogod belekutrálni!

- Jólvanno' bocsi - morogta a nemlétező bajusza alatt Johnny, az elnézése azonban jelenleg egy fabatkát sem ért. - De gondolj bele, jobb lett volna ha anyád lapoz bele?

Hát nem, mert ha anyu lapozott volna bele, akkor már kitört volna a harmadik világháború.

- Nem... - vallottam be kelletlenül.

- Na látod! - csettintett egyet a nyelvével diadalittasan. - Különben pedig nem volt abban a noteszben semmi durva szerintem - vont vállat hetykén. - Csak ugyanaz a srác ötezer másféle szögből—

- Shhh! Csendesebben! - korholtam őt feszülten, kis híján az idegösszeroppanás szélén állva. - Ne hangoskodj, John!

- Jól van, jól van, befogtam - halkult el ismét a féltestvérem. - Szóvaaal, ki vele, ki az a helyes srác a rajzaidon? A barátod, igaz?

- Nem mintha bármi közöd lenne hozzá, de—

- De igen - fejezte be helyettem a megkezdett mondatot Johnny, amitől istenesen felment bennem a pumpa, s valósággal rettegni kezdtem, hogy ez a marha neadjisten beköp anyuéknak. Nem vagyunk jóban Johnnyval, sőt, inkább ellenségesnek mondanám a viszonyunkat mintsem semlegesnek, szóval fogalmam sincs, megbízhatok-e benne.

- Hyung... - szólaltam meg tétován.

- Mi van, tökmag?

- Kérlek szépen, hyung, ne mondd el anyuéknak, hogy van barátom. Könyörgöm - fogtam kérlelőre utolsó mentsváramként, kétségbeesésemben megragadva Johnny izmos felkarját. - Nem tudhatják meg soha!

- Oké, nyugavér, öcsipók, nem mondom el nekik, ígérem, de miért is nem tudhatják meg? - értetlenkedett Johnny. - Azt tudom, hogy anyád kurva ideges rád, mert buzi vagy—

- Biszex! - vágtam bele a fiatal férfi szavába szemforgatva. - Biszexuális vagyok. - javítottam őt ki fáradtan.

- Ugyanaz! - legyintett le Johnny, elvégre mindez számára csupán mellékes információnak számított. - Szóval, azt ugye tudom, hogy Choonhee nem éppen ujjong, amiért buksz a faszra, de volt már barátod ezelőtt is, vagy nem? Tudják, hogy nem vagy heteró, tehát nyugodtan pasizhatsz kedvedre. Gondolom apuék tudtak az előző pasijaidról is. Egyet mondok, eltiltani csaknem tilthatnak el tőle. Felnőtt vagy teoretikailag, tizennyolc éves, azt csinálsz amit akarsz, szóval nincs joguk beleszólni, hogy kivel járhatsz.

- Ez most más - hajtottam le a kobakomat.

- Miben más? - zavargott Johnny. - Valami nem stimmel a csávóddal?

- Hát, valami olyasmi... - hümmögtem. - Vagyis nekem ez így teljesen jó, nagyon szeretem a barátomat, ő a legjobb dolog ami történhetett velem, de anyuék megölnének ha kiderülne ez az egész.

- Nem hiszem, hogy értelek.

- Nem kell értened, csak kérlek tartsd titokban ezt - néztem rá reménnyel telt íriszekkel.

- Oké, megtartom a titkod, de cserébe te is az enyémet. Okés, öcsipók? - veregette meg haverian a vállamat Johnny.

- Oké... bátypók...? - ejtettem ki bizonytalanul az alábbi szavakat, mire Johnny majd' felrobbant a jóízű röhögéstől, így nekem is öntudatlanul mosolyra görbült a szám.

Nem is akkora kretén ez a csávó—

- Mi a fene folyik itt?! - rontott ránk hirtelen lángoló arccal anyusárkány, mintha én és Johnny legalábbis hullákat rejtegetnénk az ágyam alatt. - John! - füstölögte. - Azonnal takarodj ki a fiam szobájából! Hagyd békén Minhot, ne rontsd el a gyerekem lelkét! - kezdte szokás szerint emelgetni a hangját.

- Anyu, csak beszélgettünk - közöltem vele halálos nyugalommal.

- Ebben a házban már traccsolni sem szabad, Choonhee noona? Ez kislelkűség! - csóválta a fejét Johnny, anyu viszont nem tűrte, hogy bárki is így visszaszólogasson neki.

- John, ne húzd ki a gyufát! - fenyegetőzött feltartott mutatóujjal. - Nem vagyok téged köteles elviselni a házamban, szóval ha nem vagy hajlandó követni a szabályaimat, akkor húzhatsz innen a putriba, nem érdekel!

- Hát de nem csináltam semmit. Te jöttél be ide vinnyogni - feleselt makacsul Johnny, s igazándiból én igencsak élveztem a műsort köztük; ossza csak ki anyut bátran, ráfér.

- Fuuuu, te utolsó, neveletlen—

- Mit ordibáltok, basszus?! Nem hallom tőletek a tévét! - viharzott ki az enyémmel szemben lévő szobájából Chaeryeong is ezen a ponton, elvégre anyu nem éppen fogta cincogóra a hangját. - Nem lehetne halkabban, anyu? Túlüvöltod a Szulejmánt.

- Te csak menjél vissza a szobádba, Chae! - parancsolt rá a lányra szigorúan anyu. - Épp Johnnyt igyekszem helyrerakni!

- No azt aztán lesheted, Choonhee noona! Telibe leszarom amit mondasz, mert nem vagy az anyám, és elvetted tőlem az apámat - forgatta meg a szemeit Johnny, olyan természetességgel vetve oda ezen kijelentését anyunak, mintha épp egy üdítőt kérne, aztán feltápászkodott mellőlem az ágyamról. - Elhúztam, valamikor későn jövök. Mi meg még beszélgetünk, tökmag - vetett rám egy pillantást, majd kikerülve a lehidalt medúzát és Chaeryeongot levonult az emeletről, s elment kitudja hová. Gondolom én, hogy Soyeont, a mennyasszonyát ment meglátogatni.

- Ez... ez... ez... - hebegett-habogott anyu az ajtómban lecövekelve, szóhoz alig jutva. - Ez egy kretén gyökér... legközelebb esküszöm felpofozom, ha még egyszer ilyet merészel nekem mondani! - határozta el. - Nem akarom, hogy jópofizz ezzel a senkiházival, Minho! Még az kell ide, hogy behálózza a naív fejedet! - pirított rám. - Megértetted?!

- Meg... - pittyegtem vissza a béke kedvéért.

- És ez rád is vonatkozik, Chaeryeong! Tartsátok magatokat távol Johnnytól! Nem a ti fajtátok! - károgott rá az ikernővéremre.

- Jólvanno' - ciccegte a lány.

Anyu fújtatva elvonult magának duzzogni, Chaeryeong unottan visszabújt a szobájába, én pedig hallgattam, bölcsen megtartva magamnak ezúttal a véleményemet. Ekkor fordult meg legelőször a fejemben az a bizonyos gondolat, hogy Johnny talán nem is annyira rossz arc mint azt eleinte hittem, sőt, egész szimpatikusnak találtam a hozzáállását sok dologgal kapcsolatosan. Nem ismerem őt szinte semennyire, kitudja mennyire játssza meg magát előttem, hogy jobb színben tűnjön fel, nekem mindenesetre őszintének tűnt amikor a mennyasszonyáról és a születendő gyerekéről beszélt. Ráadásul bizalmasan kezelte azon felfedezését is, hogy van barátom. Akár meg is mutathatta volna a Jisungról készült rajzokat anyuéknak, de nem tette, ezért pedig végtelenül hálás vagyok Johnnynak, s ki merem jelenteni, hogy nőtt a szememben. Még esélyt is adnák neki, hogy megismerjem őt, hiszen mégiscsak a bátyám, én pedig tényleg túl előítéletes vagyok.

...

- Biztosan jól vagy, kicsim? Nem szédülsz már? - tekingettem aggodalmasan a kissé bágyadt és sápadt arcú Jisung felé, akivel épp kéz-a-kézben sétáltam le a Noeasy utcai kórház véget nem érő lépcsőin.

- Jól vagyok, nyuszi, tényleg - bizonygatta a fiatal férfi. - Csak kicsit fáradt vagyok.

- Azt látom. Olyan sápadt vagy, Jis, nem lesz ez így jó - dünnyögtem rosszallóan. - Gyere, hazaviszlek, főzök neked egy forró, gyömbéres teát, aztán szépen lepihensz. Jól van?

- Mmmhh.

Egyébként a tegnap estém kifejezetten eseménytelenül telt; nagyrészt rajzolással és sorozatnézéssel mulattam az szabadidőmet, illetve tűkön ülve vártam Jisung üzenetére, aki este mindössze annyit írt, miszerint álmos, így elmegy aludni, s holnap jelentkezik tudatni, mikor is menjek érte. Ezzel az információval meg is elégedtem egyenlőre, majd viszonylag hamar lefeküdtem aludni, mert fáradt voltam, relatívan békés álmomból pedig a drágalátos Johnny bátyám ébresztett fel, aki éjjel fél egy után keveredett csak haza. Szerintem a férfi csak a mennyasszonyával találkozott, anyut ez mindenesetre egyáltalán nem érdekelte, sőt. Johnny rendes, ropogós kioktatást kapott a medúzától, nem viccelek, az ő kettejük heves szóváltásától volt hangos a Lee ház, szerencsétlen apu pedig béketűrő ember lévén megpróbálta lecsillapítani a veszekedő feleket, igencsak kevés sikerrel. Anyu olyan mérges lett, hogy ott helyben ki akarta rakni Johnnyt a házból, de apu ismételten meggyőzte a feleségét legidősebbik fia maradásáról.

