Nate és én két napja, hogy össze vesztünk, de azóta sem próbált meg bocsánatot kérni amiért egy bunkó volt, azt meg ne várja el, hogy én fogok utána loholni miközben nem én vagyok a hibás ebben az egészben. Teljesen agyára ment az, hogy találkoztam a volt pasimmal, amit egyébként sem értek miért fél ennyire. Nate-et szeretem, hiába jött újra a képbe Patrick, nekem Nate kell.

Ha már Patrick.. Azóta nem is láttam, mióta nálunk ebédelt. Sem az utcákon, sem a kávézóban. Fogalmam sincs, hogy mi van vele és be kell valljam ez kicsit aggaszt.. Igazán megjelenhetne már, hogy tudjam legalább él-e még.

Ráadásul annyira össze vagyok zavarodva, hogy az már vicc. Nagyon szeretem Nate-et, és tényleg boldog vagyok mellette, alig várom az esküvőt is, majd az az utáni életünket, mégis úgy érzem hiányzik valami. Na meg itt van Patrick Woods, aki mellett mindig biztonságban éreztem magam, bármikor meg tudott nyugtatni, de azért vele az élet kicsit veszélyes volt, már a múltját tekintve. És nekem hiányzik ez a kis veszély, a kaland amit Patrick mellett lehetett átélni. De nem táplálhatok érzéseket a volt pasim iránt, miközben már jegyben járok a mostani párommal. Valahogy meg kell ezt szüntetnem.

– Alexa Lincoln – szólt rám hangosan Luisa, mire értetlenül mosolyogtam rá.

– Igen?

– Én nem tudom min agyalsz, de azt igen, hogy annyira elkalandoztál hogy egy egész bögre kávét a földre öntöttél – majd kivette a kezemből a kávét, és a lábam elé mutatott. Oh basszus.

– Jaj, észre sem vettem – mondtam kapkodva, majd gyorsan előkerestem a felmosórongyot és feltöröltem a piszkot. – Sajnálom!

– Ugyan már, nem történt katasztrófa – intett le, majd rám mosolygott. – Tudhatom, hogy mi a baj? Napok óta tiszta szétszórt vagy, alig állsz a lábadon és enni sem látlak. Mi a baj Alexa?

– Lényegtelen – mosolyogtam gondterhelten, és próbáltam úgy állni hogy lehetőleg ne dőljek össze, mert úgy sajogott a fejem hogy az valami elviselhetetlen. – Csak egy kicsit összekaptam Nate-tel, semmi komoly!

– Értem. Ha bármi gond adódik köztetek és esetleg beszélni szeretnél valakivel, hozzám bármikor jöhetsz – ölelt magához, mire akaratomon kívül is elpityeregtem magam.

– Én nem tudom mit tegyek – mondtam halkan, miközben fejem Luisa vállán tartottam.

– Semmi baj, megbeszélitek – simogatta hátam nyugtatásként. – Nate szeret téged, te is szereted őt, minden rendben lesz!

Még pár percig Luisa vállán tartottam fejemet, aztán végül elengedtem és mosolyogva megtöröltem a szemeim.

– Köszönöm – mondtam, miközben szemeimet törölgettem. Luisa csak bólintott. – Azt hiszem, most megyek és segítek Elenornak, de ahogy látom megint én leszek a pultban – fordultam az asztalok felé, melyek között Elenor boldogan szlalomozva sétálgatott tálcákkal kezében.

– Hát igen, Elenor egy kis buzgómócsing. Nem bír nyugton maradni – nevetett Luisa, mire nekem is mosolyra görbült a szám. – Na ezt már szeretem, mosolyogsz!

Erre már nem szóltam semmit, csak vissza álltam a pultba és elkezdtem kiszolgálni a vendégeket, közben kerestem magamnak egy fájdalomcsillapítót, mert már kezdtem úgy érezni hogy mindjárt össze esek.

– Figyu csajszi – sétált be mellém Elenor. – Mit szólnál ha ma elmennénk arra a kis bevásárlásra, amit két napja beszéltünk meg? Jót tenne egy kis kikapcsolódás, beszélgetnénk egy jót! Na, mit szólsz?

– Lehet, hogy igazad van – kötöttem fel lófarokba barna vállig érő hajamat, majd folytattam a munkámat. – Tudod mit, menjünk!

– Na végre! – nevetett fel. – Már azt hittem nemet mondasz itt nekem!

