\____/

- Mondd, Felix, neked teljesen elment maradék józan eszed is?! Ilyen nem tehetünk, ez rohadtul nem helyes, te jó ég! - bár jelentősen részeg voltam jómagam is az elfogyasztott sör-soju kombináció miatt, ráadásul mindennél jobban vágytam arra, hogy végre érintkezhessek valamilyen úton-módon Jisunggal, hirtelen mégis olyan volt, mintha kaptam volna egy kijózanító pofont valahonnan, onnantól kezdve pedig egyértelművé vált számomra, hogy ez volna bizony az a meghatározó pont, ahol nagyon is meg kellene húznunk a határvonalat, különben a reggel eljövetelekor bánhatjuk az egészet egy életen át. - Te most komolyan képes lennél lefeküdni vele, vagy velünk egyszerre?! - nevettem fel hitetlenkedve, kimondva pedig csak még szürreálisabbnak tűnt az egész szituáció. - Jisung a legjobb barátod! - mutattam rá a meztelen tényekre.

- És? - pislogott rám őszintén kérdő tekintettel Felix, mintha ennél mi sem lenne természetesebb. - Ha olyan szexi a legjobb barátom, mint Sungie, akkor miért is ne? Te is akarsz minket, hiába teszed itt magad. Az álszent mindenségedet neki, nem vagy te olyan jámbor, mint amilyennek most mutatod magad! - vádolt meg szemrebbenés nélkül, miközben szegény Jisung feje igencsak kókadozni kezdett oldalra, olyannyira be volt állva. Szerintem amúgy nem is hallott minket rendesen, ergo nem volt esélye tudatosítani, hogy mi zajlik körülötte: még egy okkal több, amiért rohadtul nem kellene ezt tennünk.

- Igen, akarom, de nem így! - háborogtam nehezen forgó nyelvvel. - Az ég szerelmére, alig pár órája egyeztünk meg abban, Felix, hogy mi ketten innentől kezdve csak sima barátok leszünk, erre te az első adandó alkalommal kikezdesz velem újra, ráadásul beleviszed szegény Jisungot is!

- Mi van?! Most te komolyan féltékeny vagy rám? Erről van szó, drágalátos, egyetlen, szűzies, ciki-cuki Lee Minho?! - vont rögtön kérdőre szórakozott hangon Felix, továbbra is az agyamat húzva. Az ittas Felixszel egyszerűen nem lehet bírni, ez már evidens. - Nem tehetek arról, hogy ilyen jól csókolok, szóval ha akarsz, csatlakozol hozzánk, de ha unalmas szűzre akarsz játszani, akkor akár odébb is mehetsz, mert zavarsz minket a mókában. Mókagyilkos vagy, Minho-ssi.

- Lixi, figyelj, részeg vagy te is, én is és Jisungie is, nem kéne—

- Nem kéne? Mit nem kéne? Mondd ki.

- Felix! - dörzsöltem meg nyűglődve a zavaromban kipirult arcomat. - Ne csináld ezt!

- Mit csinálok? - biccentette oldalra a szőke kobakját az ausztrál fiúcska.

- Lehet most nem fogod fel, mert kurvára be vagy állva, de reggelre ez kibaszott kínos lesz neked is, nekem is és Jisungnak is, szóval az lenne a legjobb, ha most mindannyian lefeküdnénk - igyekeztem nyugodt maradni, megőrizve a hidegvéremet, s így elsimítani a heves viselkedésű Felix sugározta félreértéseket, viszont a fiú nem hagyta magát egykönnyen lerázni.

- Feküdjünk le? - csillantak fel nyomban a szőke pipi-szemei, aki nyilván nem is lett volna hű önmagához, hogyha nem érti félre a szavaimat. - Nagyszerű, hát épp azon vagyok, butus Minho-ssi!

- Feküdjünk le aludni, Felix, basszus! - nyögtem fel gondterhelten. - Későre jár, különben is; hány százalékra vagy álmos?

- Csak ötvenre, szóval nem raksz le aludni  ilyen könnyen - tiltakozott foggal-körömmel a szeplős démonfajzat, pedig az nevezetesen mindegyikünkön sokat segített volna, ha alszunk egy nagyot, s reggel immáron kitisztult fejjel tudunk egymással kommunikálni.

- De igen! Irány a tollasbál, Felix!

- Nem! Te nem parancsolhatsz nekem! - toporzékolt. - Nem vagy a férjem!

- Hányni fogok! - kiáltott fel hirtelen Jisung, szinte elzöldült arccal kapva oda a gyomrához, ezzel végérvényesen kizökkentve minket a céltalan szóváltásunkból Felixszel. - Úristen, nagyon rosszul vagyok, segítsetek! - pánikolt be, kétségbeesetten kiabálva.

- Ezért nem szabad innod, basszus! - csattantam fel, abban a pillanatban valóban nem valami kedvesen szólva szegénykéhez, de mit hát mi mást tehettem volna? Ha tudja jól, hogy nem szabad innia a ramaty egészségügyi állapota miatt, akkor mégis miért nyúl újra és újra a pohár után? Érthetetlen. - Gyere a fürdőszobába, Jisung, ne itt hányj össze mindent! - ragadtam meg erélyesen a tanárom gyönge karját, s egy határozott mozdulattal felrántottam őt a matracról. - Ne nézzél rám, hanem indulj!

- De nem bírok! - sírta el magát keservesen a kis mókus. - Fáj a hasam! Itt fogok hányni! - jelentette ki hisztérikusan.

- Jis, ha le mered okádni a kedvenc matracomat, akkor esküszöm, hogy herezacskón haraplak mindkettőtöket! - lengette meg felénk fenyegetően a mutatóujját a matracon elnyúló Felix.

- Hé, az enyémet most mégis miért?! - kértem ki magamnak sértetten.

- Mert ahhoz van kedvem, szívecském! - intézte el ennyivel a szőkeség, a szavai nyomatékosítása érdekében csettintve egyet felém.

- Hányni fogok, nagyon görcsöl a hasam! - sikongatott tovább kitartóan Jisung, mire fogtam magam, s nemes egyszerűséggel a fürdőszoba felé tereltem az immáron hangosan öklendező kis mókust, mielőtt még ténylegesen ott helyben pakolta volna ki gyomra folyékony halmazállapotú tartalmát, én pedig takaríthattam volna utána.

- Shhh, semmi baj, Jis! - csitítottam őt, miközben a fürdőszobába érve a fiú szinte nekifejelve a vécékagylónak térdelt le, és egy pillanatig sem várva sugárban hányni kezdte kifelé mindazt, amit az este folyamán megivott. Nyilván nem volt egy hálás feladat ilyenkor őrt állni felette, de nem hagyhattam őt magára. - Semmi baj, lélegezz, hamarosan jobb lesz - dörzsölgettem a hátacskáját, másik kezemmel pedig hátrafogtam puha haját. Ennyi tellett tőlem, mást érdemben nem nagyon tehettem őérte.

- Minek ittam...? Minek?! - sírdogált keservesen, miközben olyan intenzíven hányt, hogy attól féltem, a végén megint a mentők kihívásával fog végződni ez a fordulatos történet. - Akkora egy emeletes hülye vagyok, nem kellett volna, basszus, nagyon rosszul vagyok, Minho, meghalok!

- Shhh, ne sírj, minden rendben lesz, Hanji - nyugtatgattam őt, habár ezen a ponton hirtelen nekem is kínzó hányingerem támadt az elfogyasztott alkohol miatt, de minden erőmmel próbáltam leküzdeni az ingert. Egy rókázó embernél már csak egy rosszabb van: két rókázó ember. - Jobb már valamivel? - kérdeztem meg tőle aggodalmaskodva, mikor a fiú már csak itt-ott öklendezett, végre abbahagyva a sugárban történő hányást.

- Ühüm, kicsivel jobb már, de még mindig fáj a hasam - motyogta vissza összeszedetlenül, erőtlenül összerogyva a fürdőszoba csempéjén. - Szomjas vagyok, Minhi, hoznál nekem egy kis vizet ha megkérlek szépen? 

