\___/

Miután ezzel végeztem, ismét bekuckóztam a szobámba. Laptopomon benyomtam egy béna sorozatot háttérzajként, miközben elővéve a vázlatfüzetemet levetődtem az ágyamra.

Soonie-t és Doongie-t kisebb erőfeszítések árán sikerült kicsalogatnom a szekrény mögül, akik ezután csak lustán visszafeküdtek az ágyam végére. Ez jól jött nekem, hiszen amúgy is a róluk készült rajzomat kívántam befejezni, a cicák pedig partnerek voltak ebben, ugyanis lelkiismeretesen modellt feküdtek nekem.

A délutánom tehát legfőképpen rajzolással telt, félidőben pedig lementem a konyhába, s ettem egy nagy tál finom, lédús almát, amit anyu szeletelt fel nekem, hiszen ekkorra már úgymond elfelejtette, hogy volt köztünk nemrég a vita a szexualitásom miatt. Vagy az is lehet, hogy csak jóvá akarta tenni azt, hogy jó előbb nem éppen a legszebben beszélt velem. Mindegy, én nem szeretnék haragban lenni senkivel, főleg nem a saját édesanyámmal, ezért érthetően nem is tettem neki szemrehányást.

Nyolc óra előtt másfél órával viszont sajnálatos módon már rákényszerültem arra, hogy eltegyem a vázlatfüzetemet, és a ceruzáimat, hiszen lassan indulnom kellett a buliba.

Egyébként sikerült befejeznem a cicás művemet is, ami szerintem kifejezetten jóra sikeredett; alig várom, hogy megmutathassam valakinek, mondjuk a nővéremnek.

Miután a rajzeszközeimet elpakoltam, utána beszambáztam a fürdőszobába, hogy elkészüljek, puccba vágva magam a közelgő buliba. Sötétbarna hajamat gyorsan átfésültem, hagyva, hogy rakoncátlan tincseim a homlokomba omoljanak, s alaposan fogat is mostam, hiszen ha az este folyamán lekapom Kim Lilyt, vagy esetleg valaki mást, akkor nem lenne túl előnyös számomra ha a büdös leheletemet csillogtatnám előttük.

Miután a fürdőszobában elvégeztem a dolgomat, visszasiettem a szobámba, majd tanácstalanul lecövekeltem a ruhásszekrényem előtt, hiszen ötletem sem volt afelől, hogy mit vegyek fel. Nem akartam extra kiöltözni, de tróger módjára sem szerettem volna mutatkozni, egyszóval köztes szerettem volna maradni mindenképpen. Végül aztán kirántottam a ruhatorony legaljáról egy sima fekete farmert, aminek oldalán láncok lógtak le, ehhez pedig egy szintén fekete színű inget választottam, aminek mint a szabása, mint a színe is teljesen illett a stílusomhoz. A fülembe beraktam két fülbevalót, illetve nyakamba egy csinos nyakláncot is, az extra hatás kedvéért pedig fújtam még egy kis parfümöt is magamra. Tökéletes, már indulhatok is, de előtte még elővettem a telefonomat, hogy üzenjek barátaimnak a közös csoportunkba.

szeretjük a faszt🤤🏳️‍🌈 ( Messenger csoport )

san📀♋️ ( Choi San )
@JungWooyoung @KimSeungmin @LeeMinho halljátok?
Szerintetek felvehetem ezt a felsőt????

minnie🐰🐲 ( Kim Seungmin )
Najooooolvaaaan😂😂🙏🏽
Behalok
Mi a fasz ez
Honnan szedted?😂

san📀♋️
rendeltem
ma jött meg hihihi

woowoo🍑🩻 ( Jung Wooyoung )
😳
Hát egy biztos
NAGYON öreg lehet az a felső...🙄

san📀♋️
Honnan veszed?

woowoo🍑🩻
Hát nem vagyok hülye
😅

minnie🐰🐲
hát, esetleg tapasztaltad😉

Kim Seungmin unsent a message.

