„Majd egyszer csak megszólalt a telefonom. Nathasa hívott."

Gyorsan felvettem a telefont.

- Szia Natasha!

- Szia Kira! Mi újság? Hogy telt az első nap a suliban?

- Hát azt kell mondjam esemény dúsan.

- Vagyis?

- Hát elsősorban kétszer eltévedtem a suliba mire megtaláltam az osztály termet.

- Atya ég az hogy sikerült?

- Hát arról hogy hogyan arról fogalmam sincs. - Vigyorogtam bele a vonalba.

- Az igen! És milyenek voltak az osztálytársak?

- Hát a fiúk nagyrészt idióták és a lányok pletyka fészek. Tisztelet a kivétel.

- És ki az a kivétel? - Hallottam hogy ő is bele vigyorog a telefonba.

- Hát... Sikerült le ülnöm egy olyan csaj mellé aki tök jófej volt. A neve Elizabeth de utálja ha úgy hívják. Jobban szereti a Eli, Liza, Eliza megszólításokat.

- És még mi minden történt ezen az esemény dús napon?

- Hát a tanuló teremben volt egy majdnem bunyó.

- Úr isten! És mi történt? - kérdezte döbbenten.

- Hát ott a hangsúly a majdnemen. És hogy miért? Hát azért mert fogta magát az a Noah nevű gyerek és felém bokszolt. Nem tudom hogy de valahogy mellé ütött. De tisztán az arcom volt a célpont. De valahogy elvétette. Lehet hogy ott akkor az egy alkalommal a reflexeim nem hagytak cserben és félre hajoltam. De nem tudom. Minden olyan gyorsan történt.

- Meghiszem. És utána mi történt?

- Hát az a Noah nevű balfék elég meglepődött. Aztán szerencsémre nem tudta folytatni a verésemet mivel éppen akkor jött be az ügyeletes tanár. Ez az egy mázlim volt.

- Huh. Még jó hogy akkor ment oda az a tanár.

- Hát igen. Eléggé. És amúgy veled mizu?

- Fú hát ma nekem eddig eléggé fárasztó napom volt. Rengeteg a papírmunka. De mindjárt végzek.

- Az jó. De amúgy mégis mit dolgozol?

- Hát egy ilyen újság kiadó szerűségnél.

- Ömm. Ok. És milyen hírek vannak épp amik ilyen fárasztóak? - kérdeztem poénkodva.

- Hát most nagyon népszerűek a suli kezdési bakik.

- Haha!!! Ez jó! Mondj már egyet.

- Hát New Jersey-ben az egyik tanár gépén a háttérkép a meztelen felesége volt.

- Azta! Ilyen nincs!

- Dee! És ez csak egy a sok közül.

- Wow. Szupi.

- De még az általad elmesélték alapján nincs vége a suliban történteknek.

- Hát nincs is. Miután megúsztam a bunyót utána a fiúkat akik benne voltak ebben az egészben elküldték az igazgatóhoz. De nem voltak ott valami sokat mivel nem sokkal ezek után az ünnepségen már ott voltak a fiúk is meg az igazgató is.

- Fura. És mit csináltál az ünnepség alatt. És nehogy tagadd hogy nem az ünnepségre figyeltél.

- Hát mikor vártunk hogy minden osztály kivonuljon az udvarra akkor láttam egy nagyon helyes fiút. Ha jól emlékszem Eliza azt mondta hogy a neve Peter Parker.

- Úúú... És mi volt az ami megfogott téged ebben a Peterben?

- Azt hiszem az átlagon felüli izomzata meg a cuki feje. A gyönyörű barna szemeiről nem is beszélve. - elmosolyodtam Peter gondolatára. Főleg azokra a gyönyörű szempárra gondolva.

- Na jóóó! Te beleestél az első napodon egy olyan fiúba akit amúgy nem is ismersz.

- Na ez így nem fer. Most te jössz. Te hogyan állsz pasi ügyekben?

- Hát van kettő pasi is aki eléggé bejön.

- Halljam! - követelőztem.

- Hát az egyiket Brucenak hívják.

- Na és milyen ez a Bruce?

- Hát Bruce egy gamma sugárzással foglalkozó tudós aki...

- Igen, következő. - Ezután lehetett a telefonon keresztül is hallani hogy Natasha meglepődött.

- Oké... A másik srác neve Steve. Ő itt dolgozik ahol én. Ümmmmm... Nagyon izmos és okos. Szuperek a reflexei és még szexi is. Arról nem is beszélve hogy milyen segge van.

- Az igen. Kész álom pasi.

- Ehhez kétség sem fér.

- Fú figyi azt hiszem hogy megjött anyu. - mondtam mikor meghallatom a kulcsok zörgését a bejárati ajtó felől.

- Akkor gyorsan tedd le és lépj be valamelyik alkalmazásodba és csinálj úgy mintha egész eddig is ezt csináltad volna. Ja és nyugodtan hívj úgy csak Natnak. A Natasha rövidítése.

- Oké! Szia Nat!

- Szia Kira!

Ezután gyorsan bontottam a vonalat és beléptem az instába majd úgy tettem mintha órák óta ezt csináltam volna.

Nem is tévedtem nem egész fél perc múlva anyu lép be a lakásba két hatalmas szatyorral a kezében.

- Szia anyu! Úr isten! Te meg mi mindent hoztál?

- Szia kicsim! Hát hoztam egy csomó kaját. Segíts bevinni a konyhába ezeket.

- Okés.

Mikor beléptem a konyhába felnéztem a falon függő hatalmas órára. Már majdnem 7 óra volt. Atya ég. Ennyit beszéltem volna Natashával? Ilyen nincs. Aztán amikor ránéztem a hívás időre láttam hogy majdnem 5 órán keresztül dumáltunk. Lehetetlen. Vajon tényleg ennyire nincsen idő érzékem? Sajnos nem tudtam túl sokat gondolkodni ezen mert anyu szólt hogy öt perc és kész a vacsi.

Öt perccel később már tömtem a számba anyu isteni palacsintáit.

Miután tele lettem hirtelen rám tört a fáradság.

- Anyu szerintem én léptem aludni mert nincs sok kedvem itt a padlón elnyúlva aludni.

Erre anyu hangosan felnevetett. Jó volt látni hogy boldog. Apa halála óta nem nevetett olyan sokat.

- Oké! De amúgy nem hagynám hogy a padlón aludj mert akkor bevonszolnálak a szobádba és betennélek az ágyadba.

- Értem anyu. Jó éjt! - majd a válasz meg se várva bebotorkáltam a szobámba és eldőltem az ágyamon. És nem sokkal ez után már húztam is a lóbőrt.