- Persze - bólintottam hajlandóan, majd kótyagos fejjel, gyorsan kirohantam a fürdőszobából, s miután engedtem egy kis friss hideg vizet számára a konyhában, nyomban vissza is siettem a tanáromhoz. - Tessék, Jis, lassan igyál! - figyelmeztettem őt,  nemhogy véletlenül beszalad neki, miközben átnyújtottam neki a poharat.

- Köszönöm - ivott bele aranyosan a kapott vízbe a kis mókus, utána viszont nyűgösen megdörzsölte az elfehéredett arcocskáját, majd rám emelte fátyolos tekintetét. - Álmos vagyok, Hyunjin-ssi, nem fekszünk le inkább aludni? Kettőt látok belőled, jé! - nyúlt oda bizonytalanul az arcomhoz kicsiny kezecskéjével.

- Most te komolyan összekeversz engem Hyunjin hyunggal?! - kaptam oda elhűlten a mellkasom bal feléhez, közben hagyva, hogy Jisung tappancsa többszörösen végigszántson az orcámon. - Ennél nagyobb sértés nem is kell - motyogtam az orrom alatt.

- Mi? - ráncolta össze értetlenül a homlokát a tanárom. - Milyen sértés? Valaki megsértett téged? Leütöm - jelentette ki elszántan, amin nem tudtam nem mosolyogni mint a tejbetök.

- Jisung, totál részeg vagy—

- Jé! Te nem is Hyunjin vagy! - realizálta hirtelen a nyilvánvalót, miközben puha mancsaival csokrot formálva az almácskáim körül kapkodta zavarodott tekintetét az íriszeim és a szám közt, mire nyelnem kellett egyet. Veszélyesen közel volt hozzám. - Hmm, valóban nem, Hyunjinnak dúsabbak az ajkai, meg más az illata. Te akkor bizonyára a papa vagy - állapította meg, ami talán még hatványozottan rosszabb volt, mintha szimplán csak Hwangnak nézett volna.

- Ezt most nem gondolod komolyan—

- Engem ne kérdőjelezz meg, papa, mert megmondalak a mamának! - süvítette felém felháborodottan Jisung, ezen a ponton ciccegve elhajolva tőlem, mintha legalábbis én lennék itt az ostoba fajankó. - Na de várjunk csak, papa, nem értem, most te mit keresel itt Felix lakásán, ha én pizsipartit tartok Lixivel és Minhivel? Felix téged is meghívott? - értetlenkedett.

- Az ég szerelmére, Jisung, hahó, én vagyok az, Minho, nem pedig a papád! - hördültem fel, megragadva a tanárom vállait, viszont a fiú hiába nézett velem szemtől-szemben farkasszemet, mégis mintha egy teljesen másik bolygón lett volna abban a pillanatban.

- Ugyan papa, ne viccelődj már velem... hé, papa, mióta vagy te ilyen erős?! - sikoltott fel Jisung, a lábaival kalimpálva, ugyanis időközben megelégeltem ezt a céltalan eszmecserét, s eltökéltem, hogy márpedig én most leteszem aludni a kis mókust, mielőtt neadjisten újfent rosszul lesz. Mennyasszony pózban ellentmondást nem tűrően fel is kaptam a fiút, majd imbolygó léptekkel megindultam vele vissza a nappaliba. - Azt a mindenit papa, jó izmos lettél pár nap alatt - kezdte nyomogatni a felkaromat.

- Annyira aranyos vagy, hogy komolyan azt hiszed, hogy a papád vagyok, Hanji - jegyeztem meg szórakozottan, miközben visszaértem a karjaimban a részegségtől össze-vissza locsogó Jisunggal a nappaliba, ahol azt vettem észre, hogy amíg mi távol voltunk, Felix bizony bealudt, mégpedig egy olyan nyakatekert pozitúrában, hogy a fiú feje konkrétan lógott lefelé a matracról, miközben amúgy térdelt. Mint valamiféle strucc, úgy festett a szeplős. - Leteszlek a matracra, rendben, Hanji? - helyeztem le óvatosan a kis mókust, közvetlenül a hangosan szuszogó ausztrál barátja mellé.

- H-H-Hanji? Papa, miért szólítasz így? Annyira furán viselkedsz ma - lepődött meg őszintén Jisung, immáron lehunyt szemekkel motyogva nekem folyamatosan, miközben én éppen azt próbáltam a ködös agyammal mihamarabb kitalálni, hogy miképp is juttassam szegény Felixet emberi testhelyzetbe, anélkül, hogy felkelteném. - Papa, tudod ki szokott engem így hívni? Elmondom neked, jó? Figyelj ide rám! Az egyik diákom, Minhi, találkoztál is vele, emlékszel, ugye? Ő az egyik leghelyesebb fiú az osztályomban, sőt az egész suliban, szóval nem lehet őt nem felismerni - kezdett el rólam áradozni, mire természetesen a gyomrom vetett egy kétszáz fokos duplafordulatot.

- Jisung, shhh, csendesebben, mert felkelted Lixit! - csitítottam őt, viszont a mókusarcú fiúcska csaknem akarta magán megkeresni a némító gombot. - Várj egy percet, mindjárt betakarlak, csak előtte még Felixnek segítek!

- Úgy, ahogy Lixie segített neked az én autómban, Minhike? - pattantak ki hirtelen Jisung szemei, egy szempillantásnyi idő alatt ismételten a saját nevemen szólítva meg, holott az imént még eltántorítatlanul meg volt győződve afelől, hogy a szeretett nagypapával beszélget, én pedig nyilván rettentő kényelmetlenül kezdtem érezni magam, amiért újfent felszínre került ez az igencsak kényes eset.

- Jis, szerintem erről ne most beszél—

- Annyira szarul érzem magam még mindig emiatt, Minho. Tudom, hogy azt mondtam, hogy megbocsátok nektek, és meg is bocsátottam, tényleg, nem hazudok, de egyszerűen mégsem bírom kiverni a fejemből, hogy mit csináltatok akkor ott ketten - robbant ki a cenzúrázatlan igazság Jisungból, miközben dülöngélve ugyan, de felült a matracon. - Amúgy hová tetted a papát, Minho? Hiszen az előbb még itt volt!

- Nem volt itt a papád, Hanji, ne beszélj már zöldségeket, az autós sztoriról meg majd beszélünk akkor, ha mindketten józanok vagyunk - sóhajtottam fel gondterhelten, miközben nem várva tovább benyúltam a strucc-pózban oxidáló Felix hóna alá, és óvatosan megemeltem a szőke fiút, majd szépen lefektettem őt egy emberibb pozícióba, aztán betakartam testét a paplannal, hadd aludjon.

- Jongsoo, ne nyúlj hozzám, hagyjál békén - motyogta nekem oda álmában Felix, s ha nem lett volna elég, hogy az imént Jisung először annak a majom Hwangnak, másodszorra pedig a saját nagypapájának nézett, most ráadásként még a szőkeség az abuzív ex-férjének hitt.

- Lix, shh, Minho vagyok, aludj szépen, rendben, pipi? Ne aggódj, nincs itt a volt férjed, nem kell tőle félned - lapogattam meg szeretetteljesen az ausztrál fiú sima hátacskáját, aki erre csak elégedetlenül odadörmögött felém valamit az orra alatt, majd már szuszogott is tovább.

- Fázom, olyan hideg van itt, a fenébe is - szólalt meg ekkor újra Jisung, fennhangon panaszkodva ezúttal a hőmérséklet miatt, pedig egyáltalán nem volt hűvös a szobában, a radiátorok is mind kellemesen melegen izzottak. - Csukd be az ablakot, kérlek... nem, papa, idehoznád nekem inkább a csillagos pokróckámat? Tudod, amivel mindig betakartatok mamával ovis koromban, az a kedvencem.

