James izgatottan, és hatalmas vigyorral ébredt fel másnap. Kavarogtak benne az érzelmek, egy jó apa létére. Aggódott kiskorában sokat szenvedett fiára gondolván, ahogy felesége, Lily is. Hiszen az éjjeli csavargás miatt el is kaphatták volna őt és társait. Persze egy kis büntetőmunka sosem árt, neki sem ártott meg. Annak ellenére mégis mennyi mindent végigvittek...

Valahol még mindig benne éltek az emberi emlékei, a csínytevő múltja és a sok kaland, amiben valamikor - úgy tűnt számára, hogy hosszú emberéletek óta- részt vett, ő és még három barátja, a Tekergők. Egy olyan kalandban, amiben este része volt fiának, Ágas is szívesen benne lett volna. Így vére szinte pezsgett az izgalomtól, egy kis része viszont szinte imádkozott azért, hogy Harry túlélje élete első roxforti csínytevő kalandját. (És persze ne lepleződjön le később sem.)

Igen, Harryéket felültette az a taknyos mardekáros (és James remélte, hogy egyszer még elszámolhat annak apjával, Luciusszal), de végül is nem kapták el őket. Sőt! Megúszták büntetés és pontlevonás nélkül, ám kiderült, hogy az igazgató mégsem viccelt. Hiszen ő megmondta az évnyitón, hogy „mindazok számára, akik nem szeretnének kínok kínjai között meghalni, a harmadik emeletre tilos a belépés". Ennek ellenére fia valahogy mégis odakeveredett a folyosóra, méghozzá nem egyedül. Persze, a móka is akkor igazán mulatságos, ha többen is benne vannak.

Lily vele ellentétben azonban tyúkanyóként viselkedett, és aggódott fiáért. Kicsit másképpen, mint James - ő nem azért aggódott, hogy ne kapják el, vagy büntessék meg. Ha így lett volna, jogosan kapott volna elzárást. Persze ezt nem hangoztatta, mert úgy sejtette párja és barátai sem értenének teljesen egyet. Azonban a ténytől, hogy az iskolában egy ilyen veszélyesnek tűnő állatot tartottak, kiverte a víz. Magában igazat adott Hermione Grangernek, akit a fiúk láthatóan nem szívleltek, hogy az a kutya őrizhet valamit. Mit rejtegethet Dumbledore abban az iskolában, ami veszélyesebb a háromfejű kutyánál? Ezen agyalt még reggel is, mikor két kávéval a kezében kilépett a teraszra.

Ott már gyülekezett néhány barátjuk, és jöttére elhallgattak. A néma csend láthatóan zavarba hozta a vörös hajú nőt, aki egy halk köszönés után James mellett foglalt helyet. Váltottak egy puszit is, majd, a csendet megtörve Fabian fordult Lily felé.

- Na és mit szóltok ahhoz a hatalmas kutyához? - Lily nyikkant egyet, míg James automatikusan átkarolta szerelmét. Ez persze nem akadályozta meg abban, hogy vigyorogva forduljon a kérdezőhöz.

- Szenzációs! - nevetett Gideon is, és James is. Kivételesen egyszerre nyilvánították ki véleményüket. Lily oldalba bökte férjét, és szúrós tekintettel meredt rá.

- De azért aggódom Harryért. Nem kéne ilyen fiatalon a kastélyban kószálnia... - Marlene-ból ez a mondat előcsalt egy kis kuncogást. Nagy munkába került féken tartania kitörni készülő nevetését. Gideon elvigyorodott, és Fabian pedig Ágashoz fordult.

- James, ugye nem gondolod, hogy ezt elhiszem? - A megszólított csak vigyorgott, de azért folytatta.

- Egy ilyen kalandban én is részt vettem volna! - vallotta be.

- Én viszont, aggódom Harryért. Ki tudja, mi vitte rá Dumbledore-t, hogy egy ilyen lényt tartson az iskolában? Ha Harry nyomozni kezdene utána... - Lily megcsóválta a fejét. Hermione felkeltette a két fiú érdeklődését azzal, hogy közölte: észrevette, hogy az a kutya őriz valamit. Bár bízott benne, hogy a fiúk annyiban hagyják a dolgot, de szíve mélyén tudta, hogy nem fogják. Harry Potteren túlságosan látszott, hogy mit örökölt édesapjától és James biztosan nem hagyná annyiban. Tuti nem. - Más sem hiányzik, minthogy kicsapják, és Petúnia megnyomorítsa őt teljesen - morogta, testvérére gondolva.

- És mit tarthat még ott? - Gideon szeme csillogott, miközben felvetette a kérdést.

