Lesokkoltam. Ott álltam és csak bámultam anyu összetört véres telefonját. Térdre estem. Az arcomat a kezembe temettem. Aztán hirtelen valami hideget éreztem a halántékomnál.

- Most megvagy. - mondta valaki a hátam mögött.

- Te csak azt hiszed. - mondta egy ismerős hang a hátam mögül majd gy erőteljes rezgés hullám repítette el a fegyverest.

- Daisy! - kiáltottam fel megkönnyebbülten de mégis meglepetten.

- Megvagy? - nézett rám aggódó tekintettel.

- Voltam már jobban. - mondtam miközben felkászálodtam a földről. Aztán gyorsan letöröltem a kibbugyanó könnyeim. - hogy kerülsz ide? - kérdeztem.

- Ezt az idiótát kell elkapnom. Ez a kuldetésem amire jönnöm kellet. - mondta meglepődött arccal.

- Fura. - motyogtam - Mit tudunk a fickóról?

- Nem sokat. De az biztos hogy nem e világi. - mondta.

A fickora néztem. Volt benne valami ismerős. Aztán beugrott. Apu temetésén láttam. Ha jól emlékszem anyu azt mondta hogy apu egyik barátja volt még a születésem előtről.

- Én azt hiszem tudom ki ez. Vagy legalábbis majdnem. - mondtam. - Elméletileg apám barátja volt még a születésem előtti időkből. Mikor még apám tartotta a kapcsolatot Arrotzával. Valószínűleg a pasas is Arrotzáról jött.

- Megeshet. - nyugtázta a mondandómat egy biccentéssel. - És arról van fogalmad hogy miért akart elkapni? - nézett rám felvont szemöldökkel.

- Tudom is én. Lehet ahoz a fura gondolat izéhez lehet köze. - fogalmaztam meg a dolgokat rohadt értelmesen.

- Mivan? - nézett rám értetlenkedve Daisy.

- Ja! Te akkor nem voltál ott! - sóhajtottam majd bele kezdtem. - Na szóval. Ugye edzés után nekem még be kellet ugonom Furyhoz. Tudom is én mi miatt. De aztán megláttam egy felvételt amin nem e világi űrhajók repkedtek. És mint ugye kiderült ez mind Európa felett történik.

- És ez mind hogyan csatlakozik ahoz a gondolat izehez? - nézett rám még mindig értetlenkedve.

- Az a rész most jön. Na és akkor mikor kiszedtem a vonakodó Priceból és Furyból akkor hirtelen egy csomó hangot kezdtem el hallani a fejemben. És azok a hangok Arrotzaiul beszéltek. Aztán mikor már majd' szét szakadt a fejem rájuk ordítottam Arrotzaiul hogy fogják már be. Aztán ugye a kék ködöt az agyam köré vontam mint valami pajzsot. És ugyebar bevált. Aztán egy jó ideig a felhők fölött repkedtem csak úgy spontán aztán eldöntöttem hogy haza jövök. És ugye ez fogadott. - fűztem tovább a történéseket.

- Oh. - döbbent le Daisy.

- Ja. - bólintottam szomorúan.

- Jézusom. - suttogta Daisy majd átölelt.

- KIRA! - rontott be a lakásba Steve. Igazság szerint róla teljesen megfeledkeztem.

- Steve! - lepődtem meg.

- Minden rendben? Kiáltást hallottam. - nézhet körbe aggódva.

- Minden rendben van. Mondjuk ez lehet hogy nem így lenne ha Daisy nincs itt. - mondtam halványan Daisyre mosolyogva.

- Steve Rogers? - suttogta vigogva Daisy a fülembe. - Te Steve Rogersel kavarsz?

Ekkor volt az hogy majdnem behúztam Daisynek egy olyat hogy foga egy darab nem maradt volna utána. Irtó gáz volt mert tudtam hogy Steve ezt biztos hallotta. Erre rondán elpirultam. Aztán láttam hogy Steve is enyhén bepirult. Mi? Amerika kapitány elpirult?

- Egy pillanat! - mondtam Stevenek majd megragadtam Daisy vállát és a szobámba vonszoltam.

Mikor magunkra csukatam az ajtót suttogva ordítottam le Daisy idióta Johnson fejét.

- Neked element a józan eszed?! Hogy égethettél be?!

- Miért nem kavartok? - nézett rám pimasz vigyorral.

- Mi?! M-mi... Mi nem... Nem kavarunk! - dadogtam zavartan.

- De tetszik? - vigyorogta.

- Hát öhmmm... - nyöszörögtem.

- Szóval igen! - vihogta.

Erre a fejem el vörösödött. Valamiért rohadt kínos volt ez az egész. De hiszen én... Én nekem nem is tetszik Steve...
De ahogy ezt végig gondoltam leesett hogy ezt még én sem hiszem el.

- Ilyet. Soha. Többet. Ne. Csinálj. - suttogtam minden egyes szót megtoldva egy vállára mért ütéssel.

- Jólvan na! - lépett hátra kettőt. - Amúgy jó a szobád. Ahoz képest hogy elvileg nemrég szakadt be a plafonod.

Körül néztem. Tényleg egész jó állapotban volt a szobám. Aztán eszembe jutott valami. Gyorsan a szekrényemhez mentem és kinyitottam. Aztán elkezdtem benne turkálni. Nem sokkal ez után meg is lett az amit kerestem. Egy színes papírba csomagolt dobozt volt az. Ezt kaptam anyutól és aputól az első szülinapomra. De mindvégig azt mondogatták hogy csak akkor nyithatom ki ha 17 leszek. És tudtam hogy ez nem sokára itt lesz. És ki tudja. Bármi hasznos lehet ebben a dobozában.
- Ha szabad kérdeznem. Ez meg mégis mi a fene. - bökött Daisy a kezemben lévő csomagra.

- Fogalmam sincs. De annyi biztos hogy meg kell találnunk anyut. MOST. - zártam le a beszélgetést majd kimentem a nappaliba ahol Steve várakozott.

- Menjünk vissza a bázisra. - néztem Stevere. Aztán még gyorsan hátra szóltam. - Daisy! Megtennéd hogy a csapattal rááltok az ügyre? Fontos lenne. - néztem rá kiskutya szemekkel.

- Rendben. - mondta miközben bólintott. - Majd hívlak ha kiderül valami használható.

Bólintottam. Aztán Stevere néztem és biccentettem hogy mehetünk. Láttam hogy vette az adást.

Nem sokkal később a torony garázsában voltunk és a motorról szálltunk lefelé.

- Na végre! - hallottam meg Tony hangját a lift felől. - Végre megvagytok! Már mindenhol kerestelek titeket. Mégis merre jártatok? - nézett rám amolyan „szigorúan”. Márha Tony Stark tud szigorúan nézni.

- Hosszú. De most szeretnék egy kicsit pihenni. - mondtam majd elindultam a lift felé. - Ja! És hozzon valaki nekem egy sajtburgert és egy kólát. Nagy sült krumplival! - kiabáltam még vissza majd szóltam Jarvisnak hogy vigyen a szobámhoz. És miután megérkeztem még elsétáltam a szobámig aztán ott magamra csuktam az ajtót és az ágyba dőltem. Úgy ahogy voltam ruhástúl, koszosan. Még letettem az éjjeli szekrényemre a kis csomagot majd elnyomott az álom.