Az esküvő napja.

Mit is mondhatnék? Egy csomó dolgom van, de ehelyett itthon ülök a kanapén karácsonyi pizsamában forró csokival a kezemben, és aranyos cicám videókat nézek.

Ez aztán az élet.

Na jó, ideje lenne felkelnem innen.. Például el kell mennem a ruháért, meg akarom nézni, hogy hogy áll a helyszín előkészülete, meg még sok más dolog. Ja és elvállaltam két órát a kávézóban is, szóval fél óra múlva jelenésem van. Nate is dolgozni van, én is oda megyek. Hát az biztos, hogy egyikünk sem normális.

Miután nagy nehezen bevonszoltam magam a szobába és átvedlettem, majd kétszer elindultam és mind a kétszer vissza mentem, mert bent hagytam a kulcsom, aztán pedig a táskám, végre sikerült elindulnom a kávézóba. Ma egész jó idő van, bár én fagyoskodok egy csöppet, így inkább felvettem egy kis dzsekit. Mivel ha röpke két órát fogok dolgozni már délben végzek, ami pont kapóra jön tekintve, hogy fél egyre mennem kell a ruháért is. Az esküvő kettőkor kezdődik, vagyis maga a szertartás, szóval gyorsnak kell lennünk a sminkkel meg a hajjal is. Elenor ma kivett egy szabadnapot, szóval egyedül vagyok Luisaval. Gyorsan felkaptam a kötényem, majd egyből beálltam a pult mögé. Csak a szoki.

Egyébként a mai nap nincs valami sok vendég, konkrétan csak három ember ül bent a kávézóban. Ami azt illeti négy, egy éppen most lépett be az ajtón. Leült a pult előtti bárszékre, majd könyökén megtámasztva fejét kezdett bámulni. Tipp, hogy ki ez?

– Te mit keresel itt? – ráncolta szemöldökét értetlenül, majd bal karján pihenő órára nézett.

– Mit keresnék? Dolgozom. Nate is dolgozik – válaszoltam furán, majd elkezdtem készíteni a szokásos kávéját. – Téged mi sodort ma erre?

– Jó, de Nate hülye – köszörülte meg torkát Patrick, majd sóhajtott. – Talán reménykedtem, hogy láthatlak, talán csak egy kávét akartam inni.

– Most ki kellene találnom melyik az igaz állítás? – fordultam felé egy apró mosollyal, mire az ő ajkai is mosolyra görbültek.

– Ó, Árvácska... – rázta meg fejét. – Te is jól tudod, hogy melyik az igaz. Igen, látni akartalak. Még így utoljára az esküvő előtt, amíg nem az Evans nevet viseled. Tudod, négy éve valahogy úgy képzeltem el az esküvődet, hogy én állok előtted az oltárnál, nem pedig egy vendég leszek. De sajnos a sors közbeszólt, hogy bassza meg... Na mindegy, ha te boldog vagy, akkor én is! Remélem ezt tudod. Ha nem gond, még egyszer utoljára elmondanék valamit.

– Mit? – kérdeztem nagyokat pislogva, miközben próbáltam nem Patrick karjaiba borulni legalább egy ölelésre is. – Most nem teljesen értem mire gondolsz.

– Akkor... – dörzsölte meg orrnyergét, majd a szemeimbe nézett. – Hallottad már a "right person, wrong time" kifejezést? – kérdezte, mire bólintottam egy aprót. – Hiszem azt, hogy ez igaz. És tudod mit hiszek még? Sőt, nem is hiszem, tudom! Tudom, hogy szeretlek téged Alexa Lincoln, mindig is téged szerettelek.

És ebben a pillanatban Alexa majdnem elrontott mindent, ugyanis majdnem rávágta hogy "Én is szeretlek Patrick Woods". Most majdnem mindent elrontottam!

– Öhm... Itt a kávéd – toltam elé zavarodottan a poharat, amit mosollyal fogadott el.

– Ne aggódj, nem várok válaszra. Csak utoljára el szerettem volna mondani, hogy tudd. Sz esküvőn találkozunk, addig is a viszont látásra Alexa – állt fel a székből, de gondolkodás nélkül utána szóltam.

– Elmész? – álltam a pult mögött, miközben végig Patricken tartottam a szemem.

– Hát, talán maradnom kéne? – fordult meg felvont szemöldökkel, majd megállt az ajtó előtt.

