\______/

Szegény drága Chaeryeong lelkileg tényleg csak nagyon nehezen tudott megnyugodni a traumatikus abortusz élményét követően; folyamatosan sírt, már-már zokogott, és azt hajtogatta, hogy mekkora kegyetlenséget követett el a meg nem született gyermeke ellen, de végtére is Sunmi noonával és a barátaimmal közös erőbedobással sikerült őt meggyőznünk afelől, hogy nem lett attól egy szörnyeteggé, mert elvetetett egy számára nem kívánt gyermeket. Én is így cselekedtem volna a helyében. Ezzel a lány kvázi rengeteg más életet is megmentett, nem csak a sajátét — többekközött a magzatét is, hiszen Chaeryeongba úgysem szorult túl sok anyai ösztön, és csupán szenvedés lett volna mint az ő, mint pedig annak a gyereknek az élete ha megszülte volna. Igazándiból a nővérem elmondása alapján abszolút megkönnyebbülést érzett, amint tudatosult benne, hogy a terhesség immáron a múlté; mintha egy mázsás súly gördült volna le a válláról. Pár óra elteltével tényleg jobban lett, bár gyenge volt még mindig fizikailag ugyan, amikor Hyunsuk hyung hazahozott minket kocsival — továbbra sem bírom ezt az öntelt ürgét, de többször is bocsánatot kért Chaeryeongtól, s úgy tűnt, valóban bánja ami történt, szóval kap tőlem egy negyedpirospontot. Én mostmár csak arra vágyom, hogy az a majom ne menjen újra Chaeryeong közelébe, s reményeim szerint a lánynak is szép lassan visszatér az élete a régi kerékvágásba.

Otthon apu és anyu szokás szerint a kanapén feküdtek és a tévét bámulták mikor hazaértünk, s természetesen a medúza azon nyomban vehemensen nekünk ugrott, hogy mégis hol töltöttük az elmúlt órákat. Direkt már jó előre bekészítettem a fedősztorit, ezért totálisan hitelesen szemléltettem a szüleink előtt, hogy mindössze Sannal, Wooyounggal, Seungminnal és Sunmi noonával csavarogtunk suli után a moziban, illetve a plázában. Anyu pár másodpercig fürösztött a gyanakvó, szkeptikus pillantásaiban, végül azonban csak legyintett egyet, s szigorúan ránk parancsolt, hogy menjünk el lezuhanyozni.

Chaeryeong ment először letusolni a megrázó kórházi élményt követően, utána meg minden további szó vagy magyarázat nélkül fogta magát, és bezárkózott a szobájába. A lány után elmentem én is alaposan megtisztálkodni, aztán meg bizonytalanul lecövekeltem a nővérem szobájának ajtaja előtt, s végül bátortalanul bekopogtam.

- Gyere... - hallottam meg odabentről felcsendülni a lány fáradt, kimerült hangját, mire jómagam rögtön benyitottam.

Odabent Chaeryeong pizsamában feküdt az ágyában, nyakig betakaródzva a meleg, bolyhos paplannal és haloványan pityergett, egyenesen bele a párnájába, ami láttán konkrétan megszakadt a szívem. Szörnyű volt őt ilyen megtört állapotban látni, ugyanis a lány nem ezt érdemli. Becsuktam magam után a szobaajtót, majd tétován ugyan, de végül leültem Chaeryeong mellé a matracra, s bátorítóan ráfogtam a lány nyirkos kezére.

- Hogy vagy, Chae? Fáj a hasad, vagy mi a baj? - tettem fel neki félve az alábbi kérdést.

- Szerinted mégis hogy lennék? - horkantott egyet ironikusan, lendületből felülve az ágyon, miközben kézfejével durván letörölte az arcán lefelé folyó könnyeit. - Lehet már nem vagyok terhes, de lelkileg talán még ezerszer szörnyebben érzem magam, mint akkor. Az előbb pedig megírtam Ryujinnak, hogy túléltem az abortuszt, erre ő azt mondta, hogy nem érdekli, és nem akar többé látni... én hülye, azt hittem, hogyha végre meglesz az abortusz, akkor talán megbocsát nekem, és esetleg újra együtt lehetünk, de nem—

- Figyelj, Chae, azért őt is meg lehet érteni... lefeküdtél valaki mással, ezt azért nem lehet csak úgy megbocsátani - próbáltam logikus szemmel rávilágítani a tényekre. - Hagyj neki időt, és persze magadnak is. Elsődleges szempont most az, hogy megfelelően kipihend magad, és ne önmagadat hibáztasd, érted?

- Akkora egy ökör vagyok, Minho-ah! - nyüszített fel szenvedő hangon. - Az az idióta Hyunsuk oppa! Ő az oka mindennek, basszus! Mi a faszért feküdtem le vele?!

- Erre a kérdésre bizony én magam is tudni szeretném a választ... - méláztam el ez felett.

- Mindegy... de legalább... legalább már ettől a gyerektől megszabadultam - fogott rá egy óvatos mozdulattal az alhasára a nővérem. - Csúnya dolog ilyet mondani, de ez az igazság.

- Helyesen döntöttél, nővérkém.

Ezután a rövid beszélgetés után átoldalaztam vissza a saját szobámba, hagyva a nővéremet aludni, aki másnap, azaz pénteken nem ment iskolába, mert fogorvoshoz volt időpontja, ami pont kapóra is jött neki. A dokit letudta már kora reggel, így egész nap otthon maradhatott pihenni az abortuszt követően, anélkül, hogy anyu esetleg gyanút fogott volna. Ezzel szemben nekem Chaeryeonggal ellentétben nyilván iskolába kellett mennem, de nem bántam — egy mázsás teher már lehullott a vállamról, mostmár csak az számít, hogy Jisunggal lehessek, semmi egyéb más.

A suliban pedig jött a feketeleves — San barátom ugyanis meglehetősen gyanakvó tekintettel méregetett engem egész álló nap; szinte már tűkön-ülve vártam, mikor hozza fel újból azt a röpke telefonbeszélgetést, aminek a töredékét ugyebár meghallotta a klinikán, de szerencsére tartotta a száját. Legalábbis most, mert én személy szerint biztos vagyok abban, hogy felszínre fog még kerülni a közeljövőben a titkos "viszonyom" témája köreinkben, szóval nem árt óvatosnak lenni ez ügyben. Épp ezért is írtam inkább egy üzenetet Jisungnak, megkérdezni tőle, hogy hol találkozzunk suli után. Nem szerettem volna ismét váratlanul feltűnni a parkolóban, a kocsija mellett várakozva rá, nemhogy újfent veszekedés lesz a dolog végkifejlete. A kis mókus válasza erre az volt, hogy sétáljak el egy utcával arrébb a gimitől, hisz' úgy mégse vagyunk annyira szem előtt, s ott majd felvesz.

Pontosan így is történt; Jisung elvitt magához, miután felvett a megbeszélt helyen, s ahhoz képest, hogy a korrepetálás volt a fő cél, elég keveset foglalatoskodtunk csak a matematikai példák kiszámításával. Inkább kihasználtuk azt, hogy egyedül vagyunk, kettesben, távol mindenkitől, s annyit csókolóztunk, hogy már rendesen kezdett felsebesedni a szám. Jisung irtózatosan jól csókol, én meg ugyebár szerelmes vagyok beléje, ez pedig tudniillik, egy őrjítő kombináció. Ez alkalommal ugyan nem sokat beszégettünk amolyan mélyebb témákról, viszont abban egyöntetűen megegyeztünk, hogy mindketten kimondottan várjuk a másnapi bulit Felixszel, Hwanggal és persze az ausztráliai Channal.

Végülis... mi rossz történhetne?

Nem akarok halálmadárra játszani, de ha én bulizni megyek, ott mindig történik valami.

Áh, ne fesd az ördögöt a falra, Minho!

Jó móka lesz! Hiszem, hogy az lesz!

...

Chaeryeong nem hülye, a lány nyilván pontosan tudta, hogy nem a barátaimmal megyek el bulizni; hiába hazudtam én ezt a családnak még péntek este. Seungmin Sunmi noonával és a két kicsivel tölti az egész hétvégét, San és Wooyoung pedig közös programot szervez; ezt én és persze Chaeryeong tudtuk a legjobban. Ennek ellenére a nővérem furcsamód nem kezdett el faggatózni, gondolom, az alkalmas pillanatra vár, hogy megtudhassa tőlem, mi ez az egész, de talán jobb is így. Aput sem izgatta különösebben a tény, hogy szombat este kicsit kirúgok a hámból, anyuval viszont jócskán meggyűlt ám a bajom. Mondhatnám, hogy csak a szokásos, de sajna tényleg iszonyat levakarhatatlan ez a nőszemély, és igen rosszul viseli ha valamit nem ért.

- Hát te meg hová készülsz, édes fiam? - állt be kíváncsian, és felettébb gyanakvóan a szobám félig nyitott ajtajába a karbatett kezű anyu, amikor szombat este épp az említett buliba készülődtem nagyban. - Fekete ing, nyakláncok, kölni.. csaknem randid van?

- Anyu - sóhajtottam fel fáradtan, lerakva a polcra a kipancsolt parfümömet. - Csak bulizni megyek Sanékkal, már mondtam tegnap is. Ennyi. Különben pedig már az is gond, ha jól akarok kinézni? - méltatlankodtam, holott anyunak valahol igaza volt. Úgy kicsíptem magam, mintha legalábbis operába mennék, nem pedig egy mezei haveri összeröffenésre.

- Nem gond, mindenesetre felettébb gyanús, hogy így kicsípted magad pont Sanéknak. Én is voltam ám fiatal, ha nem tudnád. Amikor anno tetszeni akartam apádnak, én is mindig alaposan kikeráztam magam. Miért nem viszed amúgy Chaeryeongot is magatokkal? - kérdezte meg hirtelen. - Szerencsétlen egész álló nap csak a szobájában gubbaszt.

- Mert ez most olyan pasis parti, anyu! - vágtam rá talán kissé mérgesebben a kelleténél. Nem tehetek róla, anyu valahogy még a legegyszerűbb, legártalmatlanabb kérdésével is képes kihozni a sodromból, főleg most, amikor pont Jisungékkal találkozom.

- Az utóbbi időben valahogy sokat mászkálsz el hazulról. Gyanúsan sokat, és nem tudom, kivel vagy kikkel. Talán rossz társaságba keveredtél? Bűnözők vagy drogosok közé? - ekkor anyu sokat sejtően oldalra biccentette a fejét. - Ha most felhívnám Sant, szerinted ő is azt mondaná, hogy bulizni mentek, hm? Na erre varjál gombot - próbált engem mindenáron sarokba szorítani, engem azonban keményebb fából faragtak annál, minthogy egykönnyen hagyjam magam.

- Miért, szerinted nincs annyi eszem, hogy megkérjem, falazzon nekem? - vontam fel egy sunyi mosollyal az arcomon a szép ívű szemöldökömet, s csak a jó ég tudja, hogy honnan a ménkűből szedtem ezt a fene nagy bátorságot anyuval szemben.

- Áh, szóval már itt tartunk?! Ez igen - nézett végig rajtam cinikus kedvességgel.

- Itt, itt - helyeseltem, immáron készenlétben állva. - Mentem, anyu. Majd jövök valamikor. - s azzal kisétáltam mellette a folyosóra.

- Kibaszott szemtelen vagy velem, kisfiam! - csapott ekkor rá egy erőset a combjára a nő, abszolút kikelve magából az egyébként tényleg fellegzős stílusom miatt. - Byungho, szólj már rá a drágalátos fiacskádra, mert ha az én kezem lendül meg feléje, azt bizony nem fogja megköszönni! - parancsolt rá szerencsétlen apura, — amikor mindketten ledübörögtünk az emeletről, aki csak békés nyugodtsággal pötyögtette épp a számítógépét az étkezőasztalnál ülve. Apu pedig köztudottan mérges és frusztrált, ha munka közben zavarjuk őt. 

- Vigyázz a szádra, Minho - mondta nekem apu totál egyhangúan, le sem véve közben a tekintetét a laptop fehéren fénylő kijelzőjéről.

- Gratulálok, Byungho, így kell aláásni az anyai tekintélyt! Köszönöm szépen, hogy ilyen hajlandóan együttműködsz velem a pimasz gyerekünk megfegyelmezésében! - horkantott rá egyet anyu, miközben jómagam szép nyugodtan felvettem a bakancsaimat, mit sem törődve a medúza szokásos őrjöngésével.

