Másnap reggel iszonyatos felfájásra keltem. Rázott a hideg, pedig jól be voltam takarózva, kapart a torkom és nagyon gyengének éreztem magam. Megnyomtam a telefonom középső gombját, mire felvillant a képernyő, az óra pedig azt mutatta, hogy hajnali hat múlt. Még nem volt itt az ideje fölkelnem, kb. egy órám volt még aludni, mielőtt megszólalna az ébresztőm, de valahogy nem ment a visszaszundítás. Valami nem stimmelt...
- Anya? – szólaltam meg, de hangom elég erőtlenül csengett. Egy gyors torokköszörülés után, újra megpróbáltam: - Anyaa!
Nem kellett sokat várni, a várva várt személy pár másodperc múlva berontott az ajtón.
- Mi történt? – kérdezte aggódva és közelebb sétált hozzám.
- Nem érzem túl jól magam. – mikor ezt meghallotta, csak felvonta a szemöldökét és csípőre tette a kezét. Nem hisz nekem - állapítottam meg. Azt hiszi, csak nem akarok bemenni suliba.
- Hagyjuk ezt, szívem, el fogok késni. Tanulni kellett volna a dogára és akkor most nem kéne játszanod a hattyú halálát. – indult volna meg az ajtó felé, de én rászóltam:
- Anya, kérle... - ekkor pedig elment a hangom. Nagyra nyílt szemekkel meredtünk egymásra. Ajkai egy pillanatra elnyíltak, majd leült az ágyam szélére és a homlokomhoz emelte a kezét.
- Elég forró vagy. – motyogta. – Hozok hőmérőt, te csak maradj itt. – bólintottam egyet, majd a nyakamig húztam vastag paplanomat. Bágyadtan a telefonomra pillantottam, ami az éjjeliszekrényen pihent töltőn. Meg akartam nézni az értesítéseimet, tudni akartam, hogy Louis írt-e, de hihetetlenül gyengének éreztem magam. Alig bírtam megmozdulni. Aztán eszembe jutottak Lou tegnapi szavai. Én is olyan vagyok... azt mondta, olyan vagyok, mint a többiek. Azt hiszi, csak ki akarom használni. - szemeim kezdtek könnybe lábadni, de ekkor jött anya, hogy elterelje a figyelmemet. Letett egy bögre teát és valami gyógyszert az éjjeliszekrényemre, majd mikor a lázmérőt készült bedugni a hónom alá, gyorsan kikaptam a kezéből, jelezve, hogy majd csinálom én. Magam elé meredtem és próbáltam nem elbőgni magam anyám jelenlétében, miközben a felsőtestemhez szorítottam a karomat, ezzel a helyén tartva a lázmérőt. Csak egy valamin járt az eszem... Hogy mondhatta azt?!
Nagyjából egy perc múlva egy halk pityegés jelezte, hogy a hőm „meg van mérve". Kihúztam a takaró alól a hőmérőt és miután megnéztem, anya felé tartottam. 38,1-et mutatott. Ebből ma nem hogy suli nem lesz, de az is lehet, hogy még orvoshoz is el kell mennem délután.
Anya a fejét kezdte rázni, majd fölállt.
- Ezért nem kellett volna megvárnod tegnap, míg elered az eső. – kezdett kioktatni, mire megforgattam a szemem.
- Mi lenne, ha nem keresnénk bűnbakot, csak tovább állnánk? – érdeklődtem morcosan. Felsóhajtott, majd a faliórámra pillantott.
- Nekem lassan indulnom kell. – mondta, én pedig csak hümmögtem egyet. - Kérlek, maradj ágyban és próbálj meg egy kicsit pihenni, majd írok egy e-mail-t az osztályfőnöködnek, hogy nem mész ma.
- Rendben. – suttogtam, mert hangom még mindig nem nagyon volt.
- Idd meg a teát és vedd be a lázcsillapítót, aztán próbálj meg visszaaludni. - nyomott egy puszit a homlokomra, majd az ajtó felé vette az irányt. - Ha bármi van, azonnal hívj! – nézett még vissza rám, majd mikor látta, hogy bólintok, becsukva az ajtót magamra hagyott engem. A teámért és a gyógyszerért nyúltam és miután bevettem, sóhajtottam egy nagyot, majd szorosan lehunytam a szemeimet, azt várva, hogy újfent elnyomjon az álom.

