Egy ideig csak nagyra nyílt szemekkel bámultam Louis válaszát. Nem, ezt nem gondolhatja komolyan - gondoltam magamban homlok ráncolva. Nem akarhat FaceTime-olni velem, nem akarhat komolyan látni és hallani, csak hülyül... igaz? Meg hát amúgy is, beteg vagyok és... ugyan, kit álltatok, ez pont kitűnő alkalom egy videóhívásra, hisz nincs otthon senki rajtam kívül.
Agyaltam még pár röpke másodpercig ezen, majd pötyögni kezdtem a billentyűzeten.

adelinedarling: mi?

louist91: Mi mi ?

louist91: Mondom FaceTime

adelinedarling: nem, én tudom mi a facetime, de

adelinedarling: úgy érted most?

louist91: Miért mikor gondoltad ?

adelinedarling: hát, nem tudom, csak...

adelinedarling: nem is tudom, lou

Csapnivaló ötletnek tartottam ezt a FaceTime dolgot, mert... mert hát először is; olyan nyúzottan néztem ki, mintha most jöttem volna ki egy másfél órás Louis koncertről, úgy, hogy a jegyem a küzdőtérre szólt, másodszor; kételkedtem benne, hogy képes lennék abszolválni vele egy beszélgetést élesben és harmadszor;... nos, más okom nagyon nem volt, de úgy véltem, az ez a kettő épp elég nyomós indok arra, hogy elnapoljuk ezt a videóhívást. Meg amúgy is, no makeup-ban és pizsamában voltam, ráadásul alig tudtam megmozdulni a gyengeségtől. Ez egy nagyon rossz ötlet!

louist91: Nyilván nem kötelező

louist91: Én aztán nem erőltetem

louist91: Csak hát nem tudom mikor lesz legközelebb ilyen remek alkalom rá ...

louist91: De ha nem , hát nem ! :)

Összeszorítottam a számat, majd sóhajtottam egy nagyot. Ó, istenem, miért ilyen jó abban, hogy elbizonytalanítson?! Igazi manipulátor!

adelinedarling: jól van!!

adelinedarling: rendben

adelinedarling: felfogtam, oké?

adelinedarling: szóval facetime.

adelinedarling: csak adj öt percet kérlek!

louist91: Nem adok öt percet , Adeline

louist91: Csak add meg a számodat és csináljuk ..

adelinedarling: de neeem !!

adelinedarling: szarul nézek ki ! :(

louist91: Na és ?

louist91: Én is . Ma még nem keltem ki az ágyból , feltételezem a hajam úgy áll , mintha egész éjjel csak keféltem volna , de mit számít ?

Megforgattam a szememet, mert egyértelmű volt számomra, hogy nem érti... Ő mindenhogy tökéletesen festett.

louist91: Nem teljesen mindegy , ha jól érezzük magunkat ?!

louist91: Ugyan , A. , hisz olyan jól szórakozhatnánk , csak gondolj bele !

A számat rágcsáltam, de vigyoromat ezzel nem tudtam elrejteni. Ezt ő akarta annyira, nem én. Látni akar engem!

louist91: Ez nem mindennapi ajánlat , angyalom , erre mérget vehetsz

Szinte hallottam, amint kimondja ezt a mondatot azzal az erős yorkshire akcentusával és egy csipetnyi éllel a hangjában. Ó, baszki, nekem végem!

adelinedarling: 01744 533811 (ezt a telefonszámot senki ne hívogassa, az elmém szüleménye lol – szerk.)

louist91: Okos lány !

