Reggel oldalamra fordulva ébredtem meg, majd ahogy magam mellé dobtam kezem megütöttem valamit, vagy inkább valakit Gyorsan oldalra fordítottam fejem, és megláttam a mellettem békésen alvó Patricket. Tenyeremet óvatosan arcára helyeztem, majd mosolyogva csodálni kezdtem arcát. Éles álla, hosszú szempillája, dús szemöldöke, és az arcába hulló pár mogyoróbarna hajtincs annyira jó összképet mutatott, hogy képes lettem volna egész nap ezt bámulni. Patrick szája mosolyra görbült, majd lassan kinyitotta igéző kék szemeit.

– Mi az? – suttogta reggeli rekedt hangján. – Hm? – na ez a hang, egyszerűen nem lehet betelni vele.

– Semmi – simogattam meg arcát. – Te miért itt aludtál? – kérdeztem mosolyogva.

– Megkértél, hogy maradjak. Bár nyilván erre nem emlékszel, részeg voltál – mondta, majd közelebb hajolt, hogy csókot nyomjon ajkaimra.

Ekkor kopogtak.

Reflexszerűen lelöktem az ágyról, majd elhelyezkedtem az ágyon és Patrick felé fordultam mutató ujjammal a szám előtt, jelezve, hogy maradjon csendben.

– Igen? – köszörültem meg torkomat. – Gyere be nyugodtan.

– Minden rendben? Koppanást hallottam – nyitott be Melanie, majd tekintetét az enyémbe fúrta.

– Persze! Persze, csak leestem az ágyról. De jól vagyok ne aggódj – mondtam olyat, ami hihető is.

– Hát, tőled kitelik, hogy legurulj – suttogta Patrick, mire fejéhez vágtam egy párnát.

– Te meg mit csinálsz? – nézett rám kérdően Melanie. Már szinte úgy, mintha egy bolondot látna. Lényegében azt lát.

– Ott volt egy bogár – vágtam rá. – Csak lecsaptam, mert egy szemtelen bogár volt – mondtam, miközben gúnyosan az ágyam mellett heverő fiúra pillantottam.

– Hát jó – válaszolt furcsán Melanie. – Kész a reggeli, ha éhes vagy gyere le. Én megyek szólni Patricknek!

Most mit csináljak, Patrick itt fekszik mellettem. Ha Melanie felmegy, és bemegy de fia nincs ott akkor keresni kezdi, a motor a ház előtt áll, így arra is rájön hogy biztosan itthon van, és én hülye furán viselkedtem, amiből Melanie simán levágja, hogy fia nálam rejtőzik.

– Szerintem még alszik – próbáltam nyugodt maradni, miközben kezeim remegtek. Csak ne bukjunk le... – Elég korán van még.

– Én azért megnézem – mondta, majd becsukta az ajtót.

Patrick még egy ideig az ágy mellett maradt, majd mikor már biztos volt hogy Melanie nem jön vissza felállt onnan.

– Lefelejtem a padlót te barom – simogatta tarkóját, mire felnevettem. – Igen, nevess csak!

– Inkább ez, minthogy meglátott volna az ágyamban egy száll melegítőben, nem? – ráncoltam homlokom nevetve.

– Akkor is fáj – mondta gúnyosan, majd megcsókolt. – Na most, van egy tervem. Kimegyek, majd bemegyek a fürdőbe úgy is közel van a szobádhoz, aztán kijövök mikor meghallom anyám lépteit, és minden pompás lesz!

– Ez talán működhet is – értettem egyet vele. – De legyél óvatos!

– Mindig az vagyok.

– Haha, jó vicc volt – nevettem fel erőltetetten. – Na sipirc!

– Ne lopd a szövegem – fordult vissza mutatóujját felmutatva. – Különben én tőled veszek el valamit – kacsintott, mire megforgattam szemeim.

Patrick kisétált a szobámból, én pedig kikeltem az ágyamból és lementem reggelizni. Peter már az asztalnál ült, reggeli fekete kávéját itta közben újságot olvasott. Vetett rám egy pillantást, majd ismét olvasásba kezdett. Neked is jó reggelt. Leültem az asztalhoz, felpakoltam a tányérom majd enni kezdtem, rá pár percre pedig lejött Melanie és Patrick is. Melanie a konyhába ment még egy tányérért, közben Patrick elment mögöttem és ujjbegyeivel végig simított csupasz lapockámon. Megdermedtem, mire a fiú elengedett és az asztalt megkerülve leült velem szembe. Melanie Patrick elé helyezte a tányért, aki tarkóját masszírozta egy halvány fintorral.

– Mi bajod van fiam? – nézett fiára Melanie, mire Peter is felemelte tekintetét.

