Feminine921
- Olyan vagyok mint te. Génmódosítások által létrehozott életforma. Érzelemmentes. Legalábbis annak kellene lennem.
- De nem vagy. - Mosolyodom el gúnyosan. - Én viszont igen.
Ezúttal én támadok. A pólóm alatt megbúvó fegyvertokból előrántom egyik késemet és a koreai felé hajítom figyelemelterelésképp. Míg ő kitér a fegyver elől én közelebb kerülök hozzá és kigáncsolom, majd mégegy pengét előkapva mellbe szúrom a fiút.
- Többet vártam tőled. Ha olyan lennél mint én, sokkal tovább tartott volna ez a harc.
- Nem vagyok olyan gyenge mint gondolod. - Szűri fogain keresztül nyilvánvalóan fájdalmát palástolva.
- Mégis fáj egy egyszerű szúrás.
- De ez nem jelenti azt, hogy felülkerekedtél. - Közli miközben megragadja a kést és combomba döfi, majd ledob magáról. Hat és negyed méterrel odébb landolok. Fáj a lábam, de nálam van a kés, így nincs okom a panaszra. Ismét megragadom a fegyvert és a fiú felé iramodom. Ő felkap egy kavicsot és egy téglát. Utóbbit felém hajítja, s míg én átugrom azt szemen dob a kaviccsal. Bal szemem könnybe lábad s ezt kihasználva kicsavarja kezemből a kést és megpróbál nyakon szúrni de végül csak megvágnia sikerül.
- Szép. - Ismerem el. Mintha csak sporttársak lennénk. Újra és újra összecsapunk, igyekszünk kitanulni a másik fél mozgását, stratégiáját, ha nem véreznénk mindketten az ember azt hihetné csak játszunk.

TaeHyung
Szépen mozog, fürgébben mint én, viszont nemének köszönhetően kisebbeket üt. Ugyanakkor többet. Mégis magával ragad mozgása, szinte várom az újabb és újabb támadásokat, a pillanatot amikor hozzám ér. Megbolondultam? Meg akar ölni én meg alig várom? Egyáltalán miért nem akarom megölni?
Annyira lefoglal önmagam hülyének nézése, hogy elfelejtek odafigyelni a lányra. Kiüt, a földön landolok. Mellkasomra térdel, a rég eltűnt kések hiányában folytogatni kezd, de nem teljes erőből. Kezére simítok, de nem érzek sérülést rajta.
- Ha nem muszáj nem nyírlak ki. Kerülj el, ne állj az utamba és ha meglátsz fuss, különben megöllek. Értetted?
Választ nem vár, felegyenesedik és táskáit felkapva elrohan.

Feminine921
Nem értem miért, de csak játszadozik velem, végül én is szórakozásnak veszem az egészet. Kicsiket, gyorsakat ütök, bokszzsákként használva a fiút. Szinte már élvezem. Amint ezen gondolat átfut elmémen úgy döntök ideje lezárni a játékot. Egy óvatlan pillanatában földre viszem egy nagyobb ütéssel majd megfenyegetem és otthagyom.
A szállás felé haladva egyre csak azon kattog agyam, miért is nem öltem meg az első adandó alkalommal. És miért nem öltem meg most?
Amerikának sikeres eszkövásárlást jelentek.

TaeHyung
- Nem akarsz megölni, huh? Nem is tudnál, erősebb vagyok nálad, ráadásul te csak egy nő vagy. De mi a francért küldtek épp egy kiscsajt? - Motyogok magamban még mindig a földön fekve. - Meg kéne kérdeznem a központot? Talán tudhatnak valamit. Aish, ki kellett volna iktatnom! - Vágom magam fejbe. Most bánom hogy nem öltem meg? Nem! Nem, dehogy, csak logikusan gondolkodom. Ugyanakkor ha most kivégeztem volna nem lenne lehetőségem teljesíteni a parancs egészét. - Tudd meg ki a célpont! Derítsd ki milyen fejlettségi szinten áll az amerikai program! Iktasd ki a kémet! - Mantrázom az utasításokat. Biztosan tudom, ki a kém és azt is, hogy egyedül van. Ideje elkezdenem végrehajtani a küldetést. Tehát.... - Ki a célpont?
Kutakodni kezdek az interneten, információt kérek a közelgő politikai eseményekről. Klisének tűnik, de végül arra jutok, hogy az elnök a célpont. Tehát a közelébe kell férkőznöm.
Belépőkártyát, öltönyt, engedélyt és papírokat igényelek. Testőrként kell megkörnyékeznem, azok minden percben vele vannak így a lány nem juthat a közelébe az észrevételem nélkül. Legalábbis remélem.