Kolumbia, Bogota. Augusztus 9.
Hétfő. 08:24.

A Pontiac magára maradt a halála után annak a háznak az udvarán, ahol semmi egyéb nem várt bármerre is néztem csak a fájdalom. Az ágy hideggé, a tévé porfogóvá vált, a közös képeink pedig gúnyos emléktöredékekké. Hónapok után tárgyról tárgyra eladtam az értékeinket, ez pedig segített elviselni a fájdalmat. Csak a feltétlenül szükségeseket tartottam meg. Idővel már attól sem fogott meg a fájdalom, hogy ránéztem a Pontiacra, sőt, idővel a poros lepedő is lekerült. Sokáig vádoltam magamat, hogy annyi minden mással szemben az autót kisajátítottam, de a tény attól még nem változott; szükségem volt rá. Az akadémia mellet jártam tanfolyamra és néhány hónappal annak a befejezése előtt meg is szereztem a jogosítványt. Kétezer-nyolc végén, néhány héttel az akadémiai vizsgám után a megmaradt tárgyakat majd a házat is eladtam. Az addig gyűjtött és az azokból kapott összeg nem csak ahhoz volt elég, hogy házat vegyek a belváros szélén Bogotától délnyugatra Carrera nevű utcában a 105b szám alatt, de maradt a bútorozásra, sőt, arra is, hogy az első fizetésig kihúzzam.

- Ki volt az? – pislogóm ki a révületet, éppen amikor köszönve bontja a vonalat.

- A nyomszakértők vezetője. Igazad volt, nem találtak semmit az Arno birtokon. Az ajtótól a lépcsőn felvezet két pár lábnyom. Férfibakancs, harmincnyolcas és negyvenes méret között. Utánanéznek, de tucat termék lesz valószínűleg. A padláson ugyanez összevissza. Számítottak rá, hogy fel fogjuk fedezni, vagy Navaro tette tönkre.

- Utóbbi a valószínűbb. Dredge Simonsról tudsz valamit?

- Nem találják. Viszont kétlem, hogy elhagyta volna a várost.

- Logikus lenne.

- Péntek este hat óra harminckor Bogotának nem éppen a legkellemesebb környékén fekete bőrű nőt láttak. Felmentek Simons lakására, amikor pedig később kijött, tucat verőember ment be. Ennél többet a szemtanúból még pénz ígéretével sem lehetett kicsalni. Simons előkelő helyen szerepel a rendszerben, és köztudott róla az is, hogy ha bajba keveredik, eltűnik, néhány nappal később viszont kivétel nélkül előkerül.

- Ez esetben figyeljék meg az épületet – állok meg a piros lámpánál, majd amíg a jelzés kitart, hallgatom, ahogyan újabb telefonbeszélgetést bonyolít le.

- Santiago – fogadja a hívást alig valamivel az után, hogy bontotta a vonalat. – Tessék? Újabb? – lendül előre, amennyire legalábbis engedi a biztonsági öve. – Rendben, máris megyünk. A kávénak még várnia kell – dől hátra frusztráltan sóhajtva, miután ismét bontotta a vonalat.

- Mi történt?

- Kora hajnalban holtan találták Alisa Karolt.

Kis híján a fékbe taposok.

- Tehát miért? Nem kapcsolódott közvetlenül az ügyhöz.

- Ezek szerint megerősítést nyert a gyanúd, miszerint többet tudott, mint elárult. Az eset tükrében talán veszélyesen sokat is.

- Hol ölték meg?

- A Magnusa birtokon.

„Tessék?"

- Ugyanabban a szobában, ahol Maynhalm, előtte pedig Magnusa halt meg.

- Kitalálom a módszer is ugyanaz?

- Majdnem. Ezúttal nem hagyta hátra a kést, üzenetet az asszony hasába vágva viszont igen.

- Hogyan? – szalad ráncokba a homlokom. – Nem elég, hogy meggyilkolta, össze is vagdosta?

- Felbátorodott vagy a türelmét kezdi elveszíteni – vonja meg vállait a ruhasusogásból ítélve. – Már csak ránk várnak.

- Micsoda megtiszteltetés – sóhajtok, közben rátérve városból kivezető útra.

Valamivel több, mint fél órával később már felfelé hajtok a Magnusa birtokra vezető úton. Ezúttal is ugyanazzal a biztonsági intézkedéssel, vagyis baretteket viselő és gyanakvó tekintetű katonákkal találkozunk, különböző módokon felfegyverkezve. A bejárati ajtó előtt Jonathan Carter és Viktor Magnusa áll a kapitánnyal az árnyékba húzódva, emelt hangon beszélgetve. Ahhoz nincsen elég farkasfoga, hogy vitának lehessen nevezni, ellenben Carter és az idősebb Magnusa is feldúlt. A valamivel arrébb álló Sofia Magnusa csaknem ugyanekkor engedi le a mobilját, majd fordul felénk megemelt kezével árnyékolva a szemeit. Mire árnyékos helyen leparkolva, majd leállítva a motort kiszállok, szinte már kocog.

