Egész délután az iPhone-om közelébe se mertem menni. Nem haragudtam rá, pusztán tényleg, nagyon rosszul esett, hogy azután a sok, mély érzelmekkel teli levél után, azt hitte majd felhasználok őt arra, hogy legyen pár új követőm. Semmi hátsó szándékom nem volt, hogy is lehetett volna, mikor teljes szívemből szerettem, de ő ezt nyilván nem értette. Talán nem is fogta soha. Ennek ellenére fürdés után, olyan kilenc óra magasságában visszakapcsoltam a telefonomat. Az értesítési panelen ott volt a jelzés, hogy nyolc darab olvasatlan üzenetem van Louis-tól. Te jó ég - felmentem Instagramra és megnyitottam a beszélgetésünket.

                                                                    Today 5:26 p.m.

louist91: ADELINE

louist91: Ne menj el , sajnálom !!

louist91: Nem akartalak megbántani !

louist91: Ha tudom, hogy ezzel fájdalmat okozok neked nem , hogy nem írom le , de még csak nem is gondolok rá

louist91: Drágám !!

louist91: Drágám drágám drágám drágám drágám drágám drágám drágám drágám drágám drágám drágám drágám drágám drágám drágám drágám drágám

louist91: Ne sértődj már meg ! :(

louist91: Most kajak leléptél ?

Úgy éreztem, elkábulok a sok „drágámtól", amit írt. A szívem túlcsordult szeretettel és már arra sem emlékeztem, mi miatt nem írtam neki ez idáig.

                                                                    Today 9:10 p.m.

adelinedarling: sziaa :))))

adelinedarling: csak azt akarom, hogy tudd, nagyon szeretlek és te vagy a legcsodálatosabb ember a világon és szeretném, ha boldog lennél és sokat mosolyognál és nevetnél, mert olyankor én is nagyon boldog vagyok és köszönöm, hogy vagy nekem, tényleg, rettenetesen hálás vagyok neked louis

adelinedarling: amúgy azt említettem, hogy szeretlek?

Mondanám, hogy Louis nem írt nekem többet, de akkor véget érne e történet. Igaz, megváratott rendesen, életem leghosszabbnak tűnő két órája következett ezután. Nem tudtam mit kezdeni magammal, a végén már elkezdtem kötni egy sapkát, hogy lefoglaljam magam. Gondoltam, majd odaadom neki. Nem mintha valaha találkoznánk... - és én ezt teljesen komolyan gondoltam... Leültem az ágyamra és nekiálltam kötni. A hajam kócos volt, a szemeim pedig pirosak a sírástól. Nem, nem néztem ki úgy, mint aki most szabadult az elmegyogyóból, dehogy...
Aztán egyszer csak jött a várva várt értesítéshang, valamikor fél tizenegy környékén.
A szívem dübörögni kezdett, éreztem, hogy nehezebben kapok levegőt, de nem érdekelt... Semmi sem érdekelt, csak ő.

                                                                  Today 11:24 p.m.

louist91: Téged meg mi lelt ?

louist91: Eddig bírtad ?

louist91: Azt hittem , ennél azért kitartóbb vagy..

adelinedarling: azt hiszem, ha rólad van szó, nem tudok ellenállni. :)

louist91: Mi történt ?

adelinedarling: rájöttem, hogy hülyeség volt kiakadni. nem volt okod azt gondolni, hogy én különb vagyok, mint a többiek.

Persze nem mondtam igazat. Nem, nem hazudtam neki, pusztán füllentettem, mert nem akartam megbántani. Mindig az ő érdekeit tartottam szem előtt és ez most sem történt másként.

louist91: De volt

louist91: Épp ez az !

louist91: Nem szabadott volna ilyesmit feltételeznem rólad

adelinedarling: mindegy, nincs gáz :)

louist91: Nem , nem mindegy !

louist91: Ne haragudj , hülye voltam

Nem akartam elhinni, hogy tényleg emiatt aggódik. Haragudni rá? Mégis hogyan? Azt... hogy kell?

adelinedarling: nem haragszom.

adelinedarling: nem szoktam haragudni rád

adelinedarling: nem tudok..

adelinedarling: csak egy kicsit elment a kedvem a dumálástól

adelinedarling: ennyi az egész.

A számat rágcsáltam, miközben megjelent a „Typing..." felirat, jelezve, hogy Louis ír.

louist91: Nem akartam elvenni tőle a kedved 

louist91: Én szeretek dumálni veled !

