James izgatottan meredt a tükörre. Eljött végre a kviddicsmeccs, és egy pillanatáról sem akart lemaradni. A Prewett ikreket várták csak, de Marlene, aki saját eszközén nem tudta végigkövetni a roxfortiak sorsát, szintén betoppant a Potter-lakba, és hasonló izgatottságot érzett.

Az utca azonban elég kihalt volt, az ikreknek nyomát se lehetett látni, a meccs pedig készülőben volt.

- Nem akarlak idegesíteni, pajtás, de ezúttal tényleg fontos lenne, hogy gyorsan elkapd a cikeszt. Fejezd be a meccset, mielőtt még Piton túl nagy előnyhöz juttatja a Hugrabugot.

Fred Weasley kilesett az öltöző ajtaján.

- Itt van az egész iskola! - újságolta. - Még Dumbledore is kijött megnézni minket!

Harry szíve nagyot dobbant.

- Dumbledore? - Odaszaladt az ajtóhoz, és ő is kinézett. Fred nem tévedett. Ilyen ezüstszürke szakálla csak egy embernek van. Harry hatalmasat sóhajtott a megkönnyebbüléstől.

James szíve hevesen kalapált, bekiabált a nyitott ablakon át a házba szerelmének a fejleményekről. Dumbledore ide vagy oda, attól még Piton a bíró, és habár így a fiát nem tudja inzultálni, a csapatnak továbbra sem jelentett jót, hogy a férfi egykori évfolyamtársa, a jelenlegi bájitaltanár vezeti a meccset. Ágas jól emlékezett rá, hogy Piton nem volt a mardekár kviddicscsapatának tagja, mert nem volt elég tehetséges ahhoz, hogy beválogassák. Halványan arra is emlékezett, hogy az egykori „Pipogyuszt" talán ezzel is kínos helyzetbe hozták, nos, többször, mint az megbocsátható lett volna az akkori kisfiú számára. Így viszont a veszély kettős volt: még akkor is, ha Harry-t közvetlenül nem érhette el, a griffendél iránti utálata, illetve az esetlen repülési technikája miatt a mostani professzor akkor is bosszús lehetett, ha az előző meccsen ő akarta leátkozni a seprűjéről az ifjú Pottert, ha nem.

Lily is csatlakozott Jamesékhez, hiszen kíváncsi volt minden pillanatra, amit a fiával történik. Tudta, ha Perselus Piton ellenszenve itt is megmutatkozik a fia iránt, akkor az igazgató szót fog tudni emelni a férfi ellen. A nő szíve repesett a gondolattól, hogy fia két barátja odáig is elment, hogy átkokat gyakoroljanak csak azért, hogy megvédhessék az ő fiát. Ezért a mosolya széles volt, kezét férje vállára tette biztatásként.

- Minden rendben lesz.

- Szokatlanul optimista gondolat ez tőled, Lily - vigyorodott el Marlene. A szőkeség már hozzászokott, hogy vöröshajú barátnője állandóan aggódott. Erre a kis piszkálódásra azonban meg se rebbent, csak legyintett kezével. - Piton nagyon mérgesnek látszik - jegyezte meg, miután látta, úgysem kap választ. Kicsúszott egy kuncogás is tőle, miközben a férfit nézte.

James, és ezúttal Lily is kárörvendően elvigyorodott. A tükör felszínén át is lehetett látni az egykori mardekáros felpuffadt, vörös arcát.

- Úgy kell neki - kacarászott Lily is. Férje nem mondta ki, de teljesen egyetértett a lányok szavaival. Bármi is volt az oka a férfi bosszúságának, az csak jót jelentett. A látvány minden knútot megért nekik.

- Ez az! - kiáltott Lene, amikor Piton büntetőt ítélt a hugrabugnak. Az egykori borz-lány nem tudott ennek nem örülni, holott...

- Azért a büntető, mert Piton az útjában volt George gurkójának! Piton szinte direkt arra repült! - kiáltott fel indulatosan, miközben pislogni is alig mert, nehogy lemaradjon egy fontos mozzanatról.

- Tudom, tudom... - magyarázkodott gyorsan a nő. - De bedobtuk labdát! - vigyorgott, próbálva bosszúsnak is tűnni.

Az újabb szabaddobásnál már indokot sem keresett a meccs bírója.