woowoo🍑🩻
Kim.
Seungmin.
Kibaszottul.
Láttam.
...

san📀♋️
Mimimimimimi??? Én nem láttam, mi volt az????

woowoo🍑🩻
Semmi fontos
Min csak hülye

minnie🐰🐲
🫣🙈🙈

san📀♋️
De akkor felvehetem???

minnie🐰🐲
Vedd😂😂

san📀♋️
Okkkeeeeee🥴

minhi🐱🧟‍♂️ ( Lee Minho )
@ChoiSan @JungWooyoung @KimSeungmin én most fogok indulni
Ok?

san📀♋️
Oki
Mi is

minnie🐰🐲
Mi??

san📀♋️
Mi mi?????
????

minnie🐰🐲
Azt mondtad "mi"
Miért, kivel jössz?

san📀♋️
Wooyounggal
Miért, baj?

minnie🐰🐲
Isten ments😉

woowoo🍑🩻
😶😶
Anyátok

minnie🐰🐲
@ChoiSan @JungWooyoung ti most komolyan úgy irkáltok egymással, hogy együtt vagytok? 🤭

woowoo🍑🩻
😶‍🌫️😶‍🌫️😶‍🌫️😶‍🌫️😶‍🌫️

minhi🐱🧟‍♂️
De halljátok már basszátok meg
Gyertek ti is
Jó?

minnie🐰🐲
Jó

woowoo🍑🩻
Oksa

Csak fejemet csóválva tettem el a telefonomat az alábbi üzeneteket olvasván, hiszen ezekkel a majmokkal nyilván most sem lehetett semmit megbeszélni értelmesen, amint azt a mellékelt ábra is mutatja. Mindegy, ezután csak fogtam magam, és elindultam lefelé a házunk lépcsőin, le az emeletről. Anyu és apu a nappalink kanapéján heverésztek, Chaeryeong pedig valószínűleg a szobájában lehetett, ugyanis még a rajzolás közepette hallottam, amint bement oda. Mikor tehát leértem a nappaliba, a szüleim egy emberként kapták felém a fejüket, kíváncsian vonva fel a szemöldöküket a jelenlétemre.

- Kisfiam, hová mész? - érdeklődött kíváncsian, normális és barátságos hangnemben apu.

- Buliba megyek. - közöltem velük egyszerűen, széttárva karjaimat, mintha ennél mi sem lenne természetesebb.

- Buliba?! Holnap iskola, nem mész te sehova! - csattant fel azonnal anyu, nemlegesen ingatva a fejét.

- Anyu, tizennyolc éves vagyok! - méltatlankodtam a koromra hivatkozva.

- És akkor mi van?! - emelte feljebb a hangját anyu, felemelkedve a kanapéról. - Amíg az én házamban laksz, és az én kenyeremet eszed, addig itt az lesz, amit én mondok! Én pedig azt mondom, hogy nem mész buliba, szóval most fogod magad, visszasétálsz a szobádba, és szépen itthon maradsz! Hát hol vagyunk?! - kiabált velem indokolatlanul.

- De anyu! - tátottam el felháborodottan a számat az ép ésszel felfoghatatlan tiltás hallatán. - Apu, szólj rá! - pillantottam segítségkérően apu felé.

- Choonhee, nem gondolod, hogy egy kicsit szigorú vagy hozzá? Így teljesen el fogod őt vadítani - sóhajtott fel aggódóan apu, lágyan felesége vállára rakva a kezét, hogy lecsillapítsa őt. - Miért ne mehetne el a gyerek bulizni? Mi talán nem buliztunk az ő korában?

- Az teljesen más volt, mert...

- Mert ti heterók vagytok, igen?! - csattantam fel, miközben éreztem, hogy fortyog bennem a düh, a szüleim szemei pedig erre nyomban kikerekedtek. - A barátaimmal mennék bulizni, nem akármilyen "jövendőbeli pasijaimmal" - rajzoltam idézőjeleket a levegőbe, cinikusságtól csöpögő hangon.

