- Hé! hát itt vannak! - Gideon széttárta mindkét karját üdvözlésképpen, az éppen csak a kertkapuban feltűnő James és Lily felé. A nő csak felvonta a szemöldökét, de az idősebb Prewett iker már az öccse felé fordult. - Te állod az italokat, és te is kevered... - vigyorgott győztesen.

- Fogadást kötöttek, hogy eljöttök-e végül - Marlene hangja szólt a házaspár háta mögül. - Mind tudjuk, hogy milyen nap van, Mrs. Potter, nincs ezen mit meglepődni. Ott voltunk mind az esküvőtökön... - mosolyodott el végül, végignézve a fiatal, szép nőn. Lily fehér ruhája, James inge, amit ezen a napon viselt nem is hirdethette volna jobban, hogy a 16. házassági évfordulójuk volt aznap. - Közös a pénzetek, idióták - tette hozzá a fiúknak címezve szavait, csipkelődő hangon. Gideon csak vállat vont, nem lehetett lefagyasztani a mosolyt a szájáról.

- Mellékesen én jártam jobban. Te felelsz a húsért - Fabian a fejével a már felállított grillező felé bökött.

- Bár nem tudom az kinek lesz jobb... - vigyorodott el a megérkező Benjy is, miközben a hozott ajándékait lepakolta az egyik, erre a célra kiállított asztalra.

- Nem mintha el tudtunk volna feledkezni erről a napról - szólalt meg James.

- Hát igen, végül is nem ettől hangos napok óta a falu, nem kaptunk ezer értesítőt a baglyok által mindenkitől, aki csak itt lakik, és még véletlenül sem hallottuk, amikor előttünk sétáltatok fel-alá, azt kurjongatva mennyi idő van még a buli kezdetéig - jegyezte meg „mellékesen" Lily.

- De meg sem fordult a fejünkben, hogy ne jöjjünk el. Ha esetleg érdekel valakit. - Az utolsó mondatot James szinte motyogta. Már mindenki égett a láztól, és csinált valamit. Marlene az ajándékokat rendezgette, Benjy ott volt mellette és rácsapott a kezére, ha ki akart egyet is bontani, Fabian a grill mellett volt, hogy mindent rendesen elkészítsen, Gideon be-beszaladgált még a házba késért, villáért, poharakért, szalvétáért, majd a Prewett-merengőhöz lépve azt igazította a helyére.

- Hiba is lett volna - nevetett Lene, aki jól hallotta Ágast, bár vele együtt Gideon elkiáltotta magát. - Bár engem most csak az érdekel, hogy mindig legyen egy tele pohár a kezemben - címezte még Jamesnek halkan, miközben mindketten az idősebb iker felé fordultak, hogy lássák mit szeretne. James elfintorodott barátja szavaira, de tudta, attól eltekintve, hogy ez egy ünnepség, sokakat megvisel az ittlét, vagy inkább a vele járó tehetetlenség. Marlene-t különösképpen, aki örült annak, ha minél kevesebb időt töltött otthon. Ahogy James Lily-t nézte, akaratlanul is az jutott eszébe, hogy egyedül neki is milyen hatalmas szenvedés lenne itt lenni, és annak ellenére, hogy maguk után egy árvát hagytak, szerencsésnek érzi magát a szeretett nő mellett. Mrs. James Potter maga volt a megtestesült álom számára - bár hozzá kell tenni, kapcsolatuk igen nehezen indult, alakult, ő mégis egy valódi angyal.

- Lily! - A vörös hajú nő a teraszon igyekezett a babzsákfoteleket újra fotelalakúvá tenni. - Segíts már légyszi! Kellene az a bűbáj, amivel a múltkor kivetítettétek az eseményeket...

- Itt állok melletted, miért kiabálsz? - kérdezett vissza ő.

- Bocsi, csak Ron megint nyavalyog valamit... esküszöm, hangosabb és rosszabb, mint a kísértetzenekar, ami a Pufók Fráter 475. kimúlásnapi partiján játszott... Emlékszel rá Fenwick, mikor beszöktünk veled? - kacagtak. Bár egyik se mondta volna meg, hogy az elgondolkodó Benji fején, az emléken vagy máson nevetnek-e úgy, hogy lassan a könnyük csorgott.

Az emlék persze figyelemelterelés volt, amit a Potter-pár nem is tudott, ugyanis Ron napok óta amiatt panaszkodott, hogy Harry nem válaszolt a leveleire. Azok viszont, a vörös hajú fiú tudta ellenére, mégsem értek célt.