- Ez felháborító! - sziszegte Lily. Erre már Lene se ujjongott, sőt, dühös is lett. - Ezt még én is látom, hogy nem történt semmi!

- Ez megalázó! - fortyant fel. - Egyenesen sértő, hogy Piton nem igazságosan vezeti a meccset! Nyerni akarunk, de nem ilyen áron... - csak mondta és mondta a gondolatait, amíg James le nem pisszegte. Akkor megvonta a vállát. - Nem tehetek róla, ami a szívemen, az a számon. - Ezt már csak halkan merte hozzátenni a monológjához.

De nemcsak a meccs maga volt érdekes, hanem az is, hogy a fiatal Malfoy ismét feltűnt az elsőéves griffendélesek háta mögött. Lily szeme szikrákat szórt, James keze ökölbe szorult, Marlene pedig drukkolni kezdett Neville-nek és Ronnak, amikor megindult a bunyó.

- Ez az! Adj neki Ron! Hajrá Neville! Ú... - elhúzta a száját, mikor látta, hogy Crack és Monstro egyszerre támadtak a Longbottom fiúra.

És Harry közben elkapta a cikeszt. A meccsnek máris vége lett. A közönség magán kívül volt, egyenesen tombolt. Míg a lányok az eseményeket vesézték ki, James csak csendben ült.

- Remélem megbüntetik azt a két tohonyát - fújtatott Lily. - James, te mit gondolsz? - A férfi nem reagált a nevére, csak egy féloldalas mosollyal maga elé meredt. Lily újra szólította. - James! Szerelmem... - lágyan megsimította az arcát, mire végre találkozott a tekintetük. - Mi az?

- Ja... én el se hiszem - hirtelen elvigyorodott. - Rekordot döntöttünk! Még nálam is hamarabb kapta el a cikeszt! Ráadásul elsős! Emlékeztek rá, hogy hatodikban nekem nyolc perc kellett?

- Kilenc és fél - javította Marlene. Jól emlékezett rá, hiszen velük játszottak akkor, és éppen csak sikerült a griffendéles védelmen áttörni, mikor le is fújták a meccset.

- Ó... elfelejtettem, hogy te vagy az - forgatta meg a szemét, játékosan. - De lényegében igen. Ez nem volt egész hét perc!

Elnevette magát, éppen akkor, amikor Gideon és Fabian tűntek fel a kertkapunál.

- Na mi újság? Hol tart a meccs? - vigyorgott az előbbi.

- Már vége.

- Az jó... akkor nem ma... - a hangja megszakadt. Azt akarta mondani, hogy nem maradtak le semmiről. - Vége?

- Máris? - Fabian hangjából kihallatszott egy kis szomorúság. - Nekünk meg pont most kellett elkésni!

- Olyan izgalmas volt, hogy alig tudtunk elindulni...

- ... pedig megígértük.

- És mi álljuk a szavunkat.

- Baglyunk egyébként sincs.

- Szóval... hogy történt ez? - dobta le magát Gideon az egyik üres székre, majd tesója lökdösésének hála átült egy másikra, így mindketten helyet foglaltak. James pedig vigyorogva belekezdett a meccs elemzésébe.

* * *

A fekete hajú, barna szemű, szemüveges férfi órákig magánkívül volt az örömtől, hogy a fia még őt is felülmúlta a meccseken. Emlékezett rá, hogy a sport iránti szeretetének hála alig akadt olyan, hogy nem ő kapta el a cikeszt egy meccsen. A kupa persze más kérdés, néha csak egy hajszálon múlt a megszerzése, illetve az elvesztése.

Lassan már sötétedett - a kora tavaszi friss, hűvös levegő rózsaszínre csípte a kis társaság arcát, miközben a hangulatosan megvilágított verandán cseverésztek, ettek és ittak - a griffendél győzelmét ünnepelték.

Nemsokára azonban valami magára vonta a figyelmük. A folyamatos, halk duruzsolást, ami a tükör-merengőből érkezett, felváltotta egy akadozó beszéd. Lily két kezével megfogta a tál oldalát, és megrázta - talán ezzel nem követnek el nagy bűnt. Arra gondolt, hátha kiemelkedik a tálból a jelenet, mint rendes esetben egy merengőből az emlék. Így nem kéne a tál köré csoportosulniuk, hanem kényelmesen, az asztaltól nézhetnék végig mi zajlik éppen odalent, a való életben.