- Jó reggelt a nyomozóknak! Elárulnák, hogy mi folyik itt? Először Charlie Maynhalm majd Sacramentoban Frederick Jons hal meg, most pedig Alisa Karol? Ugyanitt? Ez valami ember vadászat?

- Mis. Magnusa, kérem, nyugodjon meg. Nem áll módomban beszélni folyamatban lévő nyomozásról, annyit viszont elárulhatok, hogy nem erről van szó – indulunk a három férfi felé, miután bezártam az autót.

- Ez kivétel Fuetre, avasson be minket is az ügy részleteibe – int a kapitány.

- Biztosan jó ötlet uram?

- Nem fogjuk elárulni senkinek, amit hallani fogunk, ettől nem kell tartania – emelkedik meg kissé Carter szemöldöke.

- Nem értsenek féle. Hallhatnak olyasmit is, amelyet nem akarnak.

- Azt hiszem ezt a kockázatot vállaljuk – fordul felém az idősebbik Magnusa.

- Hallotta – int másodszor is a kapitány.

- Rendben van uram, ahogyan óhajtja. Semmi olyasmiről nincsen szó, hogy a birtokvezetéssel vagy az üzleti kapcsolatokkal függene össze a három gyilkosság indítéka – pillantok Sofiára.

- Ennek ellenére mindhárom ebbe az irányba mutat – biccenti félre a fejét Viktor. – Charlie igencsak szoros üzleti kapcsolatban volt velünk és Mr. Carter-vel. Frederick Jons a cégünk Sacramentoi igazgatója volt. Alisa Karol pedig Mr. Maynhalm felesége, aki rengeteget tudott a férje üzleti érdekeltségeiről.

„Tehát a feleséggel kapcsolatos gyanúm ismét beigazolódott. Remek."

- Ez mind igaz. A három gyilkosság gyanúsan ebbe az irányba mutat, és az üzleti érdekeltségű célpontok ténye sem zárható ki. Ennek ellenére továbbra sem hiszem, hogy ez az indíték állna a háttérben – fordulok a bejárat felé.

- folytassa – emeli a szemöldökét a kapitány.

- Két gyilkosság történt azonos a módszerrel. Jelenleg is Bogotában tartózkodik az a személy, aki alapos gyanú szerint felelős Mr. Magnusa huszonhét évvel korábbi haláláért. Tudjuk, hogy ő volt, viszont, nincsen ellene kézzelfogható bizonyíték.

- Álljunk meg néhány pillanatra, kérem – emeli meg a kezét Viktor. – Jól hallottam és azt mondta, hogy itt van apa gyilkosa? Miért jött vissza ennyi év után? – simogatja az időközben szorosan mellé állt húga hátát.

- Vagy miért? – ráncolja a homlokát Sofia.

- Nyilvánvalóan Charlie megölése miatt – vonja meg a vállait Carter.

- Nem – rázom meg a fejemet. – Mr. Maynhalmot a Navarot utánzó gyilkos ölte meg. Ami a Sacramentoi gyilkosságot illeti, amennyit eddig tudunk róla, feltételezhető akár az is, hogy csak véletlen egybeesés. Viszont szerintem nem az – emelem fel a kezemet, mivel Carter nyitná az ajkait. – Feltételezhető, hogy Sacramentoban értesítették Navarot a tettének lemásolásról. Az utánzónak pedig az lehetett a szándéka ezzel, hogy bemártsa. Ez lehet az oka annak is, amiért visszajött.

- Mégis azt mondja, hogy nem valószínű ránk vagy az üzleti partnereinkre vadásznának?

- Úgy van – pillantok Sofiára.

- Ugyan mi mást csinálnak? Mint ahogyan az már többször elhangzott, eddig minden általuk hátrahagyott halott összefüggött valahogy.

- Nem önökre vadásznak, hanem egymásra – köszörüli meg a torkát Lucas. – Ahogyan azt Mis. Fuetre kifejtette, Navaro visszatérésének a hátterében a leutánzott gyilkossága áll és, mint azaz imént közvetetten szintén elhangzott, a feltételezésünk szerint a másolónak a tettével az volt a célja, hogy idecsalogassa.

- Személyes ellentét? – húzza fel az idősebbik Magnusa a szemöldökét.

- Valószínűleg.

- Pontosabbat csak a helyszín átvizsgálása után fogunk tudni mondani, azonban szerintem ezt a gyilkosságot sem Navaro követte el – fordítom vissza a fejemet.

- Vagyis Navaro nem aktív szereplő az ügyben? – pislog Carter.

- Ellenkezőleg. Viszont az eddig tapasztalatok alapján nem a gyilkolás a fő célja. Jobb kérdés, hogy Frederick Jons megölése az említetten túl mi célt szolgálhat? Elképzelhető, hogy Sacramento volt a válasz.

- Miért, mi a különbség a kettő között? – tárja szét kezeit Viktor.