***

Olyan tizenegy óra magasságában ébredtem fel ismét. Kicsit jobban éreztem magam, mint reggel, de a fejem még mindig sajgott és az erő sem tért vissza a testembe. A szobában már világos volt, hisz este elfelejtettem lehúzni a redőnyt, de ez most nem tudott érdekelni, minden, amire vágytam, Louis volt és a közelsége. Azt kívántam, bár itt lenne most velem, azt kívántam, bár minden rendben lenne köztünk és ne haragudna rám. Annyira, de annyira tudni akartam, hogy írt-e, de tudtam, felesleges megnéznem. Megbántottam őt - bár még mindig nem értettem mivel -, valószínűsítettem, le se szarja mi van velem, kizártnak tartottam, hogy írt nekem. Talán, ha bocsánatot kérnék tőle minden helyrejönne... Muszáj... muszáj bocsánatot kérnem!
Az iPhone-omért nyúltam, majd feloldva a készüléket, rögtön az Instagram ikonra kattintottam, aminek a szélén ott volt a kis egyes, jelezve, hogy valaki üzenetet küldött nekem.
- Kérlek, kérlek, kérlek, kérlek! – mormoltam az orrom alatt, miközben a kis papírrepülőre nyomtam a sarokban. Az dm-ek sorba megjelentek, és elmosolyodtam, mikor láttam, hogy az olvasatlan üzenet Louis-tól származik. Persze rögtön megnyitottam, nagyon izgatott lettem, nem bírtam ki.

                                                        Today, 8:10 a.m.

louist91: Baszki !!

louist91: A kurva életbe !!!

louist91: Adeline , tudom , nagyon megbántottalak az este , mármint gondolom ez történt , mert nem válaszoltál az üzenetemre és azóta sem írtál

louist91: Amit mondjuk nem csodálok ...

louist91: Mindegy , a lényeg , hogy bocsánatot szeretnék kérni a dolgokért , amiket írtam , nem voltam teljesen tudatában annak , amit csinálok

louist91: Nem akartam a lelkedbe tiporni , elhiheted , tudom, hogy más vagy , TUDOM !!!

louist91: Tisztában vagyok vele , hogy nem akarsz hasznot húzni abból , hogy ismersz engem , csak szeretnél közelebb kerülni hozzám , mert szeretsz ...

louist91: Mert fontos vagyok neked és felnézel rám

louist91: Az pedig , hogy azt írtam nem lennék veled együtt úgy , mert túl fiatal vagy , szégyen rám nézve , mint férfi , mert még csak igazat se mondtam

louist91: MÁRMINT NE ÉRTS FÉLRE

louist91: Nem gondolkozom ilyeneken , csak vissza akartam vágni , mert felhúztam magam azon , amit írtál egy hülyeség miatt , nem voltam túl jó hangulatomban tegnap , sajnálom ...

louist91: tényleg , nagyon-nagyon sajnálom , A.

louist91: Adeline , kérlek írj vissza !!

louist91: Válaszolj !

louist91: ADELINEEE !!!!!!!!

louist91: Édesem !!!

louist91: Életem !!

louist91: Szerelmem !

louist91: Egyetlenem !

louist91: Kicsim !!!

louist91: Kincsem !!

louist91: Cicám !!

louist91: Angyalom !!!

louist91: Ne csináld ezt, kezdek kifogyni a becenevekből !

louist91: DRÁGÁM

louist91: Drágám , drágám , drágám , drágám , drágám , drágám , drágám , drágám , drágám , drágám , drágám , drágám , drágám , drágám , drágám , drágám !!!!!!!!!

louist91: !!!!!

louist91: Ne már , tudom, hogy imádod , amikor becézgetlek ..

louist91: Gyere vissza , kérlek !!! :(

***
nem a leghosszabb rész, de határozottan édes louis reakciója a történtekre. a folytatásból azért több minden kiderül majd, ígérem! amennyiben tetszett, köszönöm, ha valamilyen módon tudtomra adod! remélem jól indul a hetetek! :)
/louis' little shit/