- rád se ismerek – csípett bele oldalamba grayson, én pedig nyögve magzatpózba gömbölyödtem.

- miért? – néztem fel rá.

- nem beszélsz annyit, mint amúgy tetted. – simította ujjait hajamba és cirógatni kezdett.

- csak gondolkoztam. – vontam meg vállamat, majd kezét lefogva, hogy belém ne csípjen megint felkúsztam hozzá. kis kezemmel végigsimítottam mellkasán, végig karján, végül összekulcsoltam ujjainkat.

- tudsz te hümmögés nélkül gondolkozni? – morgott nyakamba és megcsókolta vékony bőrömet. karomon a pihék vigyázba vágták magukat, gerincemen végigfutott a hideg.

- tetszik? – nézett rám csipkelődve, végigsimítva libabőrös karomon.

- hagyd abba. – makogtam tovább akkor is, mikor visszahajolt nyakam hajlatába, és intenzíven csókolni kezdett. teljesen fölém kerekedett, hajamat arrébb tűrte. vállába kapaszkodtam – foga közé csípte bőrömet, nyelve végigsimított az ott hagyott megkínzott bőrfelületen. torkomból egy reszketeg sóhaj szakadt fel, ahogy grayson végigcsókolta nyakam vonalát. kulcscsontomig, majd fel állkapcsomig. minden egyes nedves puszija egy újabb borzongás hullám volt felforrósodott testemben. grayson teljesen rám feküdt, szívverésünk teljesen összehangolódott, és minden egyes lélegzetvételünknél éreztük egymásét a másik testén.

- grayson – sóhajtottam, mikor ujjai belegabalyodtak pólóm szegélyébe, szája pedig kulcscsontom vonalát díszítette.

- emlékszel, mikor végigsimítottam a csípődön és az ujjaim beleakadtak a ruhád szegélyébe? – kérdezte, fülembe suttogva elmélyült hangján. alig bírtam gondolkozni, hiszen grayson tovább folytatta felsőtestem kínzását. el kellett magamtól tolnom – gondolkoznom kellett és mindemellett szükségem volt egy csókra. püffedt ajka rögtön rásimult számra. beletúrtam lenőtt és puha hajába, kissé meghúzgálva tincseit. többet akartam. több érintést, több lágyságot, több szenvedélyt, több tüzet.

- még mindig nincs válaszod? segítek – lágy puszikkal haladt fel fülemhez – beleharapott fülcimpámba. – samira születésnapján történt.

grayson hangjával nem tudtam betelni. eleve fel voltunk már mindketten izgulva, de az, ahogy elmélyült még hangja eközben, teljesen kikészített.

- pont itt akadtam beléd – kezét levezett nadrágom szegélyéhez és rákulcsolta ujjait. egyik kezemmel könyökömre támaszkodtam, míg a másikkal továbbra is grayson nyakába kapaszkodtam. ujjai körkörös mozdulatokat tettek combomon, majd térdhajlatom alá benyúlva fentebb dobott az ágyon. meg sem erőltette magát ezen, mintha a súlyom nem is számított volna neki semmit. meglepődtem, de nem sokáig tudtam ezzel foglalkozni, hisz grayson újra magára terelte figyelmemet. ajkai sebesen tépték enyémet, ujjai pedig egyre mélyebben vájtak bőrömbe. szívem majd' kiszakadt mellkasomból és levegőt is alig kaptam már. graysonből tudtam egyedül lélegezni. minden egyes érintéséből, az összes csókjából, puszijából, a száján kiejtett szavaiból. itt volt az ideje, hogy én következzek.

mellkasánál fogva eltoltam őt magamtól, és magam alá gurítottam. felvonta szemöldökét, fél mosollyal az arcán nézett végig rajtam. száját beharapta, mikor lekaptam magamról pólómat. lassan kínoztuk egymást, mégis alig vártuk, hogy ruháink egymás után kerüljenek le rólunk. míg én nem vacakoltam ezzel, addig ő kínosan ügyelt arra, hogy kellemesen eláztasson mindkettőnket. mégsem tartottam magam sietősnek, csupán vágyakozónak.

- akkor ordítottam rád, hogy legalább akkor tetted volna, mikor senki nem látja. – súgtam fülébe két nyakra puszi között. gray egyik kezét rákulcsolta derekamra, másikba pedig fenekemet vette védelembe. minden egyes szívásnál belemart, minden egyes csípőemelésemnél akaratosan nyomott vissza. állkapcsai olyan kemények voltak, ahogy én még sosem láttam. de ezt is sikerült megtörnöm, mikor megtaláltam a gyenge pontját – két kulcscsontja alatti rész. mindkét oldalra édes csókokat nyomtam, grayson pedig egyre hangosabban vette a levegőt. pólója anyaga kényelmesen simult rá hasizmaira, de én magam is látni akartam őket, épp ezért örültem, mikor ő maga vette le azt. grayson ülve akart maradni, de én visszanyomtam egy vigyorral az arcomon.

