A napok csak teltek és múltak, úgy tűnt, a nappalok pillanatok alatt fordulnak át éjszakákba és az éjszakák nappalokba. Olyan volt, mintha az idő el akarna rohanni a fejünk felett, mi pedig mind próbálnánk utolérni azt és persze önmagunkat. Talán azért is tűnt úgy, hogy gyorsan telnek a napok, mert végre kezdett minden a helyére kerülni az életemben. Igaz, a végigbeszélgetett éjszakáknak volt néhány hátulütője is, mint például, hogy egyre gyakrabban késtem el az iskolából, sokkal fáradékonyabb voltam napközben és igen, valamelyest a jegyeim is romlottak. Hazudnék, ha azt mondanám, érdekelt. Hogy is érdekelt volna, mikor szinte minden nap beszéltem Lou-val. Úgy éreztem, kis ár ez azért a mázliért, ami engem ért abban az időben.
Egy szerdai este olyan fél tíz magasságában épp a teámat szürcsöltem az ebédlőasztalnál ülve (miközben persze azt vártam, hogy őnagysága válaszolni méltóztasson), anya egyszer csak leült mellém és megszólalsz:
- Te kivel beszélsz ennyit mostanában? – kérdése meglepett, hirtelen nem is tudtam, hogy reagáljak rá, de végül csak megvontam a vállam és belekortyoltam a már szinte langyos italomba. – Csak nem Lewis írt végre vissza? – ajkait vigyorra húzta, arckifejezése szórakozott volt, viszont én majd' megfulladtam a köhögéstől, mert félrenyeltem a teámat. A telefonom képernyőjére pillantottam, aminek az alján hirtelen megjelent a „Typing..." felirat, jelezve, hogy Louis épp a választ pötyögi, én pedig igyekeztem rendezni vonásaimat.
- Louis a neve, anya. – pillantottam fel rá.
- Louis, persze, bocs. – motyogta az utolsó szót, majd felállva kicsit megigazította magán a köntösét és a konyhapulthoz sétált, mint aki elfelejtette előző kérdését. Egy ideig furán néztem rá, majd úgy véltem, jobb gyorsan lépni, mielőtt még eszébe jutok, így csak fölpattantam a székről és elmotyogva egy „jó éjszakát-ot" a szobám felé vettem az irányt.
Épphogy becsuktam magam mögött az ajtót, Louis üzenete már érkezett is:

                                                Today, 9:49 p.m.

louist91: Végre !!

louist91: Azt hittem , már sosem írsz !

Elmosolyodtam, mert úgy mondta, mintha egész nap, csak azt várta volna, hogy végre este legyen és beszélhessünk.

adelinedarling: :D

adelinedarling: Tudod, ha úgy érzed, néha kezdeményezhetsz te is...

Utaltam finoman arra, hogy nem kell mindig megvárnia, hogy én írjak, ami az utóbbi időben szokásává vált.

louist91: Oh ..

louist91: Nem , hagylak érvényesülni !

louist91: Úgy vagyok vele , hogy ha hiányzom , úgy is biztos írni fogsz :D

Mindig hiányzol...

adelinedarling: nem, valójában nem írok mindig, amikor hiányzol.

adelinedarling: az, hogy nekem te teszed ki az életem és képes vagyok rád figyelni napi 24-ben, még nem azt jelenti, hogy ez fordítva is igaz.

Leláttamozta, de hosszú másodpercekig nem kezdett el pötyögni. Olyan volt, mintha értelmezné mondatomat, mintha idő kellene neki, hogy felfogja. Úgy tűnt, nem tud mit reagálni erre, szóval csak folytattam:

adelinedarling: biztos nagyon elfoglalt vagy az album miatt

adelinedarling: dalírás, klipforgatás, promó...

adelinedarling: nem akarlak zavarni és az agyadra menni.

louist91: Micsoda rémes kifogás ...

louist91: Már bocs

louist91: Én is mondhatnám azt , hogy azért nem írok rád , mert nem akarom elterelni a figyelmed a tanulásról

delinedarling: ezen már túl vagyunk, cica, évek óra nem figyelek a sulira miattad :D 

Teljesen észrevétlen került az a négy betűs szó a mondat közepére és imádkoztam, hogy Louis ne tegye szóvá.
Nos, minden jel arra utalt, hogy imáim nem találtak meghallgatásra.

louist91: CICA ?!!

louist91: Ó , igen , ez tetszik !!

louist91: Tudod , nem igazán szeretem , ha becéznek , de ha te csinálod , eskü beindulok tőle !!

Ezt olvasva ajkamat úgy beharaptam, hogy még a vérem is kiserkent. A vasas íz a számba került és keveredett a nyálammal, de nem foglalkoztam vele, csak azon agyaltam, miért csinálja ezt velem?

louist91: Egyébként meg , mi az , hogy nem figyelsz a sulira ?

louist91: Mi leszel így , ha nagy leszel ?