Nem igazán emlékszem, pontosan hogyan is aludhattam el újra, mindenesetre reggel jóval kilenc óra után ébreltem fel, többé-kevésbé kialudva, üdén és frissen.

Feltűnt, miszerint Johnny anyuék tudtával vagy tudta nélkül, de újfent elment kora reggel otthonról, Chaeryeongnak pedig rögtön délelőtt találkozója volt Yejivel és Eunchae-vel az utóbb említett lány házában, így őt sem találtam már odahaza. Jisung is pont írt nekem egy rövidke üzenetet, hogy tizenegy körül mehetek is érte, szóval összeszedve minden bátorságomat bejelentettem anyuéknak, hogy ma átmegyek bandázni Wooyounggal és Seungminnal Sanékhoz. Egész testemben remegtem a félelemtől, amiért megint hazugságra kényszerülök, hogy láthassam a szerelmemet, viszont legnagyobb szerencsére apu és anyu minden további nélkül elengedtek 'Sanhoz'. Apu épp a laptopját pötyögtette, anyu pedig beült a tévé elé, s a török sorozatát nézve hímezgetett, szóval mondhatni egyiküknek sem volt különösebb kedve ahhoz, hogy a mai programomról faggasson.

Fogtam aztán Jisung tőlünk pár háznyira gondosan leparkolt kocsiját, majd elmentem vele egészen a kórházig, ahol összegyűjtöttem a barátomat, aki még mindig meglehetősen megviseltnek tűnt fizikailag. Gondoskodni akartam róla, s komolyan aggódtam mint a fizikai- mint pedig mentális egészségéért.

- Otthon mi újság van? - kérdezősködött Jisung, egy könnyed, laza beszélgetést kezdeményezve, miközben épp kiléptünk a kórház épületéből a hideg, téli levegőre. - Elolvastam még a tegnapelőtti üzeneteidet amúgy, nehogy azt hidd, hogy nem. Mi van azzal a féltestvéreddel?

- Johnnyval? - vontam fel a szemöldökömet, kettős érzésekkel küszködve.

- Aha. Nem piszkál téged, ugye?

- Nemmm. Igazából nem olyan vészes az ürge mint hittem. Eddig - vontam meg a vállaimat, a tanárom arrébb leparkolt autója felé irányítva a barátomat. - Lehet adok neki egy esélyt.

- Jól teszed, nyuszi. Mindenkinek jár egy esély szerintem. - értett velem egyet ebben a kérdésben Jisung, beszállva az anyósülésre, én pedig a volán mögé csusszantam be.

- Mehetünk, kicsim? - pillantottam feléje, majd odanyúlva hozzá óvatosan megsimítottam sima kézfejemmel Jisung puha arcocskáját.

- Igen... - harapta be az alsó ajkát az említett, azonban még mielőtt ténylegesen is elindulhattunk volna, váratlanul felcsendült Jisung eddig zsebében pihenő telefonja. - Ezt felveszem, Minhi, egy perc... Óh, Chan az - ráncolta össze a homlokát furcsásan a kis mókus, mikor rápillantott a mobiltelefonja kijelzőjén szereplő névre. - Mit akarhat szerinted? Mi ketten nem szoktuk egymást soha hívni - tanácstalanodott el.

- Nem tudom, de vedd fel, hátha fontos.

- Lehet csak félretárcsázott—

- Inkább csak vedd fel.

- Oké - fogadta meg a tanácsomat Jisung, majd miután felvette a hívást, rögtön ki is hangosította, hogy én is halljam. - Szia, Chan, minden rendben? - szólt bele a kis mókusom.

- Jisung! Jisung, can you hear me? - hangzott fel a vonal túlsó végéről Chan aggasztóan riadt hangja. Az ausztráliai férfi általában a szeleburdi és vidám természetéről ismeretes, szóval a mostani komoly kisugárzása nem volt valami bizalomgerjesztő. - Segíts, please, mert van nagy baj most itten!

- Mi?! - rettent meg Jisung, szemei pedig egy-kettőre kipattantak. - Milyen baj?!

- Felix... - Chan mindössze ennyit mondott, s a szőke fiú neve nyilván egyből aktiválta az én, illetve Jisung agyában is a villogó vészcsengőt, hiszen az utóbbi napokban szinte egyáltalán nem hallottuk Felix hírét.

- Igen?!

- He's at home now—

- Mi van?! - szóltam bele ekkorra már én is a diskurzusba. - Felix hazajött?! - hápogtam.

- Yeah but he's not well at all...

- Ez mit jelent?! - kapkodott pánikolva éltető levegő után Jisung, összenézve velem.

- Ő sír csak nagyon hangosan aktuálisan - hadarta Chan, bevetve a csodálatos koreai szókincsét, ami méreg volt a fülnek. - Sobbing y'know. Itt vagyok mostan a fürdőszoba falaiban bent, mert Hyunjin kiabálást rendez Felixszel a living roomban. Felix nem mondja semmit nekünknek, csak sírást csinál, meg csendben van, Hyunjin meg haragszik rája ez miatt. Azt gondoltam én, hogy hívok akkor titkosan egy telefonnal neked, Jisung, és remélni, hogy segíteni elgyertek a Minhoval. Maybe Felix jobb hallgat rátok másokra.

- Te értettél ebből bármit is...? - pusmogtam oda Jisungnak a végletekig összezavarodva Chan szónoklatától, aminek nem volt se füle se farka, a fiú azonban egyből csendre intett.

- Igen, Chan, értettem mindent, nyugodj meg! Jesszusom! - hüledezett Jisung, kis híján hiperventillálva mellettem. Esküszöm, hogy az előbbi fáradtságának és letörtségének már a töredéke sem maradt hátra. - Minhoval azonnal odamegyünk hozzátok! - jelentette ki determináltan. - Indulj, Minho-ssi Felixékhez - szólt oda nekem, megpaskolta a felkaromat, azt indikálva, hogy induljak el, szóval jómagam így is tettem — kitolattam a parkolóhelyről, majd kikanyarodtam onnét a főútra.

- Okay okay guys but hurry up before these two murder each other! - kombinált bizonytalanul az ausztrália férfiember, a félelmei pedig nagyon is megalapozottnak tűntek Felix és Hwang nem éppen rózsabimbó jellemét tekintve. - Hyunjin kiabálni most nagyon hangos hanggal Felixszel. So loud, so rude ekk! Felix meg nagyon könnyeket sírni. Sok könny...! Oh shit Felix is screaming, what the actual hell is going on?! Has the vase fallen off as well...? Sorry, I'm gonna hang up—

S azzal Chan minden további magyarázat vagy kontextus nélkül sietősen bontotta is az alábbi telefonhívást, magunkra hagyva minket egy csomó megválaszolatlan kérdéssel egyetemben. Jómagam egyébként nem sokat értettem meg Chan angol frázisokkal és kifejezésekkel fűszerezett, gyatra koreai hadarásából, azonkívül, hogy Felix nem vártan hazatért, s Hwanggal épp egymás haját tépik képletesen. Azt viszont tisztán érzékeltem, hogy valami nagyon nem stimmel a Hwang-Felix párossal, s ahhoz, hogy ez a helyzet tisztázásra kerüljön, mi is kellünk Jisunggal.

- Ööö, mit is mondott pontosan Chan? Nem teljesen értettem mindent - szólaltam meg, közben tovább vezetve a kocsit, valahol tartva attól, hogy a jelenleg látványosan idegroncs Jisungot csak méginkább kiidegelem az ostoba és felesleges kérdéseimmel.

- A francba már, Minho! - morgott rám várhatóan a barátom, tenyereivel durván megdörzsölte az arcocskáját. - Miért kell mindig ilyen orbitális hülyeségeket kérdezgetnek ilyen szar helyzetekben? Nem lehetsz ennyire befékeződve!

- Már bocs, de nem értek angolul, és azon az összeszkabált hottentotta nyelven sem, amit Chan koreainak csúfol - feleltem savanyúan, tekintetemet szigorúan az úttestre szegezve.

Jisung ekkor bűnbánóan felsóhajtott, bal kezét pedig egerészve a combomra csúsztatta, békítően megszorítva azt.

- Jó, bocsáss meg, nem akartam ok nélkül bunkó lenni veled, csak nagyon félek.

- Semmi baj, csillagom, megértem - igyekeztem megőrizni a türelmemet. - Csak kérlek szépen, nyugodj meg, ne pánikolj előre!

- De nem tudok megnyugodni, Minho, értsd már meg! Huh! - hisztizett továbbra is Jisung, idegbetegen rángatózva az anyósülésben, ami nyilván kicsit sem tetszett nekem, de valahol azért megértettem az indulatát. - Felix végre hazajött Jongsoo-tól, és nyilvánvalóan történt vele valami szörnyű dolog! Érzem, sőt, tudom, mert rohadtul átéltem én is ilyeneket! Különben miért zokogna, és Hyunjin miért lenne ennyire ideges rá, hm?! Baszki, Minho, én érzem, hogy valami szörnyűség történt vele, és most nem arra gondolok, hogy Jongsoo valószínűleg újra megverte őt, mert az volna a legkevesebb!

