Nem mertem megnézni mit írt. Ez nem lehet igaz... - nem értettem, miért ilyen közvetlen velem? Még csak nem is ismer...
- Bazmeg, te idióta. – suttogtam enyhén kócos hajamba túrva. Egész idáig erre vártál, most menj és kezeld a helyzetet, mielőtt még Louis azt hinné, nem akarsz vele beszélgetni! – korholtam le magam, hátha megjön tőle az eszem. De az már elment, régen elment addigra. Az iPhone-omért nyúltam, majd feloldottam és ekkor szembe találtam magam Louis újabb üzenetével.

louist91: Most miért nem írsz ? :(

adelinedarling: nem látok a könnyeimtől...

louist91: Jaj , ne sírj édes , azt nem szeretem !!

louist91: Nem akarom , hogy szomorú légy :(

adelinedarling: most boldog vagyok!! :))

louist91: ?

Nem értette, de nem is vártam tőle, hogy megértse.

adelinedarling: veled minden rendben?

louist91: Igen , én jól vagyok :)

adelinedarling: úgy örülök!

adelinedarling: fogalmad sincs mennyire sokat jelent nekem, hogy írtál

adelinedarling: hihetetlenül boldoggá tettél :')

Louis írt nekem. Louis azt írta keresett engem. Várjunk egy pillanatot... VÁRJUNK EGY KIBASZOTT PILLANATOT!!

adelinedarling: várj...

adelinedarling: te megkaptad a leveleimet! :o

Írt egy ideig, majd jött a válasz:

louist91: Wow !! Ezt miből sikerült kikövetkeztetned ? :D

adelinedarling: ...

louist91: Tekintve , hogy nem szoktam csak úgy random emberekre ráírni unalmamban , feltehetően ismerlek valahonnan ..

Mondjuk, ebben van valami...

adelinedarling: ok. nézd el nekem! még sokkos állapotban vagyok.

louist91: Elnézem neked , szerelmem !

Szívem hatalmasat dobbant a becenevet olvasvám, amit rám használt. Ott olvadoztam az ágyamon ülve, Louis a szerelmének hívott, aztán leesett... Nincs ebben semmi különleges. Louis minden rajongóját így hívta. A rajongóit... Ó, istenem, biztosan azt hiszi én is egy vagyok közülük!

adelinedarling: :))

Ez kész őrület volt. Tiszta bolondokháza.

louist91: ... 

louist91: Na , jól van ..

louist91: Dolgozd fel szépen holnapig , hogy rád írtam , még beszélünk , most viszont lépek , mert alig bírom nyitva tartani a szememet :/

Mielőtt még ellenkezhettem volna vagy elkezdhettem volna könyörgésemet, hogy ne hagyjon itt, jött a következő üzenet:

louist91: Jó éjt ! :)

adelinedarling: okés...

Ismét a sírás kerülgetett. Ennyi volt...

adelinedarling: aludj jól

adelinedarling: szeretlek

Louis leláttamozta, de nem írt vissza. Most valószínűleg elmegy aludni és reggel mikor felkel, erre az egészre nem is fog emlékezni, mert úgy be volt állva, mint a segg... - konstatáltam magamban.
Már lassan éjfél felé járt az idő, így úgy döntöttem ideje tényleg elmennem fürdeni. El is indultam kifelé a szobából, de azért még visszafordultam a telefonomért, hátha Louis rájön, hogy nem tud elaludni és beszélgetni támad kedve.
Végül a fürdésből csak egy gyors, két perces zuhanyzás lett, egyszerűen nem bírtam magammal, annyira izgatott voltam!
A szobámban behuppantam az ágyamba és legalább harmincszor újraolvastam a beszélgetésünket, minden egyes szavát áttanulmányoztam, majd olyan egy óra magasságában letettem a telefont, hogy most már alszom.
Minden rendben ment. A fejemből szép lassan elkezdtek kiürülni a gondolatok, lassan kezdett eltűnni Louis is, aztán hirtelen... belép csapott a felismerés.
Olyan sebességgel ültem fel, mintha áramot vezettek volna a testembe. Lekaptam a telefonom töltőről, majd felléptem instára.

Today 1:21 a.m.

adelinedarling: baszki! eszedbe ne jusson visszaolvasni, hogy miket írtam neked azelőtt!

Csak mert ha megteszi, biztos, hogy hülyének fog nézni és ő maga keres fel, hogy elmegyógyintézetbe vigyen.
Percekig csak vártam a telefonom képernyőjét bámulva, de Louis még csak nem is látta. Ezek szerint tényleg elment aludni.
- Na jó, mindegy. – motyogtam. Nem fog emlékezni rá, hogy beszéltünk, mit aggódok ilyesmin? Meg hát lehet, hogy ez csak egy álom...