- És most tulajdonképpen mit vársz tőlem, Choonhee drágám? - eresztett meg ekkor egy enervált sóhajt apu. - Kössem le Minhot, vagy esetleg fenekeljem el? Hagyd már békén azt a gyereket, és engem is hagyj dolgozni.

- Hát ezt komolyan mondom, nem hiszem el! - rivallt rá a férjére a felbőszült anyu, szinte már a tulajdon haját tépdesve. - Tessék, Byungho, büszke lehetsz magadra! Ez a te nevelésed, hogy folyamatosan eljárogat itthonról a fiunk, és kitudja kikkel lófrál este a sikátorokban! Én mondom, a drákói-szigor az, ami célravezető! Ráadásul még mindig tart nála ez a hülye "biszexuális vagyok" agymenése! Még a végén összeszed valami HIV-vírust, és ránk hozza, de akkor a nyakára lépek ennek a kölyöknek!

- Choonhee, Minho egy okos és már felnőtt férfi, tudja ő jól, mit csinál! - állt ki mellettem apu, idegesen lecsukva a laptopja fedelét. - Én nem fogok beleszólni az életébe, mint ahogyan te! Engem pedig különben sem érdekel, hogy Minho nőkkel vagy éppenséggel férfiakkal találkozik! Ez az ő dolga, ő a fiam, és az iránta érzett atyai szeretetemet a legkevésbé sem befolyásolja a szexualitása!

- Márpedig én ezt nem fogom hagyni amíg élek! - fújta szüntelenül a saját igazát anyu, egyre elmélyültebben vitázva vele. - Szerinted normális dolog az, hogy fiú létére más férfiakkal parádézik?! Mert szerintem rohadtul nem! Az Isten a férfi mellé igenis egy nőt szánt! - hozta fel az egyik létező legröhelyesebb kifogást a melegek ellen.

- Az már a te bajod, Choonhee! Mi ez a duma, hát nem a középkorban élünk, jesszusom! - szörnyülködött el a sárkány ezen kijelentésén apu. - Én semmi kivetnivalót nem találok abban, hogy Minhonak tetszenek a fiúk is—

- NEM TETSZHETNEK NEKI! Én márpedig igenis találok benne kivetnivalót, Byungho!

- Én akkor... elmentem - pittyegtem oda nekik, de szerintem nem is hallottak, olyannyira bele voltak merülve a rólam való vitatkozásba.

Anyu hozzáállása ehhez a témához mondhatni egyáltalán nem lepett meg, sőt, másra valahogy nem is nagyon számítottam tőle, mint puszta utálatra. Habár, az mondjuk igenis jólesett, hogy apu ezúttal mellettem pártolt, de az anyuval szembeni fellépés olyan, mint halottnak a csók. Mindegy, nem számít, ők veszekedjenek csak kedvükre akár reggelig, én viszont a buliban igenis nagyon jól fogom érezni magam Jisungékkal.

Legalábbis remélem.

Úgy beszéltük meg még a minap a fiúkkal, hogy Hwangék lakása lesz az úgymond elsődleges gyülekezőhelyünk; én és Jisung mindketten odamegyünk hozzájuk, ahonnan aztán mind az öten együtt indulunk majd el a szórakozóhelyre, ezért sietősen kértem is egy buszjegyet az Oddinary utcába, a tömegközlekedési jármű pedig szerencsémre alig tizenöt-húsz perc alatt el is szállított engem a kijelölt úticélomig. Fogtam magam, s rögvest becsengettem Hwangék lakóházának kapucsengőjén, ahová természetesen nyomban be is engedtek. Gyors, fürge mozdulatokkal felszökdeltem a lépcsőkön, ahol a csinos, szőke Felix már javában a nyitott ajtóban állva várt engem egy hatalmas, díjnyertes mosollyal az arcán.

- Szia - rebegtette meg felém a hosszú, bűbájos szempilláit az igencsak csinos, szűk, testhezálló, kivágott felsőt, illetve egy kis sminket viselő Felix, majd egy szoros baráti ölelést kezdeményezett velem, amit nyilván viszonoztam is. Az ölelés közepette Felix a legkisebb feltűnést keltve végigsimított a mellkasomon, amit igyekeztem szándékosan figyelmen kívül hagyni, hiszen neki ott van Hwang meg Chan, nekem pedig Jisung, akitől nem vagyok hajlandó elpártolni, akármiben is mesterkedik a szőke, szeplős démonfajzat.

- Szia, Lix. Jisung már itt van? - tértem rögtön a lényegre, s óvatosan eltoltam magamtól a fiút, még mielőtt a laza, haveri alapú ölelésünk valami sokkal meghittebbé vált volna.

- Óh, csaknem máris hiányzik? Hiszen tegnap találkoztatok - vigyorgott rám kajánul Felix, szándékosan húzva az agyamat, azonban a kézzel fogható viccelődés ellenére a szemében mégis furcsás fény villant. Ez pedig nála nem jelent semmi jót, ezt már megtanultam.

- Ráhibáztál. Tényleg hiányzik - feleltem azonnal, mélyen a szőke szemébe nézve.

Tudd, hol a helyed, te kis démon.

- Óh, el ne ájulj itt nekem a nagy szerelemtől, Minho-ssi - forgatta meg ekkor a szemeit egészen a mennyezetig Felix, továbbra is kitartóan vigyorogva egyenesen bele a képembe. - Jisung a nappaliban beszélget Hyunjinnal és Channal. Menj csak be te is.

- Köszi - bólintottam, majd fürgén a nappali felé vettem az irányt.

- And my dear friends I definitely should learn to speak Korean more fluently - fosta magából nagyban a számomra alig értendő angol szöveget Chan, épp a fekete haját zselézgetve hátra, amely folyamatot az ölébe belefektetett kistükörben kísérte figyelemmel. - Although I somehow understand it my knowledge is still regarded as really passive... oh, hey boy! Nice shirt! You look so charming! - intett egyet felém, megdicsérve a... nem is tudom mimet, de valószínűleg valami külsőmet érintő dologról lehetett szó.

- Öööhhh... heló... Chan, ööö, köszi, tenk jú, vagy mi - habogtam vissza összeszedetlenül, kicsit sem macsón. - Sziasztok - pillantottam a kanapén ülő Hwang és Jisung felé.

- Szoj' szaros! - bökte oda nekem lazán Hwang, nagy üggyel-gonddal újra és újra lesimítva a flitteres-glitteres felsőjét.

- Minho! - derült fel egyszeriben Jisung cuki mókusarcocskája amikor meglátott, majd felpattanva az ülőalkalmatosságról egy pillanat törtrésze alatt elém lépett, s szabályszerűen a nyakamba vetette magát. - Szia... - duruzsolta bele a nyakamba, lehelete pedig jólesően csiklandozta érzékeny bőrömet.

- Szia, Jisungie - nyomtam némi teketóriázás után egy finom puszit Jisung világian selymes arcocskájára köszönésképpen, mire a fiatal férfi rögtön a köldökéig pirult. - Ez igen, kis csillag! Jól nézel ki - mértem végig elismerően a magasított derekű nadrágot, s a gallérjánál kissé csipkés sötétzöld inget viselő tanáromat.

- Jaj, ugyan - nevetett fel égtelen zavarában. - Te sokkal helyesebb vagy, Minho-ssi.

- Love in the air - kommentálta a látottakat derűsen Chan.

- Na, elég volt a szerelmeskedésből, különben tűkkel foglak megszurkálni mindkettőtöket - pirított ránk agresszívan fújtatva Hwang, mire mi Jisunggal azon nyomban szétrebbentünk a fenyítés hallatán. - Elmegyek még gyorsan szarni egyet, aztán indulhatunk is. Addig szedjétek össze magatokat! - utasított bennünket, majd eltűnt a fürdőszobában.

- Traslation? - kesergett Chan, aki Hwang vehemens hadarásából nem sokat vehetett ki.

Felix gyorsan fordított egyet szerencsétlen, eltájékozódott Channak angolra, aki mindebből mindössze annyit szűrt le magának lényegként, hogy bizony indulás előtt neki is el kell mennie nagyvécére. Ezért aztán Hwang minimum negyed óráig tartó "szarása" után még Chanra is várnunk kellett egy jó tíz percet, amíg elvégzi a biológiai szükségleteit. Addig mi Felixszel és Jisunggal befújtuk magunkat egy kis extra adag parfümmel, illetve ellenőriztük a személyinket, ha esetleg nem akarnának minket beengedni a szórakozóhelyre.

- Na, menjünk már, ti csigák! Rátok kell mindig várnom - szólt be nekünk Hwang, mostmár persze indulásra készen állva, holott az imént amúgy pont rá kellett várakoznunk. - Imádom azt a finom, kerek seggedet ebben a gatyában. Olyan döngetnivaló vagy így, bébi - csapott rá egy jókorát az előtte békésen elhaladó Felix jobb félgömbjére a férfi, egy felettébb perverz ajakgörbülettel jóképű arcán.

- Ha nem sietsz, akkor egy falatot sem kapsz ebből a "finom" seggből este! - károgott rá nyomban Felix, holott az arcára volt írva, hogy tetszett neki Hwang iménti tette és kijelentése.

Egy-kettőte lementünk Hwangék lakásából, majd elindultunk egyenesen előre az immáron sötét, ugyanakkor utcai lámpákkal alaposan kivilágított Oddinary utcában a buszmegálló felé. Nyilvánvalóan Hwang és Felix ment legelöl, mindketten nagy hangon kiabálva és magyarázva, miközben kisujjaikat összekulcsolva fogták egymás kezét. Chan közvetlenül mellettük barangolt, s minden erejével próbált szót érteni velük a nyelvi különbségek dacára, habár szerencséje volt, mivel Felix készséggel fordított neki. Mi Jisunggal egy pár méternyire lemaradva mendegéltünk mögöttük, s bizony mi ketten is szorosan fogtuk egymás kezét, ami miatt nem győztem levakarni a vigyort az arcomról. A selymes, puha kezecskéjének tapintása konkrétan zene volt érte sóvárgó lelkemnek, s minden egyes érzékelőreceptoromnak.

- Melyik diszkó is ez, Chan? - tudakolta az ausztráliai férfitól a gyanakvó Hwang.

- The club is called "Tropical Paradise". I've visited that place several times so far and I was absolutely in love with the atmosphere. It is located not so far away from here in Chk Chk Boom street - tájékoztatott minket bölcsen Chan, ami egyértelműen arra engedett következtetni, hogy tudja, mit csinál. - We shall take this bus - jelentette ki, mikor megérkeztünk a buszmegállóba, ahol épp leparkolt a tömegközlekedési jármű.

- Oké, akkor menjünk ezzel - bólintott egyet beleegyezően Hwang. - Na gyertek - kezdte el maga után húzni Felixet, felfelé a buszra, mi meg követtük őket. - Megveszem én mindenki jegyét, hogy ne kelljen értetlenkedni... Jó estét, öt jegyet kérnék a Chk Chk Boom utcába - trillázta, mire az unott buszsofőr egykedvűen pislogott fel rá.

- Tízezer won lesz - tudatta vele, mire Hwang előkapta a pénztárcáját, s már fizetett is.

Nem nagyon volt szabad hely a buszon, most a szombat esti órákban ugyanis dugig tele volt bulizni induló fiatalokkal, ezért kvázi egyikünk sem tudott a másik mellé ülni. Chan és Hwang végül a korlátba megkapaszkodva az állás mellett döntettek, míg Felix leült egy idős nénike mellé, Jisung egy fiatal, huszonéves külföldi lány mellé, én pedig egy korombeli srác mellett foglaltam helyet. Nem szeretek idegenek mellett ülni, mert valamiért elképesztően kínosnak találom, de állni meg nem bírok, szóval képes vagyok túltenni magam némi kellemetlen érzésen. Út közben tisztán láttam, amint Chan és Hwang nagyon értekeznek valamiről, miközben majd hasra vágódnak az éles kanyarokban, de az még számomra is rejtély, hogy sikerült-e valahogy megértetniük magukat a másikkal.

Körülbelül húsz perc elteltével meg is érkezett az autóbusz a Chk Chk Boom utcába, ami mondhatni Seoul egyik leghírhedtebb kerülete volt, a fiatalok körében főleg, hiszen gazdag volt különféle szórakozóhelyekben, bárokban, diszkókban, éttermekben, tehát az éjszakai élet játszva meghozta a profitot. Jómagam egyébként nem gyakran járok ide, talán eddig egyszer vagy kétszer lehettünk itt még anno Sanékkal; mi inkább a kevésbé nyüzsgő helyeket részesítjük előnyben. Mindenesetre felettébb izgatott voltam, hogy most az új barátaim és szerelmem társaságában egy kicsit kirúghatok a hámból, és önfeledten szórakozhatok akár egész éjszaka.