- Akkor mire gondolsz?

- Hát... tudod—

- Nem egészen - zavarogtam, véleményem szerint jogosan.

- Aish! - hőbörgött mérgesen Jisung, az orrnyergét masszírozva szüntelen. - Remélem, hogy Jongsoo nem kényszerítette Lixit olyanra, amit ő nem akart volna. Érted... úgy—

- Oh, értem... - világosodtam meg hirtelen, elvégre Jisung már a múltkor is megjegyezte, hogy szerinte Jongsoo és Felix házasságában bizony történhetett anno valamiféle szexuális jellegű bántalmazás, amiről a szeplős ausztrál persze konokul hallgat. Rossz íz keletkezett a számban ennek tudatában, hiszen kitudja, hogy az a beteg állat Jongsoo mégis mire vetemedett zárt ajtók mögött a nála kétszer apróbb, védtelen Felixszel. - Jisung, figyelj—

- Csak vezess, Minho, kérlek - rázta meg a fejét Jisung, kifejezéstelen tekintettel meredve kifelé az ablaküvegen, így inkább nem pedzegettem tovább ezt a kényes témát.

Jisung egészen addig szótlan maradt, s mélyen a gondolataiba merülve ült, amíg meg nem érkeztünk az Oddinary utcába, azon belül is Felix és Hwang társasháza elé. Leparkoltam, miután Jisung rögtön kipattant a kocsiból, majd megkapva a kezemet szinte papírsárkányként húzott engem maga után, be a bejáratba, mintha minimum kergetnének minket. Ott kifulladva felnyargaltunk a lépcsőkön, a kis mókus pedig pillanatokon belül már a csengőn tenyerelt.

Odabentről közben meglehetősen fura, nem mindennapi hangok és neszek hallatszódtak ki egészen a folyosóra — leginkább Hwang teli tüdőből való ordítozása és valami sírásféleség 'örvendeztette' meg füleinket, ami valószínűleg Felixtől származott. Szerintem elsőre nem is hallotta a három jómadár a csengőt emiatt, mert Jisungnak újból be kellett csengetnie ahhoz, hogy valaki végre szíveskedjen ajtót nyitni nekünk. Ez a 'valaki' pedig történetesen nem volt más mint maga Chan.

- Oh! Hello! - nyitott nekünk ajtót fásultan az ausztráliai férfiember, viszont mintha némi remény csillant volna fel tekintetében, hátha mi lennénk a felmentősereg. - Gyere be sietve mindketten! - terelt be bennünket a lakásba. - Help me, esik ki a szituáció a kezek közül! Ők ketten nagyon őrült individuálisok! - vázolta fel nekünk röviden és velősen a helyzetet.

- Én esküszöm neked, Yongbok, hogyha nem kezdesz el kurva gyorsan beszélni arról, hogy mi a fasz történt, én úgy megrázlak, hogy csak nézkélhetsz, baszki! - üvöltözte épp totálisan idegbetegen Hwang, mikor én, Jisung és Chan egyszerre betoppant az eldurvulni kezdődő veszekedés színterére, a nappaliba.

Hwang jelenleg a kanapén keservesen sírdogáló Felix előtt állt, propeller módjára hadonászva feléje karjaival, s arca vörös, nyaka meg jócskán kieresedett volt az eddigi éktelen ordítozástól. Egyszerűen látszott Hwangon, az auráján, a tekintetén, hogy irdatlanul idegbeteg a tudatlanságtól, és persze felettébb dühös Felixre, Jongsoo-ra, avagy éppenséggel az egész világra, amiért nem kap kielégítő válaszokat. Hwang azonban még mindig a jobbik esetnek számított, mert amikor megpillantottam szerencsétlen Felixet, s tüzetesebben is megszemléltem őt, még a szívem is majd' megszakadt érte, olyan viharvert volt. Teljesen másképpen nézett ki, mint amikor napokkal ezelőtt lelépett a volt-férjéhez. Felix máskor selymes, ragyogó szőke haja ugyanis most csapzott volt és kócos, meseszép, szeplős arcocskája el volt sápadva, a szemei körül pedig hatalmas, lilás-vöröses-kékes színű véraláfutások éktelenkedtek, amik nyilván nem a semmiből termettek oda. A fiú nyakán is egy aggasztó kézlenyomat pecsétje nézett velem farkasszemet, arról pedig már nem is beszélve, hogy Felix csupán magzatpózba gömbölyödve, lábait felhúzva zokogott megállás nélkül, közben monotonon előre-hátra himbálózva a kanapén.

A szőke tekintete ezúttal üveges volt, szinte az ürességtől kongott. Pont úgy festett, mint egy súlyosan traumatizált ember, aki szavak nélkül, némán könyörög segítségért és megváltásért. S Felix tényleg nem szólt egyetlen árva szót sem, csak folyamatosan sírt, zokogott keservesen, ami csak méginkább felbőszítette Hwangot. Ekkorra már evidenssé vált mindannyiunk számára, hogy Felix lelkileg borzasztó állapotban van, ami valószínűleg csakis Oh Jongsoo-nak köszönhető.

- A kurvák faszába már, de jó, hogy végre itt vagytok ti is! Mamma mia, Donna Clara, kurvára segítenetek kell! Szaros, Sung, csináljatok valamit, könyörgöm! - ugrott oda elénk reménytől duzzadva Hwang. - Mondjátok meg ennek a szerencsétlennek - utalt indulatosan Felixre. - hogy kezdjen el kurva gyorsan csipogni arról, hogy mégis mi az ótvaros faszom történt vele! Hallod, Felix?! - rikácsolt rá ismételten a szőkére, aki erre riadtan rándult össze egész testében, s csak méginkább rázendített. - Azonnal mondd el, mit tett veled az a retkes patkány, különben—

Felix immáron szinte sikítva zokogott és rázkódott a Hwang általi direktív vallatás következtében, állapota pedig már-már a pánikrohaméhoz hasonlított, így megkövetelte a haza, hogy Hwang szavába vágjak.

- Hyunjin hyung, elég legyen ebből, ne kiabálj már vele! - szóltam rá mérgesen Hwangra, a pillanat hevében még toppantva is egyet, hogy nyomatékosítsam a mondandómat. - Próbáld meg egy kicsit másképp, jó?! Ne erőből! Ne kiabálj vele, nem látod, hogy totálisan megrémíted szegény Lixit?!

- Oh my fucking godness - temette bele az arcát a tenyereibe Chan, úgy állva a káosz kellős-közepén mint egy szélfújta falevél.

Nem tetszett Hwang hozzáállása, határozottan nem kultiváltam az efféle viselkedését. Én őszintén megértem, hogy ideges, mert nem tudja, mi történt a barátjával, de az ehhez hasonló agresszív ordítozásával és fenyegetőzésével csak visszatetszést vált ki Felixből, aki csak még jobban magába zárkózik majd. Elvégre ki merne beszélni a megrázó élményeiről, ha a közeg nem képes neki érzelmileg biztonságot nyújtani? Ha már Felix némasági fogadalmat tett, türelmesen, támogatóan és megértően kell őt megközelíteni, hogy szóra bírjuk, nem pedig ilyen primitív, barbár módon. Hwang nem egy rossz ember, ő jót akar, csak folyton rossz eszközökhez nyúl.

- Miért, szaros, szerinted dicsérjem őt meg, amiért csak itt bömböl, de közben lógva hagy, és kibaszottul nem mond semmit, huh?! - jött ettől idegbe Hwang. - Én csak tudni akarom, hogy mi történt vele, felfogod te ezt azzal a csökevényes kis agyacskáddal, hah?!

- Fel - sóhajtottam egy nehézkeset, próbálva egyedüliként legalább én megőrizni a hidegvéremet. - Felfogom, hyung, de ezt akkor sem így kell csinálni.

- Hát akkor hogyan kell, okos tóbiás?!

- Hyunjin! - csattant fel ezen a ponton már az eddig béketűrő Jisung is. - Minhonak igaza van! Fejezd be a rikácsolást, de azonnal! Fogd be a szádat, majd én ezt elintézem! - közölte határozottan, azzal a barátom szépen leguggolt a hangosan hüppögő Felix elé, s óvatosan megfogta a fiú kezét. Mi hárman meg sem mertünk erre mukkanni, csak feszült érdeklődéssel figyeltük a jelenetet. - Lixie, shhh, kérlek ne sírj, senki sem haragszik rád!

- H-H-Hyunjin... csak ki-ki-kiabál veh-velem... - Felix mindössze ennyit nyögött ki nehézkesen a könnyei közt, lehajtott fejjel, rekedt hangon, Hwang azonban megint rárivallt szegényre, reflektálva a szeplős szavaira természetesen.

- Én kiabálok?! - áriázott. - És szerinted miért kiabálok, ha?! Elmondom neked, azért, mert a barátod vagyok és kibaszottul nem mondasz el nekem semmit, mert kurvára nem bízol meg bennem, pedig én csak segíteni szeretnék, érted?! Nem bírom nézni ahogy szenvedsz, mert szeretlek, és ha cigánygyerekek hullanak az égből, akkor sem fogom hagyni, hogy az a gecinyelő Jongsoo bántson!

- Hyunjin hyung, kérlek! - fogtam rá esdekelve a férfi felkarjára, próbálva őt lecsitítani, s úgy tűnt, vette a lapot, mert szemforgatva ugyan, de végül befogta a száját.