A tükörben látott kép lassan emelkedett ki, és láthatóvá vált egy ház belső tere. Ez az Odú lehetett, Gideon és Fabian arca kisimulni látszott, miközben szemüket nem vették le a mosogató Mrs. Weasley-ről. Érthető, hiszen a húgukat látták ismét, amint a legkisebb fia az asztalnál ülve arról magyaráz neki, hogy a legjobb barátja egy sort sem írt neki még, pedig lassan a szünidő háromnegyede is eltelt. Az asszony mintha füle botját se mozdította volna, gyorsan befejezte a konyhai munkát, hiszen varázslatot használt, majd az udvar felé vette az irányt.

- Fred, George! - kiáltott, a fiúk pedig feltűntek pár lépésnyire tőle. - Ron! Rendet raktatok már a szobátokban? - Legutóbbi elfintorodott az anyja háta mögött, aki ezt így nem láthatta, míg Fred és George kelletlenül megrázták a fejüket, vágyakozva néztek kifelé.

- Mire vártok még? Indítsatok felfelé! - Az ikerpár cinkosan nézett egymásra, és lassan oldalazni kezdtek a lépcső felé. Amikor anyjuk hallótávolságon kívül került, a konyha felé indultak meg, feltehetően édességet csempésztek volna a szobájukba. Ron feléjük fordult, igaz csak halk hangon mert megszólalni.

- Srácok... - kelletlenül szólította meg őket, mert tartott tőle, hogyha kér tőlük valamit, arra rá fog fizetni. - Harry nem válaszol a leveleimre. Lehet, hogy valami baja van, vagy bajba került a mugliknál... - vett egy mély levegőt, és gyorsan hadarni kezdett, mielőtt meggondolja magát - ... ellenőrizni kéne. Csak azt nem tudom, hogyan lehetne elmenni érte.

- Jajj, Ron! Hagyj minket a paranoiáddal békén...

- ... lehet csak rájött, milyen ciki vagy. - Felnevettek, majd otthagyták öccsüket egyedül.

- De Harry a legjobb barátom! - szólt még a két fiú után. Azok mindenttudóan összenéztek.

A partin résztvevők pedig arra eszméltek, hogy a Prewett-ikrek pislogás nélkül néznek egymásra, és vadul vigyorognak.

- Kell valami rágcsa...

- Innivaló...

- Székek...

- Ez jó lesz! - indultak el ketten három irányba, a többiek meg ott álltak sokkosan. Mégis mi történt?

Talán Lily lehetett a leginkább lefagyva, a merengőre meredt, ami éppen Fred és George szobáját mutatta, bár mindenki kételkedett benne, hogy hall is valamit a fiúk eszmecseréjéből. A vörös hajú nő az ikerpár között állt, úgy érezve menten kifut a lába alól a talaj. Milyen szerencse, hogy a két szintén vörös hajú férfi már letette azt a renget chipset, amit magukkal hoztak, ugyanis ők kapták el az összecsukló Lily-t.

- Mi a baj, szívem? - James hangján érződött az aggódás, miközben a nő könnyes, mandulavágású zöld szemeivel nézett vissza rá. Válaszképpen csak megrázta a fejét, még kereste a szavakat.

Először is, az idegesség fogta el, hogy mi fog történni a fiával, és a Weasley-fiúkkal. Amennyire kedves volt Mrs. Weasley Harry-vel, Lily is törődni látszott az asszonyság fiaival. Veszélyes kalandba vágják a fejszéjüket, ha csakugyan elmennek az ő fiáért. Fred és George ugyanis éppen azt tervezték.

- Lehet, hogy tényleg el kéne menni, rá kéne nézni Villámra - morfondírozott Fred. - Ha azok a muglik csináltak vele valamit...

- Akkor Ronnak igaza lesz - tette hozzá George, mire egyforma mosoly jelent meg az arcukon.

- Igen, de legalább Ron se fog többet nyaggatni minket - érveltek, legalább is próbáltak. Hiába akarták volna tagadni, tudták jól egymásról, hogy vonzza őket a lehetőség csíny elkövetésére, az anyjuk tudta nélkül.

- És Harry tényleg elég jófej - mondta George, majd színpadiasan sóhajtott. - Mi van, ha a Kis Túlélő haldoklik valahol étlen, szomjan? Mi pedig megmenthetnénk, mégse teszünk semmit? Merő borzalom!

- Ezt ne felejtsd el, ha anyával szembekerülnénk. Ki kell cselezni őt, hogy ne sejtsen semmit...

- Éjszaka megyünk - jelentették ki vigyorogva, és nekiláttak a tervezésnek.

Éljen, gondolta Lily (bár James fejében is jártak hasonló gondolatok), egy újabb balhé közelít.