– Soha – intettem le mosolyogva. – Tőlem nem szabadulsz, olyan vagyok mint egy pióca!

– Dehogy vagy olyan – ellenkezett barátnőm.

Miután Elenor kivitte a kávézó többi részébe a rendeléseket, Luisa pedig elment mert valami dolga akadt egyedül maradtam a pultban, ráadásul vendégek is alig jöttek így halálra untam magam ott támaszkodva, aztán végre betért egy srác és egy lány.

– Sziasztok! Mit adhatok? – egy lelkes mosollyal fogadtam őket, majd vártam hogy elmondják mit isznak.

– Nekem egy latte – mondta a férfi, majd a nő felé fordult. – Mit kérsz?

– Nekem is tökéletes lesz a latte – bólintott a lány, majd rám mosolygott.

– Akkoooor két latte – fordultam sarkon, majd elkezdtem készíteni a kávékat.

A lány és a srác a pult előtt foglaltak helyet, így amint kész lettem eléjük tettem a rendelésüket és a pult mögött - vagyis mellettem - elhelyezkedő székre ültem, mert ismét nem volt új vendég. Kortyolgatni kezdték kávéjukat, miközben jókat nevettek és beszélgettek, az viszont nagyon aggasztó volt, hogy a lány sokszor rám nézett és az arcomat fürkészte mintha lenne rajtam valami. Már annyira érdekelt mit néz, hogy elővettem telefonom és megnéztem van-e valami az arcomon, de nem volt rajta semmi így végképp nem értettem miért tanulmányoz, egészen addig amíg végül meg nem szólalt.

– Bocsánat, de annyira hasonlítasz egy régi ismerősömre, nagyon sajnálom hogy így bámultalak – szégyellte el magát a lány, mire a srác felnevetett.

– Vajon egyre gondolunk? – nézett a lány kék szemeibe, mire a lány ismét rám tekintett, aztán vissza a srácra. – Alexára gondolsz, igaz?

Gáz, ha én még mindig nem vágom kik ők?..

– Igen, Alexa – gondolkodott el a lány, majd ismét rám nézett. – Nagyon hasonlítasz egy régi barátnőmre!

Szótlanul ültem továbbra is, majd szerepet cserélve most én kezdtem a lányt fürkészni, utána pedig a srácra néztem mégsem jöttem rá vajon kik ők. Most úgy érzem magam, mint Szenilla. A lány barna hajú és kék szemű, a srác pedig barna hajú és szemű, göndör haja kissé a homlokára lógott. Jó, megkérdezem a nevüket.

– Ami azt illeti, Alexa a nevem – kezdtem bele, mire egymásra néztek. – De nagyon sajnálom, szerintem összekevertek valakivel, és ez csak valami véletlen.

– Akkor biztosan ő az – csillant fel a lány szeme, majd ismét rám nézett és elkezdett mosolyogni. – Fiona vagyok, tudod Patrick kiskori barátja!

Miután ezt meghallottam, egyből a srácra néztem és csak következtetni tudtam, ugyanis ha ő itt Fiona akkor a srác csakis...

– Alex? – kérdeztem a fiút, mire egyetértően bólintott. – Jézusom, szégyellem magam, hogy nem ismertelek meg titeket – ekkor gyorsan felpattantam és megöleltem őket, majd ezután ismét beálltam a pult mögé. – Hogy vagytok? Mi újság veletek?

– Nagyon jól vagyunk, köszönjük a kérdést! Úr isten, én annyira boldog vagyok hogy ismét találkoztunk! Mesélj, mi történt? Jól vagy? Patrick tudja, hogy itt vagy? – zúdította a nyakamba a kérdéseket Fiona, ami kivételesen nem zavart, inkább örültem.

– Húha, hát már elég régóta itt dolgozom, kivettem egy házat, aztán találkoztam egy sráccal végül össze jöttünk, aki pár napja meg is kérte a kezem – mutattam az ujjamon pihenő gyűrűt. – Ami pedig Patricket illeti, igen találkoztunk. Egyszer betévedt ide, aztán fel sem ismert, most mondjátok meg – nevettem.

– Patrick még mindig hülye – válaszolt Alex, mire Fiona felnevetett. – Nem is mesélte, hogy találkoztatok.

Na szép.

– Hát, nem csodálom – mondtam, majd tarkómat kezdtem vakarni. – Pont aznap tévedt be, mikor Nate, a párom megkérte a kezemet.