- Betakarlak a paplannal, Hanji, jó? Az melegebb mint a pokróc - csóváltam meg a fejemet, majd ráemeltem a jó meleg takarót a tanáromra, egészen nyakig, aki ezt követően nyomban elpilledt, én pedig pár hosszantartó másodpercig csupán bágyadtam és tanácstalanul néztem a közvetlenül egymás mellett szuszogó két fiút, azon töprengve, hogy most hová is feküdjek, mert mi tagadás, eléggé privatizálták ők ketten a matracok négyzetmétereit.

- Hol a jó éjt puszim, hm? - szólalt fel ekkor újra Jisung, s bár mókusszemeit továbbra sem nyitotta ki, ajkaival mégis csücsöríteni kezdett felém. - Ide kérem, Hyunjinnie, rá a kicsi számra.

- Jisung! Minho vagyok! - mordultam rá dühösen, hiszen bosszantott a téves megnevezés, főleg ebben a kontextusban, és persze különösen az ő szájából, viszont az osztályfőnököm következő szavai teljességgel összezavartak.

- Akkor méginkább kérem, Minhi.

- Fejezd ezt be, Jisung, azt sem tudod mit beszélsz, totálisan részeg vagy!

- Nem vagyok az, butus kis Minhike, mert én sosem iszom.

- Aha, persze - forgattam meg cinikusan a szemeimet. - Menj aludni, jó?

- Addig nem, amíg nem kapom meg a jó éjt puszimat tőled - makacsolta meg magát a kis mókus, mire végül kötélnek álltam, s nyomtam egy leheletfinom csókot a tanárom sima homlokára, neki mindez azonban közel sem volt elegendő. - Csókra gondoltam, Hyunjinnie, tudod, amit szájra szoktak adni egymásnak az emberek.

- Akkor sajnos meg kell várnod Hyunjin hyungot, mert tőlem az ő nevében nem kapsz csókot, kis mókusom - vontam meg a vállaimat incselkedve, majd nemes egyszerűséggel fogtam az egyik szürke színű, bolyhos pokrócot, azzal a szándékkal, hogy jómagam a kanapén hajtsam álomra a fejemet ma éjszakára. Nem akartam befeküdni közéjük, ugyanis reggelre mindez irtózatosan furán jött volna le, pláne akkor, ha figyelembe vesszük azt az intim hangulatot, ami belengi már délután óta az egész lakást.

- És a saját nevedben nem adhatsz csókot? - nyaggatott kitartóan Jisung.

- Nem, mert józanon te ezt nem akarnád! - róttam meg. - Aludj, Jisung, jó éjt.

- De, Minhi, most mit vagy velem ilyen kegyetlen?! Megmondalak Soonie-nak, te gazfickó! - méltatlankodott a tanárom, viszont a heves fészkelődése közepette a könyökével véletlenül telibe arcon ütötte a mellette édesen alvó Felixet.

- Jongsoo, bassza meg, megmondtam neked, hogy most hagyjál békén, nincs kedvem hozzád! Idióta barom, hogy vinne el téged a gyász! - rivallt rá a kis mókusra agresszívan a szőke, majd azt követően a másik oldalára fordult, és rögtön békésen vissza is aludt, mintha mi sem történt volna az imént.

- Na, hagyjatok mostmár aludni, már vagy fél órája szeretnék békében pihenni, de te, Minhi, egyfolytában beszélsz - teremtett le engem Jisung, mire döbbenten eltátottam a számat, viszont a kis mókus ezúttal lehunyta meseszép íriszeit, és odabújva hátulról a szőkeséghez végre valahára befejezte az eszeveszett csacsogást, nyugovóra térve mára.

A két angyali fiú szinkronban kezdett el egymás mellett fekve, összebújva szuszogni, s valóban úgy tűnt, hogy reggelig már nem kell velük értetlenkednem, kiütötte őket az alkohol amennyire csak lehetett, így becsavartam magam a bolyhos pokrócba, s ledőltem a kanapéra, ami ugyan nem volt valami kényelmes fekhely, de ma éjszakára megtette. Lehunytam a könnyes szemeimet, s bár intenzíven hasogatott a fejemnek konkrétan minden egyes része, hisz' én is igencsak ittas voltam, mégis szinte azonnal elnyomott az álom. Éjszaka pedig nem álmodtam, mert az álmom ott feküdt alig pár méterre tőlem.

Han Jisung...

~

Másnap reggel eddig talán még soha nem tapasztalt, kínzóan hasogató fejfájásra ébredtem, illetve az ablak redőnyei közt be-beszökő reggeli napsugarakra, amelyek szinte simogatták a szemhéjaimat. Hirtelen azt hittem, hogy a saját ágyamban fekszem, így ösztönösen Soonie után kezdtem tapogatózni, viszont a kis szőrmóknak értelemszerűen nem volt se híre se hamva. Az íriszeim sivatagként ki voltak száradva, és szerintem be is voltak dagadva vagy gyulladva a tegnap esti dorbézolástól, viszont egy kis erőfeszítéssel mégis sikerült kinyitnom őket, hogy szétnézzek a lakásban. Habár én is rengeteget ittam a minap, az este nagy részéről mégis szilárdan megvoltak az emlékeim, s jelenleg a nagy részével nem is tudtam nagyon mit kezdeni. Tegnap ugyanis mindkét fiú kikezdett velem, ezt pedig nem tudtam hova tenni, főleg Jisung részéről. Felixet még megértem, hisz' ő alapjáraton is ilyen típus, na de Jisung...

A kanapén való nyugtalanul való alvás miatt még a nyakam is istenesen beállt, s mikor ásítozva feltápászkodtam az ülőalkalmatosságon, a fájós tarkómat dörzsölgetve, azt láttam, amint Jisung továbbra is teljesen kiütve a matracon mélyen alszik, míg Felix épp a tegnap éjszaka szétszórt szemetet, illetve az üres sojus- és sörösüvegeket pakolja el nagy gonddal.

- Jó reggelt! - szólt oda nekem kedvesen a szőke, mikor észrevette, hogy felébredtem, hangjából pedig tisztán kivehető volt, hogy már kijózanodott.

- Reggelt, Lix! - köszöntem neki vissza a nemlétező bajuszom alatt dörmögve, majd párszor megköszörültem a kiszáradt torkomat, hiszen szörnyen rekedtes volt a hangom ilyen korai napszakban. - Jobban vagy már? Jól szétcsaptad magad az este.

- Tudom, és ne haragudj érte, Minho-ssi - szorította össze az ajkait a szőkeség, miközben beleszedte egy nejlonzacskóba a földre lehajigált cukorkás papírokat. - Emlékszem szinte mindenre, kicsit elengedtem magam, nem akartam rád mászni, remélem nem haragszol rám—

- Dehogyis, nincsen semmi baj - ráztam meg azonnal a fejemet, elvégre tényleg nem haragudtam rá, hisz' részeg volt, úgy pedig sok ostoba cselekvésre hajlamos az ember fia, ezt tapasztalatból állíthatom. - Jisung nem lett rosszul már? - érdeklődtem, óvatosan az alvó fiúcska felé pillantva.

- Nem, jól van, csak alszik, nem akartam őt felkelteni - magyarázta Felix. - Figyelj - nézett ekkor rám bizonytalanul. - Történt köztetek valami az este?

- Tessék? - pislogtam vissza rá kérdőn. - Mégis mi történt volna? Hogy érted?

- Tudod, hogy értem - felelte halálosan komolyan. - Volt tipi-tapi, csók, vagy hasonló? Jisung nagyon tud cicázni olyankor ha iszik, szóval csak azért kérde—

- Mi van?! Nem történt semmi, hova gondolsz?! - dörrentem rá. - Mármint párszor bepróbálkozott, de csak amiatt, mert részeg volt. Nem csináltunk semmit.

- Jól van, neked elhiszem, hisz' te egy rettentő tisztességes fiú vagy. Tudom, hogy sosem bántanál egyikünket sem - bólintott egyet Felix, majd már terelte is a témát. - Amúgy kérsz valami gyógyszert? Másnaposnak tűnsz.

- Aha, az jól jönne, köszi.

