Valamikor az éjszaka közepén ébredtem fel. Már egyáltalán nem voltam álmos, ezért óvatosan felkeltem, és elmentem fürdeni. Nem is erőlködtem azzal, hogy majd visszaalszok, így nem a pizsamámat, hanem egy sima pólót, és nadrágot húztam fel. A konyhába mentem. Megnéztem az órát, ami még csak fél 5-öt mutatott. Akkor annyira nincs is korán. Kinyitottam a hűtőt, és elővettem a sajtot meg a szalámit. Hirtelen neszezést hallottam. Ki lenne fenn ilyenkor rajtam kívül? Megfogtam a kést, és az ajtóhoz somfordáltam. Van betörő? Volt betörő! Miután sikeresen likvidálom, megfogadom, hogy kevesebb akció filmet nézek...

A tolvaj az ajtón lépett be, én pedig rávetettem magam.

-Most megvagy! – szúrtam a kést a feje mellé.

Egy telefon lámpafénye sütött a szemembe. A fénynek hála, már én is láttam ki a ,,tettes".

-Nii-san, te meg akartál ölni?! – akadt ki Kento.

-Mit keresel itt? – lepődtem meg. Lekászálódtam róla, majd felsegítettem.

-Neked nem szabad kést adni a kezedbe. Ijesztő – borzongott meg.

-Csak szendvicset csinálok magamnak – tértem vissza a kajám készítéséhez.

-Én meg csak inni jöttem – szedett ki a hűtőből egy üveg kólát.

-Értem.

Csendben iszogatta mellettem az üdítőt, én meg a sajtot szeleteltem. Lehet egy kicsit többet a kelleténél. Azon agyaltam, hogy kérdezzem-e meg Kentot vagy ne. Végül győzött a kíváncsiságom, meg egyébként is. Ez most egy tökéletes alkalom egy báty-öcs beszélgetésre.

-Figyelj, Kento – kezdtem – Mióta vagytok együtt Takuval? Vagyis nekem nem mondtad, és...

Kento félrenyelt. Sokáig köhögött, mikor végre meg tudott szólalni.

-Ezt honnan tudod?! – kérdezte kivörösödött arccal.

Szóval igaz.

-Nem az a lényeg – ráztam meg a fejem.

-De valahonnan csak tudod!

-Sensei mondta – hazudtam. Sajnos az öcsém túl jól ismer.

-Valóban? – kérdezte felvont szemöldökkel.

-Hát... Jó elmondom, de légyszi ne ölj meg – néztem rá kérlelőn – Szóval reggel a kajámat ettem, és hangokat hallottam. Gyorsan bebújtam a kanapé mögé, és gondolom innen már sejted – húztam be a nyakam.

-Akkor tiéd volt az a szendvics – gondolkozott el – De várj. Te kilestél minket?! – akadt ki teljesen.

-Shhh – próbáltam csitítani, mert az egész ház aludt rajtunk kívül.

-Ezt nem hiszem el! Nii-san te perverz!

-Jól van, jól van, bocsánat – kértem elnézést. Bár szerintem már vezekeltem ezért a bűnömért...

-És tudja még valaki rajtad kívül? – kérdezte kínosan.

-Csak Sensei, de ő magától jött rá.

-Nagyszerű – sóhajtott fel idegesen.

-Mióta vagytok együtt? Mármint nem azért, de sosem mondtad, hogy a fiúkat szeretnéd – próbáltam kihúzni belőle a válaszokat.

-El akartam mondani. De tudod nekem ez nem ilyen egyszerű – sütötte le a szemét – Te már az oviban is össze akartál házasodni egy kissráccal.

-Hé, nem mondd, hogy anya elmondta neked! – akadtam most én ki.