- Nem csak azért nem mehetsz, hanem mert holnap iskola van, ráadásul szégyelld magad, te pimasz kölök amiért így szájalsz velem! Nem fogsz te összebújni meg összefeküdni semmilyen fiúkkal, mert rohadtul nem vagy biszexuális, csak a hülye kamaszkori hormonok tombolnak benned még mindig! Ha ezt megtudja valaki, az nekünk lesz szégyen, hát mit fognak gondolni rólunk a szomszédok?! Takarodj a szobádba, nem mész te semmiféle buliba! - zárta le a vitát anyu, erre pedig már apu sem tudott hogyan ráreflektálni, így csak lesújtott seregként vonultam fel ismét a lépcsőkön, be a szobámba, miközben odabent a lelkemben éreztem, hogy ez most mennyire rosszul esik.

Sértődötten csaptam be magam után a szobám ajtaját, gőzmozdony módjára pöfékelve. Legszívesebben öklömmel egy csinos kis lyukat ütöttem volna a falba féktelen dühömben. Még hogy nem vagyok biszexuális! Röhejes és nevetséges anyu ezen kijelentése; mintha jobban tudná nálam. De téved, hogyha azt hiszi, hogy a tiltással bármire is megy nálam. Annyit már tudhatna, hogy a tiltott gyümölcs mindig a legédesebb, én pedig igenis elmegyek abba a buliba, ha törik, ha szakad. Mégis milyen fiatal lennék, hogyha szótfogadnék?

A szobámba érve kinyitottam a szekrényem alsó rekeszét, s elővettem onnan a másik bakancsomat, majd sietve a lábaimra is húztam azokat. Igaz, e cipőket kicsit kevésbé szerettem, mint az előszobában lévőket, azokért viszont érthető módon most nem mehettem le, így be kellett érnem ezekkel, de ez legyen a legnagyobb problémám. Elvégre szökni készülök, vagy mi. Ezután fogtam magam, s óvatosan kinyitottam az erkélyem ajtaját, felkészülve arra, hogy most bizony szükség lesz a nemlétező mászási technikámra is, hogy törött végtagok nélkül lejussak a szilárd anyaföldre.

Amikor lenéztem az erkélyről, esküszöm úgy megszédültem, hogy komolyan felmerült bennem az is, hogy inkább itthon maradok, lemondva a buliról, ugyanis rohadtul tériszonyos vagyok. Igaz, az emeletről le maximum három méter körül lehetett, de egyszerűen annyira durva a fóbiám, hogy erősen hezitálni kezdtem, miszerint jó ötlet-e ez.

Hiába émelyegtem, végül azonban mégiscsak megráztam a fejemet, s eldöntöttem, hogy bátor leszek, és nem futamodok meg, ezért próbálva nem lenézni átléptem az erkély korlátját, majd a platformra leereszkedve már lent is voltam a kertünkben. Huh, azért ebből jó lenne nem rendszert csinálni, mert a magasság hatására még mindig hevesen dobogott szerencsétlen szívem...

Már kezdett lemenni a Nap így estére, de egyenlőre még nem égtek az utcai lámpák, szóval óvatosnak kellett lennem, hogyha feltűnés nélkül kereket akarok oldani, hiszen ha ki akarok jutni a kertünkből, akkor mindenképpen el kell osonnom a nappali ablaka előtt, ahol jelenleg apu és anyu tévét néznek. Féltem attól, hogy anyu észrevesz, mert ő egy kifejezetten szemfüles nő, s általában szó szerint kiszagolja a turpisságot.

A kertben lábujjhegyen kezdtem osonni a házunk fala mentén, mint egy igazi tolvajfajta, majd mikor elértem a nappalink ablaka elé, nemes egyszerűséggel lehajoltam, s félig guggoló pozícióban meneteltem végig ezen a sávon, utána pedig felvettem a nyúlcipőt, és futni kezdtem elfele, de olyan sebességgel, ami csak módomban állt.