- Ohohó, itt van sex-shop! - kurjantotta lelkesen Felix, amint a buszról való leszállást követően Chant követve előrefele haladtunk a színes lampionokkal kivilágított, fiataloktól hemzsegő Chk Chk Boom névre hallgató utcán. Felixnek valóban igaza volt; alig pár méternyire tőlünk ott villogott élénkrózsaszín színben a "Sex-shop" felirat. - Kéne már nekem úgyis egy jó harminc centis, fekete—

- Szádba lépek, Lix! Adok én mindjárt neked olyan harminc centit, hogy aprófát szarsz! - pirított rá morcosan Hwang, biztos ami biztos mostmár szorosabban fogva a szőke mancsát, nemhogy az véletlenül elkóborol mellőle. - Itt nem lesz sex-shop, kiscicám! Fogd vissza a perverz agyadat!

- Perverted babe - kommentálta meg Chan, sejtelmesen hátrapillatva ránk, végignézve Felixen tetőtől-talpig.

- Ki neked a babe, te...?! Te... te gatyafék! - süvítette feléje idegbetegen, dühtől vörös arccal Hwang, s bár Chan nem teljesen értette őt, azt azért ösztönből levágta, hogy a férfi az imént épp valamiféle sértéssel illette őt.

- What? Wanna fight man?! - emberkedett az ausztráliai férfi, befeszítve decens karizmait.

- Nem, nem, nem, fiúk! Elég legyen! A nyílt utcán vagyunk, fejezzétek be! - engedte el kétségbeesetten a mancsomat Jisung, hogy közbe tudjon lépni, még mielőtt Hwang és Chan esetleg egymásnak esnének, mert Felixre aztán nem kimondottan lehetett ilyesmiben számítani. Ő kifejezetten élvezi a balhét, pláne ha az miatta tör ki, hülye lenne megakadályozni egy kezdődő vitát. - Felix, Hyunjin, ti először is nyugodjatok meg—

- Én teljesen nyugodt vagyok, Sung! - emelte fel védekezően a magasba a karjait Hwang, továbbra is a száját jártatva. - De ez a fasz nyomul Lixre! - mutatott rá vádlón Chanra.

- Fasz?! - borult el ezen az ominózus ponton Chan agya, arcán pedig akkora mértékű sértettség suhant át, amilyet még nem láttam soha az ő tollából. - That's a nasty word man! You know what?! You're also a big fucking dick! - vágta bele egyenesen Hwang képébe.

- Hogy micsoda?! - visszhangott rémisztően Hwang felháborodott hangja a tömött utcán, a járókelők pedig kezdtek meglehetősen furcsás tekinteteket mereszteni ránk, valószínűleg az illetlen hangoskodás okából. De hiába, Hwang koránt sem viselte jól, ha valaki acsarkodik vele, ezért mondhatni nem hátrált meg a Channal való szóváltásban. - Te vagy egy nagy dick! Tudod mit?! Suck my dick! - bömbölte, én pedig alig bírtam visszafojtani a kikívánkozó hahotázásomat.

- No no! - rázta meg a fejét mérgesen Chan. - YOU suck my dick buddy!

- Höh?! My fasz is úgyis... ööö bigger mint a tiéd! - magyarázott immáron kézzel-lábbal Hwang a hiányos angol tudásából kifolyólag.

- Show it to me then! Let me see that monster of yours! - vigyorgott rá kajánul Chan, téve provokatívan egy lépést közelebb hozzá, mire Hwang kétségbeesetten megkapta a halálra vált arcú Jisungot a vállainál fogva, s kettejük közé állította a kis mókust holmi védőfalként.

- Ne gyere közelebb, te rossz buzi! - áriázott, a megrökönyödött Jisungommal védve magát.

- És te mi vagy, Hyunjin hyung? - oltottam le őt, némileg akaratomon kívül, elvégre ekkora hülyeség hogy hagyhatja el egy ember száját?

- Fogd be, de nagyon gyorsan, szaros!

- Na, drágáim, én amondó vagyok, hogy menjünk el szépen a szórakozóhelyre, ott majd folytathatjátok ezt az eszmecserét. Különben is, kurva hideg van - rázta ki a hideg Felixet, ez azonban elég volt annak a két ökörnek ahhoz, hogy rájöjjenek, mindenki őket nézi, ezért ideje a bíráló tekintetek elől olajra lépni.

Megszaporáztuk a lépteinket, s alig egy-két percnyi gyaloglást követően meg is pillantottuk oldalt az emlegetett szórakozóhelyet, ami ugye a "Tropical paradise" névre hallgatott. Az éjszakai klub színes fénykavalkádja már méterekre világított, szóval nehéz lett volna nem észrevenni az épületet. Azonban, még mielőtt betérhettünk volna a szórakozóhelyre, a kétajtós szekrény testfelépítésű biztonsági őr gorombán elállta az utunkat.

- Ohohó, lassítsanak csak, uraim! Személyigazolványokat kérek! Most!

Az ürge sorban mindannyiunk személyijét alaposan leellenőrizte, majd miután tudatosította, hogy mind az öten alkalmasak vagyunk a belépésre, bólogatva elállt az ajtóból, majd jó szórakozást kívánva nekünk beeresztett bennünket az épületbe. A frekventált szórakozóhely pontosan úgy nézett ki belülről ahogyan vártam, odabent ugyanis a falat mintás tapéták tarkították, villogtak mindenhol a színes, harsány fények, és természetesen nagyban dübörgött a hangos muzsika is a gigantikus hangszórókból, amiket a DJ kezelt. Rengetegen voltak, mint valami kicseszett hangyabolyban; valakik önfeledten táncoltak, voltak akik iszogattak, mások pedig félrehúzódva az asztalokhoz vagy a bárpulthoz beszélgettek. Ha nem fogtam volna szorosan Jisung nyirkos kezét, még a végén elsodorolta volna őt mellőlem a tömeg. Nem kifejezetten rajongok az ilyet tömött helyekért, de annyi pozitívuma van, hogy Jisunggal egykönnyen el tudok így vegyülni.

- Amazing! - tapsikolt fóka módjára Chan, s komolyan hihetetlen volt, hogy őt tényleg lázba  hozza ez a zümmögő méhkas ami itt van. Mert engem mondjuk nem igazán, de ízlések és pofonok. - Shall we get some drinks guys? - pillantott felénk. - Maybe a coctail? Shots? Sex on the beach? Or soju? - sorolta.

- Na, első értelmes dolog ami kimászott ma a szádból, buddy - forgatta meg az egekig az éjsötét íriszeit Hwang, ezt pedig Chan tőle dicséretnek vette. - Gyerünk! Kiiszom ezeket a sznobokat a készletükből! - határozta el.

- Jisung - fogtam rá a fiú vékony csuklójára, visszatartva őt, amikor az említett épp menni készült Chanék után a bárpulthoz. - Te nem ihatsz - emlékeztettem őt aggodalmaskodva.

- Ugyan már, Minho-ssi, egy kevéske nem fog megártani! - legyintett egyet kuncogva, nekem azonban határozottan nem tetszett a könnyelműsége. Beteg, anorexiás, Jisungnak egyszerűen nem szabad alkoholt fogyasztania, még csak az hiányzik, hogy a földről kelljen összekaparnom őt!

- Nem - ellenkeztem vele. - Felejtsd el. Nem ihatsz, Jisung. Nem szabad. Ne igyál - kértem.

- Nem te mondod meg.

- Féltelek.

- Nincs miért - akaratoskodott tovább, s ekkor pajkosan odanyúlva a homlokomhoz elsimított egy kósza hajtincset az arcomból. - Minho kicsim, nyugi már! Csak egy egészen keveset fogok inni, nem fogok berúgni! Ígérem! Ne hisztizz már, nem áll jól! Így nem vagy szexi.

- Miért, akkor szerinted hogy vagyok szexi? - dobtam vissza a labdát, várva a válaszát.

- Hogyha mosolyogsz. Akkor rohadt szexi vagy - eresztett meg felém egy sejtelmes, huncut félmosolyt, majd összekulcsolta az aranyos ujjacskáit az enyémekkel.

- Na jó, igyunk valamit, de keveset - adtam be végül a derekamat, holott biztos voltam benne, hogy ez nagyon nem jó ötlet.

- Ez a beszéd, Minho-ah!

Jisunggal kéz-a-kézben áttörtettünk az izzadt és büdös táncolók közt egészen a széles bárpultig, ahol Felix, Hwang és Chan épp közösen szenvedtek és kínlódtak, mert nem tudtak dűlőre jutni, mit is rendeljenek első körben. Végül Hwang javaslatára a soju mellett tették le a voksukat, ahogy én is, Jisung pedig rendelt magának egy Sex on the beach koktélt, habár jómagam meglehetősen aggódtam érte, nemhogy rosszul lesz tőle. Mindenesetre ha végig itt leszek mellette, akkor csaknem lehet semmi baja, igaz? Ezután a buzgó Felix felvetette, hogy menjünk egyet táncolni, szóval rögvest meg is kapta Chan és Hwang kezét, s betaszította őket a tömegbe. Hwang érdekes módon nem ellenkezett, sőt, egész lelkesen pörgették meg passzolgatták Channal közös erőbedobással Felixet egymás közt. Jisung mindeközben tanácstalanul sandítgatott rám a koktélját szürcsölgetve; szerintem táncolni szeretett volna ő is, csak túl szégyenlős volt felhozni, ezért megtettem én a kezdő lépést.

- Szeretnél te is táncolni, csillag?

- Nem tudom... - nyelt egyet a kis mókus, bizonytalanul körbenézve a helyiségben. - Mi lesz, ha valaki ismerős meglát minket...?

- Én nem látok itt senki ismerőst - vontam meg a vállaimat, én is alapos terepszemlét tartva, viszont csupa ismeretlen arccal kellett csupán szembesülnöm. - Na, gyere, jó lesz! - biztattam őt kedvesen.

- Hát jó - egyezett bele végül, s hagyta, hogy a tánctérre vezessem.

Én tényleg lovagiasan mindent megtettem azért, hogy Jisung jól érezze magát, de a fiú egyszerűen képtelen volt ellazulni, érezhetően totálisan be volt feszülve minden egyes izma a tánc közepette. Fogalmam sincs, mi zavarta őt tulajdonképpen, de folyamatosan nézelődött, és nem volt jelen lélekben, csak fizikailag, ez pedig rettentően zavart. Rákérdezni meg valamiért nem mertem, mert féltem, hogy megharagszik a kéretlen faggatózásért. Lehet csupán a térde fájt az egy helyben való monoton rángatózástól, de az is lehet, hogy csak simán nem érzi jól magát velem. Te jó ég, lehet én csinálok valamit rosszul. Ez most kvázi egy randi, amin a partnerem nem érzi jól magát, ez pedig akárhogy is nézzük, az én szegénységi bizonyítványom.

Mit tegyek?

Nyomorult helyzetemen az a tény sem sokat segített, hogy a perifériás látásomból tökéletesen látni véltem, amint nem messze tőlünk a valószínűleg csatakrészeg Felix épp a szintén csatakrészeg Channal smárol teli pofára, miközben kerek, formás fenekét szégyentelenül a mögötte vonagló, szintén jócskán ittas Hwang ágyékának dörzsöli. Fura volt számomra, sőt mi több, groteszk, hogy Hwang hagyja, ráadásul mintha élvezné is, hogy Felix más férfiaknak is kelleti magát.

Hm, mindegy, legalább ők jól érzik magukat.

- Mit nézel? - ráncolta össze a homlokát kérdőn Jisung, azonban mikor meglátta ő is a nem mindennapi jelenetet a három jómadár jóvoltából, menten a torkára forrt a szó. - Óh—

- Nem akarsz te is...? - szaladt ki a számon a meggondolatlan kérdés, mire Jisung szemei konkrétan repülő csészealj méretűre kerekedtek ki a fokozott döbbenettől, amit egy gigantikus öngólnak könyveltem el.

- Mit?! Vonaglani, úgy mint ők?!

- Nem, nem, Jisung, félreértesz! - hajtogattam azonnal, idegesen védekezve. - Csak mondjuk egy kicsit romantikusabb tánc, tudod—

- Nem tudom, mire utalgatsz most, Minho, mindenesetre én nem fogok vonaglani veled a parkettán, mint Felix Hyunjinékkal. Ahhoz ugyanis jóval többet kellene innom.