Felix hozott nekem valamilyen fájdalomcsillapító hatású gyógyszert, s egy nagy öblös pohár vizet. A pirulát bevettem, ezidő alatt azonban Jisung továbbra sem ébredt fel, olyannyira ki volt ütve a tegnap estétől. Még az az egy szerencse, hogy nem került be ismét a kórházba az anorexiája miatt. Sajnáltam szegénykémet, és valahol a mi hibánk Felixszel, hogy ennyit ivott; legközelebb biztosan nem engedjük őt alkohol-közelbe, mert ennek újfent ez lesz a vége.

- Készen állsz amúgy a hétfői bulira? - érdeklődött Felix, mire csupán pár kérdő pillantás szolgált válaszomul, miközben leráncigálram magamról a pizsamámat, hogy átöltözhessek a normális, hétköznapi ruháimba.

- Miféle bulira?

- Jaaaaj, tudod! Butus Minho-ssi, hát a halloweeni buli, ami a sulitokban lesz hétfő este - világosított fel Felix, mire csak elgondolkodva hümmögtem egyet. Az hétfőn lesz? El is felejtettem, hogy már a nyakunkon van ez a hülye iskolai rendezvény. - Egyébként én is ott leszek, Sungie elhívott segítőnek, mert kell, aki megfegyelmezi azt a sok hormontól duzzadó, neveletlen tinédzsert, hát nem csodás? - ujjongott, talán túlontúl is nagy lelkesedéssel.

- Ne sértődj meg, Lix, de nem nagyon tudlak téged elképzelni bármi hasznosban is segíteni. Esetleg a gimi homoszexuális fiúinak az öltözőben - jegyeztem meg félszegen, ügyetlenül begombolva közben a farmernadrágomat.

- Azt meghiszem - csillantak fel a szőke fiú szemei. - Ha valamihez értek az a férfiak és a szerszámuk.

- Azért ne bízd el magad - forgattam meg játékosan a szemeimet, majd már indulásra készen állva odaléptem a szeplős elé. - Figyelj, Lix, nekem viszont most mennem kellene, anyám már kétszer hívott, nem akarom őt felbaszni, mert megöl, és nem fog többet elengedni sehova.

- Máris? - konyult le nyomban az ausztrál fiú szája sarka, mire egy nagyot bólintottam. - Jó, értem, persze, menj csak, örülök, hogy eljöttél és megbeszélhettük a dolgokat... Azért egy ölelést kapok búcsúzóul?

- Persze - tártam ki a karjaimat, mire a szeplős nyomban a mellkasomra bújt, én pedig nyomtam egy apró puszit a szőke hajába.  - Szia, Lixi. - köszöntem el tőle.

- Szia, Minho-ssi, vigyázz magadra!

Azonban még mielőtt mára véglegesen is elhagytam volna az ausztrál fiú lakását, egy sornyi hezitálást követően lehajoltam a földön lévő matracon továbbra is édesen alvó Jisunghoz, s miután óvatosan megsimítottam a hátacskáját, bátorkodtam nyomni egy puszit a kis mókus selymes orcájára. Nem ébredt fel ugyan, de reagálva az érintésemre egyből mocorogni kezdett a puha tenyerem alatt.

- Shhh, aludj, Hanji. Én most megyek, pihengess, hétfőn találkozunk, kis mókus - tudtam, hogy valószínűleg nem hallja a szavaimat, én azonban mégis szerettem volna valamiképp elbúcsúzni tőle. Olyan védtelen és sebezhető volt, ahogy ott feküdt egymaga, s egyszerűen az volt bennem, hogy semmi mást nem akarok, csak vigyázni rá.

- Ne aggódj, vigyázok rá, Minho-ssi. Csinálok neki párolt zöldséget reggelire, sárgarépát is, az a kedvence. A kis mókusunk rendben lesz - biztosított egy kedves mosollyal az arcán Felix, mire jómagam csupán zavartan intettem egyet feléje, s fogva hátizsákostul a holmijaimat elhagytam az oddinary utcai lakást.

Biztos voltam abban, hogy ez az eseménydús pizsamaparti gyökerestül meg fogja változtatni a viszonyokat hármunk között, hiszen tagadhatatlanul mérföldkő az, amihez jelenleg elérkeztünk; Jisung ha részegen is, a rosszabbik és befolyásolt pillanatai közt tengődve, de igenis tett felém olyan kijelentéseket, amikbe nem tudtam nem jobban belegondolni. Csókot kért tőlem, én pedig akármikor szívesen eleget tennék egy ilyen csábító kérésnek őtőle, de nem olyankor, ha Jisung részeg. Egy részeg ember bódult és nincs tudatában cselekvéseivel és azok lehetséges következményeivel, így mondhatott volna nekem akármit, bizonygathatta volna akármivel, hogy ő akarja azt a csókot; minden szava érvénytelen, s nem beleegyezés. Ha kell, inkább egymillió évet várok arra, hogy Jisung önként kínálja fel nekem ajkait, ne pedig az alkohol miatt. Csak merem remélni, hogy a fiatal férfi nem fog emlékezni a történtekre, mert úgy azért elég kínos lenne vele kettesben maradnom a korrepetálások alkalmával.

Mindegy, az vigasztal, hogy legalább Felixszel sikerült tisztáznunk, hogy jelenleg pontosan hányadán is állunk egymással. Neki nyilvánvalóan egy kis időbe telik majd, míg megszokja azt, hogy újfent csak egy sima barátként tekintsen rám, de erős fiú ő, és én biztos vagyok abban, hogy hamarosan játszva túllendül majd azon az apró fellángoláson, ami az irányomba alakult ki. Erről jut eszembe, nekem is legfőbb ideje lenne már túllépnem ezen az egész Jisung-ügyön, mert bele fogok őrülni hosszútávon...

Busszal zötykölődtem haza, s mikor megérkeztem, igyekeztem legjobb tudásom szerint palástolni hangulatügyileg a valós érzéseimet, nemhogy anyu véletlenül megneszeli, hogy hazudtam, és nem is Sanéknál töltöttem az éjszakát, hanem valahol egészen másutt. Szerencsémre viszont a medúza nem igen kérdezősködött, csupán rosszallóan megjegyezte, miszerint árad belőlem a tömény piaszag, s bezzeg az ő korában ez nem volt módi. Ezt követően aztán ellentmondást nem tűrően rám parancsolt, hogy indítsak eltörölgetni a konyhába az elmosott edényeket, így egy jó fél órácskára meg is volt a mai programom.

Estefele aztán Naráért és Junmyeonért eljött Sunmi noona, majd már szokásszerűen megnéztük Chaeryeonggal a Szulejmán új epizódját, illetve közös erőfeszítések árán, de megfürdettük Dorit, mivel szegény cica csupa sár lett az odakint való futkosástól, úgy pedig mégse bújhatott volna be mellém az ágyba.

A vasárnapi nap pedig legfőképp tanulással kellett volna hogy teljen, ugyanis egy témazáró írásbeli volt várható, ezúttal biológiából, én azonban erről sikeresen megfeledkeztem, így a nagy rajzolások közepette csak este fogtam neki a többoldalas tananyagnak, azt is a nővérem intelmeit követően. Nyilvánvaló volt, hogy ilyen korlátozott időkereten belül bizony nem leszek képes a fejembe verni még kalapáccsal sem ezt a bőséges tananyagot, viszont Jisung mintha csak megérezte volna, hogy bajban vagyok; menten a segítségemre sietett üzenetben.

Jisung
Szia, Minhi!!! <333
Mi újság, jól vagy?

Minho
Szia!!! <33
Persze, Hanji <3
Megvagyok
És te?

Jisung
Már kijózanodtam, de soha többet nem iszom
Ne haragudj, ha bajt okoztam...

Minho
Ugyan, emiatt ne fájjon a fejed
Minden rendben van
Én csak aggódom érted

Jisung
Jó... neked elhiszem
Amúgy jó korán elmentél tegnap...
Meg sem vártad, míg felébredek💔

Minho
Ne haragudj, Jis💓
El kellett mennem, anyám hívogatott
Most tudom, ez egy rohadtul kisfiús magyarázat volt, de na, érted😅

Jisung
Értem, semmi gond😂
Amúgy, kérdezhetek valamit?