- Ha az előtt ölte meg Frederick Jonst, hogy a tudomására jutott a tettének lemásolása, abban az esetben fennáll a lehetőség, hogy habár a két eset gyanúsan összefügg, nincsen kapcsolat. Az FBI átküldte a Mr. Jons haláláról készült jelentést, amely tartalmaz Navaro által írt levelet. Egyértelmű utalás van arra, hogy a huszonhét évvel korábbit leszámítva akkor ölt először. Amennyiben viszont azt követően végzett Mr. Jons-val, hogy értesítették, párhuzamot vonva az elhunytak munkaköri ismeretsége között lehetséges az összefüggés. Jelenleg legalábbis nem ismerünk más okot, ami indokolta volna, hogy ismét öljön, majd visszajöjjön a darázsfészekbe.

- Vagyis Navaro és az utánzó szemeiben az ámokfutásuk során elhalásozottak mindössze járulékos veszteségek? – fonja össze a karjait Viktor.

- Na és mi lesz, ha sikerre járnak? – fújtat Sofia. – Mondjuk Navaronak sikerül megtalálni az utánzóját?

- Valószínűleg eltűnik, miután végzett vele – fordul fel a fejem. – Ha fordítva történik, jó eséllyel elkezd takarítani maga után. Uram, megnéznénk mi is a helyszínt – fordulok a kapitányhoz.

- Tegyék azt. Kint maradok a családdal.

Ahogyan Charlie Maynhalm esetében, Alisa Karol holtteste is háttal a matracnak fekszik a plafonra meredve, félelemtől tágra nyílt félig fennakadó szemekkel és üres tekintettel. Alatta a lepedő gyűrött. Fehérneműre van vetkőztetve. A mellkasán és az oldalain rengeteg az alvadt vér. A hasfalába három szót vágtak egymás alá: „FOGY. AZ. IDŐ."

- Játszanak egymással, legalábbis az utánzó annak fogja fel. Átnéztek mindent? – fordulok a nyomszakértők vezetőjéhez.

- Igen, az utolsó négyzetcentiméterig – biccent a negyvenes éveit végét taposó, ennek ellenére csaknem teljesen ősz hajú férfi.

- Akkor tegyék meg még egyszer. A múltkor sem vették észre azt a hajszálat.

- Igenis – biccent ismét, majd utasítást adva embereinek munkához lát.

- Az üzenet vajon Navaronak vagy nekünk szól? – fordul felém Lucas állát simogatva húsz perccel később, amikor a helyszínelők ugyanazzal az eredménnyel végeznek.

- Valószínűleg mindkettő. Amiből következik, hogy az utánzó ugyanúgy figyeli a nyomozást, mint Navaro.

- Nyomozók találtak valamit? – csap le ránk a kapitány alig, hogy kilépünk az ajtón.

- Semmit uram. Megerősítést nyert a feltételezés, miszerint ezt is az utánzó követte el. Az üzenet elsősorban Navaronak szól, noha azt nem tudom, hogy erről hogyan értesülhetne.

- Milyen üzent? – kapja felém a fejét Sofia.

- Sajnálom, de mindent nem árulunk el – rázza meg a fejét a kapitány.

- Tehát két gyilkos játszmájának kereszttűzébe kerültünk – kapja az arcát ég felé Viktor.

- Sajnos úgy tűnik – biccentek.

- Akkor tegyenek róla, hogy Navaro rács mögé kerüljön – vágja csípőre a kezeit a kapitány. – Ha kivonjuk, elrontjuk a másik játékát.

- Sajnos nem ennyire egyszerű a helyzet uram – ingatja fejét Lucas. – Az utánzót jelenleg a vele folytatott jászmája érdekli leginkább, de ha elfogjuk, ellenünk fordul. Még több áldozatra számíthatnánk, köztük valószínűleg magunkkal. Sajnálom uram, de jelenleg a legjobb esélyünk az, ha békén hagyjuk őket, és csak akkor lépünk közbe, amikor valamelyik eléri a célját.

- Amivel kockáztassunk, kitudja hány életet?

„Jó ég, nem ezt mondta ő is?"

- Nekem sem tetszik jobban uram, de nincsen más választásunk – lépek Lucas mellé. – Ha bármelyik után megyünk, kiszagolja és eltűnik. Akkor a másik követi, ami esetben ismét megnő az áldozatok száma. Vagy maradnak, viszont azért lesznek az áldozatok, hogy leállásra kényszerítsen minket.

- Jól van, egyelőre legyen ez a forgatókönyv – forgatja a szemeit kelletlenül fújtatva. – Minden erejükkel azon legyenek, hogy megtalálják az utánzót. A Magnusa és a Carter családot védőőrizet alá helyeztetem, maguk pedig a teljes támogatásommal bírnak az ügyben. Még valami. Ha megtalálják bármelyiket, ne tartóztassák le. Értették?

- Igenis uram!

Később Bogota utcáin. Augusztus 9.
Hétfő. 16:42.

- Dredge Simons felbukkant – néz felém Lucas telefonnal a fülén.

- Visszament a házhoz?

- Néhány perccel korábban látták bemenni.

- Kövessen három járőr kocsi. Nincs sziréna, nem akarom elijeszteni.

Lucas átadja az üzenetet, majd leteszi. Húsz perccel később, amikor a közelben járunk, megjelennek mögöttünk.

