Ösztön
- Kira! Kérlek értsd meg hogy így is max sebességgel megyünk. Ennél gyorsabban nem tudunk menni. - mondta Nat.
- Engedj oda! - mondtam parancsoló hangon.
- Ne csinálj hülyeséget Kira! - szólt Tony.
- Ebben egyet kell értenem! - szólt közbe a kapitány. - mellesleg ha meg is engedném akkor Stark kinyírna.
- Ezt hallottam ám! - morogta Tony.
- Tudjuk! - mondta mindenki egyszerre.
- Engedj oda! - mondtam immár szikrázó szemekkel. És nem viccelek. A szemeim szó szerint úsztak a kék ködben.
- Oké. De nem én vagyok a hibás. - adta át a helyét Nat.
Nem válaszoltam csak leültem. Nem is tudom hogy honnan de tudtam vezetni ezt a Quinjetet. De ösztönösen tudtam hogy hol keressem azt amit meg akartam találni.
- Ácsi! Te meg honnan tanultál meg Quinjetet vezetni? - lepődött meg Clint.
- Nem tudok Quinjetet vezetni. Ösztönösen csinálom. - próbáltam elmagyarázni azt amit még én sem értettem teljesen.
- Nem tudsz Quinjetet vezetni? Hiszen éppen azt csinálod! - hitetlenkedett a kapitány.
- Mondom hogy ösztönből csinálom! Ja és az ösztönöm azt súgja hogy csatoljátok be magatokat mert gyorsulni fogunk! És eddig működött az ösztönöm. - mondtam ki azt ami hirtelen a gondolataim közé úszott.
Nem tévedtem. Néhány pillanat múlva gyorsítottunk. Még mindig nem tudtam hogy hogy lehetséges az hogy ilyen profin vezetem a jetet és ez az első alkalom volt mikor akár ültem is egyben.
- Mr. Stark! Merre van? Kéne egy kis leszálló hely! - kiáltottam „segítség" után.
- Itt vagyok törppilla! Megyek csinálok egy kis helyet! - jött poénos kedvébe Mr. Stark.
- Kiégek! Miért épp törppilla lett a beceneved? - hahotázott Clint.
- Az apám hívott így. És Mr. Stark gondolom tőle szedte. - mondtam fancsali arcal.
- Vigyázzatok! - hallottuk meg Tony hangját a rádión. - Jövök!
Mikor ezt meghallottam jobbra rántottam a kormányt. A srácok hátul rendesen megijedtek. Clint arca volt a legviccesebb. Valószínűleg a gondolataiba volt merülve. És e miatt ráncolta a homlokát. De közbe vigyorgott. Natashát nem ijesztette meg a vezetési stílusom. Már ha ez amit csinálok ezt lehet vezetési stílusnak nevezni. Steve komor arccal ült az ülésén. De látszott hogy neki ez a kanyar egy semmi volt. Thor hasonló arccal dobolt az ujjával a térdén. Bruce zöldes arccal ült. Szegény. Majd ha le szállok majd bocsánatot kérek tőle.
- Itt a leszálló! - hallottam meg Tonyt.
- Okés! Megyünk! - mondtam majd egy pár pillanat múlva le szálltunk.
- Wow! Ez menő volt! - érkezett meg Tony is. - Ős tehetség vagy! - dicsért meg.
- Lehet. De most nem kéne megmenteni a gimit?! - kérdeztem mikor eszembe jutott Peter.
- De. Menjünk! - mondta Steve. - Nat! Vigyázz Kirára! - figyelmeztette Natot.
- Nyugi! Nem lesz semmi baj! Meg szerintem Kira is tud magára vigyázni! Mármint a Shield jelentése szerint ki iktatott egy Hydra osztagot. - magyarázta poénkodva Nat. Clint elismerően füttyentett. A kapitány meglepetten nézett rám. És én egy apró bólintással jeleztem hogy Nat nem viccel.
- Szép! - nyugtázta a kapitány. - Akkor indulnunk!
Mindenki elindult. Én mutattam az utat a sulihoz. Mivel már nem igazán volt képben.
- Kira! - hallottam meg Nat hangját. A hangsúlyából ítélve nem most szólt először.
- Hm? - hümmögtem.
- Nézd már! - mutatott előre. Már ott voltunk a suli utcájában. A suli előtt fegyveresek voltak. De nem rendőrök vagy katonák. Ez az ellenség volt!
- Van egy tervem! - szóltam izgatottan.
- Haljam! - mondta Nat.
- Hát nem vagyok benne biztos hogy sikerülni fog de meg kell próbálnom. Ja és szólj a többieknek hogy ne legyenek itt az utcában. - mondtam.
- Mit tervezel? - kérdezte egyre nagyobb kíváncsisággal Nat.
- Használom azt a képességemet amit nem mutattam be a múltkor. - mondtam.
- Oh. - reagálta Nat. - szólok a többieknek.
Bólintottam. Gondolatban felkészültem. Mikor meg bizonyosodtam hogy semelyik csapattársam nincs itt az utcában előre nyújtottam a kezemet és arra koncentráltam hogy milyen az az apró kis búgás amit a föld kiad. Majd vettem egy mély levegőt. Kinyújtottam és elkezdem generálni egy rezgés hullámot a levegőben.
--------------------------------------------------------------
Sziasztok! Bocsi hogy tegnap nem volt rész. Az este elment a netem így a tegnapi részt ma töltöm fel. De ma is ki fog kerülni a napi rész! És elmondani nem tudom hogy mennyire örülök hogy már többen mint 500-an elolvastátok a könyvemet! 🥳 Köszönöm a csillagokat is!🥳 Legyen gyönyörű napotok/estétek!
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro