Patrickkel nagyon óvatosak vagyunk, bár ennek következményeképp elég kevés időnk van egymásra, így ebből a szempontból kikészülünk egymás hiánya miatt. Melanie nem engedi hogy Patrickkel egyszerre hagyjuk el a házat, szóval ez úgy zajlik, hogy ha Patrick elmegy otthonról én ki sem tehetem a lábam az ajtón, ha pedig én megyek valahová ő van a házba tartva. Kész vicc, igaz? Így a srácokkal sem nagyon tudtam találkozni, kivéve Fionával akivel néha-néha össze futok és mesélek neki a dolgokról. Szerinte is nagy baromság ez, hogy konkrétan ketté szakítanak minket, de sajnos ebben nem szólhatunk bele, és szerinte próbáljuk meg elviselni különben csak leleplezzük magunkat. Ebben igaza van.

Jelenleg rajzolok, egy sorozatból való kedvenc részletemet, mely egy táncoló pár. A lány kék ruhában, barna göndörített hajjal és egy ikonikus nyaklánccal, amíg a férfi fekete hajú és kék szemű - pont mint Patrick - öltönyt visel, és egy kék pecsétgyűrűt. Ez a sorozat egyszerűen tökéletes. Kopogtak ajtómon, majd mire megfordultam Melanie már a szobámban állt. Egyre unszimpatikusabb ez a nőszemély.

– Nem láttad Patricket? – fonta egymásba mellkasa előtt karjait. Szemeiben láttam a sunyiságot, miközben egy gúnyos mosoly ült ki szája szélére.

– Hol láttam volna? – válaszoltam flegmán, mire eltátotta száját. – Miért itt keresed egyáltalán?

– Tudd kivel beszélsz kisasszony – csattant fel. – Az anyád vagyok, nem beszélhetsz így velem! Ez kész, nagyon szemtelen és hálátlan gyerek vagy.

– Nem vagy az anyám – ráztam a fejemet undorral. – Sosem leszel az anyám. Ilyen anyát senkinek sem kívánok..

– Vegyél vissza a lendületből – mondta dühösen, majd az ágyam alá pillantott. – Az milyen póló ott?

– Mit tudom én, gondolom leesett és nem vettem fel onnan – vontam vállat, majd hátat fordítottam, aztán eszembe jutott hogy Patrick nagyon kereste a fekete pólóját melynek hátán két fehér angyal szárny volt, utoljára pedig aznap látta mikor hazahozott Fionától. Miután az én szobámban aludt. – Vagy a pizsamám. Igen, valószínűleg az!

– Kimossam? Szerintem kimosom – indult az ágy felé, majd lehajolt és felvette a ruhaneműt. Óriási szerencsém volt, ugyanis tényleg a pizsama felsőm volt a földön, és nem Patrick pólója. – Szerencséd!

– Oké – válaszoltam egyhangúan, mire Melanie felnevetett dühében és távozott a szobából. A szívem most kihagyott egy pár ütemet. – Francba – mondtam halkan miután kiment.

Egyébként pontosan tudom, hogy Patrick hol van, mit csinál, kikkel és hogy mikor jön haza. De nem fogom Melanie orrára kötni. Mindent elmond, tényleg mindent. Bízom benne és ő is bízik bennem. Egy kapcsolatban - már ha ezt nevezhetem annak - a bizalom a legfontosabb.

A nagy rajzolások közepette megszomjaztam, így lementem a konyhába inni egy jó nagy pohár vizet. Konyha pulton hagytam telefonom, majd a csap elé léptem és megeresztettem a szekrénybe talált legnagyobb poharat frissítő folyadékkal, ezután pedig megjelent Melanie és Peter. Hogy ezek mindig akkor jönnek mikor nem kéne..

– Alexa, megnézed kérlek a postaládát? Ha minden igaz már járt a postás – kérdezte Peter, mire bólintottam és elindultam az ajtó felé.