- Csendben megyünk. Leparkolok a járdaszegély mellé az épület bejáratához. A mögöttem haladó két autó előre megy és keresztbe fordul a keresztutcákkal, a harmadik megteszi ugyanezt az idevezetővel – emelem a bekapcsolt rádiómat az ajkaimhoz.

- Nem fogja könnyen adni magát – néz rám, miközben valamivel később belépünk a lezüllött mocskos téglaépületbe.

- Sosem adják. Ha szerencsénk van, nem tudd rólunk.

- Kétlem, hogy kinézne az ablakon, mivel még mindig bujkál – veszi elő a pisztolyát.

A pisztolyom markolata megnyugtatóan simul a tenyerembe, miközben óvatos léptekkel haladunk a lépcsőn. Elérve az ajtót felemelem a bal kezemet és kinyújtott ujjakkal visszaszámolok. A harmadik után berúgja az ajtót. Dredge a lakásának közepén áll a kanapé mögött. Fegyverrel a kezében. Az első golyó kettőnk között fütyülve el fúródik a falba. Lucas az oszlop fedezékébe vonul, én balra a kis konyha mögé.

- Nem megyek, vissza csessze meg! Hát nem elég, hogy füstbe ment a múltkori karteles buli, még rám is szállnak? Picsába! Tudtam, hogy nem kellene megbíznom benne, üzletelni pedig főképpen nem! Állandóan megszívom, ha ilyen alakokkal állok össze!

- Tegye le a fegyvert és csúsztassa ide!

- Francba! Jól ment minden! Beindult az üzlet, volt végre legalább maréknyi dohányom, amit félretehettem, majd Krage rám küldi azt a cafka Mayát azzal a szöveggel, hogy az asszisztense! Persze, akkor én milliomos vagyok! Az a mocsok biztosan egyedül dolgozik!

- Tegye le a fegyvert és csúsztassa ide! Utolsó figyelmeztetés!

- Amikor elment azt hittem, hogy végre lehet nyugodt estém, erre rám törtek azok közül, akiknek tartozok, és ha ez még nem lenne bőven sok, két nappal később még megjelentek ti mocskos zsaruk is! De ti már nem fogtok beleköpni a levesembe!

Kiveti magát a kanapé mögül és tüzet nyit az oszlopra. Ezt használva ki ugyanekkor előbújok a sajátom mögül. A pisztolyának oldalát találom el, ami miatt kicsavarodik a felkiáltó férfi kezéből. Mire fegyver koppan a padlón már Dredge mögött állok. Mielőtt nekirugaszkodhatnék, hogy földre vigyem, megpördülve felém lendíti jobb horgát. Hárítok, majd homlokon vágom a pisztoly markolatával. Amíg zavarodottan imbolyog, elrakva a pisztolyt a térdhajlatába taposok, földre viszem, majd megbilincselem.

- Jogában áll hallgatni, mindent, amit mond felhasználható ön ellen a bíróságon! Jogában áll ügyvédet fogadni, ha nincs rá pénze, kirendelünk maga mellé!

Lucas átveszi, majd levezeti a lépcsőn. Miközben körbenézek a siralmas állapotú helyiségben, eszembe villan, amit az asszisztensről mondott. Tehát Navaro jelenleg a Maya nevet használja. Krage egyedül dolgozik. Újabb kérdésre kaptam választ, jóllehet ezt már idáig is tudtam: tényleg nem dolgoznak össze. Akárki is Danial Krage, nem hétköznapi utánzó. Nem hagy maga után nyomot, leszámítva, amit akar. Mi van, ha azt akarta, hogy Navaro megtalálja azt a csikket, ahogyan nekünk is otthagyta a hajszálat? Az esetben Mrs. Karol a második figyelmeztetés. Talán mi is részesei lennénk a játékának? Ettől még a kérdés nyitott marad: mi köze ehhez Dredge Simonsnak, azon túl, hogy nyilván Krage bábként használta a Navaroval folytatott képzelt sakkjátszmájában? Végez Charlie Maynhalm-val ugyanazon a helyszínen és módszerrel, mint Navaro Diego Magnusával közel harminc évvel korábban. A helyszínen később női hajszálat találunk, aminek a DNS vizsgálata Carmen Navaro nevéhez vezet, akit ezt követően hozzákötünk a huszonhét évvel korábbi gyilkossághoz. A Maynhalm gyilkosság helyszínére természetes úton nem kerülhetett a hajszál. Navaro akkor még a kontinensen sem volt. Vagyis az utánzó tette oda. Navarot értesítették a leutánzott gyilkosságról, erre volt feltehetőleg válasz Frederick Jons halála. Alisa Karol tudott valamit a késő éjszakai tárgyalásról Charlie Maynhalm, Jonathan Carter és a Magnusa fivérek között, ami elég terhelő lehetett ahhoz, hogy Krage Maynhalmhoz hasonlóan megölje. Na de miért lehetett fontos számára, hogy másodszor is lemásolt, viszont ezúttal már kissé módosított módszerrel végezzen vele, amikor nyilvánvalóan a saját otthonában nyugodtabb körülmények között is megtehette volna? Mi lehet az ok, ami ahhoz a helyhez köti? Egyre égetőbbé kezd válni, hogy kiderítsem miről folyt a szó Maynhalm megölésének éjszakáján.