Minho
Akármit

Jisung
Mondtam éjjel vagy csináltam valamit?
Mert őszintén szólva nem emlékszem semmire, Lix meg olyan fura volt szombat reggel, nem mondott nagyon semmit

Minho
Dehogy!!
Teljesen okés voltál
Csak hánytál, de kézben tartottalak😗🤞🏼

Jisung
Fuuu, akkor jó
Köszönöm, hogy vigyáztál rám❤️

Minho
Ez csak természetes❤️

Jisung
Amúgy mi jót csinálsz?😌

Minho
Tanulok a témazáródra, de még nem tartok benne sehol
Konkrétan az előbb kezdtem csak el😅

Jisung
Minhiii, nem lesz ez így jó
Tanulni muszáj
De tudod mit?
Nem szokásom kivételezni, de te mégis kivétel vagy, ez tény
•írásbeli_bio_kérdések•
Tessék, itt a dokumentum, hogy milyen kérdések lesznek holnap benne
Legalább ezek alapján tanuld meg, jó?

Minho
Hanji, nem kell ezt tenned, nem akarlak téged kihasználni
Nem a leckék miatt barátkozom veled
Miért? Miért segítesz nekem?

Jisung
Azért, mert szeretnék
Azért, mert kedvellek
És azért, mert mindig kedves vagy velem és vigyázol rám
Elég indok?

Minho
Igen...
Köszönöm szépen...❤️
Kis mókus

Jisung
Hogy mi?😂😂
Kis mókus? Minho!

Minho
Semmi, semmi...
Csak hasonlítasz egy kis mókusra, ennyi

Jisung
A kis mókus majd jól megharap, ha nem lesz csillagos egyes mindezek után a holnapi felmérőd...💀🐿️

Minho
Ojoj
Már megyek is tanulni!
Még egyszer köszi!❤️❤️
Holnap tali, Jis❤️

Jisung
Vigyázz magadra, Minhi❤️

Azt hiszem totálisan beleestem ebbe a mézédes fiúcskába, de tényleg. Sorozatosan annyira imádnivaló és törődő az irányomba, hogy egyszerűen lehetetlen kérés volna az, hogy ne legyenek érzéseim iránta. Az egy dolog, hogy Jisung külsőre maximálisan az esetem; hisz' egy káprázatosan gyönyörű teremtmény a kis mókus, de nekem speciel rettentően tetszik a személyisége is. Szeretem benne azt, hogy könnyen megbocsát az embereknek, s végképp nem egy haragtartó típus. Tetszik benne az is, hogy ennyire hajlandó és segítőkész másokkal; most sem kértem őt rá, ő mégis egyből elküldte nekem a kérdéseket, amelyek a holnapi felmérőben lesznek benne. Habár Jisung a diákjai közül egyedül csak velem kivételezik, de talán ez is jelent valamit, nem...?

A dokumentum, amelyet az imént Jisung küldött, valóban tartalmazta az összes kérdést, így azok alapján megtanultam se perc alatt mindazt, amire a holnapi írásbelihez szükségem lesz, így mondhatni hamar végeztem, s nyugodt szívvel lefeküdhettem aludni. Chaeryeong még gorombán meg is jegyezte, hogy ilyen gyér tanulással aztán ne számítsak valami jó osztályzatra, én azonban csak pajkosan vonogattam erre a vállaimat; jobb jegyet kapok majd rá, mint azt bárki is sejtené. Elvégre nem mindenki fia borjának van afféle protekciója a mélyen tisztelt tanár úrnál, hogy előre tudhatja szóról-szóró, mik fognak szerepelni a függőben lévő írásbeliben.

Olyan este fél tizenegyre már javában álmos lettem a "megerőltető" tanulástól, így mint aki jól végezte dolgát lefeküdtem aludni a puha ágyikómba, szegény Soonie-t pedig szinte egy plüssállatként kezelve csaptam be a hónom alá. Arról meg már inkább ne tegyünk említést, hogy szerintem minimum bő másfél órán keresztül csupán éberen forgolódtam a matracon, mint valamiféle propeller, ugyanis közhelyes módon másra sem tudtam gondolni, mint arra az angyali fiúra, akibe jelenleg fülig bele vagyok esve. Hiába próbáltam erőszakkal elterelni a gondolataimat másfelé; valahogy a végén mindig őkörüle lyukadtak ki azok.

Olyan volt, mintha még Han Jisung fenséges eperillatát is az orromban éreztem volna...

Másnap reggel ugyan szokás szerint legalább százszor csendült fel az ébresztőm, mire nagy sokára hajlandó voltam kikecmeregni a jó meleg takaró alól, viszont mikor eszembe jutott, hogy az iskolában újra láthatom a szívemnek kedves kis mókus Jisungot, akkor nyomban lendületesebb tempóra kapcsoltam. Gyorsan magamra kapkodtam az éppen akkor kiválasztott ruháimat ( sötétkék farmer, plussz bő pulcsi kombó ), majd miután Chaeryeong is kirúzsozta a csukaszáját ( nem értem amúgy minek, hisz' ha smárol Ryujinnal, akkor úgyis elkenődik, dehát mindegy... ), így indulhattunk is. Szokás szerint apu volt az, aki eldobott minket kocsival a gimnáziumig, szóval minden a megszokott medrében zajlott. A suliban San barátom és imádott kiskecskéje, Wooyoung minduntalan nyalakodtak, Seungmin meg a hülye telefonját pötyögtette, s csak a jó ég tudja, kivel írogatott, szóval csak a szokásos... egészen a biológiaóra kezdetéig.

- No, mi van, tanultatok rá, majmok? - röhögött fel fakutyaként Seungmin, beleharapva egy jó nagyot a sonkás-salátás szendvicse sarkába.

- Nem? - kérdezett vissza értetlen tekintettel a piercinges. - Woo nálam volt egész hétvégén, szóval nem jutott időm a füzet fölött görnyedni, ha úgy tetszik. Habár este fél tizenkettőkor egyszer azért átfutottam a felét... Na jó, annak a felét. Vagyis igazából csak a negyedét—

- Fogalmazzunk egyszerűen, hogy faszt se tudsz, bébi - vette át a szót a párjától Wooyoung.

- Ja, így is nevezhetjük - simított rá a tarkójára a legjobb barátom, kényelmetlenül elhúzva a száját.

- De legalább egy csónakban evezünk, mert én sem állok a helyzet magaslatán - bújt oda San mellkasához a kiskecske. - Annyi még megvan, hogy volt szó az RMS átírásáról, vagy valami ilyesmi—

- Az RNS, nem pedig RMS - javítottam őt ki.

- Azt mondtam! - legyintett le Wooyoung, habár nem hinném, hogy megjegyezte.

- Tanuljunk inkább férfi anatómiát - vetette fel ekkor leleményesen Seungmin. - Ha összemérnénk az osztály fiúinak farkait, garantáltan az enyém lenne a legnagyobb—

- Hah, álmodik a nyomor! - bődült fel nyomban a terem túlsó végében ülő Jackson Wang, aki mindig abba dumál bele, amihez a legkevésbé sincs köze. - Hol lenne neked akkora farkad, most komolyan azt a picike, éretlen kis uborkacsírát csúfolod te faroknak?! Mert ha igen, akkor nem láttad te még az én farkamat. Az bizony egy igazi szerszám, apukám! Olyan hosszú, hogy egész a Han-folyóig elér, ráadásul a hatalmas golyóim még csak bele sem férnek a nadrágomba—

- Jackson, ez azért enyhén túlzás, ekkora farkad nincsen - jelentette ki lazán a hátsó padban épp a körmeit reszelgető Lily.

- Hol lenne neki ekkora fasza, csak az eszét játssza itt! - kapcsolódott be a heves diskurzusba Yunho is. - Arról meg már ne is beszéljünk, hogy drága Jacksonunk már megint a farkakról való eszmecserébe száll bele teljes erőbedobással... kicsit buzis vagy, nem gondolod?