Beharaptam az alsóajkamat, majd nyeltem egy nagyot. Édes istenem, beszélni fogok vele... - gyorsan ülő helyzetbe tornáztam magam, majd az ágy végéből magamhoz vettem az egyik ott heverő túlméretezett pulcsimat és magamra húztam. Megnyitottam a telefonomon a fényképezőt, előlapi kamerára állítottam és rá kellett jönnöm, hogy bizony feltételezésem beigazolódott. Kinézetem hasonlított azokhoz a zombikhoz a The Walking Dead-ben. Ez rémes... - el sem akartam hinni, hogy komolyan hagyom neki, hogy így lásson.
Párszor beletúrtam a hajamba, hogy valamennyire normálisan álljon, kidörzsöltem a csipát a szememből, a következő pillanatban pedig a képernyő váltott és hívás üzemmódba kapcsolt. „Unknown Caller": jelent meg a felirat legfölül. Louis titkosította a számát. Hát persze... Miért is bízna bennem? Elvégre csak nap, mint nap bizonygatom, hogy tudom tartani a számat, ha róla van szó... - nem engedtem meg magamnak, hogy sokáig agyaljak ezen, csak vettem néhány mély levegőt – azt remélve, ettől majd kicsit megnyugszom -, majd remegő kézzel jobbra húztam az ujjam a képernyőn és rányomtam a „FaceTime" gombra. Nem akartam elhinni, hogy tényleg ez történik.
A kép nem volt a legtisztább, enyhén pixelesnek mondanám, de azért Louis alakja jól kivehető volt számomra. Fészkelődött valamit, nem egészen értettem az elején, mit csinál, ide-oda rakosgatta a telefonját, aztán leesett, hogy valószínűleg azért, mert neki akarja támasztani valaminek. Félhomály volt a szobájában, semmi természetes fény nyomát nem láttam, azt hiszem, csak az éjjeli lámpa fénye nyújtott egy kis világosságot. Minden jel arra utalt, hogy valóban ágyban van még. Aztán egyszer csak bámulni kezdett engem. Olyan volt, mintha csak most vette volna észre, hogy amúgy már megy a videóhívás. Kicsit oldalra biccentette a fejét, fürkészett még néhány röpke másodpercig, majd egyszer csak kikelt az ágyból. Nagyra nyílt szemekkel bámultam a képernyőt, mert azt hiszem, nem volt rajta semmi. Úgy értem, tényleg, komolyan semmi. Igaz, nem igen láttam sok mindent, csak egy fél pillanat erejéig oldalról a pucér fenekét, de ez tulajdonképpen mit sem számított, hisz akárhogy nézzük, ha röviden össze akartam volna foglalni a szituációt, valami olyasmit mondtam volna, hogy: „Louis Tomlinson nekiállt velem FaceTime-olni anyaszült meztelenül". Nos, ez a gondolat így önmagában is elég abszurd volt ahhoz, hogy megerősítse bennem a feltételezést, miszerint ez egy kibaszott álom. Nem, ez nem lehet a valóság, ilyen nincs, csak a fanfiction-ökben! - elnyílt ajkakkal bámultam a telefonomat, a kép pedig egyszer csak kitisztult. Hirtelen világos lett, a pixelek eltűntek, feltételezem felhúzta a redőnyt.
Marhára izgultam... Hihetetlenül melegem volt és nem tudtam eldönteni, hogy a lázam megy fel megint vagy tényleg ennyire kikészültem. Idő közben rájöttem, hogy nem lenne túl kényelmes a hívás végéig a kezemben tartogatni a telefont, így én is nekitámasztottam valaminek, az éjjeli szekrényemen pihenő szobanövény kaspójának.
Oldalra fordulva felkönyököltem, feljebb húztam magamon vastag paplanomat és mire észbe kaptam, Louis már vissza is tért a kamera elé. Kényelmesen elhelyezkedett félig fekvő helyzetben, testét csak a mellkasa felső részéig láttam, és hacsak szemem nem csalt, ő is betakarózott.
Végre ismét nekem szentelte figyelmét, én pedig még mindig elnyílt ajkakkal bámultam a képernyőt, arról győzködve magamat, mindjárt fölébredek.
- Szia! – eresztett meg egy lágy mosolyt felém, rekedtes hangjából pedig csak úgy sugárzott a lazaság. Nem tudtam, hogy a telefon torzít-e vagy netán ő is betegeskedik, de hangja most valahogy sokkal karcosabbnak tűnt. Haja kócos volt, tincsei össze-vissza álltak, jobb oldalt pedig majdnem a szemöldökét is elfedték. Az arcát kémleltem, próbáltam bármi jel után kutatni, ami azt bizonyíthatja, ez itt nem az igazi Louis, de ő volt. Még a három apró anyajegy is ott volt az arca bal oldalán az orrától nem messze. Bőrhibának nevezik, de ha Louis-ról van szó, én nem ezt a szót használnám, mármint... ő hibátlan volt. Borosta keretezte ajkait szorosan összezárta, szinte egy vonallá préselte őket, szempillái pedig csak úgy rebegtek, miközben pislogott.
Mikor végre sikerült tekintetemet elszakítanom pofátlanul tökéletes arcáról, pillantásom lejjebb vándorolt. A mélyedés láttán a kulcscsontjai mögött nyelnem kellett egyet, mert összefutott a nyál a számban, meztelen mellkasára tekintve pedig konkrétan úgy éreztem, nem kapok levegőt.
Ott volt az összes tetkója, már amit az előlapi kamerája látóköre láttatni engedett. A művészi betűtípussal varrott „It Is What It Is-től" kezdve a szarvason át a karján, egészen a szíve fölött elhelyezkedő „78-as" számig, melyben a szóbeszéd szerint, Louis a nagyszülei emlékét őrzi.
Annyira, de annyira beállítottnak tűnt az egész, mintha órákon át ült volna a tükör előtt, mígnem végre elérte ezt az összhatást, de tudtam, ez valószínűleg koránt sincs így. Louis még csak nem is erőlködött, ő alapjáraton ilyen gyönyörű volt. - Minden rendben van, drágám? – Louis türelmet sugalló és kedvességtől túlcsordult hangja csalt vissza a valóságba egy halk köhintés kíséretében. A szemébe néztem, a homlokomat kezdtem ráncolni, nem értettem miért nem hagy egy kicsivel több időt nekem, majd a szám elé emelve mutatóujjam, azt súgtam neki:
- Shh, próbállak feldolgozni.

***
és ezzel el is érkeztünk a részhez, ami a könyv borítóját ihlette. :) szerintem határozottan aranyos lett, ígérem kövileg innen fogjuk folytatni. remélem tetszett nektek, ha igen, kérlek adjátok tudtomra! <33 
szép estét nektek! 
/louis' little shit/