- Jó napot – lépek ki a lakásból a mobilommal a fülemen. – Kérnék helyszínelő csapatott Dredge Simons címére és kérem, nézzenek utána a huszonhét évvel korábbi Diego Magnusa gyilkosságnak. Főként az érdekelne, hogy mi lehetett az, amivel kapcsolatban tanúskodott volna. Értem. Köszönöm. Gyorsan lehiggadt, mi történt? – érek le a lépcsőn, aminek az aljánál Lucas a kába férfival vár.

- Miután kihoztam sértegetni kezdett, amikor pedig rád kezdett megegyezéseket tenni fejbe vágtam. Remélem nem gond?

- Nem tudja, meg senki – rázom meg a fejemet mosolyogva, miközben átveszem, majd a legközelebbi járőrhöz vonszolom. – Vigyék a kapitányságra! Van még valami, amit el akarok intézni, utána megyünk mi is!

- Igenis hölgyem – vágja vigyázba magát a járőrpáros fiatalabbik tagja.

- Ha menekülni próbálna, nyugodtan lőjenek bele valamelyik vállába, de ne hagyják meghalni, míg ki nincs kérdezve, értve?

A zöldfülű zavarodott képpel mered rám, a társa arcán viszont futó mosoly jelenik meg.

- Ő, igen is?

- Csak vicceltem – mosolygok rá. – Elég lesz az is, ha kiütik. Indulás!

Miután elmennek, beszállunk a Pontiacba. Szélvédő mögül ismét arrafelé lesek ahol korábban azt a baseball sapkás nőt láttam. Gyanús volt, ahogy szemel tartotta az eseményeket az árnyékok közül.

- Szerintem Navaro is itt volt. Valószínűleg csak arról akart meggyőződni, hogy elfogtuk Simonst – indítva be a motort. – Tehát merre lakik a haverod? – engedem ki a kéziféket.

Miután megvettük a kávét, hazamegyünk, ugyanis nálam hagyta az autóját. Lucas legalább két hónapi kávéellátmányomról gondoskodott.

- Mi lenne, ha maradnál?

Becsukja maga mögött az ajtót, majd utánam jön a konyhába. Leteszi a második frissen pörkölt kávébabbal teletöltött zsákot is a padlóra.

- Úgy érted estére?

- Igen. Vagy lenne programod? – vonom meg vállaimat.

- Nem gondoltam, hogy éppen ma este kérsz meg erre. Mindig gondolkodni akarsz az ilyen rajtaütések után – ingatja a fejét.

- Ezúttal nem. Azt akarom, hogy ez az este más legyen – pillantok a Damian-val készült utolsó képünkre. – Mostanság sokat jár az eszem a múltamon és nem akarok egyedül maradni vele – sóhajtok elszakítva róla a pillantásomat. – Olyan sokat, hogy lassan elfelejtek a jövőbe nézni.

- Ha így áll a helyzet, szívesen maradok. Kérsz? – biccent a kávé felé. – Úgy látom, jól esne.

„Talán sok lesz, de mit számít?"

- Persze köszönöm. De azt hiszem előtte forró zuhanyra is szükségem lesz. Dredge lakása inkább volt biológiai tenyéssz hely, mint épkézláb otthon.

- Ebben egyetértünk – fintorog. – Lefőzhetem akkor is, ha már végeztél, hogy ne hűljön ki.

- Mi lenne velem nélküled Lucas Santiago?

- Nyilván csinálnál valami hülyeséget, amiért később rágnád magadat. Ahogy az akadémián is, amikor éppen Annabell vagy én voltam melletted.

- Éppen azok az idők járnak a fejemben. A Damian-val eltöltött gyermekkorunk, a halála, az utána történtek, a megismerkedésem veled és Annabell-vel.

Lucas nagyot sóhajt. Nem ismerte Damiant, mégis ugyanolyan szomorú tudd lenni, amikor róla beszélek. Elképesztő, hogy mennyire meg tudd érteni.

- Lassan közeleg az évfordulója – emeli rám a szemöldökét. – Nem lehet könnyű.

- Soha nem is lesz – fordítom el a szemeimet. – Túl vagyok rajta, csak az emlékek nyomasztanak. Néha hajnalban vagy az éjszaka közepén riadok fel könnyes szemekkel. Utóbbit tudom a legjobban utálni, mivel nem tudok ismét elaludni.

- Maria? – néz a szemeimbe olyan együtt érző kifejezéssel, hogy az kis túlzással a lelkemig lát.

- Mi az?

- Ne várasd meg a zuhanyzót.