– Beütöttem a fejem – mondta, majd továbbra is fogta tarkóját. – Egy kicsit fáj – pillantott rám.

Melanie és Peter egybe néztek, majd ismét fiukra. Mindenki csendben reggelizett, majd Melanie fél szemmel Patrickre sandított.

– Mit is mondtál, hogy verted be a fejed? – tette fel a kérdést, majd kávéját kevergetve várt.

– Hát.. – Patrick rám nézett, majd a tányérjára aztán végülis megszólalt. – lefelejtem a szekrényt a fürdőben.

– Értem – nézett szúrós szemmel Melanie, majd ismét egybe néztek Peterrel.

Azt hiszem sejtenek valamit..

Miután befejeztük a reggelit a fiúk eltűntek, én pedig éppen a szobámba indultam mikor Melanie megszólított.

– Alexa, tudunk beszélni? – fonta egymásba karjait, mire nagyot nyelve megálltam. – Csak pár perc.

– Persze – indultam meg felé remegő lábakkal, majd helyet foglaltam mellette a kanapén. – Miről lenne szó?

– Nekem elég fura az, hogy reggel nagy koppanást hallottam a szobádból most meg Patrick a fejét fájdítja – mondta gyanakvóan. Most még jobban remegni kezdtem, és nem tudtam mit mondjak vagy csináljak. Az viszont biztos, hogy nem kerülhetem a szemkontaktust mert abból rájön, hogy elhallgatok valamit. Nyugi.. – Alexa, nagyon remélem hogy nincs közted és Patrick között több, mint barátság. Hogy nézne ki ha kiderülne, hogy össze szűrted a levet a mostoha bátyáddal?! Ha ezt megtudom, annak nagyon rossz vége lesz!

– Dehát, miért feltételezel rólam effélét?! Nincs köztünk semmi sem, ő a bátyám. Felfogtam, hogy ilyen nem történhet – tagadtam, és magyarázkodtam, majd megláttam Patricket aki a lépcsőn állva figyelt és hallgatta a beszélgetést. – Melanie, ez őrültség!

– Reméltem, hogy ezt mondod – könnyebbült meg. – Bízom bennetek, és nagyon remélem, hogy semmi nem fog történni. Lényegében testvérek vagytok – magyarázta, mire bólintottam egyet. – De ha most hazudtál, repülsz a háztól!

– Értettem – sütöttem le tekintetem. – De nem hazudtam. Nem tennék ilyet Melanie – ráztam meg fejemet. Oh, dehogynem... – Most felmegyek.

Melanie válasz nélkül felállt mellőlem, majd a csörgő telefonjáért nyúlt. Felálltam a kanapéról majd elindultam fel a lépcsőn, ahol Patrick félúton megállított, de ellöktem karjait és tovább mentem, ezt követően pedig becsaptam magam után az ajtót és az ágyamra dőlve kezdtem zokogni. Tudtam, hogy ez lesz. Mindent elrontottam. Mindent. Melanie már alig bízik bennem, és felteszem Peterrel is beszélni fog erről az egészről, aztán alig mehetünk majd egymás közelébe Patrickkel, különben egyből kitalálnak valamit. Rajtunk tartják a szemünk, mindezt miattam mert tegnap halálra ittam magam és nem figyelve a következményekre hagytam, hogy Patrick a szobámban aludjon. Nagyon óvatosan kell ezek után cselekedtünk. Kezembe vettem telefonom majd leírtam Patricknek a történteket, mire egyből érkezett is a válasz.

Alexa: Az anyád megkérdezte hogy van-e köztünk valami. Kezdenek gyanakodni, ez így nagyon nem lesz jó! Azt mondta ha megtudja hogy hazudtam, repít a háztól. ÉS ÉN HAZUDTAM PATRICK!!!!!!

Patrick: Hallottam. Alexa ne magadat hibáztasd, elrontottam azzal, hogy elmondtam fáj a tarkóm. Valószínűleg ebből következtette, mivel a te szobádból hallott koppanást. Az én hibám ez az egész..

Alexa: Nem, ez nem a te hibád. Ez a mi hibánk. Elcsesztük. Nagyon!

Patrick: Tudom. De nem bírok nélküled élni. Egyszerűen nem megy, veled valahogy jobb embernek érzem magam, és újra úgy érzem élek! Nagyon régóta nem éreztem így. Úgy érzem, melletted jobb ember lehetek. Megnyugvást okozol számomra, ha tudom hogy velem vagy.

Akkor is félek.

Egyetlen egy hiba, és ha lebukunk újra árvaházba kerülök. Innen engem kidobnak. Melanie már nem bízik bennem, hiába mondta. Hallottam a hangjában a nyugtalanságot.

A tűzzel játszunk.