Mikor megérkeztünk a Stark toronyba akkor elámultam. Ez nagyobb mint vártam.

- Na mit szólsz? Most végeztünk a felújítással.

- Ez hatalmas! - ámuldoztam. - Hogyan nem téved el itt bárki is?

- Hát a toronynak logikus felépítése van és még ki is van táblázva.

- Mr. Stark! De jó hogy itt van! - hallottam meg magam mögül egy ismerős hangot.
Mr. Stark hátra pördült.

- Áhh Peter! - meglepődtem Peter? Ez vajon az a Peter a Peter? Ez után a gondolat menet után én is oda fordultam.

- Peter?! - kiáltottam fel meglepetten.

- Kira? - döbbent meg. - te meg mit keresel itt?

- Hát nekem is ugyan ez lenne a kérdésem.

- Én itt vagyok gyakornok. És te miért vagy itt?

- Én ide jöttem Mr. Starkal megnézni a vasember páncélokat.

Peter kérdőn nézett a mellettem álló férfira.

- Igen Peter. Kira velem van itt. És igen tényleg megyünk megnézni a páncélokat. És amúgy meglepett hogy ismeritek egymást.

- Öhmmm rendben. De megtenné hogy ránéz ezekre a papírokra?

- Persze kölyök! Tedd csak oda az asztalomra.

- Sürgős lenne! - mondta rejtélyes hangsúllyal.

- Azzal az ügyel kapcsolatos? - mondta olyan hangon mint aki pontosan tudja hogy miről van szó.

- Igen ahhoz az ügyhöz van köze.

- És egy tízes skálán mennyire fontos?

- Hát Ms. Potts tudta hogy ezt fogja kérdezni. Hát úgy 11.

- Oh. Figyi törppilla! - fordult felém - most megyek elintézem ezt ha már Pepper azt mondja hogy valami tízes skálán tízenegyes akkor valami baromi sürgős dolog van. Megengeded nekem hogy elintézem valami nagyon fontosat?

- Hmmm. Nem is tudom. Na jó megengedtem hogy elintéze azt a nagyon fontos valamit.

- Köszike törppilla! - Vigyorogta. - Addig is Peter - fordult oda az említett személyhez. - foglald el Kirát. Így is ki van rám akadva.

- Öhm... Rendben van Mr. Stark. De mit csináljunk mi ketten Kirával?

- Hát semmi rosszat. - vetett ránk perverz vigyort - Tudod mit kölyök! Vezesd körbe törppillát a toronyban.

- Nem is olyan rossz ötlet... - töprengett hangosan.

- Volt nekem már valaha rossz ötletem?!

- Nem Mr. Stark még soha.

- Hát akkor meg! Szórakoztasd el a kis vendégünk.

Peternek nem volt ideje válaszolni mert Mr. Stark eltűnt a legközelebbi liftben.

Nekem még csak most esett le hogy itt vagyok egyedül Peter Parker mellet. BAKKER! ITT VAGYOK KETTESBEN AZZAL A SRÁCCAL AKI MEGHÍVOTT EBÉDELNI AZUTÁN HOGY BEÉGETTEM MAGAMAT ELŐTTE!!!! Nyugi Kira, nyugi. Nem lesz semmi baj.

- Hát akkor Kira hol kezdjünk? - törte meg a kínos csendet.

- Hát én Ömmmm... - által neki beégetni magamat akaratom ellenére. - Nem is tudom. Mármint... izé... - próbáltam kinyőgni valami értelmeset.

Erre Peter felkacagott. Most mi van? Össze kavarodtam. Most kinevet?

- Jajj Kira Roberts! Te olyan de olyan aranyos vagy amikor össze vagy zavarodva! - mondta szeretetteljesen.

Ekkor történt az hogy kihagyott egy ütemet a szívem. Odajött hozzám és megölelt. PETER. MEGÖLELT. ENGEM. Úr isten! Úr isten!! Úr isten!!!

- Na akkor majd én eldöntöm hogy hol kezdünk! - mondta majd átkarolta a vállamat és oda sétáltunk a lifthez.

Mikor már a liftben voltunk mikor Peter megszólalt. De nem olyan hangon amit eddig megszoktam tőle.

- Figyelj Kira... Az a helyzet hogy ömmm... hogy is mondjam... Tudod amikor először láttalak az évnyitón lenyűgöztél. És hogy miért nyűgöztél le azt magam sem tudom. De szerintem a legjobban a szemed csillogása. Szavakba nem tudom foglalni hogy mennyire szomorú voltam amikor láttam hogy mentek vissza a termetekbe. Reggel is annyira boldog voltam amikor nekem futottál. Annyira jó érzés volt újra látni. Én magam se tudom hogy azt amit akar és ott mondtam azt miért mondtam. Csak arra tudtam akkor én ott gondolni hogy milyen gyönyörű vagy. Én... én... egyszerűen szavakba nem tudom foglalni mennyire de mennyire szeretlek. Azt... azt hiszem hogy szerelmes vagyok beléd Kira Roberts. - az utolsó mondatot suttogva mondta.