Következő hét kedden unottan bámultam kifelé az ablakon, miközben kék golyóstollamat forgattam az ujjaim közt, a másik kezemmel pedig a fejemet támasztottam a padon. Meglehetősen tiszta volt az ég aznap, igazi májusi időnek mondanám, az iskola körül minden zöld volt és még a madarak is csicseregtek. Épp matekon ültem, mikor éreztem, hogy megrezzen a telefonom a zsebemben. Előkaptam a pad alatt és elmosolyodtam, amint megláttam Louis felhasználónevét az értesítéseim közt. Rögtön rá is nyomtam az üzenetére, a következő pillanatban pedig már a privát beszélgetésünkben voltam, olvasva az üzenetét.

                                         Today 1:27 p.m.

louist91: Mit csinálsz péntek este ?

Még csak nem is köszönt, pedig szokása volt mindig, ha aznap először beszéltünk.

adelinedarling: neked is jó reggelt!

Nyilván nekem nem akkor indult a nap, de feltételeztem, ő nem lehet fent túl rég óta, mivel általában dél körülre járt stúdiózni, így rendszerint átaludta a délelőttöket.

adelinedarling: nincs betervezve semmi, amennyire én tudom

Nem kellett sokat várnom, leláttamozta és már jött is a válasz:

louist91: 18 vagy és nincs programod péntek estére ?

louist91: Ennyire még te sem lehetsz antiszoc , angyalom ...

Ezt olvasva csak megforgattam a szememet. Így visszagondolva, ez tényleg nem volt jó jelnek tekinthető, de az igazság az volt, hogy gyakorlatilag minden emberi kapcsolatomat elhanyagoltam akkoriban miatta. Mégis mi programom lett volna?

adelinedarling: introvertált a megfelelően jelző rám

adelinedarling: és szavad sem lehet, veled kifejezetten extrovertált vagyok...

louist91: Ez mondjuk igaz

louist91: Mindegy , akkor most már van programod

Erre persze felvontam a szemöldökömet, mert hirtelen lett egy megérzésem, ami szerencsére beigazolódott.

louist91: Foglalok szobát magunknak aznap estére :)

Azt hittem, kiugrom az ablakon örömömben e sorokat olvasván. A szám elé szorítottam a kezem, mire Mag furán méregetni kezdett engem a szomszéd padból, de nem érdekelt. Madarat lehetett volna fogatni velem azokban a percekben. Nyugalom, Adeline, csak lazán! Írj vissza neki – térítettem észhez magam gondolatban.

adelinedarling: fogalmad sincs, mennyire feldobtad a napomat! :')

Ez nem volt túl nyálas, nem? Csak az igazat írtam... – úgy kattogtam ezen, mintha számított volna. Látni fogom őt megint! – csak ennek ténye lebegett a lelki szemeim előtt.

louist91: Örülök ! :)

adelinedarling: hová foglalsz?

adelinedarling: manchesterbe?

- Miss Darling, megtenné, hogy elteszi a telefonját és kijön a táblához megoldani a következő példát? – érdeklődött várakozásteljesen Mrs. Burbridge, mire felkaptam a fejemet. Gondolom mondanom sem kell, mindenki engem nézett. Na, hát ezt most nem derül ki... - ajkaimat egy vonallá préseltem, miközben felálltam és telefonomat a farzsebembe csúsztatva a tábla felé vettem az iránt. Ez nagyon csúnya lesz... - előre láttam.