Szinte az egész utcánkat hanyatt-homlok végigfutottam, mintha legalábbis kergetnének, ily' módon egészen a buszmegállóig, ahová csodával határos módon teljesen kifulladva érkeztem meg pontosan a busszal egyidőben.

Szinte bakkecske módjára felugrottam a járműre, s miután lihegve kértem egy jegyet a rám csak kérdőn pislogó buszsofőrtől, szusszanva egyet lehuppantam a legelső ülések egyikére, majd felhívtam Sant, hogy várjanak meg, mert rövidesen ott vagyok. Anyu kedves kis gesztusa miatt sajnos kissé késésben voltam, de mostmár hivatalosan is utánam a vízözön.

A buszmegálló, ahol a találkozót beszéltem meg a barátaimmal, körülbelül tíz percnyi buszútra volt megtalálható, szóval volt időm kifújni magam a futás után. Igazándiból egyáltalán nem volt bűntudatom, amiért elszöktem, és az sem igazán izgatott, hogyha a szüleim esetleg felfedezik az este vagy éjszaka folyamán a hiányomat. Megérdemlik, hogy otthagytam őket, ugyanis anyu konkrétan a szexualitásom miatt lényegében diszkriminált engem, miközben nem tehetek arról, hogy kikhez vonzódom. Elég szánalmas volt arra fogni a tiltását, hogy holnap iskola van. Egyébként nem hiszem, hogy észreveszik, hogy megszöktem; anyu vérig van sértve, szóval ő nyilvánvalóan nem fog feljönni, hogy bekukkantson a szobámba, hogy élek-e vagy halok, apu pedig nem szokott csak úgy váratlanul berobogni, mert tiszteletben tartja a magánszférámat. Maximum Chaeryeong fedezheti fel a hiányomat, viszont ő nem köpne be a szüleinknél. Remélem.

Mindegy is, ma akkor is fantasztikusat fogok bulizni a barátaimmal, és senki sem fog tudni benne megakadályozni, még anyu sem, aki valószínűleg irtóra dühös lesz rám, mikor hazaérek a buliból, ahová ő határozottan nem engedett el.

Tíz percen belül egy örökkévalóságnak érződő idő elteltével megérkezett a busz, én pedig sietve leszálltam a járműről a megegyezett buszmegállóban, Seoul központjában, ahol már San, Wooyoung, Seungmin és Lily egymással csacsogva vártak rám.

San, a legjobb barátom hátrazselézte a fekete haját, ezzel maximálisan láttatva mint a fülében, mint pedig az orrában csillogó testékszereit. Ezenkívül viselte a még Messengeren küldött, kissé komikus hatást keltő felsőt is egy farmerdzsekivel, s egy sima farmernadrágot, amiben tényleg fantasztikusan festett. Wooyoung egy V alakban kivágott sötétkék pólót viselt egy fekete vászonnadrággal, Seungmin pedig egy sima szürke pólót öltött magára egy kékes színű nadrággal karöltve. Tekintetem ezután társaságunk egyetlen nőnemű tagjára, Lilyre vándorolt, akinek a láttán szó szerint tátva maradt a szám, s a nyálam is majdnem kifolyt, de hála az égnek még idejében sikerült becsuknom azt. A lány egy elképesztően csinos, testhezálló, mini, vörös koktélruhát viselt, ami mesterien kiemelte homokóra alkatát, hosszú lábain pedig ott virított a fekete magassarkú, ami csak kihangsúlyozta sudár alakját. Selymes haja lágyan omlott rá vállaira, ajkai pedig tekinteteket vonzóak voltak, ugyanis a rajtuk lévő vérvörös rúzs akaratlanul is hatványozottan gyönyörűvé varázsolta a már amúgy is álomszép Lilyt. Ez a lány aztán ám tudja, mitől döglik a légy!