- Te gyökér, nem vagyok buzi! - rivallt rá teli tüdőből az említettre a kínai származású fiú.

- Mindketten gyanúsak vagytok nekem - emelte fel fontoskodva a mutatóujját Youngjae.  - Mingivel már egy ideje figyelünk titeket, és egyre több buzi-jelet vélünk rajtatok felfedezni!

- Mégis mi az a "buzi-jel"?! - hördült fel valahonnan felháborodva Eunchae.

- Jelek, hogy valaki buzi - magyarázta el barlangrajz egyszerűséggel Youngjae. - Például buzi-jel az, ha egy férfi sír, boldog vagy kifejezi az érzelmeit. Ha szeret olyan lányos tevékenységeket, mint mondjuk a főzés, sütés, olvasás vagy rajzolgatás. Ezenkívül ha sálat, kesztyűt vagy neadjisten szűk gatyát hord, és természetesen ha ilyen mozdulatokat csinál a kezével - tett egy undorítóan sztereotip, laza mozdulatot a csuklójával.

- Ezt most nem gondolod komolyan, te méretes idióta - meredt maga elé elhűlten Yuna. - Ez egy annyira hülye tévhit, nem ezek tesznek meleggé egy férfit!

- Ja, én mondjuk a kurva életben nem főztem, még egy szelet kenyeret sem tudok magamnak megkenni, mégis meleg vagyok, mint a kályha - adott igazat a lánynak San barátom, miközben az említett fiún ott csüngött még mindig a szeretett kiskecskéje.

- Nem húztok csőbe, mert nem vagyok buzi! - szajkózta tovább a saját igazát Jackson, gyanúsan mentve a szűrét, holott jelenleg nem is az ő szexualitása volt terítéken. - Amúgy ha már erről a buzi-témáról van szó, szerintetek amúgy Han buzi? - hozta szóba a kis mókust, mire a gyomrom menten vetett egy bukfencet, s igyekeztem láthatatlanná válni.

- Először is, meleg és nem buzi, mert az sértő kifejezés - kotyogott közbe rosszallóan Yeji. - Másodszor is nincs jogunk megítélni senki szexualitását, mert ez mindenkinek a saját maga dolga.

- Azért találgatni hadd lehessen már, szabad országban élünk, drága Yejike - oltotta le őt lazán Yunho, ráülve a padja tetejére. - Amúgy szerintem Han buzi.

- Szerintem meg hetero, ne ítéljetek az alapján, hogy külsőre olyan feminin típus - osztotta meg velünk a saját szubjektív véleményét Lisa. - A múltkor is mondjuk láttam őt valami nőcivel csevegni a parkolóban, tuti a barátnője volt.

- Az lehetett akárki, szóval ez nem jelent semmit - ellenkezett vele Jackson. - Nesze semmi, fogd meg jól.

- Miért, ennyire szeretnéd, hogy a kis osztályfőnökünk buzi legyen? - bökte oldalba a kínai származásút vihogva Mingi.

- Kussoljál, te szakadék!

- Amúgy ha eltekintünk attól, hogy Han egy férfi - emelte fel a mutatóujját Yunho, én pedig frusztráltan tartottam vissza a lélegzetemet, ugyanis biztos voltam benne, hogy drága osztálytársam száját ezúttal valami bődületes ostobaság fogja elhagyni. - Akkor amúgy egy helyes srác. Szép arca van. - konstatálta.

- Hah! - kiáltott fel diadalittasan Jackson. - Tessék, te vagy a homokos, hát egy hetero férfi nem dicsérhet meg egy másik férfit! Hol vagyunk?! Megérett a világ a pusztulásra!

- Te is múltkor megdicsérted, azt mondtad, hogy Hannak jó a gatyája, ami kurva buzis, mert ez azt jelenti, hogy meg akarod őt dugni! Kéne az a kerek kis popója, mi?! - vádaskodott egyre agresszívabban Yunho, én pedig ezen a ponton már irtóra rosszul éreztem magam a bőrömben, amiért szegény Jisungról ilyeneket beszélnek, ráadásul a háta mögött. Annyira már kiismertem őt, hogy tudjam; Jisung egy rettentően érzékeny fiú, s összeomlana ha a tudomására jutna, hogy a diákjai ilyen obszcén témákat taglalnak ki róla.

- Te is megdugnád őt, faszfej! Egyet csettintene és már mártogatnád benne azt az ocsmány, petyhüdt kis gyufaszáladat! Chhh! - fröcsögte neki vissza Jackson, nem tagadva semmit, csupán élből visszatámadva. - Meg szerintem az osztályunk mélyen tisztelt buzitársulata is megdugná Hant, mert valahogy nagyon csendben vannak. Ezek lapítanak - pillantott egyenesen a baráti társaságom felé, mire megállt bennem az ütő.

- A kutyafáját neki, te debil, nekem a kiskecském az egyetlen, és punktum! - bődült fel idegbetegen San, szinte felborítva a padjukat mérgében, akkora hévvel pattant fel.

- Jó, de még van rajtatok kívül másik két jómadár - lépegetett oda hozzánk Jackson és Yunho, felváltva kapkodva szúrós tekintetüket köztem és Seungmin között, vallatva minket.

- Nekem van nőm, engem hagyjatok ezzel - húzta ki magát a kellemetlen kérdés alól a padtársam, feltartva kezeit a levegőbe, mint akire épp pisztolyt fognak.

- És te? Te megdugnád Hant? - faggatott engem eltántoríthatatlanul Jackson, nekem pedig kevés hiányzott ahhoz, hogy bömbölve kirohanjak az osztályból, legyen ez akármilyen gyerekes válaszreakció a részemről egy konfliktusra. - Aha, vársz a válasszal—

- Ez most egy kurva nagy tiszteletlenség tőled, Jackson, hogy ilyeneket beszélsz Hanról, pláne úgy, hogy nincs is esélye magát megvédeni! - fakadtam ki, hiszen muszáj volt legalább nekem kiállnom szegény Jisungért, a fiúért, aki tetszik, ha már más nem teszi meg. - Ő egy érző ember, hogy beszélhettek róla ilyesmiket?! Ráadásul mi van, ha bejön?! - mutattam felháborodottan az osztályterem ( még ) csukott ajtaja irányába.

- Ahá, félsz! Milyen beszari egy fráter vagy - állapította meg Yunho, gúnyosan végignézve rajtam. - Különben meg nem tudom, hogy mit játszod itt a hős lovagot, a kibaszott mártírt, elvégre csak beszélgetünk. Én mondjuk nyíltan kimondom, hogy az ikertestvérkéd olyan takaros, hogy én szívesen megdug—

- Te rohadék! - kaptam őt meg a gallérjánál fogva első hirtelenemben. Engem buzizhat kedvére amennyit csak akar, meggyalázhat akár az egész gimnázium színe előtt ha az esik jól neki, de Chaeryeongot hagyja békén, különben letépem a fejét ennek a majomnak.

- Minho, ne csináld, nem ér annyit! - szólt oda nekem irdatlanul remegő hangon a nővérem, Ryujin kezét szorongatva a pad alatt ijedtében.  Hangjából szó szerint áradt a leplezetlen kétségbeesés, ami rettentően elkeserített. - Ne verekedj miattam, szépen kérlek!

Néhány másodpercen keresztül aktívan próbáltam lecsillapítani az indulataimat, végtére is azonban megadóan ellöktem magamtól Yunhot, elengedve a fiú gallérját.

- Még egy ilyen megjegyzés, és véged van, megértetted?! - sziszegtem, az orrlyukaimon keresztül fújtatva a fiú felé, mint valami bika.

- Most meg kellene ijednem?