Lehunyt szemekkel és a mellkasomra bukott fejjel állok a forró zuhanyvíz alatt. Szemhéjaim mögött cikáznak a szemeim, a mellkasom pedig már-már zihálás szerűen emelkedik és süllyed. Szívem nyugtalanul nagyokat dobbant, a kezeim ökölbe szorulnak, majd kiengednek. Amióta eljöttünk a Magnusa birtokról, nem hagy békén a kérdés, hogy: mi köti össze Diego Magnusa, Charlie Maynhalm, Frederick Jons és Alisa Karol halálát? A nyilvánvaló válasz Danial Krage és Carmen Navaro. Diego Magnusát Navaro ölte meg, aki tudott valamit, ami az Arno birtokon zajlott. Őt küldték volna, hogy hallgattassa el? Valahogy kétlem. Nem csak megölte Magnusát. Végzet vele. Személyes indíttatás? Bosszú? Magnusa tehetett valamit Navaro ellen? Nem rémlik, hogy a Magnusa akta említett volna bármit arról, hogy mi lehetett az indíték a gyilkosságban. A bosszú már csak azért is kézenfekvő indíték lenne, mert megadhatja azt a kellő elhatározottságot és vak eltökéltséget, ami ahhoz kell, hogy végezzen az alvó védtelen áldozattal. A feltételezést az elkövetési mód brutalitása is alátámasztja. Bőven elegendő lett volna annyi, hogy elvágja a torkát, vagy csak egyszer szúrja szíven. Nem biztos azonban, hogy egyedül tette. Az ilyen esetekben lenni szokott felbujtó is a háttérben. Amit Diego Magnusáról tudni lehet a valaha volt hírneve után, hogy habár Charlie Maynhalm-val ellentétben nem világszínvonalúan, de Kolumbia szerte mindenképp jelen volt a nagybani piacokon. Ebből kiindulva tehát birtok hasonlóan lehetett őrizve, mint jelenleg. Ami azt jelenti, hogy Navaronak bejutnia oda előzetes felkészülést, valamint a felszerelések beszerzését kellet jelentenie. Talán a felbujtó megtudhatta, hogy Magnusa beszélni akar a rendőrséggel. Navaro feltüzelése ezt követően történhetett. Ha így volt, azzal, hogy megtudom mit akart Magnusa mondani, meglesz a megöléséhez az indíték is. Ehhez pedig az Arno birtok lesz a kulcs. Holnap reggel kikérdezem Simonst majd kedden átvitetem a börtönbe. Megüti a füleimet a kávédaráló zúgása, minek következtében Lucas felé terelődnek a gondolataim. Tudom, hogy nem szabadna, de nem vagyok képes megállni. Valami olyat kezdek érezni iránta amit Damian óta nem, és amire azt hittem, hogy már nem is vagyok képes. Elzárom a csapott, majd köpenybe bújva kilépek. Továbbra is átkozottul meleg van, így kísérletet sem teszek arra, hogy megtöröljem a hajamat. A helyiséget betölti a frissen darált kávé aromája, ami keveredik az éppen lefőzés alatt lévőével. Ugyanaz az illat, mégis különböző egymástól. Lucas háttal áll, amikor belépek a konyhába, viszont a cuppogásra megfordul.

- Na így még biztosan nem láttalak – szalad fel a szemöldöke.

- Négy éve vagyunk már társak, nem gondolod, hogy eljött az ideje máshogyan is látnod?

- De inkább olyasmikre gondoltam, hogy, mondjuk, pólóban jössz be nem pedig blúzban, vagy nem fésülködsz meg rendesen.

- Blúz helyet pólóban megjelenni a soha nem is fogsz látni, kócosan talán van esélyed – nevetem el magam. – Nem olyasmire gondoltam.

- Maria ugye tudod, hogy...

- De nem érdekel – húzódom el ajkaitól

- Csak ennyit akartam tudni – leheli, mielőtt közelebb húzva visszacsókolna.

- A kávé várhat – fogom meg a kezét és kezdem húzni a hálószoba felé.

Néhány pillanatra belesajdul a szívem, amiért olyasmit készülök megtenni, amit a halála óta egyszer sem. Mielőtt bevenném magam a hálószobába, az ajtóban pillanatra megállok.

- Olyan határt készülünk átlépni ahonnan, nincs visszaút. Remélem tisztában vagy vele? – néz mélyen a szemeimbe.

- Olyan határt, amit régen át kellet volna – csukom be lábbal az ajtót.

Másnap az őrsön. Augusztus 10.
Kedd. 08:10.

- Halljam mit akart magától Krage? – csap az acél asztallapra tenyérrel.

- Csak füvet, már mondtam! – rezzen össze Dredge még lejjebb csúszva a széken, mint aki azt reméli, hogy ha elég keményen próbálkozik, képessé válik belesüppedni.

- Nem hiszek magának!

- Hagyd Lucas, ez nem több, mint kisstílű díler legyen bármekkora az egója – legyintek. – Kis hal, aki legfeljebb bohóckodik a drogjával.

- Hé, igenis nagy névnek számítok jó? Teszek rá, hogy mit hisznek maguk zsernyákok!

„Nem lenne ekkora a szád, ha csak felét sejtenéd annak, amit gondolok rólad."

- Mint mondtam, kisstílű. Nem elosztó, főnök pedig még annyira sem – mosolygok hidegen. – Kevés ahhoz

- Na és ki a nyavalya akar elosztó lenni mi? Az anyagterítésben van a művészet, de az olyanok, mint maguk úgy sem érthetik!

