Ha akartam, ha nem, eljött a vasárnap. Melanie közben kölcsön adott egy fekete ruhát, így megúsztam a vásárlást. Egy hosszú ujjú, combnál sliccelt ruha. Gyönyörű szép! És a legjobb, hogy tökéletesen passzol hozzá a fekete magassarkú szandálom, így cipőre sem kellett költenem.

A buli viszont csak délután lesz, előtte pedig kitalálták, hogy menjünk el egy családi ebédre. Én, Patrick, a szülők, és Patrick nője, Cassandra. Akkor sem szimpi a csaj.. Ráadásul el sem jött, szóval nem értem mi történik. Mégiscsak ma mutatta volna be úgy igazán hivatalosan, vagy nem? Már az autóban ültünk, úton a puccos kis étterembe. Patrick és én ültünk hátul, a szülők pedig elől. Drága bátyám full komoly arccal, viszont remegő kezével egy kicsit rám hozta a frászt. Combján pihenő kezére tettem sajátomat, mire hirtelen a kezére nézett majd a szemeimbe, aztán elhúzta karját.

– Minden rendben? – kérdeztem halkan, mire Patrick nem reagált. – Hahó?

– Igen. Minden rendben.

– Cassandra miatt vagy ilyen? Miért nem jött el? Történt köztetek valami? – kezdtem faggatni, mire unottan kezdett bámulni.

– Szakítottam vele – mondta, miközben hátra tűrte haját. – Pénteken, délután. Mert... – majd elhallgatott, és tekintete rólam az ablakra vándorolt.

– Mert? – kérdeztem vissza. – Csinált valamit? Vagy esetleg te tettél valamit? Patrick ne húzd az idegeim kérlek!

– Lényegtelen – rázta fejét, majd kétségbeesetten nézett rám. – Szakítottam, ennyi! Akadj le a témáról, és rólam.

Na ez, fájt..?

– Én csak segíteni akartam, de ahogy észlelem amint valami apró problémád akad az életedben minden egyes embert aki az életed része eltaszítasz magadtól. Ez az egyik félnek sem tesz jót, te egyedül maradsz, a másik fél pedig azon kezd gondolkodni mit cseszett el. De tudod mit, akkor temetkezz magadba! Innentől pont leszarom, hogy mi lesz veled – mondtam, mire Patrick tarkóját kezdte masszírozni.

– Nekem már úgy is mindegy. Elbasztam az életem, ennél jobban már nem tudom – nevetett fel erőltetetten, mire Melanie a visszapillantóból kezdte bámulni fiát.

– Nem mondd ezt, fiam – mondta Melanie egy nagy sóhaj után. – Igen, tettél olyat amit nem kellett volna, de nem elcseszett a életed. Itt vagyok én, az apád, és feltételezem az előbbi beszélgetés után, hogy Alexával is ki jöttök már annyira hogy meg tudd beszélni azt, ami nyomja a lelked!

– Jó, anya. Ezt ne most – válaszolt flegmán, fejét rázva. – Alexa meg utál, csak úgy megsúgom.

Nem utálom, csak... Nem értünk egyet úgy konkrétan.. semmiben?

– Ez nem igaz – horkantam fel. – Ezt mégis miből gondoltad?!

– Miből nem, hugi? – hunyorgott rám szemtelenül. – Én se bírlak, szóval nyugodj meg!

– És csodálkozol ha utállak, mi? – forgattam szemeim, majd egymásba fontam karjaim.

– Na tessék! Egyik szavad üti a másikat! Előbb azt mondtad nem utálsz, most meg már igen – csattant fel, mire Peter megköszörülte torkát.

Az autóban csend lett.

Lassacskán, de végre megérkeztünk az étterembe. Márványos oszlopok között jutottunk az ajtón, ahol egy öltönyös férfi állt, majd mindenkitől elvette táskáját, aztán felakasztotta őket. Ezek után pedig az asztalunkhoz kísért. Milyen luxus már, ezt adom! Az asztal négy személyes volt, így Patrick és én megint egymás mellé kellett üljünk, miután ezt megtettük Patrick szépen lassan végig nézett rajtam, aztán a szemeimbe fúrta tekintetét. Meg kell mondjam, kényelmetlennek éreztem a helyzetet, ezért megköszörültem torkomat, majd a ruhám alját kezdtem igazgatni, hátha Patrick csak ezt próbálta jelezni. Patrick tekintete ismét végigfutott rajtam, mire egy afféle "mi van?" fejet vágtam, ennek következményeképp Patrick félre nézett, majd helyezkedni kezdett a székében, mintha nem lenne kényelmes. Apácának megyek ha hazudok, de szerintem legalább két-három percig mozgolódott, amíg végül nyelt egy nagyot is egyhelyben maradt.