– Maradj még – bólintottam kérlelve, mire Patrick szó nélkül megfordult és visszaült immár törzshelyének nevezhető székre.

– Meddig dolgozol ma? – kortyolt a kávéba, majd próbált normális arcot vágni, de ehelyett fintorgott. – Alexa, maga milyen fajta mérget tett a kávémba? – nevetett fel, majd a kávét kezdte szaglászni.

– Mi? – kaptam ki kezéből, majd egy jó nagy kortyot ittam belőle amit azonnal ki is köptem a mosogatóba. – Lehet, hogy cukor helyett sót kaptál.

– Biztos, hogy sót kaptam – értett egyet nevetve. – Na, meddig dolgozol?

– Ja, igen. Délig – válaszoltam, miközben új kávét kezdtem készíteni Patricknek ügyelve arra, hogy ezúttal ténylegesen cukor kerüljön bele. – Miért?

–  Mikor kezdődik az esküvő? Nem kettőkor? Akkor hogy akarsz itt lenni addig? Bocsi, de te teljesen bolond vagy – értetlenkedett Patrick. Na köszi, szóval bolond vagyok.

– Simán megleszek addigra mindennel, nem értem mi a bajod – vontam vállat, majd megfordultam miután Luisa megbökte a vállamat.

– Tényleg igaza van, másfél óra alatt biztos, hogy nem készülsz el. Mondtam, hogy ne gyere be ma. Menj el a ruháért, hívd át Elenort és kezdj el készülni. Hiszen a mai a te napod Alexa, a fenébe is – adott igazat Patricknek, mire makacsul de végül bólintottam.

– Akkor én most megyek – kaptam le magamról a fekete kötényt, majd az ajtó felé indultam. – Sziasztok!

__________________

Kezdek egyre jobban izgulni, már csak egy óra és kezdődik az esküvő. Az én esküvőm. Elenor elkezdi a hajamat készíteni, kisebb-nagyobb sikerekkel, de végül meglett. Besütötte, majd egy laza kontyba fogta és egy ezüst köves virágos hajcsatot rakott a kontyba, hogy legyen ami megtartsa. Ha ez nem lenne elég, valahol talált ilyen csillámos hajlakkot amit nem sajnálva a hajamra fújt, így most olyan vagyok mint akit fejen köpött egy unikornis. Élmény lesz lemosni ezt a sok csillámot. Már csak a smink van hátra, aztán felveszem a ruhát és az ékszereket, ezután pedig már indulnunk is kell, mert a sminkkel meggyűlik majd a bajunk az ezer százalék.

– Hol a sminkes táskám? Azt nem mondd, hogy nem hoztam el. Hol a francban van? Basszus már, nem lehetek ilyen vak – forgott össze-vissza, miközben én az asztal mellett ültem amin a keresett táska pihent.

– Elenor, nyugi! Itt van az asztalon. Nyugodj már le, mert már engem is idegbe raksz ezzel a kapkodásoddal – mutattam felé a kis rózsaszín Barbie-s táskát.

– Jó, bocsánat! Egyszerűen csak nem akarom el cseszni neked ezt a napot, próbálom legjobbat kihozni mindenből. Sajnálom. Akkor elkezdem a sminket – lépett elém kimerülten.

– Elenor, csodás munkát végeztél, ne aggódj ezen. Minden tökéletes, köszönöm szépen az egészet – mosolyogtam biztatóan, mire a lány megkönnyebbülve magához ölelt.

– Oké, csukd le a szemed és ha lehet kérlek maradj csöndben. Ne érts félre nem azért mert sokat beszélsz, csak úgy könyebb lenne az egész ha nem mozog az arcod – magyarázkodott, mire egy aprót nevettem.

– Rendben – válaszoltam, majd ezután csöndben maradtam.

Nem teljesen emlékszem milyen lesz a sminkem, hogy őszinte legyek abszolút nem értek az ilyenekhez. Viszont Elenor igen. És ha Elenor azt mondta, hogy a ruhához ez a fajta smink illik akkor az biztosan úgy is van. Én bízom benne.

Be kell vallanom elég unalmas lesz kussban ülni egy órán keresztül, szóval fogalmam sincs hogyan fogom én ezt kibírni. Én az efféle dolgokhoz türelmetlen vagyok. Igazából szinte mindenhez. Azt sem bírom kivárni, hogy lejárjon a mikró. De végülis várom az egészet.