- Lixie - tett ezután egy újabb kósza kísérletet Jisung. Le voltam nyűgözve egyébként a párom empátias készségén, s úgy tűnt, pontosan tudja, mit kell ilyenkor mondani a másiknak. - Nézz rám, Yongbok, kérlek! - kérte lágyan, mire Felix némi hezitálást követően ráemelte a barátomra a sírástól duzzadt pislogóit. - Figyelj, Hyunjin csak azért ennyire ideges, mert nagyon szeret és félt téged. Nem akar téged ilyen állapotban látni, ahogy egyikünk sem, mert fontos vagy számunkra és féltünk. El sem tudod képzelni, mennyire aggódtunk érted az elmúlt napokban. Mind a négyen segíteni szeretnénk neked, de ahhoz muszáj elmondanod nekünk, hogy mi történt közted és Jongsoo között! Akármit is tett veled, nem úszhatja meg büntetés nélkül, Lixie, hallod?! Nem engedheted, Felix, nem hagyhatod, hogy ő nyerjen!

Erre Felix hosszantartó másodperceken keresztül csak bámult maga elé tompán, kifejezéstelenül, s nem felelt semmit, mintha fel sem fogta volna Jisung szavainak jelentését, ami idegtépően hatott számunkra.

- H-H-Hyunjin... - ejtette ki hirtelen irtózatosan haloványan Hwang nevét.

- Tessék, Yongbokkie? - kapta fel a fejét Hwang, már a haját tépve az idegtől.

- Boh-boh-bocsánat, éh-én—

- Miért kérsz bocsánatot?! - csattant fel nyomban Hwang. - Nem tettél semmi rosszat, azonkívül persze, hogy nem beszélsz nyíltan végre! - szúrta oda csak azért is.

- Hyunjin, könyörgöm! Shhh! - sziszegett rá dühösen a magas férfira a továbbra is a rívó Felix előtt térdelő Jisung, mire Hwang fújtatva elhallgatott. - Figyelj, Lixie, szeretnéd ha Hyunjin leülne ide melléd a kanapéra, hm?

- Ühüm... - nyöszörögte vissza összetörten Felix. - De-deh neh-ne kih-kiabáljon—

- Nem fog már kiabálni többet, ne félj - ígérte meg neki szentül Jisung, majd rápillantott a mellettem épp a hajhagymáit tépő Hwangra. - Gyere, Jinnie, ülj le ide Felixhez, de csak nyugodtan. Ne kiabálj, csak kedvesen, oké?

Chan és én erre aggódóan összenéztünk a másikkal, nem is mertünk közbeszólni, miközben Hwang összeszorította dús száját, majd óvatosan helyet foglalt a reszkető Felix mellett a kanapén, s rásimított tétován a szőke fiúcska hátára, aki erre egyből összerezzent, buksiját pedig leszegve tartotta. Látszott szegénykén, mennyire rosszul van lelkileg, s hogy retteg valamitől, viszont kisvártatva ő maga nyúlt Hwang keze után, amivel azt implikálta, hogy szüksége van a barátjára.

- Lixie, bocsáss meg, hogy kiabáltam veled, csak annyira aggódom érted! - szólalt meg ekkor a magas férfi, viszonylag nyugodt és összeszedett hangon, miközben Felix egyik kezét szorongatta. - Tudni szeretném, hogy mi történt veled, mert nagyon szeretlek.

- Nem éh-éh-érdemlem me-meg a-a-a sze-szeretetedet... - rázkódott meg Felix válla, mire nekem speciel a szívem szakadt meg.

- Hogyne érdemelnéd meg a szeretetemet, baszki! Te vagy az életem szerelme, még mindig nem fogtad fel?! A heréimet leszaggattom már tőled komolyan mondom, isten a tanúm rá! Miről beszélsz, Felix, miről hadoválsz össze-vissza?! Te teljesen téveszmés vagy! - hőbörgött fel hitetlenül Hwang. - Én nem tudom, hogy az a rohadékos, hernyótoszó rohadékszájú mivel traktálta tele a fejedet, de akármi is történt, én nem fogok rád haragudni, Yongbok! - bizonygatta. - Bármi van, meg tudjuk beszélni!

- Van egy ötletem - ült fel a kanapéra maga Jisung is az összetörten szipogó Felix másik oldalára, mi pedig Channal leültünk velük szemben a földre, ezáltal bizalmas kis kört alakítva ki. - Hogyha magadtól nem tudod nekünk elmondani, hogy mi történt, Lixie, akkor mi lenne, ha mi kérdeznénk tőled és te meg válaszolnál rá? - indítványozta, lágy kezdeményezést téve.

- J-j-jó, me-me-megpróbálok vá-váh-válaszolni - pusmogta alig hallhatóan Felix, legalább elkezdve velünk együttműködni.

- Akkor kezdjük is el - biccentett egyet tapintatosan Jisung, profin kézben tartva az egész groteszk helyzetet. - Nem kell félned, Felix, nekünk bármit őszintén elmondhatsz, hiszen a barátaid vagyunk. Mondd, Jongsoo-val voltál az elmúlt napokban, igaz?

Felix arca ennek következtében megremegett, ködlepte tekintetén pedig mintha átsuhant volna valami, végtére is azonban összeszorított ajkakkal bólintott egyet.

- Értem - vette tudomásul a non-verbális választ Jisung. - Hol voltatok amúgy?

- A-a-a vi-vi-villájában, khm. Jongsoo villájában. O-ott nála.

- Uram és istenem... - sopánkodott tehetetlenül Hwang, szabad kezével az orrnyergét dörzsölgetve.

A nappaliban szinte késsel lehetett volna vágni-szelni a feszültséget, olyan fojtogató atmoszféra töltötte ki az egész teret. Hwang tovább fogta a fejét és dörzsölgette a homlokát, én és Chan pedig nevezetesen meg sem mertünk inkább mukkanni, olyan hátborzongatónak és misztérikusnak hatott Felix egész aurája. Mindannyian előzetes megegyezés nélkül Jisungra bíztuk az irányítást, aki úgy tűnt, pontosan tudja, hogy kell ilyen helyzeteket szakszerűen kezelni.

- Ő csinálta veled mindezt? - futatta végig a szomorkásan csillogó tekintetét Jisung Felix látványos, messzire virító sebein és vélhetően verésből származó zúzódásain. - A beszakadt dobhártyád, a monoklik... ő tette ezt veled, igaz? - kérdezett rá egyenesen.

- I-i-igen - Felix másodpercekig hezitált a felelettel, Hwang keze pedig várhatóan rögtön ökölbe is szorult az ominózus 'igen' szócska hallatán, de végül egy adagnyi önuralomat elhasználva a készleteiből visszafogta magát, és nem kezdett el szokásához hűen üvölteni, mint a fába szorult féreg. - Ő-ő volt... me-meg-megütött tö-többször is... a-ah dobhártyám... me-megütött ö-ököllel, é-és ah-azt a-a-akarta, ho-hogy menjek vissza h-hozzá—

- Ez beteg. Komolyan azt akarta, hogy menj vissza hozzá? Azok után ahogy bánt veled?! Röhejes! - szaladt ki a számból a kérdés.

- Ühüm - nyöszörögte vissza összeszedetlenül Felix, próbálva egyenletessé tenni a kesze-kusza lélegzetvételeit. - Eh-eleinte legalábbis a-a-azt állította, h-hogy szeretné, ha ú-újrakezdenénk a kapcsolatunkat... én rögtön mondtam neki, hogy Hyunjint szeretem, de... de aztán... aztán még a legelső delutánon lefeküdtem vele újra... Ne-nem kényszerített rá, de kérlek, Hyunjin, hidd eh-el, hogy én csak té-téged szeretlek...! É-én csak féltem, h-hogy megver, és azért—

- Hát ilyen egyszerűen nincsen! Dögöljek meg itt helyben, ha nem kapom ki annak a senkiházi rohadéknak a nyakát! Kibaszottul ki fogom nyírni! - bődült fel Hwang elvörösödött orcákkal, rugóként pattanva fel Felix mellől. - Hogy a faszomba merészelt hozzádérni akárcsak egyetlen ujjal is az a szörnyeteg?! Felix, könyörgöm, mondd, hogy beleegyeztél ebbe és megcsaltál, nem pedig kényszerített téged! Mondd, hogy önként belementél, mert esküszöm, azt még el tudom viselni, hogyha megcsaltál vele, mert szeretlek, de azt nem, ha kényszerített arra, hogy lefeküdj vele!

- Fizikailag nem kényszerített a szexre! - bökte ki az igazság egy részét a szőke, szinte fulladozva a fájdalomtól. - De attól még nagyon rossz volt az egész, egyáltalán nem élveztem, fájt, meg rohadtul féltem, milyen következményei lesznek, ha nem teszem azt amit mond! Értsd meg, Hyunjin, én mindezt csak félelemből tettem! - hadarta meggyőzően, s olyan hiteles volt, hogy nem lehetett nem hinni neki. - Ez az ember me-me-megzsarolt, f-f-fogd fel! - vallotta be hirtelen.