Másodszor viszont öröm is elfogta, hiszen így a fia eljöhet a Privet Drive-ról a nyár további részében. Illetve meg kellett mosolyognia, hogy Ron sejti, nincs minden rendben a mugli világban. Abban a pillanatban, ahogy a legkisebb Weasley-fiú hangjában megcsendült a féltés Harry irányába, tudta, fia keresve sem találhatott volna jobb barátot nála.

- Ront máris a szívembe zártam - szólalt meg végül Lily, szerelmének címezve a szavait.

- Az jó - Marlene felelt rá, a maga pattogós stílusában. - De elárulnátok mégis mi történt most? Ezek - mutatott Prewettékre- eltűntek, ez meg itt - Lily felé nyújtotta a karját, tenyérrel felfelé, mint mikor ideges szokott lenni- majdnem összeesett...

Fabian nem is késett a magyarázattal, figyelmen kívül hagyva a szőkeség modorát.

- Tegnap Molly és Arthur éppen arról beszéltek, hogy el kellene menniük Harryért. De az ikrek - büszkén kihúzta magát- máris forgatnak valamit a fejükben.

- És az tuti, hogy hatalmasat fog szólni! - tette hozzá a vigyorgó Gideon is.

Közben a sült hús illata elért hozzájuk, enni kezdtek, pezsgőt bontottak és jó hangulatú csevegésbe kezdtek. Szerettek összejárni, igaz, nem voltak túl sokan, de ahhoz épp elegen, hogy az örökmozgó társaságuk ne bomoljon kisebb csoportokra. Azaz, mind odaférjenek az asztalhoz egyszerre.

- Mit gondoltok egyébként, Harry miért nem válaszol a levelekre? - kezdett új témába Benjy. - Á, ti nem szólhattok egy szót sem...

- Mi van? - Lily játékosan felhúzta az orrát, és sértődést tettetve kinyújtotta a nyelvét. - Azt akartam csak mondani, hogy egész nyáron Hedvigen kívül egyetlen baglyot sem láttunk...

- ... és nagyon is ideje lesz, hogy valaki tegyen valamit! - tette hozzá James. Lily hirtelen fordította felé a tekintetét, megdöbbenve, de nem szólt. Magában el kellett ismernie, hogy most ő maga is igazat ad Jamesnek. De erről a férfi nem tudhat. Hova lenne a világ? - Rácsot szereltek az ablakára! - csapott az asztalra. Meghökkent arcok néztek vissza rá, ami inkább a mondanivalónak, mintsem a stílusnak szólt.

- Így van! - bólintott Lily. - Tényleg rács van a gyerek ablakán...

- Szóval, mit tippeltek?

- Hát... nehéz kérdés. Petuniáék tavaly is elfutottak a baglyok hozta levelek elől - gondolkodott el Gideon.

- Mi gátolja meg őket abban, hogy megint hasonlóan cselekedjenek? - tette fel a nagy költői kérdést Fabian.

- Szerintem megint a muglik állnak a háttérben - vágta rá Lene. - Biztos vagyok benne. Bocsi, Lily. Bocsi, James - vont vállat.

Benjy maga is elgondolkodott.

- Én inkább azt kérdezném, hogy miért tennék megint ugyanazt? Annak nem lett jó vége...

- Szerinted a nővérem tanult bármit is abból az esetből? - vonta fel a szemöldökét az említett nő testvére. Habár Lily, ahogy James is, már jól tudták, hogy Harry miért nem kapott egyetlen levelet sem a nyáron.

Három nappal ezelőtt Dobby, aki egy házimanó volt, feltűnt egyetlen fiúk szobájában, és hatalmas bajba keverte őt. Nem elég, hogy elvette a barátai leveleit és nem adta őket oda gazdájuknak, még varázsolt is otthon. Ha nem lett volna elég az, hogy Harry-t figyelmeztették a Mágiaügyi Minisztériumból, még Dursley is olyan dühös lett a fiúra, hogy megbüntette.

Részben ezért is kérdezte Lily, hogy vajon Petunia tanult-e a tavalyi esetből szerintük, mert ha a fiát fogságban tartják és nem engedik vissza Roxfortba, az nagyon sok embernek fel fog tűnni, és a szívük mélyén egyszerre reménykedtek, hogy valaki elmegy érte, és hogy elsején nem jut majd el az állomásra. Ha kimarad az iskolából, akkor Dursleyék megint szembekerülnek a varázslókkal. Aznap este mindkettejük arcán kárörvendő mosoly terült szét a gondolatra, hogy eljön még az ideje annak is, hogy az igazgató feltűnik a nagyonmugli Privet Drive-on. Ez az emlék viszont elvette Lily étvágyát teljesen, hiszen csemetéje majd éhen halt a szobájába zárva.