- Nem is arra gondoltam.

- Akkor?

Ekkor mélyen a szemébe néztem, majd óvatosan közelebb húztam magamhoz Jisungot a tappancsánál fogva, aki erre nem vonakodott, hanem szótlanul hagyta magát, talán a kíváncsiságtól vezérelve. Először nyomtam egy csókot a fiú homlokára, majd lágyan magamhoz öleltem kicsiny testét, aki ösztönösen a nyakam köré fonta karjait, én pedig egyik kezemet a vékony darázsderekára, másikat pedig kiszámíthatóan az egyik kerek, kívánatos félgömbjére helyeztem rá. Jisung erre megfeszült nyomban, de nem protestált ellene, én pedig a fülbemászó zene ritmusára ide-oda kezdtem vele együtt dülöngélni.

- Ez így rendben van? - duruzsoltam bele a fiatal férfi libabőrös nyakába, aki erre csak egy aprót bólintott. - Akkor lazulj el, csillagom.

Lassú mozdulatokkal lépdeltünk jobbra-balra, összebújva, miközben neveletlen kezem továbbra is a kis mókus szexi fenekén pihent. Hirtelen legyűrhetetlen késztetést éreztem, hogy rámarkoljak, de szerencsére még idejében visszafogtam magam, s helyette inkább nyomtam pár finom csókocskát Jisung hívogató nyakára. Feltűnt, hogy lassan kezdett ellazulni, s összhangba jönni velem, éreztem, hiszen a tánc közbeni szinkron arra engedett következtetni, mintha egyek lennénk. Az egész álomszerű volt, viszont ez az álom sajna nem tartott túl sokáig, mivel nem sokkal később odarobogtak hozzánk Felixék azzal, hogy táncoljunk velük is egy kicsit.

Felix, Hwang és Chan ekkorra már egyébként totálisan készek voltak; alig álltak a lábukon, hangosan vihogtak, őrjöngtek mint az állatok, vörös volt a képük, de nem a monoton tánc miatt, jócskán kitágult pupillájuk pedig egyértelműen arra engedett következtetni, hogy nem csak sima alkoholt fogyasztottak az este folyamán. Egy ideig nem különösebben foglalkoztam ezzel a megállapítással, mert én ugyebár nem használok semmilyen kábítószert, de miután már sajnos én magam is és Jisung is jócskán bepiáltunk, újabb és újabb italokat rendelve a bárpultnál, már elkezdett érdekelni a dolog ( egyébként tényleg figyelni akartam rá, mennyi alkoholt fogyaszt Jisung, de miután kissé becsíptem, kicsúszott a kezeim közül az irányítás, s a fiú onnantól kezdve azt csinált amit akart ).

Jisung épp illuminált alkoholmámorban ropta Hwanggal és Channal, nem igen foglalkozva sem velem, sem a fájós térdkalácsával, én pedig kihasználva a tálcán kínálkozó alkalmat odaevickéltem Felix mellé, s a fiú fülkagylójába duruzsoltam bele a következő kérdésemet.

- Mit szívtatok, pipi? Totál készen vagy.

- Hahaha, butus Minhoka, hát Channie hyung hozott nekünk cuccost - kacarászott nekem elveszetten Felix, majd belecsimpaszkodott a nyakamba, én pedig riadtam fejtettem le magamról a szőke vékony karjait azon nyomban, nemhogy Jisung véletlenül meglát minket így, és félreérti a helyzetet. - Extasy, tudod, hmm. Próbáld ki, kurva jóóóó. Totál ellazít hihi, mintha lebegnééék. Kurva boldog vagyook tőle, Minho-ssi, ki kellene próbálnod! - biztatott, én azonban ittas és befolyásolható állapotom ellenére szkeptikus maradtam.

- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet—

- Naaaaa, Minho-ssi! Le legyél mááár ilyen nyuszi-musziii! - fogott rá ekkor az agyamat húzva a feszes mellizmomra két marokra Felix, én pedig kótyagosan ugyan, de ismételten hátrálni kezdtem tőle. Ha Jisung észrevesz minket, te jó ég... - Kérek neked Channie-tól egy-két tablettát... CHANNIE COME HERE! - kezdett el a szőke üvöltözni fennhangon, és hadonászni az ausztráliai férfinak.

- What babe? - cammogott oda hozzánk rögvest a vihorászó Chan. - Wanna suck it again? - kérdezte perverzen, mire nekem majd' kigurogtak a szemeim döbbenetemben.

- Hahahaha funny boy! - csapott rá egyet Chan széles vállára Felix, majd' felfordulva a könnyfakasztó hahotázástól. - Minho wants some extasy pills too - magyarázott neki nehezen forgó nyelvvel.

- Oh! Fuck yeah man! - nyúlt bele a zsebébe Chan, mindenbizonnyal a színes pirulák után kutatva, én azonban közel sem voltam benne biztos, hogy bármit is be kellene szednem. Ha anyu megtudja, soha de soha többet nem enged el engem sehova, még le a boltba sem egyedül, s különben is, ki fog Jisungra vigyázni? Nem hiszem, hogy jó lenne... - Look, choose freely a colour Minho! There is blue, red, pink, green, purple—

- Ne, Lix, én nem hiszem, hogy ezt kéne nekem...! - ellenkeztem bambán, viszont az akaratos Felixszel ez meglehetősen nehezen ment, meg hát... a kíváncsiság is hajtott, elvégre sosem próbáltam ki még semmilyen drogot. - Ki fog figyelni Jisungra, ha én—

- Hah, miért, szerinted Jisung nem szedett már be belőle?! - horkantott egyet gúnyosan Felix, én pedig ezt csalódottan konstatáltam. Azt hittem, Jisungnak van némi esze, de ezek szerint a veszély- és felelősségérzete a nullát veri. Szomorúan meredtem az extasy-s tablettákat kínáló Chan felé, miközben Felix ismételten közelebb hajolt hozzám, olyannyira, hogy forró lehelete szabályosan csiklandozta a nyakamat. - Naa, ne kéresd már magaaad! Lazíts, nézd, milyen jól érzi magát itt mindenki. Ez nem is drog, Minho bébi, csak egy kis kedvcsináló, hihi! Naa, gyerünk... vagy másképp szeretnél lazulni, mondjuk... velem? - harapta be a húsos alsó ajkát.

- Felejtsd el - vágtam rá iziben, s végtére is minden ellenérzésem dacára előrenyújtottam a kezem, s átvettem Chan markából egyenesen két szem színes, barátságos vitaminnak látszó pirulát. A számba hajítottam őket, aztán szárazon, hezitálás nélkül leküldtem azokat az összeszűkült nyelőcsövemen a gyomromba.

- Ezt már szeretem. Ügyes fiúcska, ez tetszik. Húsz perc és kibaszott jól fogod érezni magad - biccentett egyet elismerően Felix. - Velem is, ha ahhoz szottyan kedved—

Felix mondott még nekem valamit, haloványan motyogva a pisze orra alatt, amit már nem hallottam tisztán a bömbölő zenétől, de csak nem lehetett annyira fontos. Mivel Jisung és Hwang teljesen el voltak tűnve a színről valahol kettesben, ezért egy huzamosabb ideig Felix és Chan társaságában táncoltam és ugráltam. Fogalmam sem volt, hová tűnhetett el a magas férfi és a kis mókus, mert az imént még nem messze tőlünk illegtek-billegtek diszorientáltan, de reméltem mindenesetre, hogy hamar visszajönnek. Felixnek egyébként igaza lett; alig laza húsz perc elteltével egyre kótyagosabbnak éreztem magam, szédültem intenzíven, vitt a fejem, ugyanakkor őrjítő boldogsághullámok törtek rám, s olyasfajta jókedvem kerekedett, hogy át tudtam volna ölelni csokorban akár az egész világot. Egy csettintésre mindent másképpen, sokkalta intenzívebben érzékeltem, még a színeket is.

- Minho-ssi, nyusziiiim! - ütötte meg hirtelen a fülem botját egy magas nyüszítés, amit mintha valahonnan egészen a távolból hallottam volna, a következő szekundumban pedig valaki kis híján a nyakamba ugrott hátulról.

Félig-meddig riadtan, ugyanakkor valamelyest szórakozottan fordultam meg, s eltartott egy jópár másodpercig, míg ismét kiélesedett az elhomályosodott látásom. Rájöttem, hogy Jisung áll előttem, puppilái és mimikája pedig szavak nélkül is elárulta nekem, hogy abszolút nincs magánál; teljesen a hatása alá vonta őt az alkohol és az extasy kombó, amit ígérete ellenére elfogyasztott. Ahogy engemet is.

- Bébi - nyúltam oda vágyittasan feléje, s a vékony darázsderekát megragadva nemes egyszerűséggel odarántottam őt szorosan magamhoz. - Chantól kaptál tablettákat?

- Aha... Te is? - pislogott fel rám üveges tekintettel.

- Ja - helyeseltem okosan.

- Oh. Az jó.

- Igen. Az tényleg jó.

- Annyira szexi vagy - jelentette ki hirtelen, majd minden fajta és nemű teketóriázás nélkül erőteljes mozdulattal belemarkolt a hajamba, s közelebb rántotta magához a fejemet. Időm sem jutott semmiféle reakcióra, ugyanis Jisung egyből hevesen megcsókolt, éhesen mozgatni kezdve az édes ízű párnácskáit az enyémeken. De nem pusztán csak lesmárolt, hanem még az ágyékát is huncutul elkezdte hozzápréselni az enyémhez, ami végképp nem rá vallott, ezért mondhatni egész testemben meg voltam merevedve. - Annyiszor elképzeltem már, milyen vagy az ágyban... Szoktál te is fantáziálgatni rólam, hm? Meg akarsz baszni?

- Jesszusom, Jis - vörösödtem el egészen a köldökömig mocskosságtól csöpögő szavaitól, azonban az extasy mámora igencsak segített abban, hogy ne hátráljak meg, elvégre én is mindennél jobban akartam őt, csak... nem így. Nem bedrogozva, nem részegen, hanem úgy, hogy józanon mond nekem határozottan igent, de ebbe még egyenlőre nem gondoltam bele. - Nem, Jisung, nem megbaszni akarlak, hanem szerelmeskedni veled.

- Ez elég középkori volt most, hihi.

- Mi? - zavarogtam, nehezen forgó agyammal nem igen fogva fel, miről is beszél.

- Mindegy - legyintett egyet, majd telibe rám markolt izgága, fürge ujjaival a nadrágomon keresztül, ahol a szerencsétlen hosszom úgy állt már, mint a cövek. - Wow! Te aztán tényleg nagyon fel rám vagy izgulva, hm? - kuncogott fel pajzánul, oldalra biccentve a kis buksiját a megállapítást követően. - Gyere, menjünk haza hozzám, Minho-ssi. Le akarom szopni a farkadat - győzködött, folyamatosan markolgatva nemességemet tapogatójával, nekem pedig egyre több hőt termelt minden egyes porcikám és sejtem.

- Mindjárt, bébi, csak—

- Csak?

- Csak... azt hiszem, hányni fogok - kaptam oda a mancsomat riadtan a földrengés zaját imitáló gyomromhoz, amely rejtekében szerencsétlen beleim szerintem most mondták fel véglegesen a szolgálatot, elvégre keveredett bennük egyet s más, amit az este folyamán legurítottam. - Ne haragudj! - hagytam ott hanyatt-homlok az eltájolódott kis mókust, kétségbeesetten sprintelve a legközelebbi férfimosdó felé, hogy kiürítsem ott gyomrom összekeveredett tartalmát.

Zihálva, levegő után kapkodva vágtam ki a mosdó bejáratának ajtaját, a helyiségben pedig épp két huszonéves forma srác állt a tükör előtt, viszont mikor megpillantották csapzott valómat, mint maga a Vörös-tenger, úgy váltak szét ők ketten, utat engedve nekem. Jómagam viszont rájuk sem hederítettem, csak menekülésszerűen bevágódtam az egyik szabad vécéfülkébe, s minden vicc nélkül vagy egy percen keresztül folyamatosan csak okádtam sugárban, bele a vécékagylóba. Ilyen pocsékul talán még sohasem éreztem magam eddigi életemben; fejem és füleim ricsajosan zúgtak, fekete-fehér foltok jelentek a szemeim előtt, illetve olyan tompa voltam, mintha legalábbis fejbevágtak volna egy vasból készült ütővel. Gyomrom továbbra is kavargott, intenzíven szédültem, és mintha lépésről lépésre kezdtem volna elveszíteni a kapcsolatot mint a külvilággal, mint pedig saját magammal is. Közben mérgesen átkoztam Chant, amiért drogot hozott a buliba, s végigkínálgatott minket, átkoztam Felixet, amiért rávett az extasy fogyasztására, de mindenki közül a leginkább magamra szórtam sorra átkokat, amiért voltam olyan együgyű és naív, hogy hagytam magam belevinni ilyen ostoba és veszélyes partiba, aminek fixen sírás lesz a vége.