Kimentem majd elindultam a kapu felé, aztán idő közben megérkezett Patrick aki mosolyogva köszöntött. Elővette zsebéből telefonját, majd rá mutatott hogy ír valami, ekkor bólintottam és farzsebemhez nyúltam ami üres volt. Basszus, a pulton hagytam! Ne ne ne ne.... Patrick felé siettem, de már késő volt elküldte az üzenetet. Azonnal sarkon fordultam, majd rohanni kezdtem egészen az ajtóig ahol ismét normálisan próbáltam viselkedni, egészen amíg be nem léptem az ajtón és meg nem láttam Melanie kezében a mobilomat. Na ilyet azért már ne csináljunk!!!

– Miért van nálad a telefonom? – akadtam ki, majd elé sétáltam és kikaptam a kezéből.

– Üzeneted érkezett valami számról – válaszolt nyugodtan. – Jogom van ahhoz, hogy megnézzem.

– MIVAN?! Semmi jogod nincs ahhoz, hogy belenyúlj a dolgaimba! Ez személyi jogok megsértése – csattantam fel, pont mikor Patrick belépett az ajtón, majd oda is gyökereztek lábai.

– Mekkora szád lett neked, már megbántam, hogy haza hoztunk – fintorgott Melanie, majd egy ideges nevetéssel fia felé fordult. – Hol voltál?

– Alexnél – válaszolt. – Fent leszek, ha keresne valaki.

– Rendben – nézte még mindig fiát Melanie, majd miután Patrick eltűnt a lépcsőkről ismét rám nézett. – Takarodj a szemem elől. Indulj a szobádba!

Ideges fordultam a lépcső felé, majd felrohantam a lépcsőn. Hihetetlen, hogy az eleinte aranyos és kedves Melanie-ból mi lett. Mintha két teljesen más ember lenne. Jól eljátszottam a bizalmát, igaz? Lenyomtam ajtóm kilincsét, majd beléptem a szobába ahol megláttam Patricket otthonosan az ágyamon fekve. Gyorsan kulcsra zártam az ajtót, amit ezelőtt sosem tettem meg majd Patrick felé siettem.

– Te normális vagy? Ne ülj már be így szó nélkül a szobámba! Ebből baj is lehet! Az előbb konkrétan majdnem lebuktunk, mert kurvára elfelejtettem hogy bent van a telefonom a szüleid előtt – akadtam ki, mégis suttogtam.

– Maradj csendben – állt fel hirtelen majd szenvedélyesen megcsókolt, én pedig elveszítettem az egyensúlyom így a falnak nyomott, és ami belefért, ahol ért csókolni kezdett. – Szerencse, hogy okos vagy és titkosítottad a számom. Azt írtam az üzenetben hogy iszonyatosan kívánlak – szakította meg a csókot zihálva, majd miután befejezte mondanivalóját ismét nekem esett.

Derekamra markolva húzott magához, majd az ágyhoz tolt, és ledöntött. Fölém mászott, majd ismét hevesen csókolgatni kezdett, teste már az enyémhez simult, éreztem hogy egyre jobban kíván engem. Pólója alját megfogva egy mozdulattal lerántotta magáról az anyagot, majd hajammal kezdett játszani, aztán nyakamon egyre lejjebb haladva kezdett égető csókjaival beborítani. Annyira jó érzés volt, kirázott tőle a hideg, az a jó fajta hideg rázás volt, de én erre még nem álltam készen, ezért eltoltam magamtól.

– Patrick – sóhajtottam fel, mire ajkai leváltak nyakamról, majd szemeibe nézett még mindig fölém támaszkodva. – Én... erre még nem állok készen. Nagyon sajnálom!

– Ne, ne sajnáld! Semmi gond szerelmem, ha nem, akkor nem. Tudod jól, hogy rád képes lennék örökké várni. Mindennél fontosabb vagy nekem, ugye tudod? – kérdezte lágyan, majd mellém feküdt. – Szeretlek, Árvácska!

– Én is szeretlek téged, Patrick Woods – ajkaimat az övéhez tapasztottam, majd óvatosan elváltunk egymástól és szemeimbe nézett.