- Mi folyik itt? - nyílt ki ekkor kiszámíthatatlan hirtelenséggel az osztályterem eddig békésen csukva lévő ajtaja, amin betoppant maga Han Jisung, zavartan pislogva egyenesen miránk. Remek, pont a káosz kellős közepekor érkezett meg köreinkbe. A kis mókus egyébként természetesen most is álomszépen festett; legszívesebben izomból egy jó állast levertem volna Jacksonéknak, amiért így kibeszélték ezt az ártatlan teremtést. - Egészen a folyosó végéig hallani titeket ahogyan üvöltötök. Remélem nem veszekedtek megint—

- Neeeem! Dehogyis, mi rendes gyerekek vagyunk, igazi kis úrfik, tanár úr - húzta ki magát büszkén Jackson, kidüllesztve izmos mellkasát, mire inkább visszanyeltem a szidalmakat, melyek igencsak kikívánkoztak. Megszólalt a főkolompos.

- Hát, efelől vannak kétségeim - oltotta le őt Jisung, majd fáradtan sóhajtozva a tanári asztalhoz sétált, s lerakta rá a holmijait. - Na, üljetek le! - nézett ránk, mire mi mindannyian szófogadóan eleget tettünk a kérésének, s el is csitultunk. - Ahogy azt a múltkor megbeszéltük, ma megírjátok a témazárót biológiából, de előtte még szeretnék elmondani nektek pár fontos információt a mai nappal kapcsolatban. Ma este, hét órakor ugyebár meglesz tartva iskolánk tornatermében az idei évei halloweeni bál, amelyre nagy-nagy szeretettel várunk benneteket! Öltözzetek be minél ötletesebben, és remélem nem fog kelleni senkit sem megróni alkoholfogyasztás miatt...

- Minket? Soha - válaszolt vissza Yunho, akárcsak egy földre szállt angyalka.

- Tanár úr! - lendült fel ekkor a magasba Oh Yejun vékony karja.

- Tessék, Yejun? Mondjad.

- És mi a helyzet az osztálykirándulással? Szerdán reggel megyünk, vagy nem? - tanakodott elveszetten az említett.

- Igen, valóban szerdán reggel, pontban nyolc órakor indulunk innen a gimnázium parkolójából Gimpoba - bólintott egy határozottat erre a kis mókus. - De erről majd még holnap beszélünk részletesebben, most viszont tegyetek el mindent a padjaitokról, csak egy toll maradjon, mert írásbeli következik, már így is tíz perc mínuszban vagyunk. Ha valamelyik kérdés esetleg nem világos, akkor természetesen nyugodtan lehet kérdezni... - magyarázta Jisung, azzal el is kezdve szétosztani köztünk a lapokat.

- Hol van a diófa és a kötél, mikor szükség lenne rá? - hallottam meg San reményvesztett hangját felcsendülni közvetlenül mögülem.

Közben viszont, amikor Jisung az én padom mellé ért a papírlapok szétosztogatása közepette, egypár másodpercre találkozott a másikéval az éjsötét tekintetünk, s bár nem történt köztünk semmiféle bővebb vagy jelentősebb interakció, mégis határozottan úgy éreztem, mintha tekintetével éppen azt kérdezné, menni fog-e a felmérő, így én rögtön válaszoltam is neki. Szemeimmel azt üzentem feléje, miszerint aggodalomra semmi ok; ami szükséges, az már úgyis javában a fejemben nyugszik, így Jisung szája sarkában egy alig észrevehető somoly jelent meg, amelyet csakis egyedül nekem címzett. A tanárom ezután sietősen tovább osztogatta a kezében tartott papírokat, nemhogy véletlenül feltűnővé válunk a többiek szemében, én azonban így is majd' kicsattantam a határtalan örömtől, pláne akkor, mikor tudatosítottam, hogy valóban egyeznek a Jisung által elküldött kérdések a témazáróban szereplőkkel.

Magabiztosan fogtam neki a kinyomtatott feladatoknak, s biza' hízott a májam rendesen, amiért egyedüliként én érdemeltem ki azt a privilégiumot, hogy előre tudhattam a felmérő tartalmát. Ebből kifolyólag se perc alatt meg is voltam a feladatok kidolgozásával, ami valóban úgy ment, mint a karikacsapás, még az osztály stréberei előtt is sikerült leadnom a lapomat.

- Tudtál mindent, Minhi? - tátogta felém némán Jisung, mikor kimentem hozzá, és átnyújtottam neki a teleírt papírlapot.

- Persze, köszi - artikuláltam vissza, majd ismételtem helyet foglaltam, várva, hogy a pórnép is befejezze a szerencsétlenkedést.

Mikor aztán kicsengettek a mai legutolsó tanóráról, Jisung beszedte a többségben valószínűleg nem valami jóra sikeredett írásbeliket mindenkitől, majd elköszönve tőlünk sietősen elhagyta az osztálytermet, a fiatal férfi távozását követően pedig elégedetlen morajlás szántotta végig közösséget.

- Bassza meg a jegesmedvét, ilyen gecire nehéz tesztet adni! A kurva életbe! - csapott rá egyet a padjukra felbőszülten a piercinges legjobb barátom. - Egyetlen egy kérdést tudtam csak, és az is az volt, hogy hány kromoszómája van az embernek! Akkora ötöst fogok rá kapni, mint a ház!

- Ne is mondd, Sannie husika! - nyöszörögte a padon elfolyva a kiskecske, alias Wooyoung is. - Anyám már tűkkel fog engem megszurkálni, hogyha megint ötöst kapok... Lehet nem ártana néha tanulni...

- Ácsi, pajtásaim! - kért magának ekkor szót Seungmin, rám szegezve mutatóujját. - Minho, veled meg mégis mi a faszom van?! Miért tudsz te mostanában mindent?! Hogy adhattad le ennyivel hamarabb?!

- Ez vagyok én, így születtem, Einstein tőlem tanult - menőztem be előttük, elvégre most igencsak lovon éreztem magam, s szerintem ennyi fellegzés olykor nekem is kijár.

- Ez most elég béna volt, Minhokám - oltott le egy pillanatig sem hezitálva Seungmin, mire mind a négyen szinkronban összenevettünk.

Miután a barátaimmal egyetemben sebtiben összepakoltuk a kirakott holmijainkat, bele az iskolatáskáinkba, miközben mi is elhagytuk az osztálytermet, észrevettem, hogy Jisung írt nekem egy üzenetet, miszerint ma délután sajnos nem tud engem hazavinni autóval, ugyanis siet valamilyen halaszthatatlan ügyet elintézni a bankba. Vagy ezerszer bocsánatot kért tőlem emiatt, mire természetesen azt válaszoltam neki, hogy nincsen semmi probléma, emiatt ugyan ne fájjon a feje, s hogy majd este a halloweeni buliban úgyis találkozunk. Ezért aztán hosszú idő óta a nővéremmel kettesben utaztam haza autóbuszon, habár a vörös hajú lány nem volt valami szórakoztató társaság, ugyanis nem is igazán figyelt rám, hanem egész úton a barátnőjével, Ryujinnal írogatott.

"Ők is undorítóan szerelmesek, bleh" - gondolta újfent irigy kutya Minho.

Miután a nővéremmel hazaérkeztünk az alig negyedórás buszutat követően a Maxident utcabeli családi házunkba, anyu már odahaza várt minket egy nagy tál finom, gőzölgő étellel, így miután alaposan teletömtük a hasunkat, Chaeryeong és én elmentünk mindketten tanulni másnapra. Szerencsére a ma esti halloweeni buli miatt nagyrészt tekintettel voltak ránk a tanárok, ezért nem volt túlságosan sok tanulnivaló holnapra, egyszóval hamar végeztünk, és már kezdetét is vehette a soha véget nem érő készülődés.

Chaeryeonggal a múltkori kisebb-nagyobb vacillálást követően végül egyöntetűen úgy döntöttünk, hogy mindketten vámpírnak öltözünk be az idei halloweeni bulira, elvégre ez bizonyult a legegyszerűbb és leggyorsabb opciónak az összes többi közül. Tavaly a buli ugye elmaradt a koronavírus járvány végett, azelőtt pedig anyu noszogatására egy lepedőben kellett járkálnom egész este, mert szellem voltam ugyebár, vagy mi, szóval arról inkább ne beszéljünk... Idén anyu még pár nappal ezelőtt vett mindkettőknek egy olcsó, leárazott fekete pulóvert, amit Chaeryeonggal ollóval bevagdostunk, hogy az amolyan "tépett" hatást keltsen, ehhez pedig felvettünk egy szintén fekete nadrágot, s már csak valamiféle smink hiányzott.