- Hé, szépfiú, jól vagy? - lapogatta meg egyszercsak egy kósza kéz a hátamat, s bár a hang gazdáját eleinte nem ismertem fel, mikor a hátam mögé lestem, Felix szőke tincsei rajzolódtak ki látóteremben.

- Nem - nyögtem ki rekedtes hangon, a számat törölgetve kézfejemmel.

- Azt látom - konstatálta karbatett kezekkel. - Kezdő vagy még ebben, édes kicsi Minhoka, látszik, hogy nem bírod az extasy-t. A piát se nagyon amúgy. Sosem használtál még drogot ezelőtt, ugye? - trafált bele.

- Nem.

- Miért nem mondtad?

- Nem akartam én lenni a béna.

- Nem vagy béna - nevetett fel rajtam Felix, majd a kicsi mancsát felém nyújtva ügyesen felsegített a mosdó hideg csempéjéről, ahol eddig dekkoltam. - Gyere, mosd meg az arcod hideg vízzel - vezetett oda a csaphoz.

- Tö-többiek? - érdeklődtem elveszetten, miközben alaposan megdörzsöltem az arcomat jéghideg vízzel, hátha az valamiféle jótékony hatást gyakarol majd rám. Nem lett szerencsém, habár kicsit felélénkített, az tény.

- Channie Hyunjinnal táncol, Jisungot meg nem láttam már egy ideje.

- Én táncoltam vele előbb. És te mit keresel itt? Pisilned kell? - pislogtam rá ártatlanul.

- Neeem - kuncogott fel jóízűen Felix, mintha valami pokolian humorosat mondtam volna az imént. - Jöttem megmosni a számat, mert faszíz van benne. Tudod, egyszerre két faszt szopni... igencsak megterhelő. Keverednek a számban azok a bizonyos ízek - támaszkodott meg fél kézzel a mosdókagyló szélén, elmeregve, mindenfajta szégyenérzet nélkül hozva a tudtomra mindezt.

- Te... Te mégis mit...? - hápogtam feléje kigúvadt szemekkel.

Felix... nem vagy normális.

- Jaj, most mit játszod itt a nagy szentet? Te Szűz Mária! - háborgott, miközben jómagam mindössze fáradtan nekidőltem a csempékkel kirakott falnak. - Hyunjinnie és Channie kanosak voltak, bejöttünk ide, leszoptam őket, kész. Különben pedig tök jó volt, remélem benne lesznek egy laza édes hármasban is - jegyezte meg reménykedve.

- Nem vagy komplett - adtam hangot az őszinte véleményemnek.

- Az tuti - somolyodott el ismételten. - Amúgy, beszélni szerettem volna veled. Jisungról.

- Miért? Mi van már megint?

- Nem való hozzád - vájta bele az éjsötét, egyben elfeketedett tekintetét az enyémbe.

- Miért, akkor szerinted ki való hozzám? Te? - horkantottam fel egyet ironikusan, Felix azonban csak határozottan állta a tekintetemet. - Liiix! Ne mááár! Már megint itt tartunk? - keseregtem fennhangon.

- Itt, naív Minhokám - helyeselt bölcsen. - Te sokkal jobbat érdemelsz nála. Olyat, aki csak téged szeret, és aki megfelelően kielégít. Mint én. Jisung egy toxikus személy, ezt még nyilván nem látod, mert kibaszottul szerelmes vagy. De majd hamarosan rájössz te magad is. Te mindig csak második leszel az ő szemében. Mindig az exéhez fog téged hasonlítgatni, csinálhatsz bármit. Ha fejre állsz és ketyegsz, akkor is azt az embert fogja látni benned, aki azt mondta szereti, mégis tönkretette.

- Nem. Nem igaz - bizonygattam, holott a szeplős igenis megannyi kétséget ébresztett bennem Jisunggal kapcsolatban, ezzel pedig ő volt tisztában a legjobban. Semmit nem tudok az ex-barátjáról, kitudja, milyen érzéseket táplál még mindig iránta, hiszen sosem beszél semmiről ami azzal a férfival kapcsolatos. - Jisungnak igenis fontos vagyok, az meg rohadtul nem rád tartozik, hogy mi ketten mikor szexelünk. Majd akkor, ha ő szeretne.

Ami nem most lesz, mert be van állva, hiába utalgatott rá az imént a táncparketten.

- Együtt sem vagytok, Minho. Látod, nem jön össze veled, nem fekszik le veled, hazudozik meg titkolózik előtted folyamatosan, mi kell hát neked mégis ennyire benne? A két szép szeme, hm? Ráadásul a tanárod is, aranyom - ciccegett megvetően Felix, majd mutatóujja hegyét kiszámíthatóan végighúzta a frusztráltságtól remegő mellkasomon, le egészen az alhasamig, én hülye pedig nem állítottam le. Még nem. - Nézz rám - parancsolta lágyan, mire szófogadóan ráemeltem az idegtől ( vagy inkább a drogtól ) reszkető szembogaraimat. - Nem tetszem neked jobban? Én boldoggá tudnálak téged tenni. Megadnám neked azt, amire egy ilyen fullos pasinak szüksége van, hidd el.

- Barátod van - emlékeztettem, elvégre szerintem Hwang nem járna esőtáncot örömében, ha látná, mit művel a szőke. Az egy dolog, hogy nyitott kapcsolatban vannak, de ez most nem pusztán a testiségről szól. Annál sokkal többről. - Hyunjin nem is számít?

- De, számít. Hogyne számítana - vágta rá. - De amint látod, Hyunjin most nincs itt. Amiről pedig nem tud, az nem is fáj neki - hajolt hozzám közelebb felajzottan, egyenesen a nyakamat célozva meg, ellenben én a karjára fogva megállítottam őt ebben a mozdulatban.

- És Jisung?! - csattantam fel, a vérem meg mindeközben szabályosan forrt a szeplős vérlázító viselkedésétől. - Ő a legjobb barátod, basszus! Miért gyűlölöd őt ennyire?! - emeltem fel a hangomat, hiszen Felix és Jisung mintha konkrétan versengtek volna egymással. Ez már korábban is feltűnt, de eddig nem gondoltam bele többet — az ő viszonyuk tombolt a kettősségtől; egyszerre voltak a legösszetartóbb, legszeretőbb barátok, és a leghitványabb ellenségek is.

- Miért?! Azt kérdezed, miért?! - visszhangzott erre félelmetesen Felix hangja, szemeiben pedig égett, lángolt a tűz. - Elmondom, tudd meg, hogy végre tisztán láss! Elszedett tőlem minden egyes pasit, aki valaha is szerettem! Először Hyunjin, aztán te, és mondok én neked valamit! Az a mocsok exe is eleinte velem járt!

- Hogy tessék?! - tátottam el a számat, hisz' ezen a ponton rá kellett jönnöm valamire...

Semmit nem tudok Jisungról.

Semmit.

- Jól hallottad! - bizonygatta önhitten Felix. - Szóval a te ártatlan kis báránykád mégsem olyan ártatlan! - ismételgette, miközben én alig-alig fogtam fel egyáltalán a szavait.

Jisung.

Nem, ő nem ilyen.

Lehethogy mégis?

- Fantasztikus vagy, Yongbok, remek munka! Büszke lehetsz magadra! - csapódott ki ekkor a mosdó megolajozatlan ajtaja, amin egy igencsak dühös és megtébolyodott Jisung robogott be. Mit, dühös! Embert még ekkora haragot hordozni nem láttam életemben, mint őt, s minden ízemben rettegtem, mi lesz ennek a megoldatlan konfliktusnak a végkifejlete. Jisung az aprócska ökleit olyannyira beszorította, hogy bütykei teljes mértékben elfehéredtek, arcán pedig vihar tombolt. - Te... te utolsó mocskos ribanc...! - mutatott rá kiszámított, ijesztő lassúsággal a gőgösen mosolygó Felixre, aki egy ezredmásodperc töredékéig sem jött zavarba. - És te is, Minho! Komolyan megcsalsz ezzel a riheronggyal? Mégis hogy merészelsz ilyen gátlástalanul rámászni a pasimra, Yongbok?! És hogy merészeled kiteregetni előtte a múltamat, te rohadék?! Válaszolj! - kiabálta idegbetegen.

- Nem a pasid - Felix csak ennyit mondott feleletként, és ezt is taszító magabiztossággal tette, direkt módon provokálva a jelenleg nagyon nem beszámítható Jisungot.

- A tiéd sem! - üvöltötte elvörösödött arccal Jisung, a féltékenység pedig holmi szunnyadó tűzhányóként robbant ki belőle. - Undorító dög, szállj le Minhoról! Ő az enyém! Engem szeret, nem téged! Fogd fel! Gyűlöllek, annyira gyűlöllek téged, Felix, basszus!

- Mindenkit elvettél tőlem, és még komolyan neked áll feljebb?! Minhot, Hyunjint, és miattad az utcára kerültem, mert te és Shi—

- Hallgass! Ki ne mondd a nevét! - rivallt rá artikulálatlanul Jisung a szőkére, majd a két szemem láttára ragadta meg marokra Felix selymes fürtjeit hirtelen felindulásból, s a tincseinél fogva szó szerint a mosdókagyló felé rántotta a fiú fejét. A következő dolog, amit érzékeltem az a fülsértő csattanás volt, amikor is Felix homloka találkozott a mosdó szélével, illetve a fiú vércséhez hasonló visítása.

- Te idióta! Eressz el! Ez fáj! Kitéped a hajam! Ezt nem teheted! - sikoltotta horrorral telt tekintettel Felix, amint a felsértett homlokából kiserkent a skarlátvörös színű folyadék, Jisung szorítása azonban csaknem lágyult a szőke haján. - Jó, hát így játsszunk! - dörmögte vissza, majd ököllel rácsapott egy erélyeset valahová Jisung combjának felső részére, s úgy tűnt, Felix pontosan tudta, hová kell ütnie, ugyanis a kis mókus azon nyomban rongyababaként csuklott össze a hideg, kemény csempén, felzokogva a fájdalomtól. - Ha te úgy bántasz, ahogy azt Jongsoo tette velem, akkor én is oda ütök, ahol a legjobban fáj neked, te áruló! - tornyosult fenyegetően a fuldogolva síró Jisung fölé, lenyomva őt teljes erővel a talajra, hogy a fiú ne tudjon még véletlenül sem újfent lábra állni.

- Jisung! Felix! Elég volt! Nem vagytok normálisak, azonnal fejezzétek be! - kiabáltam rájuk elvékonyodott hangon, lefagyva az engem megszállt rettegéstől, ugyanis csak ekkora sikerült észhez térnem valamelyest az általuk okozott többszörös sokkból. A szimatom azt súgta, hogy ezek ketten nem most először estek így egymásnak elfojtott dühükben, de azt mégsem engedhetem, hogy közvetlenül az orrom előtt bántalmazzák egymást, ráadásul részben miattam. - Felix, szállj le róla! Elég volt! - utasítottam, a karjánál fogva rángatva le a vicsorgó ausztrált a tehetetlenül vergődő kis mókusról.

- Fáj a homlokom! - szipogott Felix, kézfejével letörölve az orcáján csordogáló vércsíkot.

- Mosd le hideg vízzel! - parancsoltam rá, majd Jisung hóna alá nyúlva felsegítettem a síró-rívó osztályfőnökömet a földről. - Jól vagy? - simítottam rá a hátacskájára.

- Nehem - bömbölte vissza, szorongatva és nyomkodva a combja egy bizonyos pontját. - Sajnálom, Minho - tolta el magától a kezeimet, majd sántikálva kisietett a mosdóból, még mielőtt annyit mondhattam volna; fapapucs.

Basszus, basszus—

Jisung!

- Ez meg mégis mi a faszom volt?! - fordultam rögvest számonkérően Felix felé. Nem tudtam, kire legyek dühösebb; Jisungra, Felixre, amiért ilyen primitív, barbár módon viselkedtek, vagy speciel saját tulajdon önmagamra. - Nem vagytok komplettek! Csalódtam bennetek! Ti komolyan így verekedtek, ha?!