– Szóval – szólalt fel Melanie, mire mindenki tekintete felé terelődött. – Fiúk, este húzzatok szmokingot, Alexa te pedig valami elegánsabb fekete ruhát – mondta Melanie. Én és Peter úgy tettünk, mintha semmi sem értenénk, miközben tudtuk jól mire megy ki a játék. – Patrick, fél hatra legyél az autónál, ott fogunk várni!

– Jaj már! Megint milyen hülyeséget találtál ki? – kérdezte unott fejjel, mire Peter megrázta a fejét.

– Fiam, tudd kivel beszélsz – szólt rá erélyesen Peter, mire Patrick megforgatta szemeim. – A szemeidet se forgasd!

– Istenem, annyira utálok veletek élni – rázta a fejét, undorral arcán. Na ezt már én sem hagytam szó nélkül.

– Patrick! Inkább örülj, hogy ilyen törődő és csodálatos szüleid vannak. Annyi problémád van, hogy az valami hihetetlen! Fejezd ezt be – mondtam magabiztosan, mire Melanie és Peter egybe néztek, majd egymásra mosolyogtak. – Este fél hat, az autónál. Fekete szmokingban, értve? – ráncoltam szemöldököm.

– Jól van – mondta gúnyosan, majd hátradőlt a székben és mellkasa előtt egybefonta karjait. – Főnökasszony.. – dörmögte orra alatt, miközben arcomat fürkészte.

Már ebédeltünk, mikor a telefonomra érkezett egy üzenet, ismeretlen számról.

– Bocsánat – mondtam, majd kimentem a mosdóba. Feloldottam a telefonom.

Ismeretlen szám: Cassandra vagyok. Tudom, hogy egy szót sem váltottunk de lenne egy elég érdekes kérdésem! Nem tudom Patrick említette-e, de szakított velem. Viszont ugye ma van ez a buli, nagyon kínos lenne ha így is elmennék?

Alexa: Először is, honnan van meg a számom?! Másodszor, attól függ mi a szakítás oka, mert most ha elég nagy vita történt én a helyedben nem jönnék el.

Közben átírtam a nevet, hogy tudjam ki is ez.

Cassandra: Meglehet, hogy átnéztem Patrick telóját és kiírtam a számod?... Te.

Alexa: Mi én? Ezt most nem értem.

Cassandra: Jajj, te kis butus! Miattad szakított velem. Hát nem látod, hogy néz rád?

Na ez képtelenség.

Alexa: Ő a bátyám, ne legyél már lökött. Biztosan más oka van!

Cassandra: Nincs más oka, ha hiszed ha nem. Látnod kellett volna azt a perzselő tüzet a szemében mikor téged nézett, csodálom hogy nem ment oda, és tépte le rólad a ruhákat! Csak szólok, képes lenne rá! ;)

Alexa: Neked elmentek otthonról!

A tükör előtt állva megráztam fejem, majd lezártam telefonom képernyőjét. Még hogy Patrick miattam szakít, hát hogyne! Kifújtam magam, majd vissza mentem a többiekhez akik már addigra végeztek az ebéddel.

– Bocsánat, hogy ilyen sokáig voltam távol. Nem érzem jól magam – hadartam el. Tényleg nem. A gyomrom liftezik, és amint Patrickre nézek úgy érzem elhányom magam. De nem azért, mert ronda lenne. Hanem mert ő a bátyám, - vagyis nem, de mégis az - és képtelenség az amit Cassandra mondott. – Ha jól látom már mindenki végzett, nem mehetnénk haza? – nyeltem egy nagyot, majd kérlelően néztem Melaniera.

– De, persze! Aztán otthon pihenj le, nehogy nekem valami nagy bajod legyen – karolt át, majd ki vezetett az autóba. – Elég sápadt is vagy, most hogy így nézlek.