- Ácsi... - Lene közbekotyogott, mielőtt egy Lily szerint rémes, de biztos felettébb hangos csatározás alakulna ki a férfiaknak kinéző gyermekek között, akiket jelenleg jobban lekötött a kaland lehetősége, mint a realitás. Bár... realitás? Azt sem gondolták volna soha, hogy haláluk után erre az átmeneti helyre, legyen ez bármi, kerülnek és végignézik majd fiuk életét. Ebben hol van a realitás? Lilyt gondolatai közül Lene hangja rángatta vissza. - Honnan veszed, hogy Dumbledore a ludas? - vonta fel szemöldökét. - Lehetett akár Hagrid is... elvégre, mind tudjuk róla, hogy imádja az ilyen vérmes szörnyeket, akiktől mindenki elborzad. A kutya akár lehetne az övé is...

- Ez jogos kérdés - bólogatott Benjy is, akire Lene hálából rákacsintott.

- De mégis, mit véd az a kutya? Bármit is, amögött biztos vagyok benne, hogy Dumbledore állhat. Elvégre ő az igazgató.

Lily sötét pillantást vetett Jamesre, aki ezúttal nagyon gyorsan kapcsolt. Csak remélte, hogy szerelme nem szeretné összefüggésbe hozni ezt a dolgot azzal, amit Bathilda Bircsók mesélt nekik még a „karanténos időkben". Abban az időszakban, amikor már tudták, hogy Voldemort valószínűleg vadászik rájuk, de még nem voltak biztosak benne. Majd, Dumbledore „híres kéme" miatt megtudták, hogy tényleg ők a célpontok, jobban mondva Harry és el kellett rejtőzniük.

A férfi mocorogni kezdett. Azok az idők nehezek voltak számára. Egyszerűen fel nem tudta fogni, hogy valaki hitelt ad egy jóslatnak. (Ebben egyetértettek Lilyvel.) Másrészt nem értette, hogy Voldemort miért pont az ő fiát választotta célpontnak. (De most komolyan, ki az az IDIÓTA, aki egy KISGYERMEKRE támad rá, csak mert valaki azt mondja, veszélyt jelent rá a gyermek.) Harmadrészt ő és Lily is egy olyan emberben bíztak meg, akiben nem lett volna szabad. Persze nem tudták, de mivel Peter a barátjuk volt, ezért ez külön feszültséget jelentett - igazából mindkettejüknek. És negyedjére, ha nem lett volna elég az, hogy egy csapdába zárt vad (szarvas, ha-ha) módjára érezte magát, illetve a láthatatlanná tevő köpenyét odaadta Dumbledore-nak, még Bathilda Bircsók, aki pár házzal lakott csak odébb tőlük még átjárt és olyan történeteket mesélt mélyen tisztelt igazgatójukról, hogy a hátán is felállt a szőr tőle.

Méghogy Dumbledore valaha kapcsolatba került a fekete mágiával! Nevetséges, még ötletnek is. Viccnek pedig egyáltalán nem humoros.

De Ágas szemében akkor, mintha villanyt kapcsoltak volna a fejében, tűz gyulladt. Igazi csínytevő csillogás. Bárcsak oda tudná adni Harrynek a köpenyét! Akkor legalább nem állna fenn a lebukás veszélye. Ő viszont nem tudja, a köpeny pedig Dumbledore-nál maradt. Az igazgató lehet, hogy oda sem adja neki.

A gondolataiból azonban egy hatalmas dörgés és a többiek búcsúzása rángatta ki. Az ég ismét beborult pillanatok alatt, és az égzengésre Marlene összerezzent.

- Jönni fognak - fűzte hozzá. James sóhajtott. Talán megtudják végre, kik azok a Mr. Titokzatosék. A nő már sietve el is tűnt, mire a fiúk hátrahagyták kényelmes pozíciójukat.

- Itt sokkal kényelmesebb minden - felelték egyszerre. Benjy csak elvigyorodott, neki egy kis háza volt pár telekkel arrébb, és köszönte szépen, kellemesen elvolt benne.

- Én a finom kávé miatt járok - vont vállat komolytalan hangsúllyal, majd ünnepélyesen Lilyre nézett. - Isteni íze van. Megáll benne a kanál is. De tényleg ideje menni, mert a végén még azt hiszik, nem vagyunk elég komolyak.

Ez az utószó elég gondolkodnivalót hagyott hátra nekik. Nem elég komolyak? Mégis mit értett Benjy komolyság alatt? Hogy kellene viselkedniük a látogatásig és alatta? De a férfi még visszafordult egy mondatra.

- Nagyon figyeljetek oda a tükörre - kacsintott, majd ő is sietősre fogta lépteit, mielőtt a zivatar a nyakába zúdult volna.