„Ó, na, ne mondd!"

- Olyan, mint festés vagy a szobrászat, viszont itt az emberek vágyaiból építkezik az ember, és csak hogy tudják, futár sem vagyok – szegi fel az állát. – Alantas és rideg munka. Akinek kell, hozzám jön drogért, nem pedig fordítva.

- Tisztában van vele, hogy éppen aláírta a halálos ítéletét? Az alapján amennyit az imént bevallott, hosszú időre bezárhatjuk.

- Hagyjon már ember, nem ez az első, hogy elkapnak – legyint le fintorogva. – Magamtól is tudom, hogy ez volt az utolsó dobásom. Amúgy is mindegy.

- Akkor segítsen azzal, hogy elmondja azt, amit tudd. Magában is van talán némi becsület.

- Persze, hogy van, minek néz maga engem?

„Ebbe se menjünk bele."

- Utánanéztünk a híváslistájának és lás csodát, találja ki, hogy mit találtunk? Többször hívták magát kártyás telefonról.

- Hah. Nincsen ellenem semmijük. Komolyan azt elhittem, hogy végem. Nem tudnak semmit!

- Úgy gondolja?

- Persze. Maguknak kellene a legjobban tudniuk, hogy a kártyás mobilok lenyomozhatatlanok – forgatja a szemeit. – Honnan veszi, hogy nem az anyámmal vagy valamelyik haverommal beszélgettem?

- A szülei három éve halottak, a legtöbb úgynevezett haverja pedig agyon akarja ütni, annyival tartozik. Higgyem el, hogy ilyen hosszan elbeszélgetett bármelyikükkel is annak ellenére, hogy a többségük még csak fel sem venné?

- Igen.

- Na és mennyi a percdíj a túlvilágra? Lenne, akit szívesen felhívnék – dőlök hátra ráemelve a szemöldökömet. – Tehát. Folytatja az elméletgyártást vagy elmondja, amit tudni akarunk? Mit akart magától Danial Krage?

Összefonja maga előtt a karjait, miközben szintén hátradől.

„Csak nem értünk el máris az ügyvéd nélkül nem mondok semmit részhez? Hogy repül az idő. Pedig csak most ültünk le beszélgetni."

- Nem mondok többet az ügyvédem nélkül.

- Ahogy gondolja – nevet röviden a kihallgató túlsó végéből Lucas, ahová időközben visszatért. – Sok szerencsét hozzá.

- Mi van? Mit akar ezzel? – kapja felé a fejét Dredge űzött vadként.

„Jesszus ember, nem kérsz nyugtatót?"

- Nem úgy volt, hogy ügyvéd nélkül nem mond többet?

- Mondja már!

- Láttam munka közben azt az ügyvédet, akit kifognak rendelni maga mellé – fut át az arcán halvány mosoly, miközben megrántja a vállait. – Szerencsétlen nagyon igyekszik, és távol álljon tőlem az ítélkezés, mert tényleg megteszi, amit tudd, de rettenetesen zöldfülű. Amennyi maga ellen szól, annyit fog el, hogy választhat, melyik karjába kéri a tűt. Reménykedhet, de azzal ugye mindketten tisztában vagyunk, hogy nem sok jóra számíthat? – jön az asztalhoz a helyiségben kissé visszhangzó léptekkel. – Viszont maga is megmondta, tisztában van azzal, hogy ez volt az utolsó dobása – támaszkodik szétterpesztett ujjú tenyereire, majd közelebb hajolva. – Szóval semmi meglepetés vagy csalódás nem fogja érni. De azért szorítok – pillant fel a kamerára, Dredge pedig követi a szemeit. – Ellenben ajánlanék magának két másik választási lehetőséget.

- Lucas – forgatom a szemeimet. – Rendben, hozok magunknak kávét. Nem akarom, hogy bármi közöm legyen ehhez – állok fel.

- Nem lesz, kikapcsoltam a kamerát. Senki nem fog tudni semmit. Rendben. Egyes ajtó. Szép mennyiségű drogot találtunk a lakásán. Az esküdtek szemeiben máris a rács mögött van. Tizenöt, húsz év és még a legalacsonyabb büntetést mondom. A tárgyalóterem olyan lesz, akár a buszmegálló. Végighallgatja, ahogyan mindenféle igazságtalan dolgot vágnak a fejéhez, majd mehet is. Mire eljön a másnap, már a börtönzuhanyzóban fogja találni magát. Tudja ugye, hogy a magafajtából szeretnek a legjobban lányt csinálni? De választhatja a másik lehetőséget is – mutatja fel második ujját, miközben Simons eltorzuló arcán undor jelenik meg. – Beszél és cserébe mi is megtesszük az ügyésszel. Akár az is előfordulhat, hogy nem a zöldfülűt kapja a tárgyalásra, hanem valami dörzsöltebb rókát. Jobb védelemmel a tizenöt, húsz év börtönből lehet enyhébb büntetés vagy akár házi őrizet is. Az ön döntése – fonja végül össze a karjait. – Ha nem mond semmit, amíg ideér az ügyvéd, kénytelen leszek elengedni. A társam nem fog örülni, de valahogy majd csak megérti. Ahogy mondta, a híváslistája csak közvetett bizonyíték, viszont letartóztatjuk illegális drogtartásért, terjesztésért, orgazdaságért és hivatalos személyek elleni gyilkossági kísérletért is. Talán nem olyan nagy számok, de összeadva közel ott vagyunk az életfogytiglaninál. Kilencven százalék, hogy a zöldfülű elbukja az ügyét, magát pedig bedarálja a rendszer. Rendben, ahogyan akarja – biccent valamivel később, amikor Dredge üres tekintettel mered maga elé. – Az ügyvéd hamarosan ideér, akkor folyatjuk – áll fel és tolja be asztal alá a széket csikorgó lábakkal. – Okosabbnak hittem.