– Pillanatnyi gyengeség – intettem le, majd egy apró hamis mosoly kíséretében beültem Patrick mellé.

Egész úton nézelődtem, minden felé csak hogy ne kelljen Patrickre nézzek. Azt hiszem, jobb lenne ha mostantól egy kicsit távolságtartóbb lennék. Aztán eszembe jutott.. Péntek délután, azaz azután miután az udvarról áradoztam neki. De mindezt csak azért, hogy kihozzam a sodrából. Nem akartam, hogy ez történjen. Telefonom képernyőjén kopogtatva gondolkodtam, majd írtam egy üzenetet Cassandrának.

Alexa: Szerintem gyere el. Próbáljátok megbeszélni a dolgokat.

Cassandra: Ezen nincs mit megbeszélni. Világosan a tudtomra adta, idézem: "Cassandra, nem tudlak szeretni egyszerűen nem. Próbáltam, de valaki más felé táplálok érzéseket, olyanokat amiről azt sem tudtam hogy léteznek. Féltékeny vagyok, túlságosan. Azt akarom, hogy az enyém legyen, csakis az enyém. Meg akarom érinteni, és úr isten, világító zöld szemei, az őrületbe kergetnek. Egyszerűen megőrjít"  És itt jöttem rá, hogy rólad van szó! "Világító zöld szemei", ez csakis a kis hugocskája lehet.

Oké, azt hiszem most a lift, ami a gyomromban volt, tizenkét emeletet kezdett zuhanni. Apró pillantást vetettem Patrick felé, aki a karján levő fekete karkötővel szórakozott, majd mikor rám emelte tekintetét gyorsan megszüntettem a szemkontaktust. A-a-aa, ne nézz rám így Patrick Woods!

Alexa: Ő a bátyám. És hozzá teszem, ki nem állhat. Ezt ma is világosan megmondta. Nem rólam volt szó!

Tagadtam. Pedig Patrick mostani viselkedése is elég aggasztó.

Cassandra: Persze, hogy azt mondja utál. Magának is tagadja az érzelmeit drága! Tisztában van vele, hogy a "testvére" vagy így ez nem lenne helyes. De a szerelem ilyen. Amit a ész a legjobb tilt, az az amit a szív a legjobban akar...

Alexa: Ez akkor is baromság! A buliba pedig gyere el, és próbálj beszélni vele! Kérlek!

Írtam egy utolsó üzenetet, majd lezártam a telefonom. Forgatni kezdem fejem, hogy rá jöjjek mégis hol vagyunk, és mikor vonulhatok el Patrick közeléből. Ehelyett, elkaptam Patrick tekintetét, amint engem bámul, felvont szemöldökkel. Komolyan, fejezze már be a bámulást!

– Most éppen mi a problémád? – kérdeztem agresszívan, mire még jobban felvonta szemöldökét.

– Minden rendben? Elég ramatyul nézel ki, nem fogok hazudni – húzta el száját, majd kérdően várta a válaszom.

– Jól vagyok – mondtam, majd elfordultam Patrick felől. – Csak hagyj.

Amint haza értünk felmentem a szobámba és becsuktam az ajtót. Nekem ezt most fel kell dolgoznom! Szóval, Cassandra szerint Patrick miattam szakított vele, mert hogy engem szeret? Ez baromság. Cassandra mindig is furán nézett rám, mi van ha ez valami kis játék része?.. Biztosan csak szórakozik velem. Biztosan.. De azért a biztonság kedvéért ma este a buliban, szép nagy ívben elkerülöm Patrick Woods-ot! Gondolataimból egy kopogás zökkentett ki.

– Tudnánk esetleg besz.. – kérdezte Patrick, mire közbe vágtam.

– Nem!

– Lex, kérlek – mondta halkan. – Kérlek!

– Azt mondtam, nem! Ne legyél erőszakos! Hagyj békén.

– Bassza meg, ne csináld már ezt – emelte hangját. – Beszélni akarok veled! Ha nem most, akkor majd később! De te meg én, beszélni fogunk – mondta úgy, mint aki éppen fenyegetőzik.

Szó nélkül maradtam, majd leültem az ágyam közepére. Te meg én, beszélni fogunk! Jajj, de megijedtem a nagy Patricktől. Húha... Az idegeimre megy...