- Mi?! Dehát ő kezdte! - védekezett gyerekesen nyafogva Felix, holott az ő számlájára is igen sok volt írva.

- Nem érdekel, ki kezdte! - pirítottam rá szigorúan, mire Felix végre tett egy szívességet, és befogta a csuszalesőjét. - Te meg folytattad! Nem vagy jobb nála! Elment a józan eszetek, szégyellhetitek magatokat mindketten! - okítottam ki. - Mutasd ide az arcod - ragadtam meg az állát, magam felé fordítva a fejét, hogy megvizsgáljam közelebbről is Felix előbb szerzett sebét. - Csúnya púpod lesz. Jegelned kéne - vontam le az egyébként evidens konklúziót, s hirtelen elkezdett emészteni a bűntudat, amiért nem mentem inkább Jisung után.

- Jól van, majd otthon lejegelem... ne haragudj rám - nyafogta elszontyolodva a szőke, én azonban nem szóltam egy árva szót sem erre, ugyanis nem volt számomra teljesen tiszta, miért is kér tőlem bocsánatot. Azért, mert ismét rám mászott, vagy mert összeverekedett Jisunggal? - Megyek, megkeresem inkább Hyunjinékat. - sóhajtott fel, azzal ő maga is ködként elillanva elhagyta a férfimosdót.

Amint magamra maradtam, nem tudtam mit gondoljak, mitévő legyek, teljes értékű tanácstalanság szállt meg. Szeretem Jisungot, s tűzön-vízen át mellette szeretnék lenni, de be kell látnom, hogy Felix szavaiban is van igazság, nem lehetek elfogult — istenigazából fogalmam sincs Jisung múltjáról, s a Felixszel való konfliktusuk is egy mihamarabbi megfejtésre váró rejtély számomra. Nem lett volna értelme most komolyan elbeszélgetnem egyikükkel sem, hiszen be vannak drogozva és idva — beszámíthatatlanok.

Úgy döntöttem végül, hogy ez után a felgyorsult eseménysorozot után nekem is szükségem van egy kis friss levegőre, hogy valamelyest észhez térjek, ezért a falba kapaszkodva én is kitántorogtam a férfivécéből. A táncolók közt a vad sasolásom ellenére sem láttam egyiküket sem felbukkanni, de ez nem is volt csoda, tekintve, hogy a látásom továbbra sem emelkedett ki élességben, annyi szent.

Az volt a csúcsszuper tervem egyébként, hogy most először is szépen kimegyek a klub hátsó bejáratán levegőzni egyet, majd pár perc múlva, miután valamelyest kitisztult az elködösült agyam, visszajövök, összeszedem valahonnan Jisungot, és mielőbb hazaviszem őt, hogy a fiú lepihenhessen delíriumos állapotában. Akármennyire is neheztelek rá az elfogadhatatlan és erőszakos viselkedéséért, nem fogom őt se szó-se beszéd itthagyni, mert ha Felixen és a két pincsikutyáján múlik, akkor nem keveredik haza egy darabban soha.

Felkaptam a kabátomat a közeli ruhafogasról, majd magamra öltöttem az anyagot, és a tágas helyiség szélén tartva magam kiléptem a szórakozóhely hátulsó ajtaján a késő éjszakai hidegbe, amely rögtön, egészen a megtántorodásig fejbevágott. Megborzongtam többször is a csípős hideg időtől, s eltartott, míg szegény szemeim hozzászoktak a kinti félhomályhoz, ahol mindössze egy darab utcai lámpa szolgált egyetlen fényforrásul. Látni véltem velem szemben a kerítés mentén lévő színes kukákat, s viszkető ingert éreztem, hogy belefejeljek valamelyikbe nyomoromban.

- Kérsz cigit? - hallottam meg egy ismerős, derült égből villámcsapásként érkező hangot közvetlenül mellőlem, mire ijedtemben majd' vetettem egy olimpiai mutatványokat megszégyenítő duplaszaltót hátra. - Hé, nyugavér, beszarni tőlem azért nem kell, szaros - forgatta meg kritikusan az íriszeit a téglákkal kirakott falat a hátával támasztó Hwang, egy jó mélyet szívva az ujjai közt már javában füstölgő cigarettájából.

- Öööhh, i-igen, hyung, kérek - nyeltem egyet, holott valamiért rögtön bevillant az agyamba, hogy Jisung mennyire nem szereti a cigi jellegzetes, füstös szagát. - Köszi - leheltem, mikor átnyújtott nekem egy nikotinos szálat, illetve egy "Fuck you" felirattal ellátott öngyújtót, hogy meggyújthassam a cigarettát.

- Mi bajod van, szaros? Mi ez a fancsali kép? - kérdezett rá hirtelen Hwang, válasz azonban nem érkezett tőlem — még nem, csupán némán megejtettem a mai legelső slukkot, a kövecses talajt pásztázva, mintha az olyan nagyon érdekes lenne. - Egyébként nem ütköztél odebent véletlenül Lixszel? Én az előbb kerestem őt, de baszki, mintha a föld nyelte volna el, ahogy Jist meg ezt a majom Chant is - hőbörögte értetlenül.

E hallatán nyeltem egy jó hangosat, kifújva tüdőmből egy jó nagy adagnyi füstöt.

Erőst mérlegeltem — már amennyire volt kapacitásom gondolkodni, hogy vajon okos döntés volna-e beavatni a hirtelenharagú Hwangot abba, ami a mosdóban történt, de végül a szív szava győzött, mivel haladéktalanul könnyítenem kellett a lelkemen. Illetve, titkon bíztam abban is, hogy Hwang képes lesz némi magyarázattal szolgálni arra, hogy mégis mi ez az értelmetlen viaskodás és háborúskodás Felix és Jisung között.

- Jisung és Felix összeverekedtek - böktem ki végül, ami történt, meglepően összeszedetten a helyzet súlyának dacára, rettegve várva, mi lesz Hwang reakciója.

Hwangnak viszont a várttal ellentétben egyetlen arcizma sem rendült, csupán megejtett felém egy kiégett félmosolyt.

- Nem lep meg - szívott bele a cigijébe.

- Mi? Ezt meg hogy érted?

- Úgy ahogy mondom, Minho-ah. Már nem egyszer összeverekedtek. Csoda, hogy eddig nem tépték meg egymást. Már nagyon érett a dolog, részben amúgy miattad. Ezek ketten büdösül odavannak a pelenkás popsidért.

- Nekem nem úgy tűnt, hogy csak miattam verekedtek volna össze, hyung - ingattam meg a fejemet, nem kifejezetten értve egyet ebben az ügyben Hwanggal, közben ismét kezdve kissé eltompulni a nikotintól.

- Hanem?

- Mondtak valami elég... érdekeset—

- Mégis mit, szaros? - pislogott rám Hwang.

- Arról üvöltöztek meg veszekedtek főleg, hogy Jisung elvileg anno elszerette Felixtől az egyik pasiját, szóval Jisung exe eredetileg ugye Felixszel járt, érted—

Kézzel-lábbal kellett már-már magyaráznom, hogy Hwanghoz eljusson az információ.

- Áh, vagy úgy - világosodott meg Hwang, mint akinek szivacs agyában egyszeriben felkapcsoltak volna egy több voltos villanykörtét. - Igen, ez igaz - erősítette meg. - Jisung exe az elején Felixszel járt. Pfu, ne tudd meg, szaroskám, mekkora veszekedések voltak ebből anno!

- Most kíváncsivá tettél - biccentettem oldalra a fejemet, bájos őzikeszemekkel mustrálva Hwangot, hogy megeredjen annak nyelve.

- Mit kapok érte ha elmesélem, hm? - csillant fel erre pajkosan a férfi delíriumos tekintete, tág pupillái pedig szinte felragyogtak. Hwang totálisan be volt csípve és lőve extasy-val, szóval éreztem, tudtam, hogy kész nekem most bármit elmesélni. Akármilyen mocskos és etikátlan dolog, de én ezt most szépen ki is fogom használni, mert Jisung fixen nem fog velem ilyesmit megosztani egyhamar, nekem pedig igenis tudnom kell róla ezt-azt.

- Bármit - ígértem meg neki elhamarkodottan.

- Sokat fogok kérni - figyelmeztetett.

- Megoldom.

- Hát jó - vonta meg végül a vállait beleegyezően Hwang, lehajítva a földre az elszívott csikket, amit aztán jó alaposan meg is taposott, én pedig szakadatlanul figyeltem. Mintha még a bódultságom is alábbhagyott volna. - Naszóvaaal - kezdett bele. - Kezdjük akkor a legelején. Lix ugye tizennyolc éves korában elhamarkodottan, és a szülei rosszallása ellenére összeházasodott azzal a gecisszájú majommal, Jongsoo-val, de hamar kiderült, hogy ez a faszi egy kurva kibaszott állat volt. Egy velejéig romlott szadista. Verte, de érted, totál durván bántalmazta szegény Lixet, mindig csupa kék-zöld folt, kiabált vele, megalázta, folyamatosan csalta és egy tárgyként kezelte lényegében. Na, és alig fél évvel később Lixnél betelt a pohár, és beadta a válási papírokat, viszont Jongsoo erre fogta magát, és bosszúból simán kibaszta őt a házából, és bár kurva gazdag volt a csávó, Lixnek egy fityinget sem adott. Busanban laktak egyébként, Lixnek viszont nem volt hová mennie, teljesen egyedül maradt ott a nagyvárosban. De aztán... volt ennek a Jongsoo-nak egy testvére...

- Ő Jisung exe? - kérdeztem rá elfojtott lélegzettel, folyamatosan idva a férfi szavait, Hwang pedig csak kurtán bólintott egyet. - Hogy hívták ezt a "testvért"?

- Shinwonnak.

Shinwon.

Még a neve is baljósan csengett. Nem csoda hát, hogy a gyomrom kellemetlen görcsbe rándult a régóta homályfedte név hallatán.

- Shinwon? - mondtam ki hangosan, ízlelgetve minden egyes betűt.

Taszító név.

- Ja, Shinwon. Így hívják. Remélem, megdöglött azóta - mélázott el Hwang.

- És aztán mi történt, hyung? - nógattam a kíváncsiságtól hajtva.

- Hát, mint mondtam, ez a bizonyos Shinwon, az a geci, ugyebár Jongsoo fiatalabb testvére volt. Felixszel amúgy, ha jól emlékszem, csak egyszer találkozott addig, amíg együtt voltak Jongsoo-val, de akkor még nem is nagyon beszéltek egymással, mert nem volt egymáshoz több közük. Csak sógorok, érted, ennyi. Jongsoo és Shinwon amúgy mindig is rosszban voltak, rivalizáltak egymással, tudod, és lehet Felix csak szimplán bosszút akart állni ezáltal Jongsoo-n, borsot törni az orra alá, vagy csak kellett neki valaki, akárki, akivel ideiglenesen lakhat, vagy aki helyettesíti az életében azt az űrt, amit Jongsoo hagyott maga után, de mindenesetre a szakítás után szinte azonnal összegabalyodott Shinwonnal. Rögtön hozzá is költözött, ami szerintem egy rohadt nagy red flag. Pár napja ismerte csak közelebbről az ürgét, és Felix máris úgy tett, mintha már legalábbis minimum húsz éve együtt lennének. A kapcsolatuk egyébként csak a szexről szólt, nem többről - mesélte, tömény undorral az arcán. - Felix azt állította, szerelmes belé, de közben meg látszott rajta, hogy kurvára nem boldog vele sem, mivel, ki gondolta volna, az alma nem esett messze a fájától, ahogy azt mondani szokás. Sajnos Jongsoo kismiska Shinwonhoz képest. Nála nagyobb szadistával még nem találkoztam, szaros. Egyetlenegyszer találkoztam vele szemtől-szembe, és majd' összeszartam a lábam szárát, még a szeme sem állt jól. Szinte rögtön elkezdte ő is bántani meg verni Felixet, ha valami nem az ő kénye-kedve szerint alakult, aki persze ezt mindig megmagyarázta valamivel, hazudva önmagának is persze. Toxikus volt az egész. Aztán, ha jól tudom, Jisung egyszer meglátogatta Lixet Shinwon kibaszott luxus villájában, és mondjuk úgy, hogy azonnal megtetszett neki az a fasz, mert amúgy jóképű, izmos csávóról beszélünk, azt meg kell hagyni. Mert érted, a bántalmazóknál ez visszatérő séma; amíg nem vagy nekik alávetve, nem vagy bevonva a bűvkörükbe, addig mindig nagyon karizmatikusak, sármosak és kedvesek, de ha kellően bemanipulál, onnantól kezdve kegyetlen zsarnokká válik. Szegény kis naív Jisung meg odavolt Shinwonért totálisan. Elkezdte egyre gyakrabban látogatni Lixet azon a héten, és aztán pár napra rá lefeküdtek Shinwonnal—

- Mi?! - szorult el a torkom, a mintha mázsás súlyok nehezedtek volna mellkasomra, hiszen annak a gondolata, hogy Jisung egy másik férfi ágyában fekszik, bénító. Nem tudtam, ki ez a Shinwon, de már most gyűlöltem. - Le-lefeküdtek? Olyan hamar?!