- Jó, a fenébe is várjon már! – kapja fel a fejét és nyúl utána, pedig még az ajtóig sem jutott. – Ötszázat fizetett az anyagért és még egyszer ugyanennyit, ha személyesen viszem ki. Nem hazudtam, amikor azt mondtam, hogy nem futárkódom, de ezer dollár? Ekkora pénzeknél mégsem bízhatom az üzletet másra nem?

- Hova?

- Az elhagyatott Arno birtokra. Lövésem sincs, hogy mit csinált ott és a házba sem engedett be.

- Hogy nézett ki?

- Fogalmam sincs.

- Bármikor megérkezhet az ügyvédje, amint pedig megtörténik, többé francot sem érni mindaz, amit mond – vonja meg a vállait.

- Tényleg nem tudom! – kerekednek ki a szemei. – Az ajtóban maradt ahova árnyék vetült! Kapucni volt a fején, amit félig le is hajtott! Csak a kezét láttam! Fel volt tűrve a pulóver ujja. Hatágú csillagtetoválás van a bal csuklója felett, ami belülről fekete! Magas, pocsék vagyok az ilyesmiben, de azt hiszem nagyjából százhetven, százhetvenöt centi lehetett! Nálam fél, talán egész fejjel biztosan magasabb! Széles vállak és mély hang! Ennyit tudok mondani!

- Mit akart magától?

- Semmit! Tényleg semmit! Odamentem, átadtam a füves cigit, kifizetett majd elküldött! Fegyver volt nála, eszem ágában sem volt nem azt tenni, amit mond! Elhúztam onnan amilyen gyorsan csak tudtam. Tudja, hogy mennyire frászt lehet kapni attól a helytől?

- Csak így?

- Igen, csak így. Ember, ezer rongyot fizetett egyetlen nyomoronc füves cigiért. A felhasznált dohány, drog és papír összesen nem ért ennyit. Örültem, mint majom a farkának, még jó hogy nem kezdtem kekeckedni. Hogy lelőjön? Na, azt már nem, halott ember francot sem tudd kezdeni a pénzével.

- Ezután mi történt?

- Az, hogy néhány órával később megjelent az a fekete lotyó, kiadta magát Krage asszisztensének, kiszedte belőlem majdnem ugyanezeket majd miután elment, rám küldött néhány alakot, aki összevertek. Gondolom nyilvánvaló, hogy miért?

- Persze. A híres haverjai.

- Gúnyolódjon csak, nem érdekel. Két napra eltűntem. Amikor tiszta volt a terep és kezdtem volna azt hinni, hogy nem lesz gond, megjelentek maguk! Mikor jön már végre az ügyvédem?

- Nem jön. Csakhogy tudja, nem szép, hanem nagy mennyiségű drogot találtunk a lakásán. Már most, ha hozzávesszük a korábbi vétségeit, mindazokat, amiket az imént vallott be, valamint az elfogása során tanúsított magatartását, felteszem, a pisztolyra sincsen engedélye, átkozott mázlista, ha nem ítélik halálra, amint átlépi tárgyalóterem küszöbét. Viszont látásra, Mr. Dredge – fordul sarkon.

- Várjon! Ezt nem teheti velem! Beszéltem!

- Éppen a beszéd juttatta a halálsorra – nyitja ki az ajtót.

- Amekkora priuszod van, úgyis odajutottál volna – ráncolom a homlokomat a kihallgatóval szomszédos szoba álltükörablaka mögött.

- Beszélt? – bukkan fel a kapitány.

- Bevallotta, hogy adott el drogot Krage-nak, ahogyan sejtettük. A másik félről viszont csak külsőségekre emlékszik. Százhetven és százhetvenöt centi közötti magasság. Széles vállak. Valószínűleg erőteljes, de legalábbis sportos testalkat. Kapucnis, feltehetőleg fekete pulóver. A belsejében fekete hatágú csillag a bal csukló fölé tetoválva.

- Ennyi elég a körözvény kiadásához. Menjenek fantomképeshez, odaadjuk a médiának.

- Biztos jó ötlet? Sosem jó megbolygatni a méhkast – fordul felém Lucas feje húsz perccel később, amikor a fantomképessel végezve belépünk az irodánkba.

- Valószínűleg nem.