Számomra szép lassacskán kezdett körvonalazódni a történet, habár javában maradtak még megmagyarázhatatlan elementek benne. Az tiszta és világos mostanra, hogy Felix volt-férje, Oh Jongsoo egy agresszív, szadista állat, aki még a válásukat követő években is igyekszik magához láncolni a szőkét, nem hagyja őt valamiért békén, s a brutális, fizikai erőszaktól sem riad vissza. Lehet fizikai eszközökkel nem kényszerítette Felixet arra, hogy lefeküdjön vele, de számomra az is egyértelműen kizsákmányolás és erőszak kategória, hogy a szőke félelemből úgy érezte, hogy nem mondhat neki nemet. Jongsoo szerintem pontosan tudja, hogyan tud hatni Felixre, s végképp bemanipulálni őt. Látszik Felixen, hogy mennyire retteg Jongsoo-tól — ezért is hallgat, s ezért kell minden egyes átkozott szót harapófogóval előhúzni belőle. Ezek szörnyű, megrázó dolgok, s bele sem merek gondolni, hogy szegény Felix mit élhetett át annak az abnormális férfinak a kezei közt, de ez akkor sem magyarázza azt, hogy Jongsoo mivel vette rá őt a maradásra. Hisz' a dobhártyája beszakítását követően is hazajött orvoshoz, s senki nem tartott azt követően kést a torkához, hogy visszamenjen Jongsoo-hoz — magától döntött így. Felix vallomásából pedig mostmár tudjuk, hogy Jongsoo megzsarolta őt, a kérdés már csak az, hogy mégis mi az a súlyú vagy mértékű fenyegetés, amivel a makacs Felixet ennyire sakkban lehet tartani.

- Jó, elhiszem, nyilvánvalóan neked hiszek, de akkor sem értem, hogy mivel tudott téged az a rohadékos faszkalap megzsarolni! Elváltatok már évek óta, szóval kvázi semmi közötök nincs egymáshoz, vagy esetleg mégis?! - vonta fel a szemöldökét Hwang, Felix azonban mély hallgatásba burkolódzott. - Felix, ne hallgassál már, könyörgöm! Mivel zsarolt meg?! Hm?! Mi a faszom lehet az, amivel ennyire meg tud téged félemlíteni, hogy nekünk nem mered elmondani?!

- Ha megtudnád, örökké gyűlölnél, Hyunjin, értsd meg! - emelte fel a sírós hangját Felix, összeszedetlenül köpve a szavakat. - Nem bírnám elviselni, ha szakítasz velem! Nekem te vagy az egyetlen, Hyunjin!

- Baszki, dehát tudod jól, hogy sosem szakítanák veled, Felix, egyszerűen csak meg akarlak védeni attól az elmebetegtől! Fogd fel végre, hogy egy áldozat vagy, és nem fogom hagyni, hogy némán szenvedj! - rikácsolta olaszosan gesztikulálva Hwang.

- Én ezt nem bírom! - zokogta keservesen Felix, a szőkeség mellett ülő Jisung pedig nem szólt bele, csupán a barátja kezét gyengéden szorítva hallgatott. - Neked fogalmad sincs arról, mi van bennem, Hyunjin! Elmondom neked, hogy a poklot poklát élem át minden egyes kibaszott nap! Legszívesebben eltűnnék vagy megszűnnék létezni! Utálom az egész kibaszott életemet, a testemet, a szexet, sosem élveztem igazán, de egyszerűen az az egyetlen helyzet, amiben kelendőnek és szerethetőnek érzem magam! Azóta vagyok ilyen, amióta Jongsoo-val először találkoztam, ő tett így tönkre, igen! Én csak egy kis szeretetre vágyom! Te ezt sosem fogod tudni teljesen megérteni, mennyire utálom magam miatta! Jisung igen, ő meg tud érteni, mert ő is átélt hasonlót, de te nem! Rettegek, hogy mit fog velem tenni az a szörnyeteg, mert Jongsoo bármire képes, és most mintha eltökélte volna, hogy tönkreteszi az életemet! Ha megmutatja bárkinek is azokat az undorító, ocsmány videókat, én esküszöm, hogy öngyilkos leszek! - közölte velünk eltökélten a szándékát.

Ez már nem játék.

- Videók? Miféle videók? - ráncolta össze Felix kitörését követve a sima homlokát Jisung, s az igazat megvallva e homályfedte, elejtett morzsányi információ hatására nem csak őt érte totális tanácstalanság, hanem engem, Chant és Hwangot is egyaránt. Sajnos ez volt a fő gond Felixszel — kezelhetetlen volt, össze-vissza csapongott, sírt, de persze semmi konkrétum nem hagyta el a száját. Esküszöm, Jisung se semmi, ha ki van borulva, de Felix még rajta is túltesz — ez is bizonyítja, hogy mennyi sérelem és fájdalom rakódott le a tudatalattijában az elmúlt időszakban, aminek előbb vagy utóbb ki kellett törnie.

- Én... - makogta feltevésem szerint egy újabb pánikroham küszöbén állva Felix. - É-é-én ezt ne-nem tudom ki-kimondani...!

- Márpedig muszáj lesz! - mennydörögte reflektálásképp Hwang. - Nem hagyhatsz minket lógva! Ha elkezdted, fejezd is be, az istállóját neki! Milyen videókról beszélsz, amikről mi természetesen nem tudunk, hm?!

- V-van valami, a-a-amit nem mondtam eh-el neked, Hyunjin... - szólalt meg végül bizonytalanul, irreálisan reszkető hangon Felix, szándékosan kerülve a szemkontaktust mindegyikünkkel. - Sőt, e-eddig senkinek, csak Jongsoo tudja ih-istenigazából. A-azért ne-nem beszéltem erről a 'titkomról' eddig, mert féltem attól, hogy más szemmel néznétek rám... Fé-féltem attól, hogy elhagysz, Hyunjin, hogy undorodni fogsz tőlem, va-vagy hogy nem fogsz többet szeretni... Féltem attól is, hogy többé nem leszel a barátom, Jisung, nem fogsz akarni szóbaállni v-v-velem... Féltem attól, hogy elveszítem a családomat, ha kiderül az, amit örökké el akartam felejteni...

- Lix, te most mégis miről beszélsz? - tette fel az egyébként nagyon is jogos kérdést Jisung.

- A lónak a tüdejét, hát én is ezt kérdezem, baszkikám! - pattogott Hwang.

- Dehát miért veszítenél el bárkit is, Lixie? - tártam szét a karjaimat.

- But what videos? - zavargott maga Chan is, aki angol nyelv híján nyilván nem sokat érthetett meg a heves beszélgetésünkből.

- F-f-figyeljetek - köszörülte meg a torkát Felix, majd vett egy tüdeje aljáig hatoló, mély lélegzetvételt, aztán hirtelen feltárta előttünk élete eddigi ügyesen rejtegetett, sötét részleteit. - Eh-ez az egész sztori még évekkel ezelőtt kezdődött, amikor ugye Jongsoo férje voltam alig tizennyolc évesen. Jongsoo u-u-ugye már akkor is kibaszottul úgy bánt velem, mint egy haszonlatan rongydarabbal, folyamatosan vert és megalázott, szóval a-a-az önbizalmam az konkrétan a béka segge alatt volt akkoriban. Tu-tud-tudtam róla, hogy Jongsoo sokféle kétes üzletben benne van, de sosem foglalkoztam ezzel különösebben, mert nem érintett engem közvetlenül... A-a-aztán Jongsoo elkezdett engem egyszercsak semmiből-semmi győzködni, hogy szerinte mindenképpen ki kellene próbálnom a modellkedést... Mondtam neki, h-h-hogy a modellkedés rohadtul nem az én világom, de Jongsoo persze győzködött, meg traktálta az agyamat, hogy mennyire szép és szexi vagyok, meg azt mondta, legalább próbáljam ki, szóval a végén beleegyeztem. Nem volt ugyebár semmi keresetem, így motivált a pénz, és alapból is kibaszottul boldogtalan voltam Jongsoo-val, szóval reméltem, hogy a modellkedésnek hála visszakapom majd az önbizalmam, de... Nem így történt, kurvára nem... - csuklott el a fiú hangja, egyik kezét a mellkasa bal oldalára szorítva.

Sajnálatos módon ezen a ponton már javában kezdtem sejteni, hogy Jongsoo tulajdonképpen mivel is zsarolja Felixet. „Modellkedésre" való buzdítás az erőszakos Jongsoo jóvoltából, illetve Felix valamiféle „videókat" emlegetett az imént, amiktől undorodik, s el akarja felejteni a létezésüket. Leesett a tantusz ezen a ponton, miszerint Jongsoo mindenbizonnyal birtokol Felixről néhány kompromittáló felvételt, a kérdés pedig az, hogy milyeneket. Hwang és Jisung mindeközben csupán kikerekedett szemgolyókkal mustrálták Felixet, szóval feltételezéseim szerint már ők is összerakták agyukban a mozaikdarabkákat.

- Shhh, nyugodj meg, Lixie, nincsen semmi baj - szólalt meg gyengéden Jisung, megszorítva Felix valószínűleg nyirkos kacsóját. - Nagyon bátor vagy, hogy végre beszélsz róla! Ha készen állsz, mondhatod tovább, figyelünk rád! - biztatta a szőkeséget.