Lent, hiszen mindig is úgy gondolták, ők fent vannak - nem a pokolba vezető út előtt toporognak, hanem a mennyország felé vezető úton. A tükörben levő anyag azonban meg sem mozdult. Már sóhajtani készült, amikor végre valahára egy hatalmas fa, kissé áttetsző képe magasodott ki, Lily pedig elégedetten visszaült szerelme mellé. Aztán a fa erdővé állt össze, és hamarosan eléjük tárult a teljes jelenet.

Az egyik vastag ágon Harry vált láthatóvá, kezében a Nimbus 2000 márkájú seprűjével. James sóhajtott egyet, arra gondolva mennyire is jó lenne, ha kipróbálhatná legalább csak egyszer. A földön viszont, néhány fával arrébb olyat láttak, amitől leesett az álluk.

Pitont, Perselus Pitont pillantották meg, amint az alkonyi homályban a Sötét Varázslatok Kivédése tanárral, Mógussal vitázik.

- ...ne-nem tudom, mi-miért éppen itt akartál ta-találkozni velem, Perselus...

- Úgy gondoltam, jobb, ha ez köztünk marad - felelte hűvösen Piton. - A diákok előtt nem beszélhetünk a bölcsek kövéről. Rájöttél már, hogyan lehet kijátszani Hagrid bestiáját?

- De-dehát Perselus, én...

-Ne akarj magadra haragítani, Mógus! - csattant fel Piton, és még közelebb lépett a professzorhoz.

-Ne-ne-nem tudom, hogy mi-mire...

- Dehogynem, nagyon is jól tudod, hogy mire célzok...

A többit nem teljesen értették, ugyanis egykori iskolatársuk hangját egy hangos bagolyhuhogás tette érthetetlenné.

- A kénköves pokolba! - szitkozódott Gideon. A férfit annyira hirtelen érte a zaj, hogy összerándult, és a földre esett. A lányok is összerezzentek, és James a levegőbe csapott a karjával, mintha csak elhessenthetné a madarat. Valóban úgy hangzott, mintha csak a teraszt körbevevő léckerítésről szólna.

- A ménkűbe... - Fabian is morgott, akinek meg kellett kapaszkodnia a székébe, hogy Gideon ne rántsa maga mellé a földre.

- Idelent minden rendben van - motyogta az orra alá, mintha szánt szándékkal ült volna a padlóra.

- Sssh! - csitította Marlene őt. - Figyeld!

- Vesd be a kis hókuszpókuszodat. Én tudok várni.

- De-de-de én nem...

- Hát jó - vágott a szavába Piton. - Hamarosan újra elbeszélgetünk. Addig fontold meg a dolgokat, és döntsd el, hogy kihez akarsz hűséges lenni.

Ezek után még meghallgatták Harryt, amint elmeséli az egészet barátainak, és azt a következtetést, amit levontak belőle. Ezek szerint Piton szeretné megszerezni a bölcsek kövét.

A látott jelenet mindenkit teljesen összezavart, felvetve bennük számos kérdést. Pár percig csak néma csendben ültek, miközben a jelenet sisteregve visszasüppedt a tálba, mintha csak egy mugli tévé lenne, amiben hirtelen megszűnik az adás, és hangyás lesz a kép.

James és Lily némán kommunikáltak. Egyikük sem gondolta volna, hogy Piton el akarná lopni azt a követ. Mégis mihez kezdene a bájitalok hercege vele? Nem hitték volna, hogy Pitont érdekli az arany vagy az örök élet. Egykori osztálytársuk egyébként sem tűnt olyannak, mint aki mástól várná a megoldást egy olyan problémánál, amit nem tud egymaga megoldani.

De vajon Mógus hogyan kapcsolódik bele ebbe a történetbe? Erre nem találtak választ. Egy dadogós professzornak miért lenne szüksége a bölcsek kövére? Egyáltalán... mi védi a követ?

Aggódva pillantottak össze a társasággal, mielőtt hangosan szidni kezdték a vén denevért. Aznap, ha másra nem is jöttek rá, arra biztosan, hogy Perselus Pitont egyikük se kedvelte - a griffendél hátráltatása után az, hogy belekeveredett ebbe az egész rejtélyes kő-ügybe, csak hab volt a tortán.

És még korántsem a jéghegy csúcsa.