Egy igen furcsa, unikornisokkal teli álom után, karikákkal a szemem alatt ébredtem. A konyhában kávé illat terjengett, ami feldobta a hangulatomat. A pultnál Sam állt. Pizsama nadrágban, karja nyakába kötve, gézzel körbetekerve rögzítve.

- Hát nem álmodtam. - Húztam el a számat és megrohamoztak az előző napi képek.

- Jó reggelt. - Köszönt. Arca sápadt volt, de mosolygott.

- Ha neked jó, én annak csak örülök. - Ültem le és úgy vizsgálgattam. - Hogy vagy?

- Köszönöm, rendben leszek. - Töltött kávét a bögrémbe, majd a sajátjába is. - Igazi hős voltál tegnap.

- Csak tettem, amit kellett. - Vontam vállat. Nem tudtam mi akkora szám egy doboz odavivésben.

- A lélekjelenlét a lényeg. Nem estél pánikba. Neked köszönhetem, hogy nem véreztem el.

- Szívesen. - Ittam egy kortyot. - Hol vannak a többiek? - Néztem körbe. Az óra már bőven tizenegyet ütött, de még nem hallottam mocorgást, vagy kintről jövő zörgést.

- Elmentek felderíteni a tegnapi baleset okát. - Válaszolta. - Engem itt hagytak, így nem vennék hasznomat.

- Ha már így alakult, nincs kedved csinálni valamit? - Dobtam be az ötletet.

- Mint például?

- Először is reggelizhetnénk, mert farkaséhes vagyok. Utána megnézhetnénk valami filmet. Nem mondom, hogy segíts a garázsban, túlságosan lenyomorodtál hozzá. - Vigyorogtam rá.

- Kösz az együttérzést. - Nevetett fel öblös hangon. - Keressünk valami filmet, addig rendelek kaját. A vendégem vagy.

Kiderült, hogy Sam rajong a sorozatgyilkosokért, így a horror filmek felett vitázva, végül egy sorozat mellett adtuk le a voksunkat. Az Amerikai Horror Story negyedik évadja volt terítéken. Kényelmesen elhelyezkedtünk és hagytuk, hogy magával ragadjon a kisfilmek okozta rettegés. Néha beleborzongtam egy-két fordulatnál, míg Sam komoly képpel, konkrétan tátott szájjal figyelte az eseményeket.

Az akkor érkező jelent hangulata a tető fokára hágott, mikor megszólalt a csengő. Ijedtemben elhajítottam a pattogatott kukoricás tálat.

- Csak a pizzás lesz. - Nevetett ki a fiatal Winchester. Grimaszt vágva sétáltam ki, pénztárcával a kezemben. Útközben behúztam a nappali függönyét, már sötétedett. Kicsit féltem, hogy Bobby és Dean bajba keveredett, de gyorsan elhessegettem az aggodalmam. Felnőtt férfiak, tudnak magukra vigyázni. Az ajtót kinyitottam, amíg apró után kutattam a kis erszényben.

- Mindjárt adom. ha kihűlt, borravalóra ne számíts. - Mondtam a velem szemben álló alaknak. Már nyújtani szerettem volna a pénzt, amikor megakadt kezem a mozdulat közben. A küszöbön egy ismeretlen, igen ronda képű férfi állt. Hosszú, fekete köpenyt viselt, feje tetején karimás kalap. Elég rémisztőnek hatott az összhatás. - Hol a pizzám? - Kérdeztem egér cincogásra hasonlító, vékony hangon.

A férfi felém lépett, én pedig egyet hátra. Nem szólalt meg, ez pedig teljességgel lezsibbasztotta minden porcikámat. Remegő kézzel mutattam neki a bejárat felé.

- Kérem távozzon. - Fejét oldalra biccentette, azután meghajolt és levette kalapját. Ami akkor a szemem elé tárult, megbénított. A feje hátsó részén egy aprócska arc éktelenkedett. Szemével engem követett, száját nyalogatta.

- De ronda vagy haver. - Sivítottam, majd futni kezdtem befelé, ahol Sam még mindig a következő sorozat részt böngészte. Nem jutottam messzire, ugyanis megéreztem egyik kezét a vállamon. Földbe gyökereztek a lábaim és a kezemhez eső első tárgyat felkapva fordultam meg, hogy lássam a ronda pofáját. Kezében egy ezüst kés villant, engem pedig elöntött az adrenalin.

- Túl cuki vagyok a halálhoz! - Sikítottam.

Hála az égnek Sam már hiányolt, így utánam jött. Mikor meglátta a lényt, nem törődve a kezébe nyilalló fájdalommal, valahonnan a semmiből egy pisztolyt rántott elő. Nem volt időm meglepődni és kérdezősködni, rálőtt. A két fejű fickó, meg se rezzent. Kocsi csikorgás ütötte meg a fülünket, egy pillanat múlva Bobby és Dean, erősen lihegve, itt-ott sérülésekkel borítva, pisztollyal a kézben néztek farkasszemet látogatónk hátsó arcával.

- Mordrake! - Üvöltött Bobby. - Hagyd a lányomat!

- Visszajövök. - Mosolygott az említett, majd a szó szoros értelmében kámforrá vált.

Mindenki néma csöndben figyelte a reakciómat. Kíváncsiak voltak, hogy mikor ájulok el. Nem történt meg. Egyetlen mondat tört fel a torkomból.

- MI A FÉSZKES FENE VOLT EZ A DÖG?!