- Khm, szóval - Felix nyelt egyet, ami visszhangzott a nappaliban, diszkomfortja pedig szinte kézzel tapintható volt. - Én naívan azt hittem, hogy csak sima modellkedés lesz az egész, és hogy Jongsoo most az egyszer tényleg jót akar nekem. Bizonygatta, hogy nincs mitől félnem, szóval próbáltam nem félni. Őszinte szívből elhittem, hogy Jongsoo egyik ügynöksége is ártatlan modellfotók készítésével foglalkozik. De aztán, amikor Jongsoo elvitt az egyik ilyen 'fotóstúdióba', ott a fotós ilyen tiszta természetességgel közölte velem, hogy... hogy vetkőzzek le - mondta ki azt, amitől az elejétől fogva tartottam. Arcom kellemetlenül összerándult a gondolatra, Chan értetlenül próbált minél előbb felkapaszkodni a nyelvi nehézségek égig érő létráján, Hwang elhűlten ingatta a kobakját, Jisung pedig a pirosas ajkait elhúzva sóhajtott fel.

- A kurva anyámat... - Hwang mindössze ennyit mondott, miközben összeomolva a tenyereibe temette a sápadt arcát. - És aztán? Aztán mi történt...? - tudakolta, előre félve a további kiborító részletektől.

- Hát, khm... nyilván eleinte csak néztem rájuk, hogy mi a fasz van. Mondtam Jongsoo-nak meg annak a fotós palinak, hogy nem akarok levetkőzni, mert nem ebben egyeztünk meg. Jongsoo sosem hagyott érvényesülni, de akkor mégis elég határozottan megmondtam nekik, hogy én nem fogom magam ruha nélkül mutogatni. Persze Jongsoo rohadtul kiakadt rám ezek után mert ellenkeztem, és félrevitt a folyosóra 'beszélgetni'. Emlékszem tisztán, azt állította, hogy megint túlreagálom a helyzetet, mert ez csak egy sima aktfotózás egy másik sráccal valami pornómagazinba, vagy mibe, semmi extra. Megint megmondtam Jongsoo-nak, hogy én semmiképp sem akarok meztelen képeken szerepelni, mert ha a szüleim megtudják, kitagadnak. Utána Jongsoo még mérgesebb lett rám, és kezdte rám emelgetni a hangját, hogy fejezzem be azonnal a gyerekes hisztit, már tizennyolc éves nagyfiú vagyok, ne hozzam őt szégyenbe az alkalmazottjai előtt, és hogy különben sem fog a képeken látszani az arcom. Hozzátette persze azt is, hogy van választási lehetőségem; vagy belemegyek, megkapom a pénzt és utána minden szép és jó, vagy pedig őt idézve „nagyon rosszul fogok járni." Tehát lefordítva, Jongsoo a sorok között arra utalt, hogy kapni fogok odahaza...

- És akkor belementél végül a fotózásba? - tettem fel óvatoskodva az alábbi kérdést.

- Kénytelen voltam - szipogta összeszorított szemecskékkel az ausztrál szőkeség. - Nem mertem ellenkezni Jongsoo-val, féltem tőle, nem akartam, hogy megint megverjen, szóval úgy voltam vele, hogy csináljuk, essünk túl rajta. Szörnyen érintett, hogy le kellett vetkőznöm mások előtt, meg az is, hogy egy másik, idegen férfival kellett szexuális célzású fotókon szerepelnem és pózolnom. Kibaszottul szégyelltem magam, és undorodtam az egésztől, pedig amúgy nem kellett csinálnunk egymással úgy semmit, nem kellett betennie, csak simán pózoltunk. Csak tudjátok, én... baszki, tizennyolc éves voltam, és rettegtem attól, hogy neadjisten valami ismerős meglátja valahol azokat a képeket...

- Basszus... úgy sajnálom, Yongbokkie... - fújtatott felzaklatva Jisung. - És aztán mi történt? Már akkor elkezdett zsarolni téged azokkal a képekkel?

- Ne-nem, ekkor m-még neh-nem - itatta minduntalan az egereket Felix, folyamatosan meg-megremegve a fiatalkori traumái hatására. - Sőt, Jongsoo-t mintha valamilyen beteges módon kifejezetten izgatta volna ez az egész groteszk helyzet. Folyton azokról a gusztustalan képekről beszélt, vagy ötvenszer meg kellett őket nézegetnem vele, ki kellett vele elemezgetnem, olyankor pedig mindig dicsérgetett, hogy milyen szexi és kívánatos vagyok. Azt is mondogatta, hogy előttem ebben az iparágban fényes jövő áll, és hogy mindenképpen folytatnom kéne az aktfotózást, mert elméletileg „közkedvelt friss hús lettem" a kuncsaftok körében... Mondtam Jongsoo-nak, hogy nem akarok soha többet meztelenül fotózkodni, neki pedig az volt a válasza erre, hogy szerinte bennem minden megvan ami egy sikeres p-p-pornószínészhez kell... - vallotta meg elcsukló orgánummal.

- Nem... - próbálta magát meggyőzni Hwang, hogy mindez csupán egy borzasztó álom.

- Világosan megmondtam Jongsoo-nak, hogy nem szeretnék pornózni. Az aktokat sem kellett volna. Még a gondolat is ijesztően hatott, hogy konkrétan bárki láthat engem meztelenül és olyan kibaszott védtelen állapotban az interneten. Nem akartam lefeküdni más férfiakkal pénzért, kamerák előtt meg aztán végképp, arról pedig már nem is beszélve, hogy az aktfotókért ígért pénzemből igazából egyetlen árva fityinget sem láttam soha. Jongsoo nem érezte szükségesnek, hogy odaadja a saját pénzemet, mert ugyebár 'házasok vagyunk.' Persze a protestálásomért automatikusan verés járt, és a heteken át tartó manipulációjának hála végül beleegyeztem a legelső pornóvideóm leforgatásába, hogy végre leszálljon rólam. Folyamatosan a fülemet rágta ezzel az egész hülye, undorító pornózással kapcsolatban, először győzködött szépen, aztán csúnyán, erőszakosan, szóval a végén elegem lett belőle. Nagyon féltem attól, milyen lesz egy másik férfival szexelni kamerák előtt, ráadásul előre megbeszélt forgatókönyv alapján, de meglepően jóra sikeredett a film - fintorodott el az emlék hatására. - A másik pornószínész pali amúgy rendesnek tűnt, és igazából élveztem a figyelmet. Vagyis jobbanmondva bebeszéltem magamnak, hogy élveztem a szexet, hogy könnyebb legyen megbirkóznom a tudattal, hogy ez a videó pár kattintással elérhető lesz az interneten...

- Óh, istenem - sopánkodott könnyezve Jisung, akit meglehetősen mélyen érintett a legjobb barátja szívszorító története. - Volt több ilyen videód is? - nyekegte félve, mire Felix egy alig észrevehetőt biccentett. - Szent ég, most komolyan újra rákényszerített?

- Nem... - szipogta csendesen, amit nem tudtam mire vélni. - Vagyis, arra az elsőre igen, de utána... utána megváltozott a hozzáállásom az egészhez, és hamarosan én magam kértem, hogy hadd szerepelhessek újra pornófilmben. Tudom, hogy gusztustalan, de sajnos így volt. Nekem azelőtt nem volt túlzottan burjánzó szexuális életem; Jongsoo előtt csak Hyunjinnal voltam meg a volt történelem tanárommal. És bár Jongsoo-val rengeteget szexeltünk, naponta többször is akár, mégis annyira kiábrándító volt, hogy egy random megjátszott pornófilmben jobban bánnak velem, mint otthon a saját férjem. Nem volt velem fizikailag különösebben erőszakos szex közben, mondjuk szerette a vad és durva dolgokat az ágyban, szóval gyengédségnek egy apró szikráját sem véltem benne felfedezni... Csak a saját élvezete volt a lényeg, az enyém nem számított. Mint egy kénye-kedve szerint használható, értéktelen szexbábu, úgy éreztem magam mellette, a pornófilm forgatás közben pedig legalább odafigyeltek rám. Foglalkoztak velem. Számítottam nekik arra a fél órára. El tudtam menni simán. Rengeteg magabiztosságot adott nekem a pornó, és egy gondolat így a filmezés és Jongsoo együttesének hála fokozatosan megfogalmazódott bennem; nekem egyetlen értékem a testem...

- Nem! Ez nem igaz! - szegült ellen azonnal a vehemens Hwang, fenyegetően meglengetve csontos mutatóujját. - Ezt szívd vissza! Akkora debilségek tudnak néha kimászni a szádon! Mert oké, gyönyörű vagy és szexi, ez tagadhatatlan, de te sokkal több vagy egy jó testnél, Yongbok! A barátod vagyok, és közlöm veled, hogy én rohadtul nem a tested miatt szerettem beléd, te lökött! Argh!