_________________

Már jócskán a készülődés közepén tartottam, ugyanis fél ötkor elkezdtem. Most kellett nekem legalább egy óra, hogy rendesen el tudjak készülni. A ruha már rajtam volt, csak a smink és a hajam van hátra. Leginkább a smink. A hajam egy részét ugyanis hátra fogatom egy nagy fekete masnival, majd elől két tincset szabadon hagyok és begöndörítem. A smink viszont neccesebb. Nem vagyok valami ügyes benne, de bízzuk a sorsra, nemde? Kezembe vettem a szemhéjpalettát majd a tükörbe néztem. Füstös sminket akarok, az viszont már más kérdés, hogy sikerül-e. Na mindegy, kezdjük el! Egyébként, azóta se mentem ki a szobámból, szóval Patrick várhatja a mi kis beszélgetésünket. Bár, az este folyamán nem valószínű, hogy el tudom majd kerülni, azért megpróbálom. Reméljük, sikerül. És kész a smink! Pont időben, ugyanis Melanie bekopogott, hogy lassan indulunk. Gyorsan felvettem a fekete magassarkúmat, majd kiléptem az ajtón. Melanie elmosolyogta magát.

– Gyönyörű vagy! És ez a ruha, mintha rád szabták volna – mosolygott, mire én is elmosolyogtam magam. – Tartsd meg, neked adom!

– Tényleg? – kérdeztem csodálkozva. – Biztosan? Neked nem kell?

– A tied – mondta, majd belém karolt. – Na lepjük meg a bátyád – sóhajtott. Én egy-két pofonnal lepném meg...

– Menjünk – mondtam, egy szép nagy sóhaj után. – A többiek már az autónál vannak?

– Igen, már csak ránk vártak.

Ki léptünk az ajtón, mire Peter egy mosolyt villantott. Ilyet is most láttam először. Patrick háttal állt, cigizett. Ledobta a csikket, eltaposta majd zsebre tett kézzel fordult felénk. Ajkai elnyíltak, majd egy elismerő mosolyt küldött felém. Mikor az autóhoz értünk, Melanie elengedett, Patrick pedig ajtót nyitott nekem.

– Hölgyem – nyitotta ki az autó ajtaját, majd kezével mutatva irányított be a járműbe. Miután beültem, ő is beszállt és elindultunk.

Próbáltam a lehető legtávolabb ülni, hogy véletlenül se érjünk egymáshoz mert az nem könnyítené meg a tervem. Viszont Patrick elkezdett ügyetlenkedni nyakkendőjével, így kénytelen voltam segíteni neki.

– Segítek! – sóhajtottam fel, majd elkezdtem nyakkendőjét igazgatni. – Látod, így kell ezt csinálni – mondtam, miközben mellkasára simítottam a fekete anyagot. Éreztem, ahogy a szíve egyre hevesebben ver, ezért az arcára néztem.

– Kösz – mondta, majd megrázta a fejét, ennek következményeképp pedig kicsúszott két tincs hátra zselézett hajából. És milyen jól állt neki..

– Nincs mit – mondtam, majd mindketten hátra dőltünk, és magunk elé kezdtünk bámulni. Mint két tojás.

Nagyjából tizenöt perc alatt meg is érkeztünk a helyszínre, ahol már legalább harminc autó állt, és láttam pár motort is. Patrick haverjai.. Kiszálltunk az autóból, Peter és Melanie egymásba karoltak majd elindultak. Ez, ugye.. nem azt jelenti, hogy nekem most Patrickbe kellene karolnom? Szóval én leszek az, aki utoljára lép be vele a bál terembe, és ekkor az egész tömeg felszólal "Boldog születésnapot!" Pont ezt nem akartam...

– Mire várunk még? – emelte meg karját, hogy bele tudjak karolni. Miután ezt megtettem, elindultunk. Majd az ajtó előtt megtorpant. – Mielőtt bemegyünk azt elmondanám, hogy lélegzetelállító vagy!

– Köszönöm – dadogtam.