- Minho, mi tartott ennyi ideig? - kérdezett rá méltatlankodva Seungmin, mikor lefékezve egyenesen előttük a járdán kis híján hasra estem a macskakövekkel kirakott járdán a lendülettől.

- Nektek is szia - hagytam figyelmen kívül a haverom játékosan provokatív furkálódását, majd Lily felé fordítottam tekintetemet. - Örülök, hogy eljöttél - mosolyogtam rá az álomszép leányzóra.

- Örülök, hogy eljöhettem - felelte, bájosan megvonogatva vállait.

- Na, ezt majd a buliban folytassátok, most induljunk már a bárba. Úgyis majdnem negyed órát kellett rád várnunk, kedves Minho - szólt közbe sürgetve minket San, majd hezitálás nélkül Wooyoung derekára simított, de mikor realizálta eme igencsak megkérdőjelezhető mozdulatát, azonnal el is vette onnan a végtagját, mintha mi sem történt volna.

Szerencsére a barátaim által kiválasztott bár nem volt túlzottan messze a buszmegállótól, körülbelül öt percnyi séta elteltével már ott is voltunk a kisebb épület előtt, amin egy hatalmas "SEOUL'S WILD NIGHTLIFE" felirat villogott. A bejárati ajtóban ácsorgó tömzsi biztonsági őr természetesen azonnal megállított minket, mikor be akartunk oda térni, s kakaskodva elkérte a személyigazolványunkat, hogy megbizonyosodjon arról, hogy valóban elmúltunk-e már mindannyian tizennyolc évesek. Nem tűntünk idősebbnek ugyan, mint amennyik vagyunk, de azért tizennyolcnál fiatalabbnak egyikünk sem látszott, szóval nem igazán értettem, hogy ez a pasas mit kötekedik velünk. Mindegy, miután visszavonhatatlanul is megbizonyosodott arról, hogy a korunk alapján igenis mindannyian jogosultak vagyunk a belépésre, mogorván be is engedett minket a bár ajtaján. Amaz három majom szinte egymást eltaposva robogott be, én viszont úriember módjára illedelmesen előreengedtem az ajtóban Lilyt, s csak ezt követően léptem be én is a helyiségbe.

A bentieket látva elismerően biccentenem kellett egyet, hiszen a bár odabent igazán barátságos benyomást keltett bennem. A hely atmoszférája egyszerűen fantasztikus volt; a falak szürkés színűek voltak, amit tökéletesen feldobott a mennyezeten forgó diszkógömb, aminek a színkavalkádja megvilágította az egész bár belsejét. A hosszúkás bárpultnál oldalt üldögéltek páran különböző színes koktélokat iszogatva, amelyek a hely specialitásai lehettek, mások pedig a helyiség középen táncoltak a hangos zene ütemére, egyszerűen csak jól érezve magukat. Gyors terepszemlét tartottam a bárban lévők közt, s mi tagadás, szép számban láttam csinos lányokat és szexi fiúkat is a terepen, de ma éjszaka elsősorban Lilyvel kívántam foglalkozni, hiszen ittléte miatt ő számít most értékrendemben a fő prioritásnak.

- Azta - biccentett egyet elismerően, egy elégedett füttyöt engedve ki ajkai közül San. - Nem gondoltam volna, hogy ennyi helyes pali lesz itt - tette hozzá lazán.

- Chh, no ne mondd - morogta neki vissza neki nemtetszően Wooyoung.

- Te is köztük vagy, nyugi - kacsintott a durcizó fiú felé a piercinges, mire amaz arcvonásai azon nyomban meglágyultak.

- San, iszol velem valamit? - fordult a legjobb barátom felé hatalmas szemekkel Wooyoung mikor már mindannyian alaposan körülnéztünk, ezzel akaratlanul is a tudtunkra adva, hogy kettesben akar lenni a piercingessel, s hogy nem igazán vagyunk kívánatos személyek a köreikben, még akkor sem, ha elvileg együtt jöttünk ide szórakozni. S ez után higgye el nekik bárki is, hogy nincs köztük semmi.