***

- Miss Darling, beszélhetnénk egy percre? – állított meg Mrs. Burbridge, épp mikor kislisszoltam volna teremből az óra végeztével. Ne most... – ezen a ponton már szinte megölt a kíváncsiság, hogy mit talált ki Louis a hétvégére és a telefonom nyilván azóta se volt a kezemben.
- Persze. – motyogtam, majd odasétáltam az asztalához. Biccentettem Mag-nek, aki az ajtóban várt rám, hogy nyugodtan menjen előre, majd a matektanáromra néztem jelezvén, hogy most már neki szentelem a figyelmemet.
- Az átlaga korántsem megnyugtató és legutóbbi dolgozata sem sikerült túl fényesen. – tolta elém az előző tesztünket, ami ha jól láttam hármasra lett osztályozva. Ennek igencsak megörültem - Mi itt a probléma?
- Úgy tudtam erős kettes vagyok. – húztam el a számat, nem is értettem miről beszél...
- Az érettségi évében, ez nem túl jó teljesítmény. – felelte bosszankodva. – Tudja már, hol szeretne tovább tanulni? – érdeklődött, én meg a falnak tudtam volna menni ettől a kérdéstől. Nem tudtam, az volt a tervem, hogy kihagyok egy évet és elmegyek dolgozni, míg ki nem találom, merre tovább. Nem volt ebben semmi szokatlan, sokan csinálták ezt...
- Még nem. – erőltettem mosolyt az arcomra és igyekeztem nem túl flegma lenni. Mit sem törődve válaszommal, folytatta:
- Lesz még egy témazárónk a félévben, ha azt jól megírja, hajlandó vagyok megadni magának a jobb jegyet. – mondata, nekem pedig hatalmas kő esett le a szívemről ekkor.
- Köszönöm! Az nagyon jó lenne. – mosolyogtam rá, mire kedvesen viszonozta gesztusomat.
- Nem célom megnehezíteni maguknak, hogy bekerüljenek a választott egyetemükre, ne csüggedjen, majd maga is megtalálja a helyét. – bár sosem voltam jó matekból, Mrs. Burbridge mindig nagyon emberséges volt velem és ezért hálás voltam neki. – A témazáró jövő hét hétfőn lesz. Jó felkészülést! – mondta, én pedig megköszönve kiviharzottam a teremből. Jövő héten hétfőn? A picsába - hirtelen megtorpantam a folyosón, mire valaki belém jött. Elmotyogtam egy bocsit, majd idegesen sóhajtottam egyet. A hétvégét nagyon nem úgy terveztem, hogy matekpéldák megoldásával fogom tölteni... Na, a matekzseni majd biztos nagy segítségemre lesz – utaltam ezzel Louis-ra gondolatban. Ó, Istenem, Louis! – előkaptam a telefonomat a zsebemből, majd elindulva lefelé a lépcsőn megnyitottam a legutóbbi üzenetét.

                                        Today 1:32 p.m.

louist91: Nem hiszem

louist91: Nem igazán fér bele nekem a héten nyolc óra kocsikázás ...

Válaszolta ezt arra a kérdésemre, hogy Manchesterben leszünk-e, hirtelen nem is tudtam, miről volt szó, így vissza kellett görgetnem.

                                         Today 1:54 p.m.

adelinedarling: bocsi, órám volt :/

Figyelmen kívül hagyva előző üzenetét úgy döntöttem, inkább elújságolom neki a történéseket.

adelinedarling: képzeld, lehet meglesz a hármas matekból!

adelinedarling: remélem értesz a logaritmusokhoz :D

Volt egy sejtésem, miszerint Lou nem matekozni akar velem a hétvégén, szegény még nem tudta, hogy nincs más választása... Kellett a jobb jegy!
Beletelt pár percbe míg válaszolt, én közben megérkeztem a büfébe, ahová eredetileg indultam és beálltam a sorba.

louist91: Milyen ritmusok?

louist91: Figyelj cicám , dalszerző vagyok , több mint 10 éve mozgok a zeneiparban , de ilyenről még sose hallottam ...

Ezt olvasva hangosan felnevettem, mire páran hátra fordultak a sorból és furán kezdtek nézni rám, de én nem foglalkoztam velük. Ez a poén olyan rossz volt, hogy szinte már jó! Vagy nem poénnak szánta?

adelinedarling: haha

adelinedarling: ez nem túl megnyugtató...

louist91: Amúgy miért kérdezed ?

adelinedarling: nem akarod tudni...