- Én akkor is azt érzem a mai napig, hogy az egyetlen pozitív érték bennem a testem - vont vállat szomorkásan Felix, cáfolva Hwang ellenérvét. - Ez volt anno az az időszak, az a bizonyos töréspont, amikor ténylegesen elkezdtem érdeklődni a szex iránt. Jongsoo-val ugyebár sosem élveztem túlzottan, inkább neutrális érzés volt az egész, vagy pedig kifejezetten taszított közben, és csak azért mentem bele, mert féltem, hogy újra megver - sírta el magát ismét. - A-a-a pornóban meg egy kicsit boldog lehettem. Valaki más lehettem, akárcsak egy színdarabban. Ha megjátszott az egész, ha nem, abban találtam valamiféle beteges menekülőutat a toxikus házasságom elől, szóval egyre több videóban vettem részt önként... Először csak átlagos, sima szex volt misszionárius pózban egy férfival. Aztán jött a durvább szex, kötözés, a többesek... Minél több ilyesféle szexuális inger ért, annál jobban kezdtem magam érezni a bőrömben. Egyre magabiztosabb lettem, mert azok a férfiak, ugye akikkel pornóztam, igenis éreztették velem, mennyire kívánatos és gyönyörű vagyok. Rájöttem, hogy nekem kell a szex, szükségem van a testi stimulációra. A szexet onnantól kezdve a boldogsággal és a saját hasznommal kötöttem össze. Úgy voltam vele, hogyha már Jongsoo-val nem jó és kielégítő a szex, akkor inkább pornózom, mert megcsalni őt random férfiakkal mégsem mertem. Jongsoo amúgy kifejezetten elégedett volt velem, hogy egyre több videót vállalok, és néha jutalmul mondjuk nem vert szét cirka két-három napig. Emiatt már megérte. Viszont... kábé a hetedik-nyolcadik videóm után feltűnt, hogy az ígért nagy összegű fizetésemből egyetlen árva fityinget sem kaptam meg, pedig igenis keményen megdolgoztam azért a rohadt pénzért. Panaszkodni kezdtem Jongsoo-nak, ő pedig megsértődött rám, és a világért sem akarta odaadni a pénzemet, sőt, még meg is fenyegetett, hogy ne problémázzak efelett ennyit, hanem folytassam szépen tovább a videózást, különben kitépi az összes hajam. A h-h-hajtépés nálunk nem először fordult elő, többször a markában maradt már a hajam, úgyhogy nagyrészt műhajtincseket hordtam, hogy ne látszódjanak a kopasz foltok a fejemen. Tudtam, hogy Jongsoo képes bármire, szóval a saját érdekemben inkább befogtam a számat, de a-a-aztán—

- Aztán? - nógatta a fiút elfojtottan Jisung, szünet nélkül cirógatva Felix libabőrös alkarját, hogy valamiképp tartsa benne a lelket. - Senki nem haragszik rád, sőt, büszkék vagyunk, amiért ennyire erős és bátor vagy, hogy mersz végre beszélni ezekről a traumákról. Nem kell szégyellned magad, Felix, nem tettél semmi rosszat, az egyetlen, akinek szégyellnie kéne magát az Jongsoo! Itt te vagy az áldozat, érted...? Szeretnéd folytatni?

- I-i-i-igen—

- Ennél már nem lehet rosszabb - ismételgette vallásosan Hwang.

- Nem kaptam érte pénzügyileg semmit, mégsem ment el a kedvem a pornózásból, bár az mindig is feszélyezett, hogy ki mindenki láthatja azokat a videókat. Az akkori legutolsó pornófilmemben aztán a sráccal abszolút megvolt köztünk a kémia, és olyan jól klikkeltünk, hogy a film leforgatása után is lefeküdtünk. Ilyen legelőször fordult elő, hogy kamerákon kívül, és persze anélkül, hogy Jongsoo ott állt volna felettem, lefeküdtem valaki mással. Kibaszott jó volt amúgy mással lenni Jongsoo-n kívül, végre úgy éreztem, értekelve vagyok valaki által. Csak a gond az volt, hogy Jongsoo megtudta valahonnan, hogy én kamerákon kívül is együtt voltam azzal a másik sráccal, és... és... én... olyan nehéz ezt kimondani, de... engem soha az életben nem vertek úgy össze, mint akkor—

- Mit csinált veled? Emiatt hagytad őt ott végül? - vontam fel a szemöldökömet.

- Igen - motyogta alig hallhatóan. - Először lefeküdtünk, akkor még nem sejtettem semmit, de utána kiakadt, és a fejemhez vágta, hogy tudja, mit műveltem a kamerákon kívül a sráccal. Hogy megcsaltam őt. J-J-Jongsoo nagyon mérges lett, e-e-először kitépett e-egy jókora csomót a-a-a hajamból, ah-aztán... többször is kaptam ököllel a-arcra, leestem a földre, ő ru-rugdosni kezdett, szóval több bo-bordám is berepedt, é-és, úgy fe-fejberúgott, h-hogy kisebb a-agyrázkódásom volt... akkor telt be a pohár nálam... Miután hazajöttem a kórházból, rögtön összecsomagoltam a cuccaimat az egyetlen kis bőröndömbe, és elhagytam Jongsoo-t, ő meg nem próbált meg visszatartani, csak annyit mondott, hogy tőle aztán egy wont se kapok. Nem kellett pénz, csak annyit akartam, hogy végre pontot tehessek ennek a borzalmas, bántalmazó kapcsolatnak a végére. Onnantól pedig úgyis tudjátok, hogy mi minden történt...

- Oké, de mindez számomra még mindig kurvára nem magyarázza, hogy most mit akar tőled az a fasszopó, pinaszájú, gecis rohadt idióta gatyafék söprendék! - őrjöngött habzó szájjal Hwang, a legválogatottabb káromkodásokat puffogtatva, s az igazat megvallva nem csak benne nem állt össze a történet egy kerek egésszé. - Most a pornóvideóiddal fenyeget, hogy menj vissza hozzá, vagy mi az ótvaros faszom van?!

- Lényegében igen - nyöszörögte vissza gyámoltalanul Felix. - Undorodom azoktól a videóimtól, és ezek alatt az évek alatt azon voltam, hogy elfelejtsem őket. Szégyellem őket, és legszívesebben felpofoznám magam amiért anno hagytam magam rávenni. Attól, hogy minden egyes problémám elől az érzelemmentes szexbe menekülök, még nem szeretném ha egy ország-világ látná ahogy valaki megbasz, értitek... Sz-szóval, Jongsoo ugye pár nappal ezelőtt újra megkeresett engem azzal, hogy neki befuccsolt valami üzlete, elbukott több milliót, szóval minél hamarabb kell neki a pénz. Nem tudtam, mit akar tőlem eleinte, de aztán rögtön előjött azzal, hogy csináljak egy új pornóvideót ennyi év után, mert 'ötvennél több szexpartner után nekem már úgyis mindegy'—

- Hogy mennyi után?! - szaladt ki a számon akaratlanul is a legelső gondolatom a meglepettségemből kifolyólag, amit azonnal megbántam, mert a kérdésem elég tapintatlanul jött le. Jisung és Hwang tekintgettek is rám gyilkosan rendesen.

- Most mit kell ezen így csodálkoznod, Minho?! Mintha nem ismernél! - bámult rám idegesen Felix. - Igen, elmondom neked, hogy eddig összesen hetvenkettő fiúval voltam együtt, mert kibaszottul szükségem van a szexre, mostmár nem bírok ki egyetlen napot sem nélküle, mert kurvára függője lettem! A személyiségem az csak a szexből áll, akkor szeretem csak magam, ha szexelek, akkor vagyok valaki, ha szexelek, ennyi!

- Szájon terítelek, szaros! - sziszegte felém mérgeskígyóként villogó íriszekkel Hwang.

- Bocsánat, Felix, én tényleg nem bántásból kérdeztem, csak... - dadogtam bűnbánóan. - Mindegy, bocsáss meg, folytasd csak... - szabadkoztam lemondóan.

- Khm - köszörülte meg a torkát ismételten a szőke hajú fiú. - Szóval, rögtön megmondtam Jongsoo-nak, hogy nincs az az isten, hogy én újra pornózzak, főleg pont miatta, azok után, hogy tönkretett. Hiszen anno, tizennyolc évesen sem én akartam ezt az egészet; ő kényszerített rá, ő rontott meg, és manipulálta belém, hogy azt higgyem, akarom! Persze Jongsoo erre előhúzta a Joker kártyáját, hogyha nem megyek bele önként, akkor elküldi a pornóvideóimat neked, Hyunjin, aztán a barátaimnak, szüleimnek és az egyetemen is minden egyes tanárnak, csoporttársamnak, mindenkinek! Kurvára beszartam, mert ez egy kicseszett zsarolás, és Jongsoo persze pontosan tudta, hogy ezzel kedvére sakkban tarthat majd engem. Pánikrohamot kaptam, és én annyira kibaszottul rettegtem! - zokogott fel artikulálatlanul. - Én csak egy normális életre vágytam, ő pedig megint kibaszottul kényszeríteni akart engem a pornóra! Elegem volt, legszívesebben kinyírtam volna magam ott helyben, hogy ne kelljen döntenem, de aztán végül kénytelen voltam belemenni megint a pornózásba, mert annál rosszabb verziót el sem tudtam képzelni, hogy bárki rájöjjön, miket csináltam! Főleg te, Hyunjin...

- Tudod mit? Kibaszottul csalódtam benned, Felix! - jelentette ki ijesztően rideg hangon Hwang, ismételten felpattanva a helyéről, mire a helyiségben meghűlt a levegő. Hwang fújtatva odarobogott az ablakhoz, elrántotta onnét a függönyt, és háttal nekünk kibámult az ablaküvegen keresztül.