-Bocs, még a képet is megmutatta – vonta meg a vállát – Neked ez már egyértelmű volt, de nekem nem. Mindig a lányok iránt érdeklődtem, egyszer még egy randira is elmentem. Tudtam, hogy attól még, hogy te homo vagy, nekem nem kell annak lennem. És nem is vagyok az! Csak... - megdörzsölte az arcát – Szerelmes lettem egy fiúba. Először én sem értettem, azt hittem ez csak amolyan érdeklődés. Boldog voltam, amikor vele lehettem. Viszont akkor ért a felismerés, amikor kivertem magamnak, elég volt rá gondolnom, és rögtön elélveztem. Utána olvastam még pár ilyen hülyeségeket, hogy mi a tünetei, ha az ember szerelmes, stb. És igen. Beleszerettem Takuba. Fogalmam sem volt ezt, hogy kéne elmondanom neki, egyáltalán el kéne-e. Végül szilveszterkor véletlenül eljárt a szám. Megdöbbenésemre Taku nem utasított el, és megkérdezte, hogy szeretnék-e járni vele. Természetesen igent mondtam. Akkor volt az első alkalmunk. És igen, én vagyok a női szerepben, mielőtt megkérdeznéd, és nem, ennél többet úgysem fogok elmondani – fejezte be a történetét – Van kérdés?

Letaglózva álltam, és a hallottakat emésztettem.

-Hú. Akkor nem én vagyok az egyetlen meleg a családban?

-Nem vagyok meleg! – kérte ki magának – Ez csak egy kivételes eset.

-Anyu tud róla?

-Még nem tudtam, hogyan elmondani neki – vakargatta a fejét.

-Ne aggódj, mindenben támogatni foglak – mutattam fel a hüvelyujjamat – Csak azért szólj előtte, ha netán nővé akarnád operáltatni magadat.

-Ez az, ami biztos nem fog bekövetkezni – indult meg az ajtó felé – Egyébként – torpant meg – Nem tudom mi a terved azzal a szendviccsel, de furin néz ki – hagyott ott.

Ránéztem a félbevágott kiflire. Nem figyeltem oda, és az egész tömb sajtot felszeltem. A sok sajt nem is fért bele, ezért már nem is szendvics, inkább egy sajthalomra emlékeztetett. Sóhajtottam. Megfogtam a tányért, és bementem a szobába.

Sensei betakarózva szuszogott az ágyban. Odamentem hozzá, és ébresztgetni kezdtem.

-Sensei – ráztam finoman a vállát.

-Hm? Mi az? – kérdezte rekedtes hangon.

-Kérsz sajtot?

-Hogy mi? – ült fel. Melléültem, és odatartottam a tányért.

-Miért eszel az éjjel közepén sajtot? – ráncolta a szemöldökét, de azért fogott egy szeletet.

-Kicsit többet vágtam a kelleténél.

-Kicsit? – nézett rám unottan.

-Jó lehet, hogy az egész tömböt felszeleteltem.

-Ügyes vagy – kuncogott.

-Sensei, te honnan jöttél rá, hogy nem csak a nők iránt vonzódsz?

-Most, hogy jött ez a kérdés? – ráncolta a szemöldökét.

-Csak érdekel – vontam meg a vállam.

-Már nem is tudom. Voltak barátnőim is, de akkor jött a felismerés, amikor férfiakba is beleszerettem.

-Neked voltak barátnőid? – lepődtem meg.

-Csak nem féltékeny vagy? – kuncogott.

-Miért lennék? Csak meglepődtem, ennyi – hazudtam.

Miért tud ilyen könnyen átlátni rajtam?

-És neked? Voltak kapcsolataid?

Meglepődtem a kérdésen.

-Nem – ráztam meg a fejemet – A nők sosem érdekeltek, fiúk közül is, akik tetszettek, azok mind heterok voltak.

-Szóval még szűz vagy – vigyorgott rám.

-Jobb, mintha egy liliomtipró lennék – vágtam vissza.

-Ez most szíven ütött – emelte Sensei a mellkasához drámaian a kezét.

Csendben eszegettük tovább a sajtot. A fele már elfogyott, de úgy éreztem ezek után egy életre elegem lesz belőle.

-Hé – szólalt meg Sensei – Lemegyünk a strandra?

-Mi? – néztem rá értetlenül.