Az ajtón belépve egy férfi fogadott minket. Ő lesz az, aki oda adja az álarcokat. A nőknek fekete volt, kövekkel kirakva, a férfiaknak pedig sima fekete. A kezünkbe nyomta a két álarcot, mire Patrick értetlenül nézett rám, én pedig csak vállat vontam. Miután felvettük őket, tovább sétáltunk. Na most, az ajtó mögött legalább száz ember lesz... - mondogattam magamban, majd egy sóhaj után beléptünk. - Ekkor minden vendég kórusban el kiáltotta "BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!" Köztük én is. Patrick szája tátva maradt. Reakciójából nem tudtam rá jönni, hogy most boldog vagy inkább röhejesnek tartja ezt az egészet, ezért megkérdeztem:

– Na, mit szólsz? – vártam a válaszra, reménykedve, hogy nem kiröhög.

– Kiskoromban akartam ilyet, emlékszem. Kicsit megkésve, de valóra vált a kicsi Patrick álma – mondta, miközben egy apró mosoly ült ki szája szélére. – Mibe, hogy benne van a kezed Árvácska?

– Talán igen, talán nem – vontam vállat, majd elnevettem magam. Erre Patrick válasza egy széles mosoly volt. – Na menjünk!

Egymásba karolva mentünk be a tömegbe, itt pedig ketté váltak útjaink. Patrick a haverokhoz csapódott, én pedig egyedül maradtam. Gyengén megvontam a vállam, és levettem egy pezsgőt a mellettem elsétáló pincér tálcájáról. Éppen bele kortyoltam, mikor valaki óvatosan megbökte a vállam, erre megfordultam. Patrick volt az, és az egész bagázsa.

– Be szeretnélek mutatni a srácoknak – mondta, majd egy lépést balra állt. – Alexet már ismered.

– Jó újra látni, Alexa! Káprázatosan nézel ki – bókolt, melyet egy mosollyal köszöntem meg.

– Jó elég is belőled – lökte arrébb viccből Patrick, mire Alex nevetve megrázta a fejét. – Ők itt Rick és Mia Morgan. Az ikrek –mutatott az ikrekre. A lány és a fiú is barna hajú volt, szinte fekete szemekkel. Kezet fogtak velem, majd félre álltak. – Ő Fiona Reynolds, egy egészen kiskori barátom – mutatta be a lányt mosolyogva.

– Szóval te vagy a híres Alexa Woods – fogott kezet velem, majd Patrickre pillantott aki meredten bámulta a lányt. – Csupa jó dolgot hallottam rólad!

– Tényleg? – néztem Patrickre miközben a pezsgőbe kortyoltam. – Na és mit? – kérdezte mire Alex elnevette magát, Patrick pedig oldalba vágta.

– Jó menjünk tovább – szólalt meg Patrick. – Ő Willow Collins, Alex unokatestvére – mutatott a vörös hajú lányra. Anyára emlékeztetett. – Ő Isabella Miller, ő is egy régi barát. Na és legutolsó sorban, a csodálatos és egyetlen Ryan Williams!

– Végre, nem én vagyok az egyetlen szőke.

– Hát, a szőkéket általában nem az eszük miatt szeretjük – mondta, majd szétborzolta Ben haját, aki nagyjából Patrick mellkasáig ért. Pont mint én.

– Ezt vegyem célzásnak, Patrick Woods? – ráncoltam szemöldököm, mire Patrick ismét elmosolyodott. Ma úgy látszik mosolygós kedvébe van.

– Ahogy gondolod, Alexa Woods – válaszolt ugyan olyan hangnemben, mint ahogy én feltettem a kérdést.

Már éppen megszólaltam volna, mire felcsendült egy fülemnek igencsak kellemes dallam. Azt hiszem keringőzni fogunk.

Patrick tartotta a szemkontaktust, majd Alex hirtelen bekerült elém, majd ezt kérdezte:

– Enyém lehet az első tánc, Madame? – bal kezét háta mögé tette, majd meghajolt előttem. – Igazán feldobná a napomat, ha a válasz igen lenne.

– Ez esetben igen, Monsieur – válaszoltam nevetve. Alex elkapta a kezemet, majd maga után húzott. Patrick ezt poker arccal nézte, majd mikor észre vettem hogy arcát tanulmányozom, intett egyet.

A tánctudásom egyenlő a nullával. Sosem volt az erősségem, éppen ezért nem is próbálkoztam vele. Egészen mostanáig. Bár ma este meglepően jól ment, Alex és én hamar egy összhangba kerültünk. Alex megpörgetett, de mire újra karjaiba kerültem volna már nem ő állt előttem. Hanem Patrick.