Elmosolyodtam. Még mindig nem akartam elhinni, hogy ez tényleg megtörténik. Hogy tényleg beszélget velem.

adelinedarling: komolyan?

louist91: Nem , viccelek , azért csináljuk most is

adelinedarling: ...

louist91: Mit csináltál amúgy eddig ?

adelinedarling: őszintén?

adelinedarling: kötögettem

louist91: :D

louist91: Szívem nem rosszból , de minden rendben veled?

Ajkaim elnyúltak. Nem tudtam, hogy leírjam-e azt, amire gondolok.

adelinedarling: nem, semmi sem volt rendben.

adelinedarling: azt hittem elveszítelek és soha nem írsz többet

Nem értettem, mégis hogyan félhetek egy olyan ember elvesztésétől, aki sose volt az enyém.

adelinedarling: kétségbe voltam esve

adelinedarling: fogalmam sem volt, mit tegyek

adelinedarling: nem éreztem mást csak kiszolgáltatottságot

adelinedarling: nem akarok ilyet érezni többet..

Várnom kellett pár percet, míg válasz érkezett.

louist91: Sajnálom életem , meccset néztem

Wow! Ez igen... Míg ő tök nyugodtan focit nézett, engem megerőszakolt a fájdalom, de persze elnéztem neki, mert szeretem... Meg hát amúgy is, én hagytam itt, egy rossz szavam nem lehetett.

adelinedarling: na, neked legalább jó estéd volt. :) örülök neki.

louist91: Hát , nem mondanám.. Megverték a Real-t kettő-egyre , szóval asszem' ez nem a mi napunk , édes..

adelinedarling: ne mondd ezt, fiatal még az este, menj, szórakozz egyet a barátaiddal ;)

Nem tetszett a gondolat, hogy Louis-nak rossz napja van, így mondtam valamit, de nem számítottam rá, hogy tényleg itt hagy.

louist91: Tulajdonképpen ez nem is olyan rossz ötlet

louist91: Kösz a tippet , angyal vagy !

louist91: Majd beszélünk

louist91: Szia :)

Nagyra nyílt szemekkel meredtem a képernyőre. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy tényleg lelépett.
- Bazmeg, miért csinálod ezt velem? – sóhajtattam és a párnámba fúrtam az arcomat. Az a baj, hogy fel sem fogta mennyit jelent nekem, így nem tudhatta előre, mivel okoz majd nekem fájdalmat és mivel nem. Most valószínűleg megy és leissza magát, mégis hogy mondhattam akkora baromságot, hogy menjen bulizni, mikor utálom, ha piál? Negyedórával később, egy forró tea után már az ágyamban feküdtem és próbáltam elaludni, de persze sikertelenül. Az agyam egyfolytában Louis-n kattogott és akárhányszor eltűnt egy gondolat a fejemből, jött egy újabb. Mégis miért írt rám? Mi szándéka van velem? Csak mert egyfolytában becézget, legalább ötféle különböző becenevet használt rám ezalatt a két nap alatt és van egy sejtésem, miszerint van még pár hasonló a tarsolyában... Viszont ezen kívül semmi jelét nem mutatja annak, hogy akarna tőlem valamit, biztos csak unatkozott és azért írt. Mert olvasta a leveleimet, mert kicsit különböztem a többitől és érdekesnek tartott. Nem kéne ebbe többet beleképzelnem, mint ami. Kizárt, hogy kelljek neki. Ezerszer szebb lányokat is megkaphat nálam meg hát amúgy is... én nem jelentenék kihívást a számára. Valószínűleg nagyon jól tudja, hogy akármit megtehetne velem, valószínűleg hagynám magam, még akkor is, ha tudnám, hogy csak kihasznál. Bár Louis nem olyan fajtának tűnt. Nem hiszem, hogy bántana bárkit is önszántából. Nem, az kizárt... Louis tudja milyen összetörtnek lenni. Louis tudja milyen ha fáj, Louis nem akarja, hogy bárkinek is fájjon. - ebben az egyben biztos voltam.És éppen ezért érkezett értesítés a telefonomra a következő pillanatban. Mert Louis tudta, hogyan tegyen boldoggá valakit. Tudta, miként okozzon nekem örömöt, hisz ismert, akár a tenyerét. Nyitott könyv voltam számára. Tudta minden titkomat, hisz elmondtam neki őket. A leveleimben. És Louis olvasta a leveleimet. Megkapta mindet. Mind a huszonnyolcat. 

***
gondoltam, ha már 28 levél, szeptember 28-án azért csak illene kirakni egy új részt. :D mit gondoltok adeline-ről az eddigiek alapján? őszintén érdekel a véleményetek, szóval ha gondoljátok írjátok meg kommentben, mindig öröm őket olvasni! szép estét nektek!
/louis' little shit/