***

Szerintem mondanom sem kell, milyen rosszul esett másnap reggel 7:30-kor a telefonom ébresztőjének hangja. Kinyomtam, megdörzsöltem a szememet, majd visszahajtottam a fejemet a párnára, aminek persze az lett a következménye, hogy visszaaludtam, de mázlimra, öt perccel később ismét megszólalt a telefonom.
Morogtam egy sort, majd felemeltem a fejemet. Nem tudtam eldönteni, hogy az, ami az éjjel történt valóságos volt-e vagy csak az elmém űzött tréfát velem, de nem merem megnézni a telefonom. Nyeltem egyet és megnyomtam a középső gombot, mire felvillant a képernyő, az értesítések között pedig ott volt Louis felhasználóneve, meg egy rövidke szöveg, ami igazából a nekem küldött üzenete volt. Ez az ember már kora reggel is engem zaklat? – gondoltam. Na, nem mintha bánnám - nem értettem, miért van fenn ilyenkor egyáltalán?
Kikeltem az ágyból és miközben a szekrényemhez sétáltam, megnyitottam a Louis-tól kapott üzenetemet.

Today 7:16 a.m.

louist91: Késő , szívem ...

Ez volt a válasza arra az üzenetre, amit az után hagytam neki, hogy elköszöntünk előző éjjel. Nem tudom, mások hogy lettek volna ezzel hasonló helyzetben, de az én szívem még mindig kihagyott egy ütemet az ilyen becenevek láttán, pedig használt már rám néhányat egy párszor.

Today 7:40 a.m.

adelinedarling: a picsába!

adelinedarling: ne szórakozz velem, louis!

Nem válaszolt, szóval feltételeztem nem online. Lezárva a telóm az ágyamra hajítottam és öltözni kezdtem. Nem vittem túlzásba, nem igazán szerettem kiöltözni, főleg nem az iskolába. Egy szaggatott kék farmer mellett döntöttem, egy fehér pólóval meg egy többszínű, Adidas vintage kardigánnal. A tükörbe nézve konstatáltam, hogy egész jó az outfit-em, majd átmentem a szomszéd helységbe.
A fürdőben megmosakodtam, fogat mostam, feldobtam egy kis korrektort meg bronzert, csak a szokásos, majd visszatérve a szobámba a telómért, lementem meginni a teámat a konyhába. Anya már nem volt otthon, de ebben nem volt semmi szokatlan, nyolcra járt dolgozni, Liverpool pedig kb. 30-40 percnyire volt innen forgalomtól függően, így általában már hét után elindult.
Miközben reggeli erőforrásomat szürcsölgettem, másik kezemben a telefonomat fogtam és végiggörgettem a fontosabb közösségi oldalakon. Louis-ról semmi friss nem volt, de hát hogy is lett volna, mikor az éjjel velem beszélgetett. Na, várjunk, ha nem volt bulizni tegnap – ami még valószínű is lehet, hiszen olyankor mindig előkerül pár fotó róla, amint a klub előtt cigizik vagy valami -, akkor még az is lehet, hogy józan volt, miközben nekem irkált. Ajaj, na itt kezdődnek a bajok... - ezen agyaltam, miközben arra vártam, hogy kész legyen a pirítósom.
Persze, azóta már újra végigolvastam néhányszor előző beszélgetésünket, melynek mindössze csak annyi hátulütője volt, hogy majdnem lekéstem a buszt.
Az első órám fizika volt és mivel a tanár kis híján vak, bátran kapcsoltam be a mobilnetet a telefonomon és léptem fel Instagramra.

Today 9:38 a.m.

louist91: Eszemben sincs szórakozni veled , drágám !

Elmosolyodtam, majd felpillantottam, hogy megbizonyosodjak róla, hogy a tanár nem figyel-e, de csak az interaktív tábla előtt álldogált és mutogatott össze-vissza, miközben valami elektromos potenciálról hadovált. Nem tudtam mi az, de nem igazán tetszett a kifejezés, szóval nem is szerettem volna megtudni!

adelinedarling: néha hatalmas hülyeségeket írtam...

Visszaírtam Louis-nak, majd kinéztem a bukóra nyitott ablakon. Imádtam a tavaszt és bár épp esett az eső, mindenki érezte már a tanév végét. Már nincs sok hátra...
A telefonom rezzent egyet, mire ránéztem.

„louist91 sent you a photo"

Ez állt az értesítésben. Mi a fasz... Ha egy selfie az, én sikítani fogok!
De persze nem az volt, hogy is lett volna? Csak egy screenshot-ot küldött:

louist91:

louist91: Ez mondjuk elég édes ..

adelinedarling: ne már!

adelinedarling: az a pizza azóta is érkezik, ha jól gondolom..

adelinedarling: amúgy le fogsz merülni...

louist91: A picsába

louist91: Kösz , hogy szóltál . Este elfelejtettem feldugni töltőre

louist91: Visszatérve , bocs , akkor még nem olvastam az üzeneteidet . Kárpótlásul egyszer elviszlek pizzázni ;)

Aha persze, mintha olyan sűrűn találkoznánk... - nevettem fel magamban.

adelinedarling: vigyázz, mert szavadon foglak!

Várnom kellett pár percet míg jött a válasz, gondoltam dolga akadt.

louist91: Hé , én betartom az ígéretem !!

***
hii! 
bocsi, hogy eltűntem, de azt hiszem, ez egy meglehetősen aranyos rész lett és az események is kezdenek beindulni. remélem tetszett nektek a rész és nem hagyjátok reakció nélkül! ;)
/louis' little shit/