– Reméltem, most tudunk majd beszélni – suttogta, miközben kezét derekamra vezette. Köpni-nyelni nem tudtam, így csak bólintottam egyet. – Kérdezted, hogy miért szakítottam Cassandrával – hatásszünet. Bólintottam, majd újra beszélni kezdett. – Egy másik lány miatt – pörgetett meg. – Pontosabban, miattad – mondta, majd erősebben markolta meg csípőmet. – A szimpla jelenléted is elveszi az eszemet, főleg mikor rám villantod azokat a világító zöld szemeidet. Ma pedig, abban a kék selyem ruhában az étteremben, eszméletlenül dögös voltál – súgta fülembe. Egész testemen végig szaladt a hideg. – Egyszerűen megőrjítesz, Árvácska!

Nem tudtam mit reagálni, így kiszabadultam Patrick kezei közül, és otthagytam a táncparketten. Most mit kellene tennem? Hiszen ő a bátyám, nem biológiailag, de akkor is az! Kimentem az erkélyre, majd kezeimet meg támasztottam, és a csillagos eget kezdtem bámulni. Majd Fiona megállt mellettem, és csak nézett.

– Kitalálom – szólalt fel, mire kék szemeibe néztem. – Patrick nem habozott, és ami a szíven az a száján. Igaz?

– Igaz – mondtam bólintva, majd ismét az égre néztem. – Én.. Tanácstalan vagyok. Fogalmam sincs, hogy most mit kellene tennem. Patrick a bátyám.

– De nem biológiailag – vonta fel egyik vállát. Mire enyhén bólintottam. – Ha tudnád, mennyit áradozott rólad. Te jó ég – nevetett fel.

– Micsoda? – kerekedtek el szemeim. Patrick, rólam beszélt a barátainak?

– Igen, jól hallottad! Nagyon sokat mesélt rólad. Folyamatosan a világító zöld szemeiddel volt elfoglalva. Oly annyira, hogy már a vesémet furdalta, tényleg olyan zöldek-e ,mint amilyennek mondja. Mesélte, hogy rajzolsz is. És azt, hogy kikészíted azzal amikor direkt húzod az agyát, mégis tetszik neki és legszívesebben oda menni befogná a szádat és megcsókolna. Komolyan, szó szerint ezt mondta.

– Én ezt nem tudom elhinni, sajnálom – ellenkeztem. – A bunkó Patrick Woods, aki mindent és mindenkit leszar, ilyeneket mondana pont rólam? Az első mondata konkrétan az volt hozzám, hogy sosem fog szeretni – meséltem, amit Fiona bólogatva hallgatott végig.

– Lehetséges, hogy ezt mondta de mi már aznap hallottunk rólad – rázta a fejét mosolyogva. – Egész kicsi kora óta ismerem, Patrick jó ember, csak ezt nagyon jól titkolja. Túl jól. És igaz, tényleg mindent és mindenkit leszar, de téged nem.

– Akkor is a bátyám – ráztam fejemet. – Plusz idősebb is, szóval mégha nem is lenne a bátyám, akkor is necces. Idén töltöttem a tizenhetet, ő pedig húsz éves.

– Nos, igen. Talán ez is egy zavaró tényező. De figyelj, ha beszélnél valakivel, egy lánnyal erről az egészről. Engem kereshetsz. Én örülnék, ha Patrick mellett egy ilyen lány lenne mint te. Ritka az, ha hallgat valakire. És rád hallgat, ami kész csoda.

– Köszönöm – mondtam halkan, egy igaz mosollyal. – Köszönöm, hogy meghallgattál!

– Ugyan már! Na gyere, nehogy megfázz itt nekem – mondta, majd kezembe karolva vissza vezetett a bál terembe. – Ha gondolod, beszélek vele. Csak hogy adjon neked egy kis időt. Legalább ma este.

– Azt megköszönném – pillantottam felé hálásan. Ez nekem most sok volt így egyszerre.

A buli hátralevő részében elvoltam Fionával, nagyon aranyos lány. Egész este beszélgettünk, nevettünk, és ittunk. Jó sokat ittunk. De azért arra figyeltem, hogy ne részegedjek le. Sokat mesélt Patrickről, és amint kiderült nem olyan goromba mind amilyennek mutatja magát. Egész szerethető, a hallottak alapján.

Oh, Patrick Woods... Mihez kezdjek most?