Esküszöm, ez a kedvenc kérdésem volt!!... Csak viccelek, falra tudtam volna mászni tőle!

adelinedarling: főállású luxuskurva LA-ben 😝

Persze csak poénnak szántam és Louis nyilván rögtön vette a lapot.

louist91: Hát figyelj , szívem , ne ez legyen az életcélod , de ha más nem jön be , tudod hol találsz ;)

Nem akartam elhinni, hogy ezt tényleg leírta! És ami még rosszabb, fogalmam sem volt, hogy viccnek szánta-e vagy sem...

adelinedarling: nyilván

A címét tudtam, ez nem volt kérdés.

louist91: ...

louist91: Felejtsd el , túl öreg vagyok hozzád ! 

Ezt olvasva hangosan felnevettem. Csak tíz év. Az nem a világ!

adelinedarling: tényleg ez a legjobb kifogás, ami eszedbe jutott? 🙄

adelinedarling: a kor csak egy szám, neked még nem mondták?

louist91: ...

Láttam, hogy ír, de én gyorsabb voltam.

adelinedarling: de hát jó...  ha így gondolod!

adelinedarling: nem tudod, mit hagysz ki... 

Fogalmam sem volt, hogy még mindig csak viccelődünk-e, de én igyekeztem nem komolyan venni, mielőtt még tényleg elhiszem, hogy tetszem neki.

louist91: Ó , micsoda kétségébresztő duma ..

louist91: Ehhez értesz , mi ? :D

louist91: Kis szaros ..

Elmosolyodtam, mert ugyan ez a jelző más kontextusban sértő is lehetett volna, valahogy szeretet sugárzott belőle.

adelinedarling: nem tagadom, remek tanárom volt...

louist91: Azt meghiszem !!

louist91: Baszki , hogy te mekkora ribanc vagy..

louist91: Fogalmad sincs , mennyire kedvellek !!

Lefagyott a mosoly az arcomról, de nem azért, mert leribancozott, a szövegkörnyezetből nyilván kivehető volt, hogy nem a szó eredeti értelmében értette. (tudom, magyarul kicsit furi, de az  angolban ezt használják szlengként is - szerk.) Azért komorodtam el, mert kételkedtem benne, hogy ez még mindig a poén része lenne a beszélgetésnek. Louis tényleg kedvelt. Én pedig úgy éreztem, kezdek beléesni. Na jó, kit áltatok, addigra már rég belé voltam!
Csak bámultam a képernyőt elnyílt ajkakkal tök mozdulatlanul... úgy éreztem megbénultam, képtelen voltam a billentyűzethez érinteni az ujjbegyeimet és pötyögni velük.
„Typing...", jelent meg a szokásos felirat.

louist91: Hé , a ribancot nem úgy értettem

louist91: Ez csak amolyan szleng , érted ...

louist91: Csak poénkodtam !

Önkéntelenül kérdeztem meg tőle, amin rendíthetetlenül kattogott az agyam:

adelinedarling: és az utána következő mondatot is csak poénnak szántad?

adelinedarling: mert őszintén, már nem tudom, hol van nálunk a határ a viccelődés és a komoly beszélgetés között...

Mondanám, hogy kérdésemre azonnal érkezett egy egyértelműen pozitív válasz, de persze nem ez történt. Egy párhuzamos univerzumban talán így lett volna, de Louis nem írt vissza nekem. Ami azt illeti, napokig felém se nézett, én pedig nem mertem beszélgetést kezdeményezni vele. Rettegtem, hogy csalódnom kell és arra sem válaszol majd, így úgy döntöttem, megvárom, míg ő keres engem. Nem értettem, mi rossz volt kérdésemben. Megbántottam volna? Annyira, de annyira szerettem volna a fejébe látni, tudni mire gondol. Louis csak... olyan bonyolult volt és összetett. Egy megfejthetetlen keresztrejtvény a számomra. De én mindennél jobban meg akartam oldani őt, még akkor is, ha tudtam, hogy ez a szívembe is kerülhet. 

***
igyekszem érzékeltetni, hogy adeline sem közömbös louis-nak, bár szerintem, ez egyértelmű volt eddig is, csak adeline nem mer hinni a nyilvánvalónak. :D persze ahogy kezdik egyre jobban megismerni egymást felmerülnek olyan jellegű kérdések, hogy ki mit érez a másik iránt, de azt hiszem ez így van rendjén, majd boncolgatjuk még ezt a témát! :)
remélem tetszett nektek a rész! köszönöm, ha kommentelsz vagy csillaggal jelölöd!
remélem sikerült kicsit feldobnom a hétfőtöket! :)
/louis' little shit/