– Oh jaj – temette tenyerébe arcát Fiona, majd egy apró sóhaj után rám nézett. – Én azóta is próbáltam, amire négy éve megkértél, de szépen szolja szart rám. Nem érdekelte amit mondok.

– Mert egy pöcs, bármennyire is szeretem és a legjobb haverom, egy pöcs – szólt közben Alex, mire nevetve fejemet ráztam.

– Na és ti ketten? – mutogattam rájuk, majd kérdően pillantottam feléjük, mire bólintottak egyet. – Úr isten, de örülök nektek! Na és mióta vagytok együtt? Mindent tudni akarok!

– Hát négy éve, hogy elkezdtünk randizni, aztán azóta is elviselem ezt a balekot – biccentett Alex felé, mire a fiú tetette a sértődöttet. – Egyébként, jó is hogy ismét összefutottunk! Ha már itt vagyunk, bejelenteni valónk van – mondta izgatottan, majd Alexre nézett aki mosolyogni kezdett.

Pár percig csak ujjait tördelve ült, ami kezdett egyre jobban idegesíteni, mármint, mondja már?!

– Fiona mond már, megöl a kíváncsiság! Hallgatlak – siettettem a lányt, mire végül válaszolt.

– Szombaton gyertek el hozzánk az új pasiddal, lesz egy kisebb összejövetel – válaszolt, aztán grimaszra görbült a szája. – Viszont... Patrick is ott lesz.

– Figyelj, Nate elhívta ebédelni hozzánk két napja, ezt szerintem simán kibírom – vettem félvállon az ügyet, mire Alex szemei kikerekedtek.

– Megismerném én ezt a Nate-et, Patrickkel viszont nem biztos hogy jó ötlet szívóznia, azt be kell valljam – biccentett, amivel egyet értettem.

– De mi okból lesz az összejövetel? – érdeklődtem továbbra is, mire az előttem ülő pár egymásra néztek majd elmosolyogták magukat.

Kezdem sejteni, de nem vagyok biztos benne..

– Babánk lesz – mondta végül Fiona, mire ugrálni kezdtem a pult másik oldalán.

– ÚR ISTEN – kiabáltam fel, mire az egész kávézó felém kapta a fejét. – Jaj, bocsi – néztem a tömegre. – Gratulálok! Fiú vagy lány lesz? Lehet már tudni? Mindjárt elsírom magam, olyan boldog vagyok!

– Még nem tudjuk, éppen ez lesz a buli lényege. Tudod, vannak ezek a kis trendi lufik amibe kék vagy rózsaszín konfettit töltenek és ezzel fedik fel a baba nevét, na ilyen lesz nálunk is – vázolta az egészet Alex, mire egyfolytában mosolyogva bólogattam.

– Én tényleg sírni fogok, annyira örülök nektek srácok – érzékenyültem el, majd magamhoz öleltem Fionát. – Gratulálok csajszi! Teljes szívemből gratulálok!

– Köszönjük – ölelt magához, majd pár perc múlva elengedett. – Mi pedig reménykedünk, hogy Patrick elfogadja a helyzetet és tovább lép végre.

– Igen, én is – bólintottam. Jó, talán mégsem örülnék annyira, ha másik lánnyal látnám. – Bemutatom Elenort, az egyik barátnőmet – karoltam át a lányt, majd Fiona és Alex elé állítottam. – Elenor, ő Fiona és Alex két jó barát, Patrick által ismertem meg őket – mondtam, mire a lány aprót intett a srácok felé.

– Szia! Örülök a találkozásnak – mosolygott rá Fiona, Alex pedig csak bólogatott, ezzel jelezve hogy ő is örül.

– Én is örülök – viszonozta a mosolyt Elenor. – A kis és barát ma nem tért be? Napok óta nem is láttuk. Pedig minden nap itt szokott ülni – fordult felém Elenor, mire megráztam a fejem.

– Minden nap ide járt? – kérdezte Alex, majd csodálkozva felhümmögött.

– Aha. De csak leült oda – válaszoltam.

– Aztán csapta a szelet Alexának – folytatta Elenor, mire Fiona felnevetett.

– Nehezen adja fel – sóhajtott fel Alex, mire egyetértően bólogattam.

– Pedig hiába csinálja, nekem már van valakim, aki ráadásul nemsokára a férjem lesz.

– Azt még meglátjuk – szólalt fel hirtelen hátam mögött Patrick. Ez honnan került ide?

– Mi a franc – szólalt meg Elenor, majd gyorsan szája elé kapta a kezét. – Vagyis...