– Annyira hálás vagyok azért, mert itt vagy nekem. Annyira nagyon hálás vagyok – tűrte el hajamat, majd megsimogatta arcomat.

Érintésére lehunytam szemeimet, majd felsóhajtottam mire Patrick megpuszilta arcomat.

– Annyira félek – szemeimet hirtelen csípni kezdték a könnyek, és az előttem fekvő fiú arcát egyre homályosabban kezdtem látni. – Egyre jobban gyanakodnak ránk, nagyon félek, hogy lebukunk. És nem azért mert hogy újra árvaházba kerülök, hanem mert elveszítem azt a személyt akit a legjobban szeretek. Nagyon félek Patrick!

– Ne sírj, nem szeretem ha sírsz. Majd' megszakad a szívem miattad – magához ölelt, mire hangosan kezdtem sírni. Már nem zokogtam, hanem sírtam.

Patrick a hátamat simogatva próbált megnyugtatni, ami valljuk be sikerült is neki. Biztonságban éreztem magam két karja közt, és annyira szeretem... Oh, talán túlságosan is.. Nem veszíthetem el ezt a fiút, egyszerűen nem. Összezuhannék, ha ez megtörténne. Patrick még úgy fél órát feküdt mellettem, végig simogatta a hátam és ölelgetett, amíg végül engem el nem nyomott az álom karjaiban.

__________________

Este nyolckor ébredtem fel alaposan takaróba bugyolálva, az ágyam közepén heverve. Fáradtan ültem fel az ágyon, majd kezembe vettem telefonomat, aminek képernyőjén egy üzenetet fogadott:

Patrick: Ha ezt olvasod én már valószínűleg a saját szobámban alszom. Szívesebben aludnék melletted, de már túl kockázatos lenne. Eléggé fáradtnak tűntél, így jól betakartalak hogy ne fázz. Remélem jól aludtál, ezer csók!

Akaratlanul is elmosolyogtam magam, majd az üzenetet elolvasása után még mindig telefonom képernyőjét bámultam pár percig, aztán zsebre tettem és kimentem a szobából. Szemeimet dörzsölve battyogtam le a lépcsőn a földszintre ahol már korom sötét volt, hála istennek. Vacsorára megettem egy szelet szalámis kenyeret zöldségekkel, majd miután végeztem az étkezéssel elmostam magam után a piszkost és visszamentem a szobámba. Becsuktam magam után az ajtót majd felhasaltam az ágyamra és a bézs szőnyegemet kezdtem bámulni. Egy kis vacillálás után, de kezembe vettem telefonomat és pötyögni kezdtem.

Alexa: Alszooool???

Patrick: Nem, nem tudok aludni. Mit szeretnél?

Alexa: A szüleid alszanak? Nincs mozgás?

Patrick: Ja, szerintem kidőltek. Mondd már mit akarsz, megöl a kíváncsiság! :)

Alexa: Nem aludhatok ma nálad? Itt nem igazán megy az alvás :(

Patrick: Biztos vagy ebben? Mármint, persze csodálatos lenne ha veled aludhatnék, de lebukhatunk.

Alexa: Óvatos leszek! Naaaaa kérlek! Hadd aludjak veled. Biztonságosabbnak érzem.

Patrick: Hát, gyere Árvácska! Várlak, hogy jó erősen magamhoz ölelhesselek.

Amint válaszolt felpattantam az ágyból és csendesen felosontam a lépcsőn egyenesen Patrick szobája elé, majd óvatosan kinyitottam és beléptem az ajtón. Automatikusan bezártam az ajtót, majd bemásztam az ágyba Patrick mellé. Átöleltem, ezután rám terítette takarója egyik felét és átkarolt.

– Aludj jól, szerelmem – nyomott egy csókot homlokomra majd ismét simogatni kezdte hátamat.

– Aludj jól. Szeretlek – válaszoltam, majd mellkasának nyomtam fejemet és próbáltam elaludni.

Ahhoz képest, hogy azt mondta nem álmos hamarabb elaludt mint én. Utolsó pillantást vetettem a békésen alvó fiúra, majd hozzá bújva aludtam el ismét.