- Na de Lily! - feddte meg Marlene őt, mutatóujját megrázva, másik kezében egy pohárral. - Te nem szoktál ilyen csúnyán beszélni senkiről...

- Szerintem meg tedd le azt az italt - jegyezte meg a vele szemben ülő James-, mielőtt Lils kivégez a tekintetével. Teljesen jogosan - említette még meg, mintegy mellékesen, párjára kacsintva.

A kép lassan változott, Ront mutatta, bár a helyszín kétségkívül az Odú maradt. egy ajtó előtt toporgott. Hirtelen kinyúlt két kéz, és berántotta az ajtó mögött rejtőző szobába.

- Ne kiabálj már az ajtó előtt, Roncimonci! - szidta meg az egyik iker.

- Ez George!

- Nem, Fred az! - kezdtek el tippelgetni.

- Ha anya kiszagolja, nem megyünk mi sem sehova! Azt akarod tán? - Ron keresztbefonta a karját és dühösen toppantott.

- Vigyetek el engem is! Harry az én barátom, és szükség is lehet rám! - George hatalmasat sóhajtott, miközben szemforgatva fordult az ikréhez.

- Veszélyezteti a tervünket, ha itthon hagyjuk, Freddie. Anyának feltűnhet, hogy lelépünk, illetve gyanús lesz neki, ha Ronnie téblábol a lakásban egyedül, míg ránk vár.

- Csak azért sem mondja ki, hogy Ronnak végre valami olyan csúszott ki a száján, ami megállja a helyét...

- ... mert nem az ő ötlete volt - Prewették eszelős vigyorral néztek egymásra, befejezve egymás mondatát.

Már rájuk sötétedett, amikor a valóságban is közeledett a vacsoraidő, és Mr. Weasley beesett az ajtón. Molly szeretetteljesen üdvözölte a férjét, aki éppen csak le tudott pakolni, máris az asztalfőre lett tessékelve.

- Merlin szakállára! Képzeljétek el - miközben kiszedték a levest, Arthur csevegő hangon fordult a családjához -, Harry Potter varázsolt otthon.

- Micsoda? - Mrs. Weasley egyből elsápadt. Ron aggódva pillantott ikerbátyjaira, akik érdeklődve figyelték apjukat, míg az minden részletet elmondott, amit csak tudott.

- ... és Mafaldának ki is kellett küldenie egy értesítőt - zárta le a történetet, majd jóságos mosoly jelent meg az arcán. - Igazán lehetnének elnézőbbek ezzel a törvénnyel. Lefogadom, hogy Harry nem direkt varázsolt, de ha esetleg mégis, hát Merlin a megmondhatója, kicsit mind lázadók vagyunk...

- De apa, a törvény az törvény - Percy, akit igazán csak most kezdett érdekelni a téma, felelt apjának, és egy érdekes diskurzus alakult ki közöttük a kiskorúak bűbájgyakorlását szabályozó törvényről.

Ez a téma mindenki véleményét felkeltette, habár Weasleyéknél hamar megszakadt a beszélgetés, mert a család fejének vissza kellett mennie dolgozni. Ez azonban nem zavarta a már nem élőket, így hozták az érveiket, hogy ez a törvény vajon egyformán igazságos-e a mugliszületésűekkel, vagy muglik által nevelt kis boszorkányokkál és varázslókkal, illetve az eleve máguscsaládokban növekvő gyerekekkel szemben.

Már javában elmúlt náluk éjfél, a verandán és körben a pázsiton színes lámpák lebegtek. A grillezőben a parázs is elaludni készült, mikor három fiú osonni kezdett az Odú lépcsőjén. Egy légy sem zümmögött, mialatt a garázs felé haladtak.

Gideon és Fabian csillogó szemekkel néztek egymásra.

- Kitalálták, hogy a legegyszerűbb lecsekkolni Harry-t!

Pillanatokon belül meghallották a búgást, és James hitetlenkedve fordult az fiúk nagybátyjai felé.

- Egy Trabanttal?!

Mielőtt azonban Lily sopánkodni kezdhetett volna, a Trabant kerekei elemelkedtek a földről, és már láthatatlanná is vált a teljes jármű. Elégedetten dőltek hátra.

- Egy Trabanttal.

- Ne izgulj, Ron - Fred ült a volánnál, és összevigyorgott a vele egyidős testvérével. Magabiztosnak látszott, annak dacára, hogy először vezette apja autóját. - Megnézzük mi a helyzet Harry-vel.

- De ha hányni akarsz szólj, bedőlünk, hogy kihajolhass az ablakon - vigyorodott el George, a visszapillantóba nézve a szokásosnál fehérebb arcú öccsét.

- Hé! Megy ez, mint a karikacsapás...