- Ez az! Megcsinálták!

Fabian és Gideon egy jól ismert nótába kezdtek bele a verandájuk korlátján ülve, Benjy egy széken állva vezényelt nekik. Nyakkendője a homlokára volt kötve, fehér ingén a két felső gomb már ki volt kapcsolva. A negyedik vagy ötödik pohár után lazított ünnepélyes öltözékén, amikor a fiúk megérkeztek a Privet Drive négyes számú házához Little Whinging-ben, és megtalálták Harry szobájának ablakát - azt a bizonyost, amire az ott lakó fiú nagybátyja rácsot szereltetett.

Éppen akkor, mikor Lily odafordult Jameshez, és ráparancsolt.

- Tölts még, uram, tölts! - A férfi vigyorogva adta a kezébe a negyedik pohár fröccsöt, ő maga pedig egy újabba kezdett. Már nem nagyon számolták, de az egyszer biztos, hogy senki nem volt szomjas, és nem is maradhatott szem és ruha sem szárazon. Azzal sem törődött senki, hogy milyen következményei lesznek a bulinak.

Pár órán át csak fiatalok voltak, gondtalanok és elképesztően vidámak - mindazt igyekeztek bepótolni, ami a húszas éveikből kimaradt, és ezért, legalább is James szerint, még Merlin se hibáztathatta volna őket. Ezt az elméletét egy ideig mind hallgatták, de még Lily is, aki szerint a férje egy csodálatos ember volt, és imádta a dumáját, egy idő után arrébb állt, és a kútra (Prewették kútnak hívták a Tükröt) szegezte tekintetét.

És amint Vernon Dursley, valahol az élők világában üvöltve kiesett az emeleti ablakon át, Lily és Marlene örömkönnyekben törtek ki, visítottak a boldogságtól és megkönnyebbüléstől, és valóban úgy ugráltak, mintha a roxforti értesítő érkezett volna meg az RBF eredményeikkel.

A kék Ford Anglia pedig hamarosan földet ért Widra St. Capdel mellett, egyenesen az Odú előtt, méghozzá a nap első sugarainál. Fabian az énekelt dal szövegét elfelejtve elkurjantotta magát.

- Az est szórakoztatásáért Frederick Gideon és George Fabian Weasley feleltek.

- A vendégek, F.! - vágott közbe a bátyja, lekászálódva a „kórusban elfoglalt helyéről", azaz a teraszt szegélyező korlátról.

Amíg az ikrek vitába kezdtek arról, hogy hogyan van helyesen ez a mondat, Lily szédelegve elindult a legközelebbi szék felé, hogy ledobja magát rá. Szörnyűséges anyának érezte magát, főként, amint meghallotta Molly Weasley szigorú, ám vészjósló hangját szólni a gyerekeihez.

- Nos... Van fogalmatok róla, hogy mennyire aggódtam?

Lily úgy érezte magát, mintha tőle magától kérdezte volna az asszony, és pöttömre zsugorodott a széken ülve. James a bejárati ajtóhoz támaszkodott, mert nehézkesen állt meg a lábán, de amint biztonságban érezte magát, karjait összefonta a mellkasa előtt és somolygó mosollyal nézte szerelmét.

- PERCYNEK A KISUJJA IS TÖBBET ÉR NÁLAD! - harsogta az asszony, ami az ikreket is arra késztette, hogy feladják a felesleges vitát és a kútjuk felé nézzenek.

Marlene egy nagyot horkantott, de valójában ő édesdeden aludt, kiterülve a fiúk egyik napágyán.

Miután Mrs. Weasley szónoklata véget ért, a vörös hajú nő úgy érezte, már megmozdulhat, és elindult a ház felé. Férjével szemben állt meg, de az nem mozdult.

- Csodálatos anya lettél volna - súgta neki, miközben mélybarna szemét Lily zöld, mandulavágású zsarátnokaiba szegezte. - Ahogy az is voltál, és az is vagy... - megölelte a nőt, aki egy puszit nyomott a nyakára. Bensőséges hangulatuk egy másodperccel később véget ért, és a nő betolakodott a lakásba, hogy reggelit kerítsen a kidőlni látszó társaságnak.

