- Kira! Neked még mi bajod van? És miért ordítasz?! - értetlenkedett Peter.

- NEKEM MI A BAJOM?! AMIKOR TE CSÓKOLÓZOL MÁS LÁNYOKAL? UTALOK ITT EGY BIZONYOS LIZRE!!!

- Micsoda?! Liz? Nekem mi közöm lenne Lizhez? Mégis honnan a francból gondoltad azt hogy mi csókolóztunk? Miből gondoltad ezt? - nézett rám Peter „értetlenkedve". De láttam. Az az emlék össze tört. Hazudik. Ahogy az előbb is a szemembe hazudott. És ez fájt a legjobban.

- Ne hazudj a szemebe! - suttogtam fenyegetően.

- Én nem... - próbált ellenkezni de félbe szakítottam.

- Ne hogy azt mond hogy nem is hazudtál! - mondtam még mindig fenyegető hangon.

- Kira... Meg magyarázom... - mondta kissé csitító hangsúllyal.

- Te csak engem ne csitítgass! - ordítottam.

- Kira... - próbált Peter meg szólalni. De én nem hagytam.

- Tudod mit?! Tartsunk egy kis szünetet! És majd ha már nem smárolgatsz más lányokkal akkor majd tárgyalhatunk! Addig is PÁ-PÁ! - ordítottam.

Peter dermedten ált miközben én meg pördültem és el viharoztam a szobámba.

Mikor oda értem az ajtó magától kivágódott. De be nem vágódott. Dühösen csaptam be az ajtót. Majd dobtam egy hasast az ágyra.

- ÁHHHHHHHHHHHHH! - ordítottam teli torokból bele a párnámba.

Aztán elbőgtem magamat. Ordítottam. Ahogyan csak tudtam. Dühös voltam. Miért? Miért csinálta ezt? Miért csalt meg? MIERT?! Bőgtem. Fogalmam sincs hogy meddig. Aztán hallottam hogy valaki kopog.

- Gyere! - szipogtam.

- Kira! - kiáltott fel Nat amikor belépett a szobába. - Mi a franc folyik itt?!

Körül néztem. A szobában lévő legtöbb tárgy lebegett. De jó. Rakhatott rendet. Vettem egy mély levegőt. Sajnos nem tudtam meg nyugodni. Egyre gyorsabban kapkodtam a levegőt. Kezdtem bepánikolni.

- Kira! - suttogta ámulattal és félelemmel teli hangon Nat. - Nyugodj le! Kérlek!

- N-nem megy! - kapkodtam levegő után. Közben Nat lassan elindult felém. - Nat ne! Kérlek! Nem akarlak bántani!

- Nem fogsz! - mondta majd oda jött mellém. És át ölelt. Majd neki ált dúdolni egy számomra ismeretlen dallamot.

El engedtem a görcsbe rándult izmaimat. Jó érzés volt. És Nat egyre csak dúdolt. Lehunytam a szememet. És elkezdtem le nyugodni. Mélyeket lélegeztem. Fogalmam sincs hogy mennyi idő telhetett el azóta mióta ott voltunk az ágyamon feküdve egy hatalmas ölelésbe burkolózva.

- Wow! Itt meg mi történt? - hallottuk meg Tony kibaszott Stark hangját. Hihetetlen hogy milyen ünnep rontó tud lenni.

- *¹Тишина, чтобы Старка! - ordította oroszul Nat. - *²Как вы будете таким праздником?

- Hát ebből egy árva mukkot sem értettem! - kacagott fel Tony. - Te értetted hogy mit mondott?

- Igen. - suttogtam. Meg lepődtem. Mióta tudok én oroszul?

- Te tudsz oroszul? - nézett rám nagy szemekkel Tony.

- Ezek szerint. Na de miért jöttél? Mert gondolom valami oka csak van annak hogy ide jöttél. - mondtam a szememet forgatva.

- Hát... I-itt van... Itt van az anyukád. A földszinten. - mondta kissé szaggatottan Tony.

- MI VAN?! - kiáltottam fel meglepetten. Anyu? Ő meg vajon mit kereshet itt?

- Nyugi nem tudja hogy itt vagy. Csak a munkája miatt ide kellett jönnie egy megbeszélés miatt. És gondoltam szólok hogy nehogy meglepjen. - mondta somolygó arccal.

- Jó. Nem szeretném ha úgy tudná meg hogy itt vagyok hogy véletlenül össze ütközünk a folyosón. - mondtam miközben össze szorult a szívem. Tudtam hogy hiányzok neki. De nekem ő még jobban hiányzik. Nem találkozhattok vele így. Még sóhajtottam egy nagyot majd folytattam.

- Majd szólok ha készen állok arra hogy találkozzunk.

- Rendben. - bólintott megértően Stark.

- *³Кира! - hallottam meg Natot miközben oroszul szólított meg. - Можно немного поговорить?

- *⁴Конечно. - mondtam oroszul. Szuper ezek szerint nem csak értem az oroszt hanem beszélem is.

- Ti meg miről társalogtok? De leginkább miért nem olyan nyelven teszitek ezt amit én is értek?! - mondta felháborodottan Tony kibaszott Stark.

- Semmi olyant nem mondtam amihez neked közöd lenne. - mondta Nat.

- Chh. Oroszok. - legyintett a milliárdos.

- Vigyáz mert ez az orosz tudja hogy hova rúgjon ha azt akarja hogy be fogd a hatalmas pofádat. - mondta Nat rideg játékosságal. Láttam rajta hogy utálja ha valaki a származásával bohóckodik.

- Ho ho ho! Nyugodjon meg Romanoff! Befejeztem. - kezdett el ijedten hátrálni a zseni.

- Akkor jó. - mondta halvány mosollyal az arcán Nat.

- Srácok! - rontott be a szobába Clint.

- Mi az? - kérdeztük meg egyszerre.

- Balhé van! - mondta Clint.

- Akkor indulás! - kiáltott fel Tony.

*¹Csezd meg Stark!
*²Hogyan lehetsz ilyen ünnep rontó?
*³Kira! Beszélhetek egy kicsit?
*⁴Persze.