- Persze, Woo - felelte lágyan San, majd felénk pillantott. - Srácok, elmegyünk Woo-val inni valamit - informált minket, mintha az előbbi beszélgetés csak kettőjük között zajlott volna le.

- Hallottuk az előbb is - vigyorgott rájuk sokat sejtően Seungmin.

- Jól van - motyogott vissza zavartan Wooyoung, majd belekarolt a nála kissé magasabb Sanba. - Megyünk, Sannie?

- Igen, gyerünk - biccentett egyet feléje San, majd otthagyva minket elindultak édeskettesben a bárpult felé, hogy ott igyanak kettesben valamilyen koktélt.

- Jó szórakozást! - kiáltott utánuk szórakozottan Seungmin, mire San csak egy gyilkos pillantást lövellt felénk a válla felett átpillantva.

San és Wooyoung így tehát a bárpulthoz vonultak, majd kértek maguknak valamilyen koktélt, miközben láttam, hogy a kevert alkoholos ital iszogatása közben szégyenlősen kuncogva pillantgatnak egymásra, ami csak egy újabb bizonyítéka volt annak, hogy nem közömbösek egymás iránt. Én pedig ezáltal ottmaradtam Seungminnal és Lilyvel.

- Na, látom, hogy itt is a harmadik kerék szerepét játszanám. Elmegyek inkább felszedni valakit - jelentette ki hirtelen Seungmin, majd el is lépett tőlünk párat, mire én csak értetlenül szóltam a fiú után.

- Hé, maradj velünk nyugodtan...!

- Jaj ugyan már - nevetett rajtam jóízűen Seungmin, legyintve egyet. - Jó szórakozást! Csak ügyesen.

Másodpercekig csak tanácstalanul pislogva kísértem figyelemmel amint Seungmin meglehetősen hamar elvegyül a táncoló emberek csokrában. Tessék, ennyit arról, hogy eljövünk közösen bulizni; Wooyoung és San már az első adandó alkalommal leléptek, s ezt látva Seungmin sem röstellte felvenni a nyúlcipőt, így Lilyvel kettesben maradtam, amit persze természetesen nem kifejezetten bántam, hiszen céljaim közt szerepelt az ujjam köré csavarni a lányt. Igaz, nem tudtam, hogy így nagy hirtenjében mégis hogyan nyűgözhetném őt le, de egy próbát megér, ráadásul bátraké a szerencse.

Lily eközben csábosan pislogva emelte fel rám ébenfekete tekintetét, miközben ajkait provokatívan összedörzsölte, melyeken továbbra is ott virított a vörös színű rúzs. Ezt tudatalatti kezdeményezésnek vettem, így eldöntöttem; ideje lecsapni rá, mert a végén még más teszi meg helyettem. Van afelől sejtésem, hogyha a bárban lévő férfiválasztékot megszemléljük, akkor Lily számára, mondjuk azt, hogy nem én lennék a legélesebb kés a fiókban.

- Van kedved táncolni velem? - vetettem fel lágyan.

- Persze, szívesen - nevetett fel harmatos pompa hangján a lány, zavartan a füle mögé simítva egy hajtincsét.

- Szabad akkor a kezét, hölgyem? - nyújtottam feléje a végtagomat egy játékos mosoly kíséretében, amiben Lily a vidám kuncogásából ítélve partnernek bizonyult, ráadásul közben belecsúsztatta törékeny kezét az enyémbe.

- Szabad, uram.

____

Sziasztok!🥺❤️

Szeretném megköszönni a csillagokat és a kommenteket, nagyon örülök, hogy sokan olvassátok az előző könyvem után ezt is🥺❤️ hogy tetszik eddig?❤️❤️