- hihetetlen vagy! – túrt bele hajába.

- tudom – leheltem rá szájára, és mielőtt megcsókolhatott volna, elhajoltam tőle, és megcsókoltam mellkasát. graysonből kiszakadt egy morgás.

végigcsókoltam kockáit, majd övéért nyúltam. készen álltam, hogy kibontsam és alsónadrágban lássam őt, viszont ő jobban szeretett volna engem látni fehérneműben. alulra kerültem, most ő irányított. újabb csókot nyomott nyakamba, majd ahogy én, ő is úgy haladt egyre lejjebb, minden egyes csókjánál egyre hangosabb sóhajjal kísérve. derekamnál megállt, s felnézett rám. hevesen süllyedő és emelkedő mellkasomon kívül semmit sem mutattam, de őt mégis egy önelégült mosolyra késztette.

- nem tudok betelni veled – ledobta nadrágomat a földre, és felhúzott ágyáról. hajam egy szénaboglya volt, teljesen rátapadt a nyakamra és babahajaim is szerteszét ágaztak. grayson mindig is hangoztatta, mennyire szereti a kis bekunkorodott tincseimet, amik engem az őrületbe kergettek.

- épp elégszer mondtad, hogy elhiggyem. – néztem szemeibe, bevallva neki, hogy mindig hallgattam rá, és, hogy mennyire jól esnek szavai. még egy diadalittas mosolyt láttam arcán, mielőtt felkapott volna ölébe és neki nem nyomott a falnak. tüdőmből kiszakadt a levegő, de időm sem volt már, hogy újért kapjak, mikor grayson még hevesebben kezdett csókolni. egyre akaratosabban faltuk egymás ajkát, egyre jobban kapaszkodtam nyakába és egyre erősebben kulcsoltam derekára lábaimat. minden egyes csókja egy újabb lélegzetvétel volt.

- tégy magadévá. – súgtam kegyetlenül fülébe, mikor elszakadtunk egymástól. grayson egyenesen fordult, ledobott az ágyára és esténk egyre intimebb részekre kanyarodott, mígnem mellkasára nem húzta elfáradt testemet és hátamat cirógatva hagyta, hogy elnyomjon az álom.

másnap én ébredtem fel először. nyöszörögve tekergettem nyakamat, mikor végignéztem magamon. ugyanolyan pucér voltam, mint tegnap este, és akármennyi vér is tódult rögtön arcomba, szám csak felfelé görbült. grayson a legédesebb, a legóvatosabb és a legodaadóbb ember az egész világon. végre igazán boldognak érezhettem magam, mivel tudtam, hogy ő az enyém, csakis az enyém. mellettem van, végre úgy, ahogy kívánhattam.

mindketten hibáztunk valahol, mégis mindketten oda érkeztünk, ahova kellett. ahova a sors, az ég keze rendelte. és bár rengeteg megrázkódtatáson estünk túl, bármennyire is keserített ez el, végre magamon érezhettem az összes csókját, nedves pusziját, a halk suttogásait, a nézését.

mosolyogva kisimítottam arcából egy hullámos tincsét. vállára hajtott fejjel túrtam bele újra és újra elaludt hajába, amivel elértem, hogy lassan kinyissa szemeit. pislogott párat, mielőtt rám nézett volna.

- jó reggelt! – üdvözölt a maga reggeli hangján. sóhajtott egy nagyot válaszom előtt és újra magára húzott.

- ne aludj vissza csipkerózsika. készítsünk valami reggelit. – simítottam végig borostás arcán, utána pedig megcsókoltam őt.

- ja, és valamit ki kéne találni, hogy miért visongtad a nevemet dupla annyiszor, mint amennyit hallani szokták. – viccelődött máris. elnyílt szájjal csaptam rá karjára, ő pedig felröhögött.

- mi az, hogy dupla annyiszor visongtam a neved? ne hidd azt, hogy én annyiszor beszélek rólad. – forgattam meg szemeimet.

- ó, valóban? – rántott vissza azonnal, ahogy legurultam róla. erős karjait derekam köré kulcsolta és ajkát enyémre zárta.

- grayson, engedj el. – nevettem. – elmegyek.

- dehogy mész el! – nyitotta ki szemét. – sosem mész el. fogd be.

- akkor legalább engedd meg, hogy felöltözzek és lemehessek enni! – kértem, de nem látszott úgy, hogy szívesen elengedne.

- minek akarsz felöltözni? most először látlak így, hadd élvezzem már ki minden egyes pillanatát. – tenyerébe fogta arcomat és arcon puszilt. felnevettem.

- másodszor. – kacsintottam rá.

- hajrá, növeljük a számokat. – kacsintott ő is, továbbra sem engedve, hogy felkeljek róla.