- Chae-Chae! Segíts kisminkelni! - rikácsoltam át a saját szobámból a nővéremnek, miután nagy gonddal hátrazseléztem a hajam, elvégre a lány váltig állította, hogy ő mindemképpen beveti magát ha sminkelésről van szó.

- Megyek már, te mafla! Az enyémet már meg is csináltam, tadamm! - robogott be a sminkes ládikájával a hóna alatt hozzám Chaeryeong, s a lány sminkje láttán még a szám is a szó szoros értelmében véve tátva maradt; a lány sötét szemein füstös szemfesték pihent, ajkai fekete rúzzsal voltak bekenve, ezenkívül több helyen is az arcán, például a homlokán, orcáján és a nyakán odafestett, kisebb "vágások" "véreztek" a rájuk kent művértől. A nővérem tényleg ért ehhez; elképesztően festett így, ezt meg kell hagyni.

- Wow - ennyit bírtam csupán kinyögni. - Szuper lett, ügyes vagy - dicsértem meg.

- Tudom - felelte magabiztosan. - Mehet akkor neked is ugyanilyen, mint nekem? - ült le mellém dologra készen az ágyamra, Soonie cicám pedig több teret hagyva nekünk az ágy másik végébe somfordált.

- Igen, de a rúzst hagyjuk el, ha lehet, az nem kell. Úgyis cserepes a szám.

- Oké, nekem mindegy, ahogy akarod - vonta meg a vállait a nővérem, majd elkezdte a nyelvét kidugva a koncentráció közepette bepúderezni az arcomat, hogy az valamivel sápadtabbnak tűnjön az eredeti színtónusánál. - Amúgy rendes volt tőled, hogy ma kiálltál értem Yunhoval szemben, de nem kell nekimenned senkinek miattam.

- Nem fogom hagyni, Chaeryeong, hogy valaki így beszéljen rólad, ráadásul egy Yunhohoz hasonló senkiházi - dörmögtem nemtetszően az orrom alatt, miközben a púderpor konkrétan ott szállt előttem a levegőben.

- Ez van, szexista, homofób parasztok mindig voltak és lesznek is - legyintette lemondóan a lány. - De azért téged sem kíméltek ám. Rohadt nagy genyóság volt tőlük firtatni ezt az egész meleg-témát, na meg szegény Han...

- Egy szerencséje szegénynek, hogy nem hallott belőle semmit. Legalábbis merem remélni - húztam el kelletlenül a számat, miközben Chaeryeong immáron a szemhéjaimat kezdte el sminkelni, így értelemszerűen lehunytam látószerveimet, hagyva, hogy a puha ecsetszerűség simogassa pislogóimon a finom bőrkét. - Amúgy mi a programod a bulira? - kérdeztem.

- Semmi különös. Ryuval ameddig csak bírunk, táncolni fogunk, ha meg megunjuk, kimegyünk smárolni a klozetre.

- Hmm, nagyszabású tervek ezek.

- Azok hát. És te mit fogsz csinálni? Mert gondolom a nagykecske-kiskecske páros ellesz magának valahol az öltözőkben. Vagy a legelőn...

- Ja, szóval marad Seungmin, habár nem tudom, hogy ő mennyire lesz kapható a bulira. Szerintem előbb-utóbb ő is lelép majd - haraptam be az alsó puhámat elgondolkozva. - Tehát nem tudom, mit fogok még csinálni, de majdcsak feltalálom magam. Mingyu és Woozi tuti hoznak majd valami piát, szóval velük kell ütköznöm egy-két bátorító kortyért.

- Ne mozgasd a szemhéjadat, mert ork lesz belőled, nem pedig vámpír! - pirított rám szigorúan Chaeryeong, minek hallatán menten megmerevedtem. - Oké, szuper, most jönnek az utolsó simítások, aztán még festek rád pár vérző vágást, és indulhatunk is! Jaj, istenkém, úgy izgulok! - kurjantotta lelkesen.

- Chae—

- Hmm? - hümmögött vissza kérdőn a lány, miközben kis ecsetkéjével ezúttal a nyakamon kezdett el matatni, ami eléggé csiklandozott.

- Szerinted mit jelent az, ha valaki részegen azt kéri tőled, hogy csókold őt meg? - szaladt ki a számon az alábbi kérdés, mely már szombat reggel óta emésztett belülről, hiszen nem tudtam eldönteni, hogy ez alapján most hányadán is állok Jisunggal.

- Mi van? - tört ki egy szelídebb fajta kuncogás a vöröshajú lány feketére rúzsozott ajkai közül, miközben immáron a művért kezdte el egy-egy ponton rákenni a bőrömre. - Mégis ki akart téged megcsókolni?

- Azt ne tudd - vetítettem nyomban. - Csak válaszolj, kérlek! Szerinted ez jelent valamit?

- Nem - vágta rá nemes egyszerűséggel, mindenfajta kertelés nélkül Chaeryeong. - Egy részeg ember agya ködös és tompa. Mindenkivel smárolni akar, lehet részegen még én is lekapnák olyasvalakit, akitől amúgy undorodom. Ne gondolj bele többet, aki akar veled csőrözni, az megteszi józanon is. - s ez a mondata a nővéremnek valóban hatott, egészen csontig hatoltak a szavai, mert egycsapásra elnémultam. Tényleg nem jelent semmit tehát mindaz, ami történt, mert Jisung koránt sem volt józan és beszámítható. Csak az fáj nekem, ott belül, hogy ezek alapján józanon sosem akarná velem összeforrasztani azokat a hívogató ajkait. - Készen vagy - hajolt tőlem hátrébb a nővérem, s egy téglalap alakú kistükröt nyomott bele a kezembe, hogy megnézhessem magam.

- Nagyon menő lettem - állapítottam meg elismerően, alaposan megcsodálva a tükörképem. - Köszi szépen a sminket, te vagy a legjobb.

- Szívesen, máskor is.

- No, drágáim, készen vagytok? Indulhatunk? - dugta be ekkor a szobámba kíváncsian a fejét néhány hangosabb kopogás után apu. - Szent ég, milyen vámpírok lettetek itt nekem, ez már döfi! Az én időmben is volt ilyen halloweeni parti a suliban; én mindig pókembernek öltöztem be, ha-ha-ha.

- Igen, apu, már indulhatunk is - kelt fel az ágyamról Chaeryeong, lesimítva párszor a fekete ruháiról az arra rászállt púderport és szöszöket. - Kész vagy, Minho? - fordult felém.

- Igen - bólintottam egyet. - Készen vagyok, szuper lesz a buli, igyekszem ezt bevonzani.

_____

Sziasztok, drágáim, 7350 szóval visszatértem!❤️

Sajnálom, hogy így eltűntem, és hogy ennyit kellett várnotok az új részre, de ezek a hetek most rettentő hektikusan teltek... beteg voltam, dolgoztam, aztán ugye a kötelező karácsonyi családlátogatások, ráadásul az új telefonomon napokig be sem tudtam lépni Wattpadra... remélem azért nem felejtettetek el, és vagytok itt még páran, akiket érdekel a könyv...🥺❤️

Mit gondoltok, mi lesz azon a halloweeni bulin...?😌🤞🏼

Szerintetek Jisungnak tetszik Minho, vagy csak össze van zavarodva...?😌❤️

Véleményeket szívesen fogadok <3

Meséljetek, mi jót kaptatok Karácsonyra? Hogy teltek az ünnepek?❤️❤️❤️

Köszönöm, ha elolvastad, találkozunk egy következő rész alatt❤️❤️💓

Puszi,

~ Park Garam
~L