Nate az egyik haverjánál készül, így ugye csak az esküvőn fogjuk látni egymást miután engem valaki az oltár elé kísér. Ez alapvetően egy apa feladata lenne, de mivel nekem ilyenem nincsen Elenor azt mondta, hogy ne aggódjak majd ő elintézi és lesz egy kísérőm. Nate szüleire is nagyon kiváncsi vagyok, na meg arra is hogy mit szólnak majd hozzám! Mármint, vajon kedvelni fognak? Örülnek majd nekem? Mi lesz a véleményük rólam? Sok minden érdekel. Na meg ott van Patrick Woods is, őt ki ne felejtsem. Patrick annak ellenére is, hogy iszonyatosan fáj neki ez az egész ott lesz, és végig kell néznie ezt az egészet. Mármint, nem lenne muszáj, de azt mondta ott lesz. Egy részem nagyon boldog, amíg a másik nem igazán örül annak, hogy Patrick is jelen lesz. Bántani sem akarom ezzel az egésszel, viszont attól is félek hogy csinál valamit amit nem kellene. Bár ismerem annyira, hogy tudjam nem tenne keresztbe pont az esküvőn, egy picit tartok tőle.

Jó fél óra után végre elkészült a sminkem is. Be kell valljam nagyon furcsa érzés volt ekkora szempillákkal és szemhéjsminkkel de viszont gyönyörűen megcsinálta, szóval nem panaszkodom. A számra úgy három féle rúzst próbáltunk ki, volt piros egy élénkebb rózsaszín és egy enyhébb árnyalata a rózsaszínnek. Végül a harmadik maradt, mert ez illett igazán a sminkhez meg a bőröm színéhez is. Miután ezzel meg voltunk felvettem a ruhát - Elenor segítsége nélkül sosem ment volna, mert ez a ruha nem akar rajtam lenni - aztán előszedtem az ezüst köves nyakláncot és a fülbevalót amit még akkor vettünk mikor elmentünk együtt vásárolni. Ezeket Elenor adta rám, majd miután belebújtam tornacipőmbe - nyugi, majd a helyszínen átveszem a magassarkút, nehogy azt higgyétek, hogy tornacipőben akarok férjhez menni. - aztán elindultunk a parkba. Igen, a parkban lesz az esküvő ugyanis itt történt meg az első csókunk, ezért szép emlékek fűznek a helyhez. Elenor ott is mindent előkészített, fehér és szurke lufik vannak mindenütt, és egy boltíves cucc is - ennek elfelejtettem a nevét, pedig Elenor elmondta - amin a nevünk díszeleg. Minden csodaszép lett! Miután a helyszínen kiszálltunk Elenor odaadta a cipőmet amit egyből lecseréltem, aztán segített kiszállni az autóból. Teljesen úgy éreztem magam mint egy hercegnő. Nagy habos-babos ruhában álltam tiszta csillámosan a park parkolójában, miközben izgatottan vártam ki fog Nate elé kísérni. Miközben az autó ablakában nézegettem magam, megjelent mögöttem egy férfi, mire egyből megfordultam és majd' elsírtam magam az örömtől.

– Ó, a vén trotty – mosolyogtam Joshra, aki kezeit széttárva várta, hogy megöleljem.

– Gyere ide te szerencsétlen – ölelt magához a férfi, mire mosolyogni kezdtem. – Káprázatos vagy!

– Köszönöm – engedtem el, majd megigazítottam a ruhámat, ezután pedig Elenorra néztem.

– Felkészültél? – nézett rám kérdően, mégis biztatóan. Elenor mosolyogva várta a válaszom, majd miután bólintottam elindult az a szokásos esküvő zene.

Josh karjába karoltam, majd a park felé indultunk a székek sorai között. Minden vendég felállt, majd ránk pillantott. Ám a szemeim csak egy valakit láttak meg. Patricket. A második sorban állt, fekete zakóban, zselézett hajjal és zsebre tett kezekkel. Amint meglátott elmosolyodott, amit én egyből viszonoztam. Ezután az "oltár" felé pillantottam ahol Nate állt miközben engem csodált. Miután Josh a leendő férjem elé vezetett leült, majd ezután az összes vendég helyet foglalt és csend lett. Csak én, Nate és a pap maradtunk állva.