- Te-te-tessék? - pihegte hitetlenül a szőke, rémülten csillogó tekintettel. Én is meg voltam szeppenve; nem akartam elhinni, hogy Hwang ennyire szőrösszívű. Felix nyilvánvalóan egy áldozat, szóval Hwang most komolyan képes vele így viselkedni...? - De-de-de, H-H-Hyunjin, é-é-én ne-nem—

- És nem azért csalódtam benned, Felix mert pornóztál! Rohadtul nem azért! - fordult vissza hozzánk Hwang, s ekkor szembesültem azzal, hogy a máskor acélszívű férfi jelenleg sír. - Ha bevallanád nekem, hogy kinyírtál valakit, az lenne rá a válaszom, hogy hozzam-e az ásót, annyira szeretlek! Nincs az az ok, amiért lemondanék rólad! Pontosan tudom, hogy egy áldozat vagy, szóval egy percig sem tudok rád neheztelni azok miatt a mocskos videók miatt! Igen, gyűlölöm a pornót, de ismerlek téged, és elhiszem, hogy az a rohadt állat kényszerített! Meg átérzem, mennyire megviselt téged ez az egész. Azért csalódtam benned egyedüliként, Felix, mert nem bíztál meg bennem eléggé ahhoz, hogy megoszd velem mindezt! Én kibaszottul nem hagytam volna, hogy újra belekeverjen a pornós szarjaiba!

- Sajnálom, Hyunjin! - rítta fulladozva a szeplős arcocskáját dörzsölgetve Felix. - Soha nem akartam neked ha-ha-hazudni! Én csak annyira fé-fé-féltem, hogy elhagysz, mert nélküled nincs értelme semminek...! Te mindig mellettem voltál, nem veszíthetlek el...!

- Yongbok! Nem fogsz! - vágta rá határozottan Hwang, téve egy-egy teátrális mozdulatot a karjával. - Mint mondtam, nincs az az ok, hogy én valaha is elhagyjalak.

- Még akkor sem ha csi-csináltam e-egy ú-új videót J-J-Jongsoo-nak...?

- Még akkor sem. Soha nem fogom megnézni azokat a videóidat, mert nem érdekel. Csak az érdekel, hogy végre jól legyél.

- Amúgy Lix, amikor Minhoval mentünk autóval valamelyik nap, láttunk téged vitatkozni az utcán, aztán meg elmenni Jongsoo-val meg az egyik kollégám bátyjával, Seo Changbinnal abba a bazi nagy épületbe, ahová minket nem engedtek be. Ott mit csináltatok? Vagy érted, mi történt? - várt választ az akkori kétes eseményekre Jisung.

- Changbin Jongsoo csicskája kvázi. Látni rajta, hogy ő is be van tőle szarva. Na mindegy, akkor egyébként a pornófilm részleteit mentünk megbeszélni a stábbal, meg mittomén' kikkel, és találkoztam a másik pornós sráccal. Utána Jongsoo-val szörnyen összevesztünk, mert megint bepánikoltam, és kiakadtam ezen az egész pornós-zsarolásos dolgon, és valami olyat mondtam neki, hogy fel fogom őt jelenteni. Ezen baszta fel magát irdatlanul, és ütött meg ököllel olyan erővel, hogy berepedt tőle a dobhártyám... Csattant valami bent a fülemben, csengeni és vérezni kezdett, szörnyű volt... Féltem, hogy még durvábban bántani fog, szóval megígértem neki, hogy visszajövök leforgatni azt a filmet, csak hadd menjek el előtte orvoshoz. Akkor jöttem haza, Hyunjin elvitt orvoshoz, majd mentem vissza hozzá. Főleg az motivált, hogy Jongsoo felhagyjon a zsarolással. Reméltem, elég neki egy kibaszott videó - potyogtak a fiú sós könnyei. - Ez a pornóvideó most szörnyű élmény volt. Sem testileg, sem lelkileg nem élveztem. A fülem az rettenetesen fájt közben, összegennyezett mindent, nem voltam rendesen felizgulva sem, a lelkiállapotomról pedig már nem is beszélve. Pénzt nyilván nem kaptam érte most sem, és Jongsoo elvárta, hogy még pár napig ott maradjak nála szexelni úgy, hogy konkrétan beszakította a dobhártyámat. Nyaggatott, sőt, akaratoskodott, hogy jöjjek vissza hozzá, viszont elég nyilvánvalóan a tudtára adtam, hogy biztosan nem. Aztán most meg az ő áldásával hazajöhettem, és Jongsoo-val úgy váltunk el, hogy ha nem hagylak el téged, Hyunjin, és megyek vissza hozzá egy héten belül, akkor tényleg szétküldi a videóimat mindenkinek aki számít nekem. Annyira tanácstalan vagyok, és rettegek attól, hogy kidobnak az egyetemről és a szüleim kitagadnak, ha Jongsoo beváltja a fenyegetéseit! Hyunjin, Jisung, Minho, Chan, kérlek, mondjátok meg, mit csináljak! - nézett végig rajtunk segélykérően.

- Megölöm és kiherélem azt az utolsó, senkiházi seggfejet, azt csináljuk! - szorultak ökölbe menten Hwang kezei, aki első hirtelenjében rögtön erőszakkal szerette volna orvosolni a kialakult problémát.

- Nem, Hyunjin! - pirított rá a dühöngő férfira Jisung, a harsányan zokogó, szorosan hozzábújó Felixet tutujgatva karjaiban. - Ez nem így működik. Attól, hogy te összevered, még a probléma nem oldódik meg. Csak feldühíted őt még ennél is jobban, és akkor tuti szétküldi a videókat bosszúból - érvelt logikus, ésszerű módon a kis csillagom.

- Nem mindent volt érteni én - szólalt meg ekkor a szemeit meresztgetve Chan is. - De ez a ilyen szituáció egy borzalmas! Your fucker ex deserves to rot in hell!

- Hah! Ez nem kifejezés! - csattogtatta a fogait Hwang, mint valami vad kopó. - Kurvára meg fogja bánni az a csöves pondró, hogy bántotta és tönkretette életem szerelmét!

- Szerintem el kéne menned a rendőrségre mihamarabb, Felix - osztottam meg velük a saját nézőpontos véleményemet, hisz' szemlátomást mindenki csak sopánkodott és dühöngett, ezért én próbáltam meg racionálisan szemlélni a körülményeket.

- Baszki, tényleg, igazad van, szaros... - töprengett el a felvetésemen Hwang. - Jó, ez mind szép és jó, de pár látleleteken kívül nincs semmi bizonyítékunk Jongsoo ellen. Nem tudjuk bizonyítani, hogy Felixkém fenyegetés hatására pornózott és azt sem, hogy miket tett vele. Ezek az idióta, fánkzabáló fakabátok mindig csak az áldozatokat hibáztatják, és semmit nem hisznek el BiZoNyÍtÉk nélkül!

- Hyunjin, nem gondolod komolyan, hogy nincs semmi bizonyítékom! - trombitálta ki az orrát egy tiszta papírzsebkendőbe Felix. - Van pár hangfelvételem... nem túl hosszúak meg jó minőségiek, de a lényeget hallani. H-Hyunjin, e-e-eljössz velem a rendőrségre...? Egyedül nem vagyok elég erős ehhez—

- Perszehogy veled megyek, szívem, hogyne mennék! - guggolt le a reszkető Felix elé Hwang, s szeretetteljes, gyengéd mozdulattal odahúzta magához a szőkeséget egy meleg, őszinte, biztonságot nyújtó ölelésre. - Nagyon szeretlek, Yongbok, és végig melletted leszek ebben a harcban. Jongsoo meg fog bűnhődni mindezért, és te meg egy hős vagy, Lixie, hogy mersz tenni ellene végre! Büszke vagyok rád, és támogatlak mindörökké, kicsikém...!

- Éh-éh-én i-i-is nahahagyon szeheheretlek, Hyunjihihin! Köhöhöszönöm, hohohogy hisztek nehehekem! - bömbölte össze Hwang pulcsiját Felix, úgy ölelve magához a barátját, mintha sohasem akarná őt elengedni.

- Shhh, ne sírj, kérlek, perszehogy neked hiszünk! Nem kell többet félned, ránk mindenben számíthatsz, senki nem fogja látni a videóidat... Jongsoo nem fogja megúszni - nyugtatgatta őt lágyan Hwang.

Összenéztem Jisunggal ezen a ponton, s az ő tekintetéből is meg kellett állapítanom, hogy nem szokványos délutánt zártunk. Remélem, a rendőrség végre komolyan veszi Felix panaszait, s letartóztatják azt a szemét állat Jongsoo-t, illetve azt is, hogy megpróbálják letörölni a nem kívánatos pornóvideókat a világhálóról. Örülök, hogy Hwang mellette áll, és segíti majd őt ebben a küzdelemben.

Az egyetlen dolog, ami innentől fogva aggaszt az, hogy van még ennél a kegyetlen, szadista embernél is rosszabb? Van Jongsoo-nál lejjebb? Jisung szerint márpedig van, elvégre ő maga mondta: „Inkább ezerszer Jongsoo, mint egyszer az exem." Milyen lehet ez a Shinwon?

Mindegy egyenlőre, csak Felix legyen jobban.

______

Sziasztok, 12 420 szóval újra itt!❤️

Nagyon fáradt vagyok és nagyon sok jelenleg a tanulnivalóm, szóval most nem győzök itt sokat szövegelni, csak ki akartam tenni a részt mihamarabb, hogy olvashassátok😂❤️ Remélem mindenkinek tetszett, véleményeket szívesen fogadok🥰

Mit gondoltok Johnnyról? Talán mégsem annyira rossz arc?🧍🏻

S vajon mi lesz ezek után Felixszel? Számítottak erre a fordulatra?🫤

Hogy vagytoook?❤️ Mi újság veletek mostanában?

Köszönöm ha elolvastad, remélem tetszett! Vigyázzatok magatokra, találkozunk egy következő rész alatt!💕

Puszi,

~ Park Garam