- Ja, olyan hamar - erősítette meg komoran az előbb elmondottakat Hwang. - Tényleg nem tudom pontosan a részleteket, hogy mi történt, erről Jisungot kéne megkérdezni, de valamiért Shinwon úgy döntött, hogy inkább Jisung, mint Felix. És ezt kapd ki, pár hétre rá, hogy ők ketten először lefeküdtek, Shinwon úgy megverte szegény Felixet, hogy eltört az orra, aztán meg kidobta őt a házából egy szál bőrönddel, és helyette magához költöztette Jisungot. Akkor végre Felix hajlandó volt Seoulba költözni hozzám, és velem csinálta végig a válást, mindent. Felix gyűlöli Jisungot, amiért így elárulta, és kidobatta őt az utcára. Utána évekig nem is beszéltek egymással. Hát, nagyjából ennyi lenne a sztori - ért a kerek története végére a férfi.

- Szereti? - szaladt ki a számon hirtelen.

- Kicsoda?

- Jisung. - nyeldestem kényelmetlenül. - Szereti még mindig ezt a Shinwont? - tettem fel neki félve az alábbi kérdést.

Sorozatosan Felix szavai visszhangzottak a fejemben, amiket még a mosdóban mondott nekem, s mostanra valahogy értelmet nyertek, másképp fogtam fel a hallottakat.

"Jisung egy toxikus személy, ezt még nyilván nem látod, mert kibaszottul szerelmes vagy. De majd hamarosan rájössz te magad is. Te mindig csak második leszel az ő szemében. Mindig az exéhez fog téged hasonlítgatni, csinálhatsz bármit. Ha fejre állsz és ketyegsz, akkor is azt az embert fogja látni benned, aki azt mondta szereti, mégis tönkretette".

- Hah! - horkantott egyet Hwang. - Retteg tőle, ez biztos. És gyűlöli őt. Azt hiszem.

- Azt hiszed?! - dobtam fel a labdát.

- Tudni csak ő tudja. Én csak hihetem - tért ki a konkrét válaszadás elől Hwang.

Ezután hosszú percekig üvöltő csend állt be kettőnk között; én az újonnan szerzett információkat ízlelgettem, emésztgettem némán, Hwang pedig kitudja éppen min agyalt, mindenesetre kifejezéstelen arccal meredt bele a semmibe. Komfortos volt most a hallgatás, ezért nem is figyeltem fel rá egy ideig, de mégis egyszercsak feltűnt, mennyire közel is áll hozzám. Az én hátam a téglafalat támasztotta, ő pedig különösen benne állt az aurámban. Felnéztem rá, tág szembogaraiba pedig kiolvashatatlanság tündökölt.

- Tudod - szólalt meg ekkor tétován, már-már suttogva, édes lehelete pedig csiklandozta, simogatta az arcom érzékeny bőrét. Kellemes vanília-fahéj illata volt, ami eddig igazából fel sem tűnt, mert ennyire közel még sohasem merészkedtünk egymáshoz. Hisz'... miért is tettük volna? - Valahol megértem Jisungot és Felixet, hogy mit esznek ennyire rajtad, Minho. Néha azon kapom magam, hogy én magam is úgy megdöngetnélek—

- Tessék?! - árasztotta el arcomat és nyakamat nyomban az égető pír. Azt hittem, nem jól hallok; valógos sokként ért Hwang kijelentése. - Hy-hy-hyung—

- Jól hallottad... az csaknem bűn, ha én is kíváncsi vagyok rád, hm? - préselődtem neki Hwang jóvoltából a falnak, a férfi pedig lágyan felsimított a nyakamon, mely rejtekében ott lüktetett az oxigéndús vérrel dúsított ütőerem. Mikor pedig lassacskán közelíteni kezdett felém, megállt bennem az ütő. - Ez csak a mi kis titkunk marad, Minho, jó? Meséltem neked Jisung múltjáról, szóval egy titokkal több vagy kevesebb. Nem számít... - rebegte, s óvatosan ráillesztette vaskos ajkait az enyémekre.

Hwang ajkai határozottan finoman hatottak — dúsak voltak, húsosak, édesek és nem mellesleg tudta is őket használni rendeltetésszerűen. Elgyengültem tőlük rögvest, térdeim kocsonyássá lettek, főleg amikor kiszámíthatatlan fürgeséggel áttuszkulta recés nyelvét a szájüregembe, s fogalmam sincs, mi vitt rá, de én hülye, nyilván visszacsókoltam. Lehet az elfogyasztott alkoholmennyiség volt a ludas, lehet az extasy-tabletták, lehet a zavarodottsággal vegyült csalódottságérzet Jisung előttem való titkolózása iránt, mindenesetre nincs mentségem semmiképpen. Smárolni kezdtem beleélten Hwanggal, s igenis élveztem azt, amint a férfi beletép a hajamba, illetve úgy falja párnácskáimat, mintha egy világ sorsa múlna rajta. Tökéletes volt, és szexuálisan nyilván feltüzelt a csókja, de érzelmileg nem érintett meg, mert én ugyebár már valaki másba voltam szerelmes—

Jisung.

- H-h-hyung - nyöszörögtem egy-egy nyálas csók közepette. - Nehem khéne—

- Ugyan, ne gondolkozz, szaros, csak tedd ami jól esik. Buli van, nem? - akasztotta össze ismételten a kivörösödött ajkait az enyémekkel Hwang, miközben ráadásként még bele is markolt az egyik félgömbömbe, és méginkább közelebb vont magához.

Mibe keveredtem már megint?!

Egyetlenegy éjszaka, és Jisunggal az élen mindenki rám mászik a baráti társaságból!

Jisung, Felix és most még Hwang Hyunjin is.

Igen.

Még Hwang Hyunjin is.

Az agyamat menten eldobom!

- Jól csókolsz, Hyunjin... - hadartam önfeledten, még a 'hyung' szót is elhagyva, átkorolva szorosan Hwang nyakát, kissé még lábujjhegyre is emelkedve, hogy kényelmesen felérjem a nálam magasabb férfit.

- Te is... kíváncsi voltam rád - hümmögte vissza, belenyalva a részlegesen eltátott számba, immáron totálisan nekiszorítva a kemény falnak. - Az ágyban is ilyen jó vagy, hm? Kis koreai Don Huan, hmm?

- Azt mondják jó vagyok - pihegtem.

- Azt mondják én is.

- Bizonyíték? - vonogattam meg feléje pimaszul a szemöldökömet, hogy idegesítsem.

- Megkapod - vigyorgott rám, s ismételten ajkaimon landoltak az ő puha párnái, melyek tépték, falták követelőzve az enyémeket.

- Oh my fucking god! - egyszeriben egy éles, és sajna halálian ismerős sikoly törte derékba a túlfűtött pillanatunkat, mire Hwanggal azon nyomban szétrebbentünk, méterekre el a másiktól, mintha mi sem történt volna, de már evidens, hogy késő volt. Túlontúl késő, ugyanis Chan konkrétan földre hullott állal bámult bennünket, tekintetét köztem és Hwang között kapkodva folyamatosan.

A pánik lavinaként árasztotta el egész testemet, megszállva vérkeringésemet, hiszen tagadhatatlanul lebuktunk, és ez egyáltalán nem szerepelt a terveim között. Nem ismerem Chant, és nem vagyunk elégséges bizalmi kapcsolatban ahhoz, hogy tartsa a száját, márpedig ha csicsereg postagalambként Felixnek arról amit látott, akkor idő kérdése, hogy mindez Jisung fülébe is eljusson. Felix nem hagyna ki egy ilyen alkalmat. Te jószagú ég, csak most esik le, mit műveltem az imént, nem vagyok normális! Miért csináltam?! Jisunggal találkozgatok, aki bízik bennem, tehát mire volt ez jó?! Ha ezt Jisung megtudja, akkor örökké elvágtam magam nála, és soha többé nem fog megbízni bennem! Nevetséges volt tőlem ugyan, de mindenesetre a kétségbeeséstől vezérelve megpróbáltam menteni a menthetetlent.

- Chan, ööö... figyelj, ez nem az aminek látszik, meg tudom magyarázni!

- Err hehe sorry guys I didn't mean to... disturb you in... this - heherészett kínosan Chan a tarkóját dörzsölve, s kézzel tapintható volt, mennyire kellemetlenül érinti őt a felfedezés.

- Ne mondd el senkinek, jó? - emelte fel a mutatóujját vészjóslóan vicsorogva Hwang. - Ha Jisung vagy Felix megtudja, én és Minho dead vagyunk, és mehetünk a cemeterybe. Got it, dear darling barátom?

- Got it - bólogatott Chan, oly' hevesen, hogy majd' elrepült a kobakja valamerre. - Nem mondok én semmi nekik. Soha nem beszélem nekik. Ígérem én, tartok titkot jól! - fogadta meg szentül az ausztráliai férfi.

- Ajánlom is, amigo! - morgott rá egyet barátságtalanul Hwang.

- Nekem... nekem most mennem kell! Ne haragudjatok! - nyögtem ki, majd kínomban fogtam magam, és visszamenekültem be a klubba, el Chantól, el Hwangtól, de sajnos a történtek emlékét és a hozzájuk társuló sajgó bűntudatot bizony vittem magammal.

- Várj! - kiáltott utánam Hwang, de hangját elnyomta a benti harsány zenebona.

Nem néztem rá vissza. Nem mertem.

Konkrétan felőrölt belülről a mindent elsöprő bűntudat amiatt a bűnös csók miatt. Hwang és én... basszus, ennek soha, de soha nem szabadott volna normális körülmények közt megtörténnie. S józanon biztosan nem is történt volna meg, de most valahogy minden összejött, és az irányítás kicsúszott a kezeim közül. Teoretikailag ugyan nem csaltam meg Jisungot, mert nem vagyunk együtt, de olyan, mintha mégis. Bizalomszegés vagy megcsalás — egyik kutya másik eb.

Össze voltam zavarodva, nem tudtam, hol vagyok pontosan, és hogy mit miért csinálok, de minél hamarabb el akartam hagyni ezt a francos szórakozóhelyet, ahol ma a legszörnyűbb eseménysorozatok követték sorra egymást, de nem hagyhattam itt Jisungot egyedül. Nincs jól, nem hagyhatom őt most cserben, akármennyire is haragszom rá, és mindenekfelett leginkább magamra.

Felszívtam hát magam, s Jisung keresésére indultam a táncolók közt. Lábaim össze-vissza, görbén vittek, miközben kézfejemmel többször is megtöröltem a számat, mintha ezzel egyidejűleg a múltat is kiradírozhatnám.

Nem láttam jól, eleinte igazából csak színes, mozgó mozaikokat, foltokat, de hirtelen feltűnt egy sziluett, aki nagyon is hasonlított Jisungra, a gond csak az volt, hogy épp egy idegen férfi támogatta őt, nemhogy összecsuklik. Rossz előérzet szállt meg, így megszaporázva a lépteimet rögtön odasiettem a pároshoz.

- Naa, gyere velem szépen, tündérke, a lakásom itt van úgyis egy utcányira. Hidd el, jó gondodat viselem majd, cicuska - flörtölgetett a látszólag színjózan férfiember a kótyagos, világtalan kis Jisunggal, aki azt sem tudta, melyik dimenzióban leledzik jelenleg, csak dőcörgött élettelenül jobbra-balra.

- U-uram, de é-én nem—

- Uram? - hallatott egy gyomorforgató kacajt az unszimpatikus faszi, folyamatosan taperolva szegény Jisung vékony derekát. - Ezt már szeretem, cicuska. Na, szedd a csinos lábacskáid, amíg szépen mondja a 'bácsi'.