Úgy voltam vele, mindkettőnk úgy jár a legjobban, ha ez majd csak ott derül ki számára. Közben sorra kerültem a büfében.
- Szép napot! Egy sonkás-sajtos szendvicset szeretnék. – mosolyogtam a pult mögött ácsorgó idős hölgyre.
- Máris! Három font lesz. – mondta hadarva, miközben egy barna papírzacskóba csomagolta az általam kért ételt. Elé csúsztattam az előbb említett összeget, majd elvéve tőle az ebédemet megköszöntem és elhagytam az étkezőt.
Az aulában leültem enni és közben visszaírtam Lou-nak, aki időközben írt nekem valamit.

                                       Today 2:03 p.m.

louist91: Tudod min gondolkodtam ?

adelinedarling: biztos elmondod

louist91: Birmingham neked hány óra vonattal ?

Telefonos segítség kellett, de az Apple Térkép segítségével hamar kiderítettem:

adelinedarling: kb. 2

adelinedarling: oda akarsz menni?

louist91: Lehet ja , az kb . pont félúton van mindkettőnknek

Nem tűnt rossz ötletnek.

louist91: Meddig sulizol pénteken ?

Egy pillanatra elgondolkodtam, felidéztem az órarendemet, majd visszapötyögtem neki a választ:

adelinedarling: 13:45-ig

louist91: Akkor az jó lenne neked , nem ?

louist91: Nézek valami fasza kis hotelt

louist91: Pénteken végzel suliban , összeszeded magad , felülsz a vonatra , aztán együtt töltjük a hétvégét .

louist91: Vasárnapig a tiéd vagyok ;)

Fülig ért a szám szavait olvasván, boldogabb nem is lehettem volna.

adelinedarling: tökéletes

adelinedarling: már alig várom!! <33

louist91: Nehezemre esett volna tovább húzni a dolgot ...

Tudtam, mire gondol, de én azért feszegettem kicsit a témát, mintha nem lett volna egyértelmű számomra. Azt akartam, hogy kimondja. Akarom mondani, leírja... 

adelinedarling: ezt értsem úgy, hogy hiányzom?

Válaszolhatott volna igennel vagy nemmel is, de sokkal többet kaptam:

louist91: Értsd úgy , hogy néha konkrétan gondolkodni sem tudok , annyira kívánlak és ez rendkívül frusztráló tud lenni , főleg mikor dolgoznom kéne

louist91: És esténként sokszor csak azt kívánom , bár ott lennél mellettem , hogy átölelhesselek

louist91: Hiányzik , hogy időt töltsünk együtt , hogy beszélgessünk , hogy egyszerűen csak ott legyél

louist91: Szóval ja , azt hiszem , hiányzol

louist91: Mi a fasz legyen ?

Csak bámultam a telefonom képernyőjére teljesen ledöbbent arccal. Hirtelen már nem is voltam éhes. Illetve de, de nem a sonkás szendvicsemet kívántam, maradjunk annyiban...

adelinedarling: valahogy bírjuk ki péntekig

adelinedarling: aztán ess nekem és csinálj velem, amit akarsz

Erre mégis mit kellett volna mondanom? Tagadtam volna le, de hisz én is mindennél jobban vágytam közelségére. És nem csak fizikálisan értve...

louist91: Hm , stabil tervnek tűnik ...

louist91: Most viszont mennem kell

louist91: Kilenc körül Facetime , ajánlom , hogy ne legyen rajtad ruha

Ezt olvasva nyilván a szemöldököm a homlokom tetejét súrolta - na, nézd, a kis telhetetlen...

adelinedarling: le ne szopjalak véletlen? :D

louist91: Azt inkább majd élőben haha

Persze ezt nem tudtam nem megmosolyogni.

adelinedarling: csak győzzem kivárni...

***
a tension közöttük még így virtuálisan is, ahh... imádom őket! és a jó hír, hogy hamarosan megint találkoznak!! na, hogy tetszett nektek a rész? van valami a fejetekben azzal kapcsolatban, hogy mi lesz, ha ezek ketten újra össze lesznek eresztve? :D kíváncsian várom az ötleteket. :) köszönöm, ha valamilyen módon jelzitek felém, ha tetszett!
/louis' little shit/