A konyhába lépve meglepő rend fogadta, amit nem bírt nem szóvá tenni.

- Bámulatra méltó, fiúk - dicsérte meg őket a tojásrántotta fölött. - A rend, a konyhában.

- Nemcsak az a bámulatraméltó... - kacsintott rá Gideon. - De köszönjük.

- A titkunk az, hogy sosem használjuk - kacsintott Fabian is, majd elröhögték magukat mindketten. Lily vörösödni kezdett, az időközben magához tért Marlene pedig mindkettőjük lábába rúgott az asztal alatt.

- Hagyjatok minket az ilyen poénokkal - morgott-, főleg korán reggel.

- De kis morcoska lettél Lene... - jegyezték meg a fiúk, de azon kívül, hogy a vigyoruk szélesebb lett, semmi nem változott.

Egy ideig zavartalanul ettek, majd a Weasley-gyerekek és Harry neki szerettek volna látni a törpementesítésnek. Nos, az túlzás, hogy szerettek volna, de nem volt mit tenni, engedniük kellett anyjuk parancsának.

James torkán azonban megakadt a gyümölcslé. Szerencsétlen amíg fuldoklott, Lily, aki automatikusan megpaskolta a hátát, összeráncolta a szemöldökét. Már-már azt is lehetett volna hinni, hogy világmegváltó gondolata támadt, esetleg kiötlötte, hogyan térhetne vissza az élők soraiba, amikor megszólalt.

- Várjatok... ez az A Lockhart?

- Lockhart? - Lene is összevonta a szemöldökét.

- Valamiért ismerősen cseng a neve... - Benjy is próbálta erőltetni az emlékezetét.

- Nekünk nem rémlik - vágták rá az ikrek, de ezen senki nem csodálkozott. Mikor a Tekergők és Lily Roxfortba kerültek, Prewették kis híján kijárták az iskolát, ergo nem emlékezhettek a Lilyéknél pár évvel fiatalabb, örömmozgó, okoskodó, szőke hajú kicsit hollóhátas rémre, akinek neve is volt: Gildroy Lockhart.

Bár, sem a párnak, sem Lene-nek, sem Benjy-nek nem volt különösebb dolga a fiúval, azt azért mind tudták, hogy a fiúnak nagyobb a szája, mint az esze.

- Te jó ég... - forgatta a szemét Lene -, ezért örökre haragudni fogok Molly-ra - jelentette ki, és dacosan kihúzta magát. Lehúzta a kávéja maradékát, és csak akkor szólalt meg újra. - Hogy említette azt a bájgúnárt - magyarázta-, mert szinte már el is felejtettem őt...

- Ráadásul könyvet írt - kuncogott Lily, majd James-re nézett.

- Egyszer majdnem lebuktatott minket - jegyezte meg a férfi. - Látszólag egy béna kissrác volt, olyan jól értette a dolgát, hogy mi sem mondtuk volna róla meg, hogy szánt szándékkal vagy csak véletlenül csöppent bele a dolgok közepébe.

Még senki nem tudta, hogy szerencsétlen gyerekeknek Lockhart számos művét el kell majd olvasniuk, ahogy azt sem, hogy végül beválik, amit Fred pár nappal később, azon a reggelen megjegyzett, mikor megkapták a leveleiket.

- Az új sötét varázslatok kivédése tanár biztos Lockhart-rajongó - tuti, hogy nő.

Na jó... legalább részben igaz lesz, hiszen az új sötét varázslatok kivédése tanár valóban Gildroy Lockhart legnagyobb rajongója lesz, azaz, amit ezzel mondani szeretnék az, hogy...

- Gildroy Lockhart legnagyobb rajongója saját maga - fintorgott Marlene. (Potteréknél ültek a verandán, hiszen mióta Harry az Odúban vakációzott, mindegy volt, hogy a Tükröt vagy a Kutat nézik-e.)