- A-a, azt már nem! Engedd el! Nem megy veled sehova! Vedd le róla a mocskos kezeidet, de azonnal! - lobbant fel bennem a perzselő harag, s nyomban erőteljesen elrántottam Jisungot ennek az undorító predátornak a karjaiból, aki a jöttömre köpni-nyelni nem tudott. - Undorító vagy! Nem látod, hogy totálisan nincs magánál?! - emeltem fel rá dühödten a hangomat. Ölni tudtam volna abban a minutumban, úgy megijedtem én is.

Mi van, ha öt perccel később jövök...?

Nem, Minho, ne gondolj ilyenekre. 

- Minho-ssi...? Minho-ssi te vagy az? - ismert fel hirtelen Jisung, s arca megkönnyebbülést tükrözött, miközben a galléromat markolászta.

- Igen, én vagyok az, nyugodj meg, kicsim, mindjárt indulunk - csitítottam szegénykémet.

- Fogdosott a bácsi... mondd meg neki, hogy ne fogdosson...! Nem tetszik... - motyogta, felzaklatva fúrva bele a buksiját a nyakamba, nekem pedig a szívem szakadt meg érte.

- Jaaaj, dehát ő is akarta - emelte fel védekezően a kezeit a negyvenes férfi, mint akire épp fegyvert fognak. Az ilyen, megjegyzem, meg is érdemelné.

- Hát nem! - rivalltam rá hitetlenül. - Rohadtul nem akarta!

- Akkor legközelebb ne hagyd magára a barátodat, kis taknyos! - köpte felém a szavakat megvetően a férfi. Röhejes, hogy ő akart elrángatni szobára józanon egy módosult tudatállapotban lévő fiút, és még neki áll feljebb. Szerencsénkre viszont ezután sarkon fordult, és elhúzott a büdös francba.

Ezután csak méginkább furdalt a lelkiismeret, mert ha még egy percnél tovább smárolok Hwanggal odakint, akkor ez a perverz disznó konkrétan megerőszakolta volna az én kis mókusomat, elcsalva magához. Gusztustalan, hogy ilyen emberek köztünk járnak; isteni szerencse, hogy még idejében felbukkantam.

- Jól vagy, Jisungie? - öleltem magamhoz szorosan a védtelen fiúcskát, államat lágyan a feje búbjának támasztva.

- Elment a bácsi? - szipogta szívszaggatóan.

- Elment, igen. Ne félj, nem fog téged bántani, mostmár itt vagyok veled - ígértem meg neki.

- Hol voltál?

- Csak kimentem levegőzni - füllentettem reflexből.

- Cigiztél? - érezte meg rajtam a füst szagát.

- Csak egy szálat - feleltem védekezve. - Bántott téged az a férfi?

- Nem, csak simogatta a derekamat, de nem tetszett nekem. Csúnya, gonosz, buta bácsi! Valahova amúgy menni akart velem nagyon.

Azt képzelem...

- Gyere, hazaviszlek, és alszol egyet. Gyere szépen, vigyázok rád - indultunk meg bizonytalan léptekkel, kifelé ebből a klubból, ahová a büdös életben vissza nem nézünk többet, az az egy biztosabb mint az életem.

...

Én sem voltam a toppon, de kezdtem valamelyest összeszedni magam mostanra, Jisung viszont koránt sem volt jól. Kapkodva hívtam egy taxit, azonban amíg az utcán szobrozva várakoztunk a járműre, Jisungot úgy kellett meggyőznöm, hogy ne feküdjön le a járdára aludni, mert azt hitte az az ágya. A taxi megérkezett alig öt perc alatt, nekem azonban ez az időintervallum is rémségesen hosszúnak hatott, hiszen Jisung minden egyes percben újabb és újabb hülyeségeket talált ki. Például, azt állította, hogy tud repülni, s mindenképpen meg akarta ezt most nekem mutatni.

Mondtam a munkájába belefásult taxisnak, hogy vigyen el a legrövidebb úton az Oddinary utcába minket. A körülbelül húsz perces autóút viszonylag nyugisan telt, ugyanis Jisung elszundított a vállamra dőlve, s legalább nem hablatyolt ökörségeket a sofőr füle hallatára.

Mikor megérkeztünk, egy igazi embert próbáló küldetés volt Jisungot felcipelni a lakásába, ami plusszban még a lakóház legfelső emeletén helyezkedik el, ugyanis a fiúcska kicsit sem segített nekem ennek a folyamatnak a lebonyolításában, csak nyöszörögve nyúlt a karjaimban, mint a takony. A lakáskulcsaival kisebb szenvedés után kinyitottam a bejárati ajtót, odabent pedig a szokásos környezet fogadott, illetve Haroo, aki menten felébredt a hazaérkezésünk tipikus neszeire.

Levettem Jisungról a kabátot és a cipőt, ahogy magamról is, majd bekísértem a kóválygó fiút a fűtött hálószobájába, s lefektettem őt a kényelmes, puha ágyra.

- Takarj be, Minho-ssi...! Fázooom!

Kéréséhez hűen gondosan betakartam hát őt nyakig a paplannal, s néhány percig néztem a békésen szuszogó fiút, akinek lélegzetvételei kezdtek egyenletessé válni. Még bátorkodtam óvatosan megsimogatni a puha hajacskáját is. Úgy tűnt, elaludt. Én is igencsak álmos voltam, s bár már valamelyest kijózanodtam, a fejem irdatlanul lüktetett, ezért úgy döntöttem, hogy mindkettőnk érdeke az, ha ma nála éjszakázok — persze nem az ő ágyában fogom álomra hajtani a helyem, hanem odakint a kanapén, nemhogy reggel ha meglát maga mellett, ismét bepánikol. Így lesz a legetikusabb.

Már épp készültem volna lábujjhegyen osonva elhagyni Jisung hálószobáját, hogy én magam is ledőlhessek aludni, mikor a fiatal férfi váratlanul elkezdett hangosan vinnyogni.

- Ajajjajjajjaj, Minhi-ssi! - nyammogott, feltornázva magát ülőhelyzetbe az ágyon.

- Mi a baj, Jisungie? Fázol? - aggodalmaskodtam ösztönösen.

- Juhúú! Jipííí! Neeeem!

- Akkor? - sóhajtottam fel enerváltan.

Jisung dacosan lerúgta magáról a takaróját, akár egy hisztis periódusában tengő kisgyerek, majd legnagyobb megrökönyödésemre elkezdte kigombolni a nadrágját.

- Szexeljünk - nézett rám komoly ábrázattal.

- Hogy mi? - nem tehetek róla, de hirtelen kitört belőlem a jóízű nevetés.

- Azt akarom, hogy megszexelj - ismételte meg magát, okos fejjel ejtve ki a csinos szájacskáján az oltári hülyeséget.

- Ilyen szó nincs - jelentettem ki végül, szándékosan elengedve a fülem mellett az irreális kérését.

- De igenis van! - vitatkozott velem nehezen forgó nyelvvel a tanárom. - Azt akarom, hogy jól megszexelj. Úgy mint Felixet.

- Úgy mint... Felixet? - tagoltam, megborzongva, hogy már megint itt tartunk.

- Igen, igen. Tedd belém a farkadat. Olyan jó nagy! Vagy tudom már! Oh! Oh! Oh! Játszunk szexelős játékot! - ujjongott tapsikolva.

- Mi? Nem! - hőköltem hátra.

- Akkor játsszunk szexfogócskát! Vagy esetleg szexbújócskát! Vagy mit szólnál ha Monopolyznánk a paplan alatt? - sorolta, az ujjain számolva véve sorra a lehetőségeket.

Elfogytak a szavak, de komolyan. Minden egyes kikívánkozó hang a torkomra forrt, megrekedt a hangszálaimban, s mindössze egy fejrázásra bírtam rábírni magam.

- Óh... - konyult le Jisung szája sarka egetregető bánatában. - Miért nem? Kérek szépen egy magyarázatot. Ünneprontó. Pedig ez egy szexágy, Minho-ssi, ahol az emberek szexelni szoktak. Nagyon jókat. Én is akarok veled, biztos jó lehet, ahogyan a nedves farkad ki-be jár bennem... AHHH! Bedughatnád a padlizsánt a lyukba. Legalább hadd vegyem a számbaaaa, biztos finooom! - markolt rá éhes tekintettel az ágyékomra, én viszont rögtön kapcsoltam, és elcsaptam a tappancsát a nemesebbik testrészemről. - Mi... most meg mit vagy ilyen?! A múltkor még tetszett! - méltatlankodott sértetten. - Naa, léccilécci, csak egyetlen kis nyalást, aztán hagylaaak - ágaskodott ismételten a nadrágom felé, ellenben most sokkal határozottabban léptem fel az invázió ellen. Lefogtam Jisung neveletlen csuklóját, s határozottan eltoltam a fiatal férfit magamtól, akármennyire is kívántam őt.

- Jisung! Ide figyelj rám! - emeltem fel a hangomat tekintélyt parancsolóan, mire Jisung  egycsapásra behúzta fülét-farkát, s még pisszenni sem mert a rendreutasítás ideje alatt. - Nem fogunk semmit csinálni! Nem fogunk szexelni, nem fogsz leszopni, mert totálisan be vagy állva! Te ezt józanon rohadtul nem akarnád! Hát nézzél magadra! Nem vagy normális! - eresztettem el a kezét.

- Igen...? - sutyorogta. - Tudod mit?! AKKOR HÚZZÁL VISSZA A SZUPERNORMÁLIS FELIXKÉDHEZ, ÉS SZEXELD MEG ŐT! - rivallt rám teli tüdőből a kis mókus, majd ismét magára húzta hanyagul az imént lerúgott takaróját, duzzogva oldalra fordult, elfele tőlem, s mint aki jól végezte dolgát, lehunyta két szemét és nyugovóra tért, én pedig ott maradtam tátott szájjal.

Lekapcsoltam a villanyt, és még azelőtt gyorsan kisiettem a nappaliba, mielőtt Jisung újra felébredt volna velem kötekedni és osztani az észt. Elég volt mára. Nem volt bűntudatom egy cseppet sem, amiért visszautasítottam — emiatt nem. Ez így volt helyes, ha bármit is csináltam volna vele, az igenis nemi erőszak, egy magatehetetlen ember kihasználása, kizsákmányolása, mert ő ilyen állapotban nem tud beleegyezni semmibe. Én egy tisztességes ember vagyok. Ráadásul, én azt szeretném, ha a legelső alkalom gyönyörű élmény lenne mindkettőnk számára; neki is és nekem is, de ennek még nincs itt az ideje. Még nincs, szóval örülök, hogy még a mindig kissé becsípett állapotom sem vitt rá arra, hogy elszálljon az agyam, s olyasmit tegyek, amit egy életen át bántam volna, pont vele.

Azzal, akit szeretek.

Elcsigázottan ledőltem a nappali kanapéjára, de aludni persze egyáltalán nem tudtam, holott gyötört a letargia. Rengeteg minden árasztotta el egyszerre az agyamat; Felix, Jisung, az ő konfliktusuk, a Hwanggal történt csók, a Shinwon nevezetű abuzív ex-barát, a buli, az extasy-használat, az újabb titkok, a következmények, minden...

Tényleg minden.

De a legégetőbb, s legaktuálisabb kérdés jelenleg; mi lesz holnap? Hogy nézek majd Jisung szemébe?

Képtelenség az élet.

________

Sziasztok, drágáim, 12 190 szóval újra itt! ( egyik eddigi leghosszabb és legfordulatosabb rész )

Most pont Horvátországban nyaralok, és szerintem a horvát levegő jótékonyan hatott rám, mert szinte az egész részt itt írtam meg pár nap alatt😂 Eseménydús rész volt, nemde? Rettentően kíváncsi vagyok a véleményetekre a mostani résszel kapcsolatban, szóval ne tartsátok most sem magatokban! Van mit kibeszélni...😂 Jól esik olvasni mindig a reakciókat, rendkívül motiváló, nagyon cukik vagytok mindannyian🥺❤️

Mit gondoltak Hyunjinról és Minhoról? Számítottatok rá? Vajon ki fog derülni?😏

Felix és Jisung konfliktusa... na erről hogy vélekedtek? Kivel értetek inkább egyet?

Illetve... egyre több derül ki Jisung exéről is. Jajjajj, mi lesz ebből?😱

Mi újság nálatok, nyaraltok valahol? Én Horvátország után most vasárnap indulok Csehországba, szóval bőven van mit csinálnom egész nap😂😭

Köszönöm ha elolvastad, remélem tetszett! Vigyázzatok magatokra, és tali egy következő rész alatt!❤️❤️❤️

Puszi,

~ Park Garam