– Kedves jegyespár! Eljöttetek ide a "templomba", hogy az Úr megpecsételje és megszentelje szívetek szeretetét, egyházának szolgája és a hívek közösségének színe előtt. Krisztus Urunk bőséges áldását adja erre a szeretetre. Egy külön szentség kegyelmével gazdagít és erősít meg titeket, hogy kölcsönös örök hűségben vállalni tudjátok a házastársak szent kötelességeit. A házasság szentségének méltósága őszinte szándékot kíván tőletek. Feleljetek ezért az Egyház kérdéseire! Nate Evans, megfontoltad-e Isten előtt szándékodat, és szabad elhatározásból jöttél-e ide, hogy házasságot köss?

– Igen – válaszolt Nate.

– Ígéred-e, hogy leendő feleségedet tiszteled és szereted, amíg a halál el nem választ benneteket egymástól?

– Ígérem!

– Elfogadod-e a gyermekeket, akikkel Isten megajándékozza házasságtokat?

– Elfogadom!

– Alexa Lincoln, megfontoltad-e Isten előtt szándékodat, és szabad elhatározásból jöttél-e ide, hogy házasságot köss?

– Igen, megfontoltam – válaszoltam mosolyogva.

– Ígéred-e, hogy leendő férjedet tiszteled és szereted, amíg a halál el nem választ benneteket egymástól?

– Ígérem!

– Elfogadod-e a gyermekeket, akikkel Isten megajándékozza házasságtokat?

– Igen – válaszoltam, miközben néha-néha Patrickre pillantottam, aki figyelmesen hallgatta az egészet.

– Kedves jegyespár! Most következik az a szent pillanat, amikor ünnepélyesen kinyilvánítjátok, hogy egymásnak házastársai akartok lenni. Forduljatok egymás felé. Fogjatok egymással kezet, és én egybefonódott kezeteket átkötöm stólával annak jeléül, hogy házasságtok Isten előtt felbonthatatlan lesz – jelentette ki a pap, mire nyeltem egy nagyot. Biztosan ezt akarom?... – Nate Evans, nyilatkozzál Isten és az Anyaszentegyház színe előtt, akarod-e a jelenlevő Alexa Lincolnt feleségül venni?

– Akarom! Mindennél jobban!

– Mondd tehát utánam: Alexa Lincoln, Isten szent színe előtt feleségül veszlek!

– Alexa Lincoln, nyilatkozzál Isten és az Anyaszentegyház színe előtt, akarsz-e a jelenlevő Nate Evanshöz feleségül menni?

Istenem, már én magam sem tudom mit akarok. Vagyis...

De, tudom.

Patrick Woodsot akarom. Bassza meg, ez miért az esküvő kellős közepén esett le nekem...

– Én.. – engedtem el lassan Nate kezét, aki aggódva nézett rám. A tömeg felé fordultam, pontosabban Patrick felé, aki bólintva jelezte hogy érti mit akarok. Felállt, majd kisétált a székek közül. – Annyira sajnálom Nate – néztem utoljára szemeibe, majd leszaladtam Patrickhez aki egyből kézen fogott és elindult.

– Na várjunk – torpant meg, majd rám nézett egy szemtelen mosollyal.

– Mit akarsz? – kérdeztem félve. – Patrick!

– Bocsi Árvácska, de ezt muszáj lesz. Vicces lesz, ígérem – bólintott, majd Nate felé fordult aki ledermedve állt immár Elenor mellett. – Hé, Evans! Én megmondtam, hogy valakinek a menyasszonyt is meg kell szöktetni nemde?

– Kussolj Woods – kiabált vissza Nate, mire Patrick hangosan felnevetett.

– Szeretlek, Alexa Lincoln – fordult felém csillogó szemekkel. – Ma, örökké, és még azután!

– Én is szeretlek, Patrick Woods – húztam magamhoz, majd megcsókoltam. Ó és milyen jó érzés volt ismét őt csókolni.

Javaslom, hogy amit én magam elkövettem az esküvőm kellős közepén, senki nem próbálja ki otthon!

És így történt meg az, hogy Patrick Woodssal kézen fogva sétáltam el a saját esküvőmről.

A lehető legboldogabban!

VÉGE

Nos, ez lenne Nate és Alexa kapcsolatának vége, ám Patexa újabb kezdete. Remélem tetszett az ő kis sztorijuk!

Köszönöm, hogy velem tartottatok!❤️

2023.09.16.