– Srácok – ült le Fiona és Alex mellé, majd felém fordult. – A szokásosat Árvácska!

– Ne hívj így – szóltam rá.

– Régen szeretted – vont vállat, majd öntelten kezdett vigyorogni.

– Az régen volt – válaszoltam, majd összekevertem a kávéját és elé tettem. – Nagyon régen!

– Annyira nem – folytatta hülyeségeit. – Alexa nem tehetsz úgy, mintha semmi sem történt volna köztünk. Hiába tagadod, éreztél valamit, én is éreztem. Sőt, érzek is – magyarázta, közben mutogatott kezeivel.

– A mi kapcsolatunk egy óriási hiba volt Patrick, és ezt te is jól tudod – vontam meg vállamat, majd elvettem Fiona és Alex elől a két üres poharat.

– A legszebb hiba, amit valaha elkövettem. Pedig én aztán sokat hibázok – emelte magadba kezeit, mint akire fegyvert tartanak.

– Akkor legalább ebben egyetértünk! – fordultam felé, majd inkább Elenornak passzoltam a pultot én pedig elmentem össze szedni a koszos poharakat az asztalokról.

A műszakom után hazamentem, Nate pedig sehol nem volt, elérni sem értem telefonon, így kicsit aggódtam, aztán találtam egy cetlit a hűtőn "Majd jövök, ne aggódj!" Ezzel aztán sokra megyek, azt sem tudom hol van.. Gyorsan lefürödtem, átöltöztem megcsináltam a hajam és elmentem Elenorért, mert ugye megbeszéltük, hogy ma akkor tényleg elmegyünk egy kicsit kikapcsolódni. Elenor kis kertes lakása előtt megálltam, majd a dudát kezdtem nyomkodni, hogy a lány meghallja és kijöjjön. Amúgy egyszerűbb lett volna ha felhívom, de ez így viccesebb.  

– Jövök már, nyughass – szaladt ki a kapun, majd beült mellém. – Erre a hangzavarra szerintem a halottak is felkeltek!

– Akkor játszunk egy kis Walking Dead-eset! Jó ez szar poén volt – röhögtem kínomban.

– Az – értett egyet Elenor, majd egyszerre elnevettük magunkat és végül elindultunk. – Ó, egyébként meg van az esküvő időpontja!

– Na és mikor? Mondd már – kérdeztem érdeklődve, mégis kicsit idegesen.

– Május nyolc – válaszolt. – De ha nektek az úgy nem jó, leszervezek egy másik időpontot.

– De, tökéletes – vágtam rá. – Húha, az már kevesebb mint egy hónap múlva itt is van!

– Így van – bólintott mosolyogva. – De minden rendben lesz! Aztán nemsokára mehetünk neked ruhát venni is! Már amíg várom.

– Igen, én is – válaszoltam, majd ezután mindketten csöndben maradtunk és elindultunk.

A plázába mentünk, ami Elenor házához egyébként nagyon közel van, szóval simán sétálhattunk volna, dehát mi ahhoz túl lusták vagyunk így inkább mentünk autóval. Alig vagyunk huszonegy évesek - sőt, én még be sem töltöttem - de már most bele akarunk halni egy kis sétába. Miután odaértünk és sikerült találnom egy parkolóhelyet - úgy húsz percbe telt - kiszálltunk és egyből bementünk a három emeletes épületbe, Elenor pedig egyből megőrült és ment volna minden hova is. Legutoljára egy ruhaboltba mentünk be, ekkor Elenor kezében már legalább öt táska volt, amíg nálam csak egy. - A vásárló emberek két típusa. - Körül néztünk, Elenor itt is jó sok mindent talált magának, én pedig úgy voltam vele, hogy itt már nem veszek semmit, egészen addig amíg meg nem láttam egy kék ruhát.

– Vedd meg. Ha tetszik, vedd meg! Na meg sokszor voltál már kékben dolgozni, a kék a te színed – bíztatott Elenor, miközben a ruhával szemben álltam és azon vacilláltam hogy vajon megvegyem-e.

– Nem is tudom – fintorogtam. – Felpróbálom, aztán ha magamon is teszik akkor talán megveszem!

Erre Elenor mosolyogva tapsikolni kezdett, majd kezébe vette a ruhát és kezemnél fogva egy próbafülkébe vezetett.

– Na gyerünk – majd kezembe nyomta a ruhát, és belökött a kis helyiségbe.

Levettem farmerom, majd ezután a pólómat és belebújtam a kék ruhába mely egy térdig érő, combnál felsliccelt, testhez simuló bársony ruha volt, a kék legszebb árnyalatában. Őszinte leszek, imádtam.

– Na milyen? – szóltam Elenornak, aki ezután belépett mellém a próbafülkébe és mögém állt, miközben én még mindig a tükörbe néztem és azt próbáltam eldönteni jó-e.

– Ha ezt nem veszed meg én komolyan mondom nyakon váglak – mondta komolyan, majd mosolygott egy aprót. – Mintha rád öntötték volna, egyszerűen tökéletes!

– Azért ne túlozzunk!

– Nem túlzok – rázta meg a fejét. – Ezt meg kell venned. Gyönyörű vagy!

– Talán megveszem – mosolyogtam, majd Elenor felé fordultam.

– Nem talán, biztos hogy megveszed. Ha te nem, akkor majd én megveszem neked!

– Jó, megveszem. Mostmár boldog vagy? – nevettem fejemet rázva.

– A legboldogabb – nevetett velem.

Miután megvettem a ruhát és elhagytuk a plázát hazavittem Elenort, majd én is haza mentem és fáradtan léptem be az ajtón. Nate a konyhában állt, és támaszkodva nézett ki fejéből, majd mikor beléptem az ajtón felnézett.

– Szia – szólt hozzám, majd felmosolygott.

– Szia – köszöntem vissza, majd letettem a táskákat. – Minden rendben?

– Hát hogyne – bólogatott, majd elindult az asztal felé. – Csak.. Kicsit ki kellett szellőztetnem a fejem. Ez minden.

– Nate, te ittál? – tettem csípőre kezemet, majd megkérdeztem a férfit, mire nem szólt semmit. – Nate?!

– Talán egy cseppet – mutatta ujjával a mértéket, majd fekete hajába túrt. – De szeretnék bocsánatot kérni! Főztem vacsit, és vettem a kedvenc borodból is – mutatott az asztal felé.

Szépen meg volt terítve, két tányér, két borospohár és gyertyák. Nagyon tetszett ez a kép, és az is hogy így kitett magáért.

– Ez nagyon édes – mondtam, majd az asztalhoz sétáltam miután Nate kihúzta a széket és kezével mutatta, hogy foglaljak helyet.

– Érted bármit – helyet foglalt, majd töltött nekem egy pohárral a borból, aztán magának is tölteni akart, de kivettem a kezéből. – Hékás!

– Szerintem jobban járunk, ha te ma már nem iszol – mondtam, majd letettem az üveget.

– Jogos – bólintott. – Szóval.. Én szeretnék bocsánatot kérni azért ahogy viselkedtem, hülye voltam és bunkó, nem ezt érdemled. Tényleg sajnálom picúr! Meg tudsz nekem bocsátani?

– Persze, hogy igen – válaszoltam egyből. Egyértelmű, hogy meg tudok bocsátani, miért feltételezte azt hogy nemmel válaszolok?

– Annyira szeretlek – sóhajtott fel, majd megfogta kezemet.

– Én is szeretlek – mosolyogtam, majd kortyoltam egyet a borból. – Oh, összefutottam ma két régi baráttal, és hétvégén lesz egy ilyen babaváró bulijuk, meg vagyunk hívva rá. Van kedved menni?

– Miért is ne? Persze, hogy van!

– Oké, ezt örömmel hallom. A lány volt a legjobb barátnőm mikor tizenhét voltam, és annyira boldog vagyok hogy ismét találkoztam vele – meséltem lelkesen, mire Nate arca komolyra változott.

– Patrick is ott lesz? – kérdezte komoran.

– Hát, igen. De vele nem kell törődni, veled megyek, téged szeretlek. Kérlek ne kezdjük ezt megint – mondtam lehangoltan.

– Hát jó – vonta fel szemöldökét, majd enni kezdett.

Ezután már nem igazán volt társalgós kedvében, szóval elég kínos volt a vacsora. Utána elpakoltunk az asztalról, majd leült a kanapéra és tv-t kezdett nézni. Kezembe fogtam a boros poharam, majd mellé ültem ő pedig egyből átkarolt, és egy apró puszit nyomott homlokomra. Perceken belül pedig már csak azt éreztem, hogy keze lecsúszik vállamról és fejét az enyémre dönti, majd